Corneille 1637-ben bemutatott drámája zajos sikert aratott, ám komoly vitát is generált az korabeli francia irodalmi életben.
Történet
A fiatal Don Rodrigo és Ximena kölcsönösen szerelmesek egymásba. Minden jel arra utal, hogy Ximena apja, Son Gomez áldását adja rájuk, rövidesen megköttetik a frigy. Ám titokban az infánsnő, Dona Urraca is Don Rodrigo után vágyakozik. Azért segítette őket, hogy egymásra találjanak, mert tudja, hercegnőként ő úgysem lehetne a rangban alatta lévő Rodrigoé. Abban reménykedik, hogy ha már látja, hogy a két fiatal egy pár lett, könnyebb lesz elfojtania az érzelmeit.
A király Don Diegot, Rodrigo apját nevezi ki a herceg nevelőjévé. Don Gomez is erre a posztra pályázott, így nagyon csalódott, hogy nem ő kapta meg. Úgy érzi, sokkal inkább érdemes lenne a megtiszteltetésre, mint Diego. Ezt meg is mondja riválisának, aki békíteni próbálja, ám sikertelenül, Gomez teljesen felhergeli magát, és végül dühében arcul üti vetélytársát. Diego idősebb és gyengébb is, mint Gomez, ezért a fiához fordul, hogy ő vegyen elégtételt a sértésért. Rodrigo iszonyú bajban van: vagy az apját bosszulja meg, de akkor boldogtalan lesz, mert a szerelme nemzőjét ölte meg, vagy a kedvesét választja, de akkor lemond a becsületről. Végül az előbbi mellett dönt, és párbajra hív ja ki Don Gomezt. Gomezt közben viszont a király is felszólítja, hogy kérjen bocsánatot, ám a büszke férfi a királynak sem enged.
Ximena kétségbeesetten keresi fel az infánsnőt, aki úgy próbál rajta segíteni, hogy elrendeli Rodrigo elfogatását. Tudja, hogy így saját maga ellen cselekszik, hiszen ha a fiatalember a közelében lesz, kiteszi magát a kísértésnek. Közben azonban kiderül, hogy a két férfi távozott a palotából, hogy megvívják a tusát. Az infánsnő reménykedni kezd: ha Rodrigo legyőzi a kivételes kardfogató Gomezt, akkor később bármilyen hőstettre képes lesz, akár hérosz is válhat belőle, így talán rangban felér majd hozzá, és egymásé lehetnek.
A király dúl-fúl, amiért Gomez nem hajlandó engedni a haragjából. Ekkor azonban mindegy, hiszen Don Alonso már hozza is a hírt, hogy Rodrigo megölte Gomezt. Xiména arra kéri a királyt, álljon bosszút Rodrigon. A szenvedélyek tombolnak a nő lelkében: őrülten szerelmes a fiatalemberbe, de egyben gyűlöli és azért, amit az apjával tett. Don Diego arra kéri a királyt, őt büntesse meg a fia helyett. A sérelem őt érte, ő a fő, a fia csak a kar, ami büntetett helyette, ez a kar pedig még nagy szolgálatot tehet az uralkodónak.
Rodrigo felkeresi Ximénát. Vegye el az életét a lány, ha akarja. Ximénának azonban erősebb a szerelmi szenvedélye, mint a bosszúvágya. A becsület így kívánná, de mégsem ölheti meg a fiút a saját kezével, mondja. Rodrigo tehát távozik.
Az országot megtámadják a mórok. Rodrigo hősiesen küzd ellenük, két királyt (!?) rabul is ejt. A spanyol király hálás Rodrigonak. A legyőzött uralkodók „Cid”-nek, nagyúrnak nevezték Rodrigot, legyen hát ezentúl is Cid, mondja az uralkodó. Az infánsnő és a király is megpróbálja lebeszélni Ximénát, hogy Rodrogo halálát akarja, hiszen ő most már igazi hős, az egész ország neki köszönheti a létét. A lány azonban hajthatatlan. Felajánlja a kezét annak, aki megöli Rodrigot. A királynak ez nem tetszik, egyébként is idejétmúlt szokás az ilyesfajta harc. Ám ha Xiména ezt akarja, hát legyen párbaj, de csak egyetlen ember küzdhet meg Rodrigoval a tornán, amin a király nem is kíván ott lenni. Aki győz, azé legyen Xiména keze. Don Sancho jelentkezik.
A párbaj előtt Rodrigo felkeresi Ximenát, hogy elbúcsúzzon tőle. Ha a lány nem szereti, úgy nem érdemes az életre, a tusán szándékosan hagyni fogja, hogy don Sancho megölje. A lány erre elárulja magát: nem akarja, hogy Rodrigo meghaljon, arra kéri, küzdjön minden erejével. A párbaj végül is lezajlik, és egyik fél sem hal meg (Sancho szavai alapján nekem nem teljesen világos, mi történt pontosan.) A szerelmesek egymásé lesznek.
Értékelés
Ma már nem szokás vérrel megtorolni a sértéseket, Corneille hőseinek azonban ez a legfontosabb motivációjuk. Eszünkbe juthat itt Gadamer alaptétele, ami szerint a művészet befogadásának a lényege az idegenben való önmegértés, az idegennel való kapcsolat, a párbajozás pedig ma már igencsak idegennek hat. Ám ezen túlmenően a darab meséje igen izgalmas, az érzelmek monumentálisak, jól el lehet képzelni a szereplőket egy régifajta élénk színezetű, festett díszletek előtt forgatott kosztümös filmben.
A hármas egység szabályait nem nagyon tartja be a mű. Az idő egysége, ha úgy akarjuk, megvan, hiszen a Diego és Gomez közötti konfliktusra délután kerül sor, a mórok elleni csata aznap éjjel zajlik, míg Rodrigo és Sancho párbaja másnap délelőtt tartatik meg – ám nem tűnik valószínűnek, hogy ennyi minden a valóságban megtörténjen ennyi időn belül. A cselekmény nagyjából egységes, Rodrigo és Xiména megtört ívű szerelmére fókuszál a szöveg, ám ezt az egységet kicsit megbontja az infánsnő Rodrigo iránt érzett vágyakozásának témája, ami viszont többé-kevésbé feleslegesnek tűnik a fő cselekmény bonyolódásának szempontjából.
Vita
Georges de Scudéry komoly támadást intézett a darab ellen. Kifogásolta, hogy Corneille nem tartja be a hármas egység szabályait, valamint hogy spanyolokról ír éppen akkor, amikor azok Franciaországgal háborúban állnak. Ráadásul a mű moralitása is megkérdőjelezhető, hiszen Xiména egy olyan férfihoz megy hozzá, aki meggyilkolta az apját. A vitázó felek az Akadémiától kértek állásfoglalást az ügyben. Richelieu, aki kezdetben Corneille támogatója volt, ekkorra azonban megromlott a viszonya vele, egyetértett a kéréssel, mert így a bíboros által két évvel azelőtt alapított, tehát nagyon fiatal Akadémiát módja nyílt megismertetni a közönséggel, és elfogadtatni a parlamenttel. Az Akadémia elismerte Corneille drámájának értékét, de igazat adott Scudérynek a hármas egység megsértését illetően. Az Akadémia ugyanakkor szóvá tette azt is, hogy Xiména túlságosan könnyen lép túl az apja halála fölött érzett sérelmén.
Boileau négy sort írt a Cidről:
« En vain contre le Cid un ministre se ligue,
Tout Paris pour Chimène a les yeux de Rodrigue.
L'Académie en corps a beau le censurer,
Le public révolté s'obstine à l'admirer. »
Azaz, ha jó értem (nem vagyok benne biztos): A miniszter (vagy lelkész) hiába ármánykodik ellene, egész Párizs Xiména szemével látja Rodrigót (tehát nem zavarja a lakosokat, hogy az apja gyilkosához megy férjhez). Az Akadémia hiába bírálja, a tömeg nem szűnik csodálni a darabot.
Utolsó kommentek