HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

00000a_1.jpg

A napokban olvastam egy rövid cikket arról, hogy melyek a világ leginkább túlértékelt képregényei, és örömmel láttam, hogy a tízes listán a Watchmen végzett az első helyen. A szóban forgó alkotás a műfaj klasszikusa, abszolút tekintély. A Watchmen sokat tett azért, hogy a képregényt „komoly” művészeti ágként fogadják el, mivel a képregényekben addig szokatlanul összetett narratív struktúrát alkalmazott, és olyan témákról szólt, amik azelőtt nemigen kaptak helyet ebben a médiumban. Tagadhatatlan, hogy akadnak valóban ügyesen felépített részek, amelyek meglepő megoldásokkal szolgálnak, de összességében a Watchmen szerintem egy zavaros, széteső, nehézkes mű, amely jóval nagyobbnak szeretne látszani, mint amekkora, akárcsak a békák, amik felfújják magukat, hogy elijesszék a vetélytársakat. Alan Moore mintha inkább regényt szeretett volna írni képregény helyett, irodalmi műként viszont eléggé gyengécske alkotás került ki alkotói műhelyéből.

Azzal kezdem, hogy már maga az alapkoncepció is zavarba ejtő. Moore, mint tudjuk, nemigen kedveli a szuperhős karaktereket, így a figurának valamiféle destrukcióját szerette volna véghezvinni a műben. Az eredmény azonban nem dekonstrukció, hanem egy értelmetlen alapszituáció lett. A történet kiöregedett egykori álarcos igazságosztókról szól, akiket a Keene-törvény kivont a forgalomból, így most kiábrándultan, céljukat vesztetten, tétlenül kallódnak a világban. Ez azonban a főhősökhöz hasonlóan az olvasóból is egyfajta tanácstalanságot vált ki. Nem világos, mi motiválta a képzeletbeli amerikai kormányt egy ilyen döntés meghozatalára, de az méginkább furcsa, hogy a kosztümös igazságosztók ilyen erősen alá vannak vetve a törvénynek, hiszen a szuperhősök (sőt általában véve a hősök) markáns jellemzője, hogy eleve egyfajta törvényen kívüli állapotban léteznek, a saját alternatív erkölcsüknek a pályáján mozognak, és pontosan ez a kívülállás indokolja az álarc viselését. A maszk vagy kosztüm ezen a törvényen kívüliségen kívül mindig valamilyen egyedi, kivételes képesség kifejeződése, de a Watchmen szereplőinek (Dr. Manhattant leszámítva) semmilyen rendkívüli adottságuk nincs, mindennek tetejébe a képregény semmilyen komoly hőstettet nem idéz fel, amit e héroszok véghezvittek volna. Dan Dreiberg bagoly-maskarája egyébként is minden, csak nem szuperhős jelmez, én leginkább bohócruhának nézem. A VII. fejezet 14-15. oldalán megjelenik Ozymondias egy tévéműsorban, hogy elkápráztassa a rajongóit – csakhogy amit előad, az nem több néhány iskolás tornamutatványnál. Ozymondias a saját magáról készült játékfigurák kereskedelmével foglalkozik, úgyhogy ennél azért többre lenne szükség annak érdekében, hogy a képregény megindokolja az olvasó számára karakter hősiességét, a közönség érte való lelkesedését. A Watchmen olyan hősökről szól, akik hétköznapi emberek – csakhogy ez így nem egy zsáner provokatív, újragondolásra ösztönző lerombolása, hanem puszta értelmetlenség. Kik ezek az emberek? Miért viselnek álarcot? Mitől kellene egyáltalán érdekesnek lenniük az olvasó számára?

A szereplők némelyikének erőltetett hétköznapisága különben is nagyon fárasztóvá és kiábrándítóvá teszi a képregény olvasását. Gyötrelmesen unalmas és semmitmondó az idősödő Laurie és Dan Dreiberg őszies, vértelen szerelmének elbeszélése a VII. fejezetben. Teljesen érdektelen szereplők, nosztalgiázásuk üres és sivár; egyik legfőbb témájuk, hogy hány cukorral fogyasszák a kávét. A karakterek mintha egy vidéki középiskola osztálytalálkozója után lennének – ez persze nem feltétlenül lenne gond önmagában, de lehetetlen róluk elhinni, hogy bármilyen hősi múlthoz is közük lenne. Ilyen módon az egykori igazságosztó személyiségük teljesen független tőlük; a képregény múltjának és jelenének mintha semmi köze sem lenne egymáshoz, mert a szereplők nem mutatnak koherenciát, nem kerekednek ki egész, értelmes karakterré.

Az alap tehát zavaros, és erre az ingoványos talajra egy meglehetősen rozoga narratív képződmény épül. A mű szétesik olyan részek halmazává, amelyek között sokszor nincs semmilyen termékeny interakció. Az újságárusnál történő beszélgetések elhúzott jelenetei pl. teljesen feleslegesek, ahogy az egyébként jól sikerült VI. fejezetben sem indokolja semmi a pszichiáter magánéletének részletezését, ami egyébként is teljesen közhelyes, Rorschach agresszív történetének dinamikáját visszafogja, az olvasót feleslegesen terheli. Egy másik példa lehet az ilyen feleslegességre a képregény kontextusával semmilyen összefüggést nem mutató monológ, amikor Adrian Veidt Nagy Sándorról beszél a XI. fejezet 8-10 oldalán - ez a szöveg annyira semmitmondó és funkciótlan, hogy még maga a képregényen belüli hallgatóság is álomba merül, miután végighallgatta. A mű tele van továbbá különböző történelmi utalásokkal (Vietnam, Afganisztán, Kennedy halála stb.), amikről a szerzőnek láthatóan semmiféle különösebb mondanivalója nincs, a történethez nem adnak hozzá semmit, inkább csak arra valók, hogy valamiféle nem létező gondolati mélység látszatát keltsék. Ugyanez a helyzet a fizika tudományában történt felfedezésekre való utalásokkal (szuperszimmetra, extra dimenziók stb.). A képregény egyszer filozofál (az élet értelméről a IX. fejezetben), másszor politizál, de a filozófiai és a politikai tematika egymástól teljesen különböző terekben artikulálódik. Ezek a diszkurzusok nem járják át egymást, nem artikuládónak egymásban, nem értelmezik egymást, mintha Moore minden „nagy” témáról akarna mondani valami nagyot, sőt nagyobbat, sorban egymás után, külön-külön.

Azért is rendkívül irritáló ez, mert végül is semmi okosat vagy meglepőt nem sikerül kiötlenie egyik területen sem; mivel valószínűleg nincs különösebb filozófiai műveltsége, a filozofálása közhelyes és gyerekes. A IX. fejezetben pl. egészen jól megírt szövegek hangzanak el Jon szájából, amelyek a Mars szervetlen kőzeteinek szépségéről szólnak, ám ezt is elrontja a fejezet végének válasza az élet értelmének kérdésére: az élet értékes, mert az élet egy csoda. Ez így kiábrándítóan giccses, nem több, mint egy ostoba falvédő-szöveg. Szintén meglehetősen kínos a XI. fejezet 21. oldalán Adrien moralizálása a hidegháború fegyverkezési versenyéről, amely miatt nem jut pénz az öregekre, betegekre. Az élet csoda, a háború rossz. A hosszú szövegfolyam tehát végül néhány lapos és közhelyes gondolatba torkollik. Vajúdnak a hegyek, és kisegér születik, ahogy a régi mondás fogalmaz.

Mindezen felül a túl sok szöveg is igencsak elnehezíti a képregény olvasását, a felét nyugodtan ki lehetne húzni, anélkül, hogy bármi elveszne, ráadásul úgy még gördülékenyebb is lenne a történet. Így az az érzésünk, hogy néha szinte beleragadunk a mondatok mocsarába, amelynek ködéből nem jutunk el a képek friss levegőjére; a szövegbuborékok helyenként valóságos füstfelhőként fojtogatják a szereplőket. A panelrendezés állandósága szintén meglehetősen unalmas három vaskos köteten keresztül; mintha börtönablakon keresztül pillantanánk be a Watchmen világába. Ráadásul nem is használ ki semmit a képregény jellegzetes kifejezőeszközéből, amelynek egyik legfontosabb eleme a képek méretének változtathatósága. Maguk a rajzok kidolgozottak, precízek és részletgazdagok; tiszteletre méltó Gibbons kitartása, teherbírása; a színek jól el vannak találva. Ám a stílus nem valami markáns, a szereplők inkább olyanok, mint egy rajztankönyv ábrái, és nem pedig mint egy képregény szereplői. A figurák egyáltalán nem karakteresek, a VI. fejezet 1. oldalán pl. a pszichiáter azt mondja Rorschach-ról, hogy „lenyűgözően visszataszító az arca. Órákig tudnám bámulni…” Nos, ebből a különleges torzságból a rajz semmit nem érzékeltet, talán a vörös haj szokatlan némileg. A mozdulatok nélkülözik a dinamikát, ami elég sokat visszavesz az egyébként sem túl nagy mennyiségű akciójelenet erejéből.

0004.jpg

Pedig lehetett volna ez jobb képregény is, ha kicsit kevesebbet akart volna markolni: akadnak részek, ahol kisebb léptékben Moore-nak sikerült létrehoznia azt a többrétegűséget és integritást, amit az egész munkából hiányolok. Ezek az epizódok valóban invenciózusak, és meglepő megoldásokkal szolgálnak; itt elsősorban a IV. és a VI. epizódokra gondolok. Az örvény visszanéz c. fejezet elragadó virtuozitással kapcsolja össze az egyes jeleneteket a Rorschach-ábra különböző megjelenési formái és egymása való áttűnésük segítségével, közben a motívum több értelmezési jelentésszintet egyesít, így maga is többrétegűvé válik. Az alakzat elsődlegesen a címszereplő maszkját jelenti, de az egész történet elbeszélése is a Rorschach-ábrához kapcsolódó asszociációkból indul: a 1. oldalon a kép a kutya száthasított koponyáját idézi fel, a 3. oldalon pedig a fekete folt áttűnik egy szeretkező emberpár rajzába, ezzel pedig kezdetét veszi az elbeszélés. A történet végén a maga világ az, amit a Rorschach-ábra metaforikusan megjelenít: a valóság egy értelem nélküli forma, amihez asszociatív, önkényes módon kapcsolódnak az ember által adott jelentések. Az utolsó oldalon viszont éppen az ábra fejezi ki a jelentésnélküli sötét ürességet, ahogy a fekete folt képről képre fokozatosan növekszik, míg végül teljesen kitölti a záró panelt. Emellett nagyon izgalmas a kettévágott fejű kutya visszatérő és rekontextualizálódó képe, és tovább gazdagítják e komplex struktúrát az olyan finom, apró motívumok, mint pl. a falra festett árnyék a 16. oldalon, ami szintén a Rorschach-ábra egyfajta alternatív változata lehet. Magával ragadó a szöveg komor költőisége: „Verejtékezve álltam a tűz fényében, vérfolt a mellemen, mint új, vad kontinens térképe. Úgy éreztem, megtisztulok. Sötét bolygó forgott alattam, és tudtam, miért nyivákolnak éjjel a macskák csecsemők gyanánt. Felnéztem az égre az emberi zsírtól súlyos füst mögött, és nem láttam az istent.”

Az Órásmester az idő, illetve az azt mérő óra motívumával valósít meg hasonló összetettséget. Dr. Manhattan itt egyszerre látja az idő különböző pillanatait, akárcsak Isten. Az egyidejűségnek ez a képzete több különböző metaforikus jelentéstársítást is létrehoz a képregényben. Egyfelől utal az einsteini téridőre, amely szerint az idő nem egymás utáni pillanatok szukcesszív sora, hanem a térrel együtt alkot egy olyan szövetet, amelynek a különböző idejű pillanatok egyidejűleg a részei. Másfelől az egyidejűség a képregény médiumának önmetaforája is, hiszen a képregény legalapvetőbb jellemzője a szukcesszivitás és az egyidejűség kettőssége: a képkockák egy időbeli folyamat pillanatait reprezentálják, miközben egyidejűleg is szemlélhetők; térbeli elrendeződésük alapvető kompozíciós elve a képregénynek. Szintén érdekes az óra és az órásmester motívumának többrétegűsége: az óra mint időmérő szerkezet metonimikusan az idő régebbi, szukcesszív módon elgondolt felfogásához kapcsolódik, de metaforikusan a téridő komplexitását is kifejezi; az órásmester pedig Jon régebbi mestersége, amelyet új szerepéért hátrahagyott, de metaforikusan az új személyiség is órásmester, hiszen az órásmester hagyományosan Istenre utal, aki Jonhoz hasonlóan egyidejűleg látja azokat az eseményeket, amelyek számunkra egymás utániak.

0002.jpg

A Watchmen tehát helyenként rendkívül invenciózus részeket tartalmaz, de ezt az összetettséget, az egyes jelentésirányok egymást értelmező, komplex játékát az egész szintjén nem sikerült megvalósítani; kevesebb több lett volna; így az értékes elemek elvesznek egy széteső építményben.

Címkék: képregény

23 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://azolvasaskalandja.blog.hu/api/trackback/id/tr897985407

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.10.19. 08:59:03

érdekes gondolatok, megnéztem a linkelt listát is, hát aki öszerakta nagyon utálja frank millert az tuti, meg a nem tipikus szuperhős képregényeket.

Az elsőnek VASTAGON a civil war-nak kellett volna lenni.

lajos77 2015.10.19. 12:35:14

Ne haragudj, de az írásod komoly, vagy csak szórakozol?

aegithalos 2015.10.19. 16:09:25

Ugy gondolom, hogy hulye vagy. Szabvanyesetben ervelnek, de itt ertelmetlen, rajtad nem segitene.

Koós István 2015.10.19. 19:19:09

@lajos77:

A hozzászólásod komoly, vagy csak szórakozol?

Koós István 2015.10.19. 19:23:29

@aegithalos:

Akkor meg minek szóltál hozzá? Egyáltalán: mi az a szabvány eset? Ha pedig érdekel, nem vagyok hülye, irodalomtudományból PhD.-m van, csak úgy mellesleg.

Koós István 2015.10.19. 19:25:16

@aegithalos:

Egyébként elolvastad az írást?

aegithalos 2015.10.20. 12:49:57

@Koós István:
1: a.te.ervelesi.hibad.hu/tekintelyre-hivatkozas Igen, igen, en is majdnem ervelesi hibat kovettem el(*), de meg az ervelesig se jutottam el, mert... lasd fent. Szabvanyeset: nemhulye ember.
2: el, bar a "vegszenvedtem" kifejezes jobban leirta volna az esemenyt. Ha a kerdesed arra utal, hogy de hat nem is vagy hulye, hiszen milyen sokat es okosan irtal a temaban: gratulalok, nem vagy hulye, tevedtem.

*: a.te.ervelesi.hibad.hu/szemelyeskedes
Mondom, majdnem, mert nem az allitasaid igazsagtartalmat probaltam azzal cafolni, hogy hulye vagy, hanem az allitasaidbol szurtem le, hogy hulye vagy. Ha ismertelek volna regrol, akkor mar tudtam volna, hogy all nalad a helyzet, es el se olvasom, mert "Istvan hulye". Majd legkozelebb mar igy lesz.

De tudod mit, probalkozzunk:
"akadnak részek, ahol kisebb léptékben Moore-nak sikerült létrehoznia azt a többrétegűséget"
Lattad-e a kover embert es a kisfiut? Lattad-e a hajot a vitorlaval a tuoldalon? Es a legszebb: Rorschach ruhaja miert teszi keretbe a szuleteset es a halalat? Mintha neked nem tunt volna fel, hogy ez kepregeny es nem regeny.

"(Vietnam, Afganisztán, Kennedy halála stb.), amikről a szerzőnek láthatóan semmiféle különösebb mondanivalója nincs" Miert kellene, hogy legyen? Erzeseket tud vele kelteni, benned nem, de a kepregeny nem itt es most jelent meg, hanem 1986-ban, Amerikaban. A kontextus szamit. Mint amikor a filmverzional belekotottek a Nena szamba, milyen 99 lufi mar, hogy illik oda az a szam? Odaillo az, csak tudni kell, hogy Nena nem egy szuletesnapi partyrol enekel.

A marsi vegkovetkeztetes valoban giccses.

aegithalos 2015.10.20. 12:57:36

@Koós István: Ahhh, meg valami a PhD-rol es hogy mit er hulyeseg szempontjabol: Mensa Facebook csoportot (es az egesz bagazst) akkor hagytam ott, amikor egy "Lehet-e futeni egy egesz szobat gyertyaval?" cikkre jott buzizassal erveles es homeopatiahivo is tiszteletet tette. Szoval meg a nagyon-nem-hulyek kozott is vannak nagyon hulyek. Eleg ellentmondasos, mi? Akarhogy is, ilyen alapon miert varja el barki, hogy egy irodalom PhD alapjan azt gondoljak rola, hogy nem hulye? Az csak egy parameter, ami alapjan barmi lehet.

O igen, a Mensa felhozasaval en is meglengettem a tekintelyre hivatkozasom pocset, osszemerjuk oket vagy dontson az, kinek erosebb az apukaja?

aegithalos 2015.10.20. 13:08:58

"A panelrendezés állandósága szintén meglehetősen unalmas három vaskos köteten keresztül; mintha börtönablakon keresztül pillantanánk be a Watchmen világába. Ráadásul nem is használ ki semmit a képregény jellegzetes kifejezőeszközéből, amelynek egyik legfontosabb eleme a képek méretének változtathatósága." :DDDD

www.cracked.com/article_21169_5-mind-blowing-easter-eggs-hidden-in-famous-publications.html

Koós István 2015.10.20. 16:33:24

@aegithalos:

Tehát érvelni nemigen tudsz, de azért elég nagy arcod van, hogy engem minősíts. Főként ahhoz képest, hogy az állításaim közül kettővel lényegében egyetértesz (vagyis amit funkciótlannak tartok, az valóban funkciótlan, amit giccsesnek, az csakugyan giccses).

Amit ehhez hozzáteszel, az néhány értelmetlen kérdés: "Lattad-e a kover embert es a kisfiut? Lattad-e a hajot a vitorlaval a tuoldalon?" Minek e túloldalán? És mi van a kövér emberrel? Mire érv a kövér ember? És mit kell csinálni a hajóval? Ember, mi értelme van ennek? Miféle összefüggéstelen zagyvaság ez?

Érvelési hibák: hol látsz te tekintélyre hivatkozást a posztban? A személyeskedést meg te követted el, mivel te helyettesítetted hülyézéssel az érvelést.

Ami a doktorit illeti, azzal neked nincs dolgot, nálad okosabb emberek már elbírálták. Ez nálam nem volt érv semmire a poszt szövegében, csak azért említettem meg kommentben, mert a főszöveghez nem tudtál hozzászólni.

A Mensa csoport totál offtopic, azt sem tudom, mi az. A homeopátiásokkal meg ne keverj, a legnagyobb ellensége vagyok az áltudományoknak meg a vallásnak.

Koós István 2015.10.20. 16:52:07

@aegithalos:

A panelrendezéssel kapcsolatban: ok, vannak szimmetrikus részek. Ez érdekes, elfogadom, hogy e tekintetben van értéke a Watchmennek (egyébként én magam is azt írtam, hogy akad benne sok innovatív elem, csak összességében nem jó). De azt mondom erre, hogy a képek formáival és az azokon belül látható jelenetek szerkezetével való játéknak, a kompozíciós képi ellentétek és párhuzamok variációinak a Watchemnénél sokkal extravagánsabb és sokszínűbb változatait alkotta meg Winsor McCay a század elején - erről írtam is itt a blogon:

azolvasaskalandja.blog.hu/2014/04/30/a_kis_nemo_alomorszagban

Egyébként az a képsor, amit az általad linkelt cikk hoz, amelyen Osímondias leüti a támadót, számomra pont a dinamikátlanságra példa. Bénák a mozdulatok, nagyon statikus a jelenet, semmi lendület nincs a rajzokban. A tükörszerűség nem rossz, de elég szájbarágós.

aegithalos 2015.10.20. 17:10:27

1:
"kettővel lényegében egyetértesz (vagyis amit funkciótlannak tartok, az valóban funkciótlan, amit giccsesnek, az csakugyan giccses)"

A funkciotlant hol irtam? Azt irtam, nincs mondanivaloja Vietnam, Afganisztan es a tobbi temajaban, csak hasznalja oket, hangulati elemnek. Ez hol funkciotlan?

2:
"hol látsz te tekintélyre hivatkozást a postban."
Ott nem. Itt igen:
" nem vagyok hülye, irodalomtudományból PhD.-m van"
Aztan most irtal meg egy ilyet: "Ami a doktorit illeti, azzal neked nincs dolgot, nálad okosabb emberek már elbírálták." Ez ugye az "en apukam erosebb resz"? :D

3:
"A személyeskedést meg te követted el, mivel te helyettesítetted hülyézéssel az érvelést."

Elolvastad, amit irtam? :) Nem azt mondtam, hogy hulye vagy, ezert hulyeseget irsz, hanem hulyeseget irtal es ebbol kovetkeztettem eszbeli kepessegeidre. Ezt le is irtam, kicsit meglep, hogy egy irodalmar nem tud erto olvasni.

4:
"Minek e túloldalán? És mi van a kövér emberrel? Mire érv a kövér ember? És mit kell csinálni a hajóval? Ember, mi értelme van ennek? Miféle összefüggéstelen zagyvaság ez?"
Hat Istvan, az a nagy budos helyzet, hogy egy kepregenyt olvastal ugy, hogy nem nezted meg a kepeket, nem kerestel benne masodlagos tartalmakat, ugy egyaltalan nem hasznaltad az egyik csatorna informaciojat illetve csak felszinesen...

Kover ember:
"In the frame immediately preceding the breaking of the watch, we see a little boy crying because he has let go of his balloon; this ends up being a moment frozen for all time, the balloon entering the sky above Jon and Janey as that photograph is taken and so giving us yet another 'hidden' smiley face with the image suggested by the position of the balloon, a tower and a section of ferris wheel.

'When the balloon goes up' - a common English language expression for the moment when things first start to go wrong, a sign of impending trouble... in this instance, denoting the moment when Osterman's fate is arguably sealed at the commencement of the inescapable countdown to Manhattan.

Fat Man and Little Boy - weapons devised and developed as a result of the efforts of a certain Manhattan Project."

A masik kettovel nem szarozok, te irtal kritikat egy konyvrol, amit ugy kezdtel, hogy tulertekelt kozben nem is lattad, mik vannak benne.
Erre erv a kover ember. Hogy elolvastal valamit, aminek olyan retegei vannak, amit nem fogsz fel, mert eszedbe se jut, hogy lehet. Nem azert nem fogod fel, mert nincs ott, ez nem a Matrix az ostoba belemagyarazasokkal. Megfogod a kepregenyt, odalapozol es ott lesz a Fat Man, ott lesz Little Boy, ott lesz az ujsagcikk, amin Hiroshimarol irnak es (ha jol elekszem) eszre fogod venni, hogy az adott kepen az osszetort ora azt az idot mutatja, amikor a bombat ledobtak Hiroshimara.
Ez csak (emlekieim szerint) harom kep a kepregenybol. De szerinted _tulertekelt_. Istvan, a PhD papirod tulertekelt.
Ha szeretnek meg egyszer nekifutni ennek a kepregenynek, ajanlok egy beugrofeladatot: keresd meg benne a Smiley-kat. Hemzseg a kepregeny toluk.

Te Istvan, angolul olvastad egyaltalan?

5:
"Ez nálam nem volt érv semmire a poszt szövegében" Lasd fent, lasd erto olvasas.

6:
"A Mensa csoport totál offtopic, azt sem tudom, mi az." Semmit nem veszitettel, ket okbol sem. Egyreszt nem jutnal be, masreszt meg nem egy nagy eresztes, ha mar bejutottal. Gyengebbek kedveert: www.mensa.org/
Azert nem offtopic, mert osszevetettem a te nem-hulyeseg definiciodat (doktori) az en egyik mar elmult nem-hulyeseg definiciommal.

7:
"A homeopátiásokkal meg ne keverj" Mikor kevertelek? Mielott ideidezned a homepatias reszt: nem azt irtam, hogy te olyan vagy, mint egy homeopatiahivo. Ha azt irtam volna, megjelent egy yak, akkor kikerned magadnak, hogy nem vagy marhafele? Ha egy Mi-24-est irtam volna, akkor felhaborodnal, hogy nem vagy helikopter?

aegithalos 2015.10.20. 17:17:27

@aegithalos: Bocs, az angol idezetbol kimaradt egy resz: egy kover ember tapossa szet az orat.

Koós István 2015.10.20. 18:11:27

@aegithalos:

Felhoztál egy epizódot példaként arra, hogy a képregényben van egy rakás áthallás, asszociatív kötés stb. Ez nagyon érdekes, és végre valami tartalmasat mondtál. Viszont ha elolvasod a posztot, azt én is kiemeltem, akadnak benne olyan részek, amik többrétegűek, összetettek, és nagyon jól megalkotottak. Ezt nem tagadtam sehol a szövegben.

Az állításom az volt, hogy összességében széteső a koncepció, és egyszerre akar valami nagyot mondani a politikáról, az élet értelméről, és végeredményben amit mond, az közhely, és ezek a tematikus irányok teljesen széttartóak. Tehát vannak jó és értékes részek, de az egész beletorkollik egyfajta közhelyességbe. Én az utolsó két bekezdéseben hoztam erre a többrétegűségre jó néhány példát, te hozzátettél még egyet, ez jó, de nem írja át azt, amit én mondtam összességében.

A PhD-n ne lovagolj, ez terelés. Nem tartozik a tárgyhoz. Ha érdekel, elolvashatod egyébként.

Ami a homeopátiát illeti: idehoztad ezt a témát, de az nem derült ki, mit akartál vele. Tehát ne rajtam kérd számon, hogy nem értem, mit akarsz mondani, ha egyszer nem mondod értelmesen.

Koós István 2015.10.20. 18:44:34

@aegithalos:

Még egyszer röviden. Összességében nem tagadom, hogy vannak remek, többrétegű, allúziókban gazdag részek. A példa, amit felhoztál, tényleg jó.

De ott van Dr. Manhattan elmélkedése az élet értelméről, ami megoldódik abban, hogy az élet egy csoda. Ez a válasz 1. nem következik az addigiakból, 2. teljesen közhelyes 3. teljesen didaktikus, vagyis teljesen lerombol mindenféle többrétegűséget.

A képregény végének gondolata, miszerint nem jó a hidegháború, össze kell fogni, szintén nagyon primitív, totál didaktikus. Vannak részek, ahol Moore nagyszerűen építkezik, de a végén az ember csalódottan teszi le a könyvet: ennyi lenne az egész? Ez a didaktikus tanulság lenne az építmény alapköve, ide vezettek a narratív utak?

Ráadásul Moore egyszer filozofál, egyszer politizál, másszor a történelemről beszél, de ezek a diszkurzusok nem járják át egymást, nem artikuládónak egymásban, nem értelmezik egymást. Ez volt a fő kifogásom. (Lehet, hogy ezt nem fogalmaztam meg elég világosan, módosítom is a poszt szövegét).

A Vietnamra meg többiekre való utalásokat nem önmagában emeltem ki, hanem mint egy olyan halmaz részeit, amelynek elemei úgy tűnnek fel, mintha csinálna velük valamit a könyv, de nem. Mintha valamiféle történelmi tapasztalatot akarna átadni, de nem.

aegithalos 2015.10.21. 10:15:33

Tegyuk fel, hogy autos ujsagban lennel ujsagiro. Tegyuk fel, hogy tesztelnel egy autot es irnal rola egy cikket, ami tartalmazna egy bekezdest a motorrol. Elmondanad, hogy jol huz, es amikor kinyitottad a motorhaztetot, azt lattad, hogy kiraly muanyag burkolat fedi az endzsint, kicsit lehetett volna dinalikusabb a muanyag vonalvezetese, de azert nem rossz. Tegyuk fel, hogy nem olvasnal utana, miert mondjak masok errol az autorol, hogy formabonto, kiemelkedo produktum. Dicserned a kasztnit, a futomuvet, az utaskonfortot, de itt-ott azokban is talalnal hibat, osszesegeben levonnad a kovetkeztetest, hog ez korrekt iparosmunka, semmi tobb. Jonn egy olvaso, aki megkerdezne, hogy bekukkantottal-e a mutorburkolat ala, kozvetlen a toroid magnesegyseg mellett? Erre te azt reagalnad, hogy milyen ertelmetlen kerdes ez, milyen magnes, hulye a kedves olvaso? Az olvaso elmagyarazna, hogy milyen magnes. Te megsimogatnad a buksijat az olvaso pedig elkeseredne, hogy mar itt tart az autos ujsagiras, egy szaki nem veszi eszre, hogy fuzios eromu az auto lelke.

Ez egy ugynevezett allegoria arra, amit ott fent latok.

A tobbi... Nem fogunk tobbet talalkozni, Istvan. Nem szamit, legy boldog, az a lenyeg. Ha ugy konnyebb neked: igazad van, mindenben.

Sallai Tibor 2016.02.16. 00:01:14

Ezt a művet nem csak olvasni kell. Látni is. Már a kezdetektől lenyűgözött az a teljesség, számtalan áthallás, képi-szöveges összhangzattan, melyet Moore és Gibbons elénk tár. Statikus? Igen. Börtönszerű? Igen, hisz a világ is az, mert magunknak teremtettük ilyenné. Az élet csoda és ez giccses? Pedig máig nincs konkrét válasz. De legyen. Giccses. A végkifejlet nevetséges? Nem, sosem éreztem annak, bár abszolút váratlan Manhattan pálfordulása. Primitív és didaktikus? Nem csak PhD-soknak íródott. Az egész történet arról szól, hogy tanuljuk meg végre: mi tehetünk arról, hogy ilyen módon élünk és csak mi tudunk változtatni rajta. Mint az a hétköznapi pszichiáter. Rorsarch és a Komédiás pontosan tudták ezt. De míg Rorsarch tenni akart, addig a Komédiás élvezte a poént, de a végén már nem volt kedve nevetni. Még ma is előveszem és mindig találok benne olyan apró elemet, melyet addig nem fedeztem fel. Az órásmester-dr Manhattan időismerete eddig fel sem merült, ezt köszönöm. Nem tudom olvasta-e a függelékeket, részleteket a képzeletbeli regényből, újságcikkeket, stb. Sokat hozzátesznek a képhez. A Keene törvény okai, minden más szépen kiderül az utolsó betűig, de legalábbis józan ésszel következtethetünk rá. A történelmi események egyike sem úgy zajlott le, mint mi ismerjük, ezt ne felejtsük el. Nagy Sándor említése pedig egyértelmű célzás Ozymandias módszerére: egyetlen milliós tömeggyilkossággal világbékét teremteni. Mekkora őrület ez! Probléma megoldva, csomó átvágva. Kép és szöveg együttesen él, nem elég a kompozíció, bár az is vastagon ki van találva. De nem fejezetre vonatkoztatva, hanem az egész kötetet tekintve. Sok, nagyon sok tartalom van, mely fölött szerintem átsiklott. Mindennek van funkciója, nem pusztán helykitöltő elem.

Koós István 2016.02.18. 09:37:03

@Sallai Tibor:

Rendben, elfogadom, hogy nem voltam elég megértő a képregénnyel. De csak részben.

"Már a kezdetektől lenyűgözött az a teljesség, számtalan áthallás, képi-szöveges összhangzattan, melyet Moore és Gibbons elénk tár."

Ami a rajzokat illeti, végülis lehet, hogy igaza van. Én a képek érzéki hatására figyeltem, és itt is erősen a saját egyedi ízlésemet érvényesítettem. Én pl. szeretem a kissé erőse(bbe)n stilizált képeket, az eltúlzott vonásokat, mozdulatokat, ez a Watchmenre nem jellemző. Az Ön (és az előző hozzászóló, aegithalos) javaslata szerint viszont ezeket az ábrákat inkább "olvasni" kell, hiszen inkább jelentésük van, nem annyira érzékileg gyönyörködtetnek, mint inkább a szöveggel együttesen értelmezendőek.

"Nem tudom olvasta-e a függelékeket, részleteket a képzeletbeli regényből, újságcikkeket, stb. Sokat hozzátesznek a képhez."

Itt most férfiasan bevallom, hogy a függelékeket nem olvastam. Ha az ember kritikát ír valamiről, ezt valóban meg kellene tenni, elmulasztani komoly hiányosság. Viszont az is igaz, hogy egy művészi alkotás esetében a lényeges háttérinformációknak magából a műből kell kiderülni, nem hozzáadott függelékekből. Ráadásul a Watchmenben így is túl sok a szöveg a képhez képest, így is túlírt a mű, pl. a hajóskaland nem kellene bele. Ha valaki ennyit verbális anyagot pakol egy képregénybe a képek rovására, inkább regényben kellene gondolkodnia.

Azt a véleményemet viszont továbbra is fenntartom, hogy a képregény kissé túl sokat akar markolni (a világvégétől kezdve a hidegháborún át a relativitáselméletig) mindenről szólni akar. A Marson játszódó epizóddal is az a baj, hogy felteszi a lét értelmének kérdését, és remek, ahogy ezt összekapcsolja az embertelen táj, az anorganikus környezet költői leírásával, de bántó, hogy egy ilyen jó alap után olyan banális, közhelyszerű választ ad a kérdésre.

Egyébként persze sok műlik azon, hogy mihez hasonlítjuk a könyvet. Ha egy átlagos képregényhez, akkor valóban csúcsmű. Ha azt kérdezzük, hibátlan remekmű-e, akkor viszont sok problémát találhatunk.

aegithalos 2016.03.16. 17:13:17

Annak idejen feltettem egy kerdest: "Te Istvan, angolul olvastad egyaltalan?"
Erre kiderul, hogy
"Itt most férfiasan bevallom, hogy a függelékeket nem olvastam. Ha az ember kritikát ír valamiről, ezt valóban meg kellene tenni, elmulasztani komoly hiányosság."

O, ember, ja hogy nem is olvastad el az egeszet es ugy irtal rola...? Komolytalan egy kokler vagy. :D

"... a hajóskaland nem kellene bele."
Szerinted. Bar lehet, el se olvastad. Az megvan (hogy lenne?), hogy amikor a hajos kalandban nyers capat eszik a fohos, akkor a kovetkezo oldalon a nevtelen telefonalo azt mondja, hogy tudja, hol van Rorschach es a nyomozo elsore felreerti es azt kerdi: nyers capa? (raw shark - Rorschach). Persze ez nem szamit, mert nem erted, dokikam. :D

Hadd legyen keretes a szerkezet:
Ugy gondolom, hogy hulye vagy.

Koós István 2016.03.17. 09:43:13

@aegithalos:

Nem azt mondtad, hogy nem fogunk többet találkozni? Nem unod még?

Egy asszociatív utalás volt a kapcsolat, amit itt felhoztál. Nem kevés ez egy kicsit egy komplett betét jelenlétének indoklásához?

aegithalos 2016.03.17. 09:49:25

Olvastam egy kritikat a filmrol es eszembe jutottal. :) Nem kellett csalodnom.

Hogy keves-e az indoklashoz? Kezdetnek nem rossz. De ertelmetlen beszelgetnunk rola, mert te nem olvastad a konyvet, amirol ertekezel. Gondolom a doktorit schmittelted. :)

aegithalos 2016.03.17. 09:53:45

Mindegy, felejtsd el. Jo vagy nagyon. A'sz.

Koós István 2016.03.17. 12:54:50

@aegithalos:

Más egy doktori vagy egy publikáció, meg más egy plogposzt. A film egész jó volt.
süti beállítások módosítása