Történet
Lebée László Zsombor várában lakik Erdélyben. Feleségül veszi Tompa Márton lányát, Máriát, ám nem születik gyerekük. Mária testvére Anna, ő is velük lakik. Mária nem érti, miért nincs gyerekáldás. A pap azt javasolja neki, adja férjhez a húgát (csak gyaníthatjuk, miért). A kiszemelt vőlegény a szász Henning Brüniszkáld lovag, aki szerelmes a lányba. Lebée László viszont feltételeket szab: Brüniszkáldnak előbb meg kell tanulni magyarul, aztán székellyé kell válnia, a lovag teljesíti is mindkét kitételt.
Az esküvő napján azonban megjelenik egy katona a véres karddal: a király harcba hívja a székelyeket. Lebée és Brüniszkáld el is indulnak. Útközben találkoznak Zenóbimmal, a pappal, aki arról beszél, hogy Endre király a szentföldre készül, oda kell mennie a katonáknak. Brüniszkáld erre nem hajlandó: ő megvédi a hazát, de másokat nem akar megtámadni. Sőt Brüniszkáld győzi meg Zenóbimot, hogy inkább ő menjen a szászok közé, és őket térítse meg. Lebée viszont szívesen harcolna inkább a szentföldön, de végül itthon maradnak.
Előáll a szászok között egy Hinczó nevű gyerek azzal, hogy ő Jézus embere, és az Úr kinyilatkoztatta neki, hogy a többi gyerekkel a Szentföldre kell mennie, hogy visszaszerezze Krisztus sírját a muzulmánoktól. Hatalmas gyerekhadat gyűjt maga köré, az apróságok szinte transzba esve követik, megszöknek a szüleiktől. Az egész mögött azonban Zenóbim áll, ő a felbujtó. A had meg is indul, ám amikor Brüniszkáld földjére jutnak, a lovag feltartóztatja őket. Borzadva ismeri fel a seregben a saját két testvérét. Zenóbim azt mondja, nem kellene hadba szállni a gyerekeknek, ha a felnőttek vállalnák a feladatot. Brüniszkáld erre beleegyezik, hogy elmegy Palesztinába.
Csakhogy Hinczó nem akar visszafordulni, továbbindul a csapatával. Zenóbim megígéri Brüniszkáldnak, hogy nem hagyja őket továbbmenni. Felolvas egy pápai levelet a csapatnak, ami maradásra buzdít. Ám a seregben patarénusok is vannak, akik nem fogadják el uruknak a pápát. A többiek erre rájuk rontanak, őket mészárolják le, aztán garázdálkodni kezdenek a környező falvakban.
Endre király serege megérkezik a Szentföldre, de ott nem találnak ellenséget, sem élelmet, mivel éppen éhínség pusztít. Zenóbim elindul, hogy ételt keressen, ahogy Jahve a zsidóknak is küldött fürjeket a pusztában, amikor éheztek. Viszont nem ételt talál, hanem egy lándzsát, amivel állítása szerint Jézus oldalát szúrták át. Hogy ellenőrizzék, valóban csodás hatalma van-e a tárgynak, próbát kell tenni: Zenóbim végigmegy két lángoló máglya között egy pici résen anélkül, hogy megégne. Az emberek ekkor meggyőződnek arról, hogy Zenóbim szent ember, ezért előbb a ruháit veszik el ereklyének, végül magát Zenóbimot is feldarabolják, hogy hozzájussanak a csontjaihoz.
Koldusok, majd zarándoknők érkeznek a keresztesekhez. Ez utóbbiak vezetője a gyönyörű Clarinda. Lebée őrülten beleszeret a nőbe, aki azonban hallani sem akar róla. A férfi szerez egy ládikót, amiben a tarenta nevű apró állat lapul, amely ha megcsíp valakit, az beleszeret abba a személybe, akit először megpillant. Lebée megpróbálja rávenni Brüniszkáldot, hogy tegye oda a ládikót a nő szobájába. Mivel Brüniszkáld erényes lovag hírében áll, Clarinda közelébe férhet. A lovag azonban felháborodottan utasítja el a kérést, hiszen Lebéenek felesége van, akihez hűségesnek kell lennie.
A keresztesek tovább indulnak. Napokig éheznek, csonthalmok között haladnak, mígnem egy szoroshoz jutnak, ami magas hegyek között vezet, és tele van oszló hullákkal. Lebée és Brüniszkáld elindul, hogy felderítse a terepet. Lebée egy rakás muszlim fogollyal tér vissza, velük keresztények is, aki az arabok foglyai voltak, köztük van Clarinda halottnak hitt férje is. De Blois lovag arca azonban a felismerhetetlenségig el van csúfítva, a hangja is megváltozott, ám a nő ráismer arról, hogy a férfi felidézi a közös emlékeiket. Együtt töltik az éjszakát, a lovag elalszik. Valójában azonban Lebée bérelte fel a valódi lovag egyik vazallusát, hogy játssza el a De Blois-t. Az volt a tervük, hogy az italába álomport keverve elaltatják a nőt, és így csípetik meg a tarentával. Clarinda azonban aznap nem eszik és nem iszik semmit, mert éppen böjt napja van, így a csel nem sikerül.
Közben visszaérkezik Brüniszkáld, aki viszont megtalálta a valódi De Blois lovagot, igaz, csak a holttestét hozza. Lebée maga korbácsolja meg a még mindig részeg állovagot.
Végül elérik Jeruzsálemet. Már minden fel van szabadítva Galileában, kivéve a Thábor hegyet, amin az erődítmény bevehetetlennek látszik. Lebée László és Brünszkáld azonban nekiindulnak azon az oldalon, ahol mindenki úgy gondolja, lehetetlen felmászni. Hogy egyiküké se lehessen a dicsőség, hogy elsőnek ért fel, összekötözik magukat. A többiek a nyomukban mennek, fellelkesülve a példán. Brüniszkáld viszont halálos sebet kap. Ekkor ráadásul elterjed a rémhír, hogy Endre király meghalt, erre a keresztesek megrettennek, és visszavonulnak. Brüniszkáld, mielőtt kileheli a lelkét, szemére veti Lebéenek, hogy miatta kellett meghalnia: Lebée az ő feleségét, Annát akarta megszerezni magának. Megjósolja, hogy Lebée sem fog visszatérni Erdélybe.
Endre király elhatározza, hogy hazamegy a sereggel. Otthon Mária és Anna állandóan a toronyban ülnek, várják haza a férjeiket. Csak Bálint, a szolga jelenik meg egy nap rongyosan. Elmondja, hogy Brüniszkáld meghalt, Lebée pedig fogságba esett. Mária elhatározza, hogy elindul kiszabadítani a férjét. Bálint hangsúlyozza, mennyire veszélyes az út: idegen, napimádó népek laknak arrafelé, a tenger és a sivatag is ellenséges közeg, és egy olyan szép nőnek, mint Mária, a keresztényektől is van félnivalója. Máriának tehát sokféle poklon kell keresztülmennie, de van egy, ami az előzőeknél is rosszabb, ám erről Bálint nem akar beszélni. Nem mondja el Máriának, hogy Lebée valójáéban Annát szereti, Bálint egyszer megtalálta nála Anna arcképét.
Lebée vagy Koradin szultán fogságában van, vagy a Malek Adelében. Koradint megindíthatja Mária szépsége, Malek viszont nem lát, egy arrafelé elég elterjedt, szörnyű szembetegség kínozza. Mária ismeri ennek az ellenszerét. Ijesztő, pokoli barlangokba kell leszállni az orvosságért, de Mária megszerzi azt, így indul útnak.
Útközben találkozik a mezítlábas vezeklő sereggel. Vezetőjük Róbert lovag, egy marcona férfi, akinek kereszt van a homlokára vágva, és Horus diakonus, aki számos nyelven beszél. Mária azt hiszi, szent emberek. Róbert valójában azért menekül, mert egy éhínség alkalmával megette a saját családját. Horus valójában „dáli áldoát” azaz a „Hegyek Urának” szolgája. A dáli áldoátok különlegesen kiképzett bérgyilkosok. A Hegyek Ura Alamut várában lakik Perzsiában, innen terrorizálja a világot.
Időközben a szaracénok és a keresztények békét kötöttek. E béke legfőbb elkötelezettje a szultán, Malek Adel, az ő fiai Koradin és Malek Kamel. Ez a béke elfogadhatatlan a Hegyek Ura számára, hiszen ő úgy tud uralkodni, ha megosztottság van a világban, valahogy szeretné eltenni láb alól Maleket. Malek a Holt-tengeren lakik egy benyúló szirten, és csak nők veszik körül. Női áldoát azonban nem létezik, hiszen az arab nőkről azt mondja az alkorán (Jókai szerint), hogy nincs lelkük, ezért a mennybe sem juthatnak be, így nem kaphatnak különleges jutalmat a hőstetteikért. Hórus azért van a menetben, hogy keresztény nőket találjon, akik alkalmasak lennének áldoátnak.
A mezítlábasok útja keresztezi a hunokét, akiktől a zarándokok nagyon megijednek. Róbert felajánlja a segítségét Máriának, de a nő ezt nem fogadja el, hiszen ott van neki Bálint. Egy barlangban bújnak el a hunok elől, másnapra azonban Mária halva találja Bálintot, nagyon elkeseredik. A mezítlábasok sorra gyónnak meg Hórusnak, köztük Mária is. Bevallja, hogy megharagudott Istenre, és azt is, hogy van nála egy szer, ami gyógyítja az egyiptomi vakságot. Hórus elmondja neki, hogy Róbert azt gyónta, hogy ő ölte meg Bálintot azzal a céllal, hogy Mária kísérője lehessen. Mária ezen meglepődik: hogyan árulhatja el Hórus a gyónási titkot? Hórus ekkor elmondja, hogy ő valójában az áldoát. Ezután Róbert erőszakoskodni próbál Máriával, Hórus pedig lefejezi a férfit. Ezután elszakadnak a mezítlábasok seregétől, együtt mennek Malek vára felé.
Útközben behatolnak a hunok táborába. Kiderül, hogy a hunokat is a Hegyek Ura irányítja, a vezetőjük engedelmeskedik az áldoátnak. Mária meggyógyít egy rakás hunt a kenőccsel, amiért ők hálából áldozatot mutatnak be a tiszteletére. Mária azonban elborzadva látja, hogy a szertartáson a mezítlábasokat mészárolják le.
Máriáék ezután továbbhaladnak. Először egy csontvázakkal teli sivatagon kelnek át, aztán az „ördög hegyein”, ahol minden csupa vörös kő. Nappal olyan elviselhetetlen a hőség és a némaság, hogy az utazók megőrülnek tőle, éjjel viszont a lehűlő kőzetek pattogó hangja a borzalmas. Az egyik szamár egy szakadékba zuhan, és sajnos éppen nála volt a gyógyír. Hórus leveszi a turbánját, aminek a szalagjait lecsavarva le akar ereszkedni a mélységbe. Mária azonban vállalja, hogy ő megy le, mivel neki kisebb a súlya. Miután visszaszerezték az kenőcsöt, sikerül kijutniuk a hegyekből. Ekkor azonban szörnyű viharba keverednek. Horus a saját testével védi Máriát, a hátát kékre-zöldre veri a jég. Ezután hatalmas víztömegek hömpölyögnek végig a sziklákon, aztán pedig olyan köd támad, hogy nem látnak semmit.
Amikor a köd eloszlik, megpillantják Damaszkuszt. Mielőtt odamennének, még egy kis időt eltöltenek az előtte lévő falvakban, ahol izmaeliták laknak, a Hegyek Urának szövetségesei. Az asszonyok megszépítik Mária arcát, amit kissé megviselt a zord időjárás. Horus ezután Bálintnak adja ki magát. Damaszkuszban elterjed a hír, hogy egy gyógyító asszony érkezett, Mária meg is gyógyítja az ottani betegeket. Közben őt magát lenyűgözi a város a gazdagságával, fejlett kultúrájával, iparával, vallási türelmével (prófétaként tisztelik Jézust).
Malek Kamel ítélkezik a téren, Mária odamegy, hogy találkozzék vele. Két templomos lovagot vezetnek elő, akik azért jöttek Kamelhez, hogy elárulják neki Frigyes császárt. Malek kalitkába teteti őket és visszaküldi a császárhoz, mivel az árulóknak nincs becsülete előtte. A nép elégedetlen az ítélettel, erre előlép Mária, és azt mondja: a császár jól és nemes módon ítélt, csak ők nem látják be ezt, ahogy a kór is megrontja a szemüket, de ő kigyógyítja őket a vakságból. Malek magához hívatja Máriát, hogy gyógyítsa meg a kisfiát. Először mind Malek, mind a gyerek azt hiszi, hogy Mária a gyerek anyja, annyira hasonlít arra a nőre.
A kis Nurgehán lassan gyógyul, közben Mária megismerkedik a háremmel, látja, milyen boldogok ott a nők. Közben Malek teljesen beleszeret és azt kéri, maradjon vele, Mária azonban azt szeretné, ha szabadon bocsátaná a férjét. Ekkor derül ki, hogy Lebée volt az, aki megszöktette Nurgehán anyját, ezért vetették börtönbe, előtte inkább mint barát tartózkodott Maleknél. Malek mégis levelet ad Máriának arról, hogy a férje, akit az apjánál, Malek Adelnál tartanak foga, legyen szabad.
Mária továbbmegy Horussal. Átkelnek a Holt-tengeren, amely csupa só, minden üres fehérség körülöttük. Horus álomba merül, Mária nem tudja felébreszteni. Végül egy kis édesvizű patakhoz érnek, amely a tengerbe folyik. Itt Horus magához tér, de innen csak Mária mehet tovább. Malek háremhölgyei éppen akkor fejezték be a fürdést a vár melletti öbölben, Mária oda evez.
A szultán közelében van egy indus nő, aki arra kéri Máriát, hogy a szultánnak csak a szemfájását gyógyítsa meg, de ne adja vissza a látását. Mióta ugyanis Mária eljött Damaszkuszból, újra kitört a háború a keresztények és a muszlimok között. Erről a szultán nem tud, ugyanis nem olvassák fel neki a háborúról szóló leveleket. Ha látni fog, megtudja, és ebbe belehalhat. Mária azonban mégis meggyógyítja Maleket. Ezután az indus nő odaadja neki a férje börtönének kulcsait, és közli vele, hogy megölte Maleket. Mária kiszabadítja Lebéet, akit egy forró sziklaüregbe zártak, amit a nap heve éget. Az itt sínylődő rabok a szenvedéstől folyamatosan sírnak, az ő könnyeiket gyűjtik össze, ezzel akarták Maleket meggyógyítani. Miután elhagyták a várat, látják, hogy a tornyon megjelent a zászló, hogy Malek meghalt. Elolvasta ugyanis a háborúról szóló levelet, és a hír megölte. Beteljesedett tehát Horus akarata: Máriából dei áldoát lett, még ha nem is akart az lenni. Lebée teljesen lesoványodott a sziklaüregben, szemében őrület látszik, lassan felépül azonban.
Amikor hazaérnek, kiderül, hogy Lebée valójában Annát szereti, Mária kihallgatja, amikor szerelmet vall a húgának. Lebée ezért vezekelni kezd, hosszú időre elvonul a világtól. Amikor visszatér az emberek közé, Mária készíttet saját magáról egy viaszmásolatot, amit kitesznek a templomban, mintha meghalt volna. Lebée László így elveheti Annát, és boldogan élhetnek. Amikor Lebée meglátja a halott mellett Anát, olyan boldog lesz, hogy rögtön meg is csókolja.
Annáról soha nem hall többé senki.
Utolsó kommentek