HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

butor.jpg

   Michel Butort általában a francia Új regény képviselői közé sorolják, ám ez a mű mégis mintha sokban különbözne Robbe-Grillet általam ismert alkotásaitól. Bizonyos szempontból persze hasonlít azokhoz, hiszen az időrenddel Butor is igen szabadon bánik, viszont erősen dominál a téma, tehát nem annyira önreferenciális a szöveg, mint a híres kortárs alkotásai, komoly szerepet kap a referenciális funkció.

    A Módosulás főszereplője, Léon Delmont, a Scaballi írógépeket forgalmazó cég vezető beosztású alkalmazottja egy egész napot tölt a Párizsból Rómába tartó vonaton, és közben az élete eseményeit rakosgatja össze. Delmont negyvenöt éves, éppen most ünnepelte születésnapját, családos ember, a feleségének neve Henriette, négy gyereke Madelaine, Jacqueline, Henri, Thomas. A férfinak van Rómában egy harminc éves szeretője, Cécile, akit két évvel ezelőtt ismert meg szintén egy vonatút alkalmával, és aki miatt most szakítani akar a feleségével. Már munkát is szerzett Cécile-nek Párizsban, hogy együtt lehessenek, és ne kelljen mindig utazgatnia (egyébként az üzleti ügyei miatt kezdett Rómába járni, hiszen a Scabelli egy olasz cég).  

   Az eseményeket Butor nem lineáris sorrendben adja elő, hanem szabadon csapongva közöttük, akárcsak Robbe-Grillet a maga szövegeiben, Butor szövegalkotása ebben hasonít az Új regény neves alakjának poétikájára. Különböző szövegelemek montírozódnak egybe: Delmont életének az Henriette-tel és Cécile-lel töltött emlékeinek felidézése váltakozik a vonatablakban látott mozgó táj impresszioniszikus, néhol kísérteties képeivel, illetve Delmont fantáziáival, ahol utastársairól vagy a saját eljövendő életéről képzeleg; időnként pedig ijesztő látomások, álomképek jelennek meg előtte szibillákról, sötét erdőkről, túlvilági a révészről. Az utazás képei egybemosódnak más utazásokkal, pl. amikor Cécile-lel Párizsba tartott, vagy Henriette-tel Rómába.

   Viszont itt hangsúlyos a referenciális funkció, hiszen egy mindennapi történetet mesél el, és alapos lélekelemzést is kapunk. A belső monológok Delmont vívódásáról tudósítanak, önelemzését mutatják be. Egyre csak bizonygatja magának, hogy van bátorsága meghozni a nagy döntést, megtenni a döntő lépést, új életet kezdeni a szeretőjével – ám ez a folytonos önerősítgetés jelzi, hogy valójában nincs meg a kellő elszántság, a lélek csupa vívódás.

    Maga a történet meglehetősen hétköznapi, kissé talán banális is. Viszont ebben a hétköznapiságban érdekes struktúrák bomlanak ki, a szubjektum konstitúciója összekapcsolódik a térbeliséggel és a kulturális meghatározottsággal. Delmont pozíciója folyamatos térbeli mozgásban van, hiszen végig a vonaton ül, ez az állandó átmenet a lelki csapongás leképeződése. Delmont életét a két nő úgy határozza meg, hogy a személyiségük egybefonódik a két várossal (Párizzsal és Rómával). A férfi végül belátja, hogy nincs értelme Párizsba vinni a szeretőjét, mivel Cécile alakja számára elválaszthatatlanul Rómához kötődik (bár korábban is járt már a szeretett városban, igazán Cécile ismertette meg vele a várost). Felidézi az emléket, amikor egy alkalommal Cécile-t Párizsba vitte, és még a családjának is bemutatta, persze nem mint a szeretőjét, hanem egy távoli ismerőst (azóta sem tudja eldönteni, a felesége rájött-e az igazságra, és ha sejt valamit, milyen mértékben, mennyi az őszinteség és a tettetés a viselkedésében). Delmontnak Be kell látnia, Cécil nem volt olyan vonzó Párizsban, mint Rómában. Egy más alkalommal viszont Henriette-tel látogatott el Rómába, akkor viszont Róma nem volt ugyanaz, mint Cécile-lel: akkor éppen vizes, latyakos hó esett, ami sötét és sáros hellyé tette a várost.

   A regény tehát részben érdekes, de a kissé banális téma miatt nem túl magával ragadó, a szöveg eléggé elnyújtott, túlságosan elnyújtott, a hosszú mondatok kicsit fárasztóak. Nem ez volt életem nagy olvasmányélménye.    

Címkék: francia irodalom Butor

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása