HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

panny-305.jpg

    Gozsdu Elek a XIX. század második felének magyar prózaírói közé tartozik. Ez a korszak számos kevéssé ismert, de remek szerzőt adott az utókornak (Ambrus Zoltán, Cholnoky Viktor és László, Petelei István, Tömörkény István, Thury Zoltán és mások), ám Gozsdunak ez a regénye szerintem nemigen tartozik sem a jelentős, sem az élvezhető teljesítmények közé. (Szépirodalmi, Bp., 1969.)

  A mű a nagy és mindent felőrlő szenvedélyt igyekszik ábrázolni, amely elragadja, fogva tartja a lelket, és kivetkőzteti önmagából, mígnem az ember őrületében elpusztítja önmagát és a társait. A történet egy Kartal nevű falucskában játszódik. Korongi Olga idős férje éppen mostanában hunyt el, Olga így özvegyen maradt kis leányával, Marianal. A testvére, Márta a faluba költözik a férjével, Viktorral. Viktor beleszeret Olgába, ami szörnyű szenvedést jelent Mártának, nemsokára meg is betegszik, és meghal. Viktor elveszi Olgát, de rövidesen őt is megunja, és Dahó Sámuel, a kántortanító fiatal lányának, Ágnesnek kezd udvarolni. Olga igencsak elkeseredik, amikor ezt tudomására jut. Közben a helyi kisnemes, Tar Iván is szerelmes Olgába, ám mivel érzi, hogy műveltségben nem veheti fel a versenyt Viktorral, egyre csak gyötrődik, keményen iszik, mígnem elherdálja a vagyonát. Hiába próbál segíteni rajta a jólelkű német Raab doktor. Iván és Viktor végül együtt indulnak el a ködbe. Vihar támad, szél és eső dühöng. Másnap holtan találják őket, küzdöttek, egymás kezétől estek el.

   A szenvedélyek mitikusak, de a figurák az emberfeletti érzelmeikhez képest igencsak szürkékre és jellegtelenre sikeredtek, így nehéz igazán azonosulnunk velük, és átélnünk a kivételes gyötrelmeket. Nem sokkal azután, hogy megismerjük a szereplőket, már következik is az érzelmi csúcspont (60. oldal), amikor Olga és Viktor őrülten rohan ki a kastélyból a tomboló viharba, Márta elkeseredésében pedig azt kívánja, hogy vesszen el Olga, vagyis a saját testvére. A szerző a dolgok közepébe vág, a teremtményeit egyből az érzelmi mély- (esetleg csúcs-) ponton mutatja, vagy legalábbis majdnem azzal kezdi. Ez nem lenne feltétlenül baj, ha mitikus hősökről lenne szó, mint Aiszkhülosznál vagy Shekespeare-nél, akiknél a sors minden előzmény vagy ok nélkül csaphat le az emberre. Itt azonban realista jellegű szereplőkkel találkozunk, akik egy kis faluban élnek, kis-vagy középnemesek. Ebben az esetben mondani kellene valamit az előéletükről, motivációikról, a szenvedély kialakulásáról, működéséről. A karaktereknek azonban nincs semmiféle múltjuk: nem derül ki, hogyan ismerkedtek meg, hogyan szerettek egymásba, mi vonzza őket egymáshoz. Nincs semmilyen személyiségvonásuk, Olgáról és Mártáról legalábbis egyetlen jellemző tulajdonságot sem tudunk mondani, csak vannak, mint egy próbababa, Viktorról sem sok minden derül ki, az is csak futólag (viszonylag művelt, kissé cinikus, de ez sem igazán jellemző).

   Ám az még tovább rontja a képet, hogy miközben egyrészt iszonyúan szenvedélyes figurákként festi le őket a szerző, ugyanakkor teljesen érzelemmentesek is. Mártát Viktor és Olga elég gyorsan elfelejti, amint meghalt: „A halottnak nincsen semmi joga, az feküdjék békével a földben, és ne háborgassa a bolondját járó embereket idefent.” (113-114) De a saját gyerekei sem igen sajnálják Mártát. Amikor kiviszik őket a haldokló anyjuk szobájából, már vissza is tér korábbi jókedvük: „Gyermekbánat, gyermeköröm nem tart sokáig; a kis nyelves Marian csakhamar előhozta óriás babáját, amely majdnem akkora volt, mint ő, és elkezdődött újra a boldog, önfeledt játék, amely kiverte kicsi fejükből a beteg mama szomorú ábrázatát, könnyes szemeit.” (98-99) De a felnőtteket sem érdeklik a gyerekek. A hősszerelmesek, miután megszabadultak Mártától, nemigen foglalkoznak az apróságokkal, mert azok untatják őket (140). Később Olga mégiscsak jó anya lesz, de csak unalomból(!), mert a gyerekek annyira jó gondűzők(!), hogy jól esik foglalkozni velük (154). Nos, a gyerekember minden, csak nem játékbaba, ahogy Gozsdu leírja, a gyerek autonóm lény, nem kell ennek felismeréséhez a nemsokára fellépő Freud, elég ránézni egy gyerekre. Gozsdunak nem sok pszichológiai érzéke van. Így tehát hát kik ezek a felnőttek? Mit gondoljunk róluk? Őrült szenvedélyek gyötrik őket, de közben nem érdekli őket semmi. Ráadásul a tér is teljesen légüres, amiben léteznek. A regényben nem jelenik meg a társadalom, az emberek nem viszonyulnak semmihez és senkihez, csak vannak, mintha egy lakatlan szigeten bolyonganának.

  Tar Iván egy fokkal jobban megrajzolt figura, az Úri muri önpusztító dzsentrijének, Szakhmáry Zoltánnak az előképe lehet, egy kicsit még a naturalizmus által ösztönéleti determináció is felsejlik nála az alkohol iránti szenvedélye révén, állatias kitörései pedig valóban Móricz hőseire emlékeztetnek, de a Toldi szerelmének Miklósa is eszünkbe juthat, aki szerelmi bánatában züllésnek adja a fejét. Viszont Raab doktor megnyilvánulásai, aki folyamatosan a Poézissel akarja gyógyítani a sebesült lelket, kissé disszonánsak hatnak ebben a kontextusban.

  A címbeli motívummal sem igazán jobb a helyzet, mint a szereplők rajzával. A köd egyszerre utal a külső ködre, ami gyakori Kartal környékén, illetve az érzelmi ködre, amiben a szereplők bolyonganak, de ahelyett hogy a motívum jelentésének több rétegét bontaná ki, vagy összetettségében építené fel azt, a szerző rögtön az elején megadja az elem pontos jelentését: „A valódi szerelem: die echte Liebe – így fejezte ki –,  éppen olyan titkok, mint az élet vagy a halál. Az ember sötétben tapogatózik: bizonyos köd: Nebel – így mondja – veszi körül az agyvelőt, ha az ember az örök kérdések mélyére akar hatolni (…)” Ehhez képest nem sok minden változik, a szöveg így eléggé lapos érs érdektelen marad.  

 

Címkék: Gozsdu

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása