HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

 

i7bo6tzkitcrwnstzm2mzs6sui7.jpg

Nem különösebben figyelemfelkeltő címe ellenére a Jótékonysági vásár elképesztően fordulatos, tartalmas sorozat a Netflixen, amit minden szempontból csak dicsérni lehet. (A trailer itt megtekinthető)

 A film kiindulópontja egy megtörtént esemény: Párizsban 1897-ben jótékonysági vásárt rendeztek (nem első ízben, 1885 óta hagyományosan évente megtartották az eseményt). Az összejövetelnek helyet adó faépület lángra lobbant, és fél óra leforgása alatt porrá égett, csapdába ejtve a tömeget. A borzalmas katasztrófa százhuszonöt ember, túlnyomó többségében nők életét követelte (egészen pontosan 118 női halott volt, közéjük tartozott a bajor hercegnő, Sissi testvére is). A tragédiát a filmsorozat első epizódja dolgozza fel, a történetfolyam tehát rögtön a lehető legmagasabb feszültséggel indul; az ijesztő, lélegzetelállítóan izgalmas képsorok már a kezdet kezdetén teljesen magukba szippantják a nézőt. Még alig ismertük meg a szereplőket (sőt egyelőre még az sem teljesen egyértelmű, egyáltalán kik is a főhősök), máris elképesztő fordulatszámon pörög a történet, és mi csak ámulunk: hogyan lehet ezt folytatni? Mi következhet ezután hét folytatásban? A csoda az, hogy a további események pont ugyanolyan sodró lendületűek, magukkal ragadóak, mint a lángokból való menekülés idegőrlő jelenetei (a hangsúly szerencsére nem a fizikai sérüléseken van, hanem a társadalmi viszonyokon, emberi kapcsolatokon, tehát nincs semmiféle öncélú borzalomábrázolás.)

0630980.jpg

 

  A film fikciós szála teháti ebből a valós eseményből indulnak ki, és indáznak szerteágazó, ismeretlen irányokba, mélységekbe és magasságokba. Az első rész megtekintése után egyszerűen megjósolhatatlan, mi vár ránk a következőkben, és ez a teljes bizonytalanság nem csak a konkrét cselekmény menetével kapcsolatos, hanem a történet típusára, témájára is vonatkozik: a trauma feldolgozásáról szóló lélektani alkotást fogunk kapunk-e majd; esetleg a tűzvész kialakulásának okát kutató bűnügyi elbeszélést; társadalmi drámát vagy szerelmes történetet? A sorozatban mindez egyszerre megvan, szerves egységgé gyúrva. Mintha egy erősen felpörgetett Dickens-mesébe csöppentünk volna, tele sötét titkokkal, cselszövéssel és szerelemmel, csalódással és beteljesüléssel. A cselekmény elképesztően izgalmas, fordulatos, a feszültség a nyolc epizód során mindvégig változatlanul fennmarad, nincs egy pillanatnyi üresjárat, egy másodpercet sem lehetne kivágni a filmből anélkül, hogy ne maradjon utána hiány. Az emberi gyengeség, gonoszság, részvét és hősiesség hatalmas freskókon, éles kontúrokkal jelenik meg e képernyőn, de mindenféle erőltetett pátosz vagy édeskés íz nélkül, számos olyan érzelmes (de nem érzelgős) pillanattal, amik valóban megrendítőek, a lehető legmesszebb a giccstől, aminek az elkerülése pedig az ilyen jelenetek színrevitelénél az egyik legnehezebb művészi feladat.

zomvgkzbmyfjxwoyfkgxgnhvwna_1.jpg

 

A film fordulatainak az ad súlyt, hogy a karakterek élettel teliek, következetesen megformáltak, egyediek és összetettek, továbbá rendkívül szerethetőek, emiatt azonosulásra késztetik a nézőt; a döntéseik pedig igazi téttel bírnak, és komoly kérdéseket vetnek fel. A sorozat három nő élete, sorsa köré épül. Ezekben a sorsokban az a közös, hogy mindhárman az arisztokrácia által képviselt, elnyomó társadalmi renddel kerülnek szembe, és két lehetséges út áll előttük: vagy elfogadnak egy kiszámítható, kényelmes, biztonságos, de az igazi boldogságról való lemondásra alapuló, megalkuvásokkal teli életet, vagy követik a legbensőbb vágyaikat, de ez azt jelenti, hogy belevetik magukat a teljes egzisztenciális-emocionális sötétségbe, a sors kiszámíthatatlan, örvénylő mélységébe. (Innentől spoilerek!) Adrienne az erőszakos, hatalmaskodó férje elől menekül a bizonytalanságba; Alice dilemmája az, hogy szíve szerint kiállna ártatlan szerelme mellett, kikosarazva a gazdag Julient, de így a családja elveszti minden vagyonát, és földönfutóvá válik; Rose elfogadhatja Madame Huchon ajánlatát, hogy helyettesítse a halott Odette-t, és akkor anyagi jólétben telnek majd napjai, egy olyan gyerekkel, akivel kölcsönösen szeretik egymást, vagy elutasítja az ajánlatot, és arra megy, amerre a szíve húzza, de ebben az esetben nem tudhatja, hogy az eltorzult arcával talál-e majd munkát, és hogy a férje, Jean szeretni fogja-e így is, más szóval hogy a régi életébe visszatérve nem a teljes magány, elhagyatottság vár-e rá. A három nő különbözőképpen viszonyul a lehetőségekhez: Adrienne számára nem kérdéses, mit tegyen, már a film kezdetekor meghozta a döntést, Alice eleinte tétovázik (először igent mond Julien-nek, csak később utasítja el teljes határozottsággal), Rose viszont nem mer visszatérni a régi, vágyott életéhez. A kérdés teljes súlyával nehezedik a nézőre: te vajon mit tennél ilyen helyzetben? Mit választanál? Az egyik oldalon ott egy szürke, ismerős élet, a másikon pedig egy ismeretlen világ, ami éppúgy lehet fénnyel teli, mint pokolian sötét. De az is kérdéses, hogy vajon egyáltalán ki tudunk-e lépni a társadalmi rendből, létezik-e menekülés a világból, ahol „szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindenik determinált”? (József A) Vajon az ember maga irányítja az életét, vagy a körülmények határozzák meg a sorsunkat? És nekünk vajon lenne-e erőnk szembeszegülni a hatalommal, amit a gonosz Marc-Antoine de Lenverpré képvisel a filmben?

 

2921135_jpg-r_1280_720-f_jpg-q_x-xxyxx.jpg

 

A női főszereplők mellett a férfiak karaktere is rendkívül összetett és erőteljesen megformált, személyiségük és viszonyrendszereik ábrázolása olyan hátteret ad a nők sorsának rajzaihoz, amitől ezek a sorsok méginkább súlyossá válnak, érződik a döntések meghozatalának nehézsége. Alice apja, Auguste de Jeansin folyamatosan vívódik, küzd önmagával. Tudja, mi lenne a helyes döntés, és érződik, hogy minden egyes kérdéses szituációban hajszálnyira van attól, hogy meghozza ezt a döntést, de végül mindig visszatáncol, behódolva Lenverpré akaratának. Julien alapvetően gyáva és ellenszenves alak. A filmbeli pályafutása egy borzalmas cselekedettel indul az első epizódban, amire nemigen van mentség – lehet ezt a tettet a pánik, halálfélelem számlájára írni, de hogy később úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, az mindenképpen gyenge jellemre emberre vall. Mégis, ez a morális erőtlenség nem azonos azzal a romlottsággal, lelketlenséggel, számító gonoszsággal, ami Lenverpré alakját jellemzi – olyannyira, hogy mikor Julien értesül Victor ártatlanságáról, őszintén felháborodik azon, hogy halálra akarják ítélni a fiatalembert, és ha nem is lép fel mellette olyan hősiesen, mint Alice, azért mégiscsak szilárdal áll a az igazság oldalán, és próbál valamennyit segíteni.

 

the-bonfire-of-destiny-indir-2sss-1024x429.jpg

 

  A sorozat képi világa szemet gyönyörködtető: a színek világosak és élénkek, de nem rikítóak, a ruhák stílusosak és elegánsak, a szobabelsők gazdag dekorációi káprázatosak; a korabeli Párizs épületei, tágas közparkjai pedig pompás hátteret adnak az eseményeknek.

 

thebonfireofdestinytv6.jpg

 

 

Címkék: film

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása