HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

1280px-1991_cpa_pc_221_stamp.jpg

 

Bulgakov többször átírt és elégetett regénye rendkívül szórakoztató olvasmány, története különböző cselekményszálakból szövődik össze, értelmezése viszont nem könnyű feladat, egymástól igencsak eltérő interpretációkat tesz lehetővé; társadalmi, metafizikai, esztétikai problémák felvetésére egyaránt alkalmas. Az egyes témák és személyek identitása és egymáshoz való viszonya többértelmű, a mű értékszerkezete perspektivikusnak tűnik. (Európa, Bp., 1978.)


CSELEKMÉNY

Első cselekményszál

   A történet Moszkvában játszódik a harmincas években, a sztálini diktatúra idején. A városban maga a sátán bukkan fel Woland néven. Kinézetre negyvenes éveiben járó, magas, barna hajú férfi, jobb szeme fekete, a bal zöld, az egyik szemöldöke egy kicsit magasabban áll, mint a másik. Kíséretet is hozott magával, amelynek tagjai a legtöbb idejüket vezérük társaságában töltik, ám előfordul, hogy önállósítják magukat, és saját kedvükre tréfálkoznak Moszkva állampolgáraival. E társaság a következőkből áll:

  • Korovjov, más néven Fagót. Hórihorgas férfi, pepita kabátban, a szemén csiptető, ami legtöbbször törött.
  • Behemót, egy nagyméretű, két lábon járó, beszélő fekete macska. Korovjov barátja, a legtöbb mókát ők ketten követik el.
  • Azazello, leginkább Woland bérgyilkosának tűnik. Alacsony termetű, széles vállú, vörös hajú férfi, a szájában agyarszerű fog látható.
  • Hella, boszorkány. Fiatal, szép, vörös hajú nő, a nyakán forradás éktelenkedik. Általában meztelenül jelenik meg, vagy nagyon lengén öltözve.

A regény elején Berlioz, a középkorú szerkesztő beszélget az utcán Ivan Nyikolajevics Ponirjovval, a költővel, aki Hontalan néven publikálja a verseit. Mindketten a TÖMEGÍR nevű írószervezet tagjai, aminek a központja, a művészek szállása a Gribojedov utcai nagy házban található. A szerkesztő éppen arról próbálja meggyőzni fiatal társát, hogy Jézus soha nem létezett. Ekkor jelenik meg mellettük hirtelen és meglepő módon a titokzatos Woland, aki a fekete mágia szakértőjeként mutatkozik be nekik. Kijelenti, hogy Jézus márpedig élt, egyúttal mesélni kezd Poncius Pilátusról és Jézus elítéléséről. Az elbeszélést Berlioz és Hontalan úgy hallgatja, mintha álmot látnának. Amikor magukhoz térnek a hipnotikus állapotból, Woland megjósolja, hogy Berlioz nem fog részt venni az esti írótalálkozón, amire annyira készül, mert elveszti a fejét, és így nem éli meg a nap végét. Ez rövidesen be is következik: amikor a beszélgetés végeztével Berlioz hazafelé a villamossínen szeretne átkelni, egy olajfolton megcsúszik, a jármű elé esik, és a kerék levágja a fejét. A borzalmas esetet látva a félőrült Hontalan a távozó Woland nyomába ered, egyre üldözi az utcákon át, de nem éri el. Magából kikelve rohangál a városban, megfürdik a Moszkva folyóban, közben egy hajléktalan ellopja a ruháját, úgyhogy alsónadrágban folytatja útját, mely végül az írószövetség főhadiszállására vezet. Írótársai értesítik az elmeklinikát, ahonnan kijönnek érte az ápolók, és magukkal viszik. Ivan itt tölti az elkövetkezendő életét.

   Ivan a klinikán találkozik a Mesterrel, aki a szomszéd szobában lakik. A Mester ugyancsak író, egy Poncius Pilátusról szóló regény szerzője. Sorsjátékon nyert pénzt, abból élt, amíg a művet elkészítette. A szöveget azonban, amiből eleve csak részletek jelenhettek meg, az ateista államhatalom emberei sokat támadták, a megjelent fogalmazványokat hevesen kritizálták, ami a Mester elméjének összeroppanásához vezetett. A kéziratot elégette. Az ő szerelme Margarita.

   Közben Woland és kísérete felbukkan a Szadovaja utca 50. számú házban, a 302/B jelű lakásban, amit moszkvai tartózkodásuk idejére otthonuknak választottak. Ez a lakás volt a megboldogult Berlioz lakhelye, amelyen Sztyopa Lihogyejevvel osztozott, aki a Varietészínház igazgatója. A színház épülete a lakás szomszédságában található.

   A szóban forgó Sztyopa reggel másnaposan ébred, alig emlékszik valamire az előző éjszakából. Az ágya mellett nagy meglepetésére ott látja Wolandot, aki közli vele, hogy este aláírtak egy szerződést, ami szerint Woland és kísérete este a színházban lép majd fel. Már a plakátokat is kiragasztották, a jegyeket is javában árusítják. Sztyopa igen csodálkozik ezen, de amikor körbetelefonálja a kollégáit, kiderül, hogy az ügyről rajta kívül tényleg mindenki tud, minden el van rendezve.

   Woland és barátai aznap este meg is tartják az előadást, amelynek során igencsak megtréfálják a moszkvai közönséget. Pénzt szórnak az ámuló népnek, de az másnapra papírrá változik; a hölgyeknek divatos ruhadarabokat osztanak ki, amik az előadást követően eltűnnek, pucéron hagyva a viselőiket. Az egyik pártvezetőt, aki méltatlankodik a mutatványok láttán, Woland nyilvánosan leleplezi, hogy szeretőt tart, és valutát rejteget otthon a lakásban. Az előadásba állandóan belebeszélő konferansziénak leszedik, majd visszateszik a fejét. Wolandék ezen túlmenően gonosz tréfák egész sorát követik el a ház lakosainak és a színház dolgozóinak egész seregével: van, akit a messzi Jaltába repítenek egyik pillanatról a másikra, akad, akit azzal rémítenek halálra, hogy megjósolják neki a halálát stb.

 b9fdf7ac45128e028e905d7c2ed9b8a6.jpg

 

Második cselekményszál

 A regény második részében jelenik meg Margarita, a Mester szerelme. Az utcán találkozik össze Azazelloval, aki felkéri, hogy vegyen részt a Sátán bálján, mint házigazda. Margarita először vonakodik, ám Azazello végül meggyőzi. Kap egy sárgás, zsíros krémmel teli tégelyt, amivel be kell kennie ez az egész testét, majd este fél tízkor várni Azazello telefonhívására. Amikor eljön az idő, Margarita meztelenre vetkőzik, és felhasználja a krémet. A tükörbe néz, és elámul a csodától: az egész teste megszépült, harminc helyett húsz évesnek néz ki. Az arca kisimult, a teste telt, egészséges formát öltött. Kiáll az ablakba, és körülnéz a holdfényes éjszakába. A földszinti lakó, Nyikanor Ivanovics meglátja, és azt sem tudja, hova legyen döbbenetében. Még a szobalány, Natasa is csak bámul.

   Margarita seprűre pattan, és tesz egy nagy kört a világ felett. Először a moszkvai utcákon szárnyal. Megtalálja a lakását annak a kritikusnak, név szerint Latunszkijnak, aki olyan sokat támadta a Mestert, és ezzel az őrületbe kergette. Margarita óriási pusztítást visz végbe a lakásban, mindent összetör, a csapvizet kifolyatja, a tintát az ágyba önti. Ezután elhagyja a várost, és holdfényes erdők, mezők fölött suhan. Egyszeriben egy másik boszorkány tűnik fel mögötte: Natasa az, a szobalány, aki nem seprűn, hanem egy malacon lovagolva szeli a levegőt. Látva, hogy mi történt Margaritával, felhasználta a krém maradékát, és ő is boszorkánnyá vált. Nyikanor Ivanovicsnak is adott, akinek az esetében azonban a krém máshogy működött, mert őt ahelyett, hogy megszépítette volna, malaccá változtatta.

   Ezt követően megérkeznek Wolandhoz a 302 számú házba. Most azonban Berlioz egykori lakásából hatalmas, díszes csarnokok nyílnak, ahol emberekből, illetve majmokból álló zenekarok harsognak, pezsgővel teli szökőkutak csillognak. Margaritának az is feltűnik, hogy nem csak a tér változott meg, hanem az idő is: folyamatosan éjfél van, a hold megállt az égi pályán, mozdulatlanul lebeg egy helyben.

  Margaritának az a feladata, hogy az érkező démoni, ördögi vendégeket fogadja a lépcsőfeljáróban, akik egy hatalmas kályhából lépnek elő. A bál jól sikerül, mindenki meg van elégedve. Natasa szeretne örökre boszorkány maradni, ezt a kívánságot Woland teljesíti. Nyikanor Ivanovics igazolást kér Wolandtól, hogy az éjszakát a Sátán báljában töltötte, amit aztán majd bemutathat a főnökeinek. Woland csodálkozik a kívánságon, de lediktál egy szöveget Behemótnak, amit a macska papírra is vet.

  Margarita azt kéri Wolandtól, hogy szabadítsa ki a Mestert. Woland, aki hálás Margaritának a segítségért, csodát tesz, és a következő pillanatban megjelenik a társaságban a kórházi öltözetű Mester. Az elégetett kézirat is sértetlenül előkerül: kiderül, hogy Behemót éppen azon ül!

  A bált követően Korovjov és Behemót elkövetnek még néhány csínyt, amik közül az a legfontosabb, hogy felgyújtják és leégetik a TÖMEGÍR központját. Wolandot és Azazellot felkeresi Lévi Máté, aki Jézus kívánságát közvetíti: Mester és Margarita kapjon örök nyugalmat. Azazello megjelenik a szerelmespár otthonában, és mérget ad nekik, amitől halottan elterülnek a földön. Rövidesen azonban magukhoz térnek, és immár szellemként, Wolandék hatalmas fekete lóra ültetik őket, és egy gyönyörű kertbe viszik a párt. Előtte azonban még látják a mezőn Pilátust, aki még mindig ott ül a holdfényben, és a bűntudat egyre gyötri. Margarita kérésére Woland felmenti Pilátust a büntetés alól.

 

Harmadik cselekményszál 

  Ez egy betéttörténet, ami Poncius Pilátusról szól, lényegében a Mester regénye. Az első epizódot Woland meséli el Berliozéknak, a történet aztán önállóan folyatódik. Pilátus elé idézik Jesua Ha-Nocrit, a tanítót, akit a főpapok halálra ítéltek. Jesua panaszkodik Pilátusnak, hogy Lévi Máté, aki állandóan a nyomában jár, pontatlanul jegyzi le a szavait. Pilátus rokonszenvesnek találja a fiatalembert, és megpróbálja elérni a zsidó főpapoknál, hogy ne ítéljék el, ám sikertelenül. A büntetést végrehajtják.

  Ezt követően Pilátus meggyilkoltatja Keriáth-béli Júdást, aki Jesua haláláért felelős. Pilátus, akit lelkiismeret-furdalás gyötör, így próbál valamit tenni az ügyben, ám a bűntudattól soha többé nem tud szabadulni.

a316f3d18a2afe156d79f0e2193eea78.jpg

 

STÍLUS

A regény különlegessége, hogy egészen különböző stílusú szövegrészek keverednek benne.

  • Woland és barátainak megformálása, illetve bizarr csínyeik meséje egyértelműen a groteszk ábrázolásmód stílusjegyeit viseli magán. A groteszk, aminek a francia romantikában Hugo volt az egyik szószólója, az orosz irodalomban Gogol életművében jelent meg domináns módon, és teremtett hagyományt. Berlioz halála, a beszélő macska, a felfordult világ egyszerre komikus és ijesztő is. Míg Hugonál a groteszk teremtmények valamiképpen a teremtés sötét mélységeit villantják fel, addig Bulgakovnál, akárcsak Kafka és Gogol elbeszéléseiben, a fantasztikum a leghétköznapibb valósággal keveredik.
  • Fontos szerepet játszik a műben a társadalmi szatíra Ez a szatirikus hang leginkább a TÖMEGÍR nevű szervezettel függ össze, amely kevéssé tehetséges, ám annál fontosabb társadalmi pozíciókat betöltő alkotókat gyűjt magába. Hontalan az elmegyógyintézetben végül be is ismeri, hogy rossz költő, és elhatározza, hogy már nem fog több verset írni. Korovjov és Behemót felkeresi az írószervezet épületét a regény vége felé, és amikor ott az igazolványt kéri tőlük, Korovjov gúnyosan kérdezi: miért, talán egy igazolványtól lesz valaki író? Nem, egy író a műveitől válik íróvá. Ha kézbe vesszük Dosztojevszkij regényeit, nem kell hozzá igazolvány, hogy lássuk: nagy íróval van dolgunk.
  • Poncius Pilátus történetében viszont nyoma sincs a groteszknek, ezek a fejezetek realista stílusban íródtak. Az elbeszélő általában kívülről ábrázolja a történéseket, szinte filmszerűen megjelenítve azokat, csak Pilátus gondolataiba, érzelmeibe pillanthatunk bele. Míg Wolandék kalandjait a szerző szinte csevegő hangnemben, gyakori önreflexiókkal és kiszólásokkal mesélte el, itt sosem utal önmagára. Erőteljes a látványszerűség, sűrűn váltakoznak a színek és a fények: a naplemente, a vihar, a holdfény mind erőteljes kolorittal idéződik fel. Ám a vizualitáson kívül erőteljes szerepet kapnak más érzékek is: rögtön Pilátus megjelenésekor pl. az intenzív rózsaillatról olvashatunk, ami olyannyira gyötri Pilátust. Amikor Júdás kilép a fülledt városból, szinte elkábítja az áradó akác-és mirtuszillat. (308) Időnként jelentéktelennek tűnő, de izgalmas részletek fokozzák az események valószerűségét: a kivégzésnél pl. a szerző említést tesz két véletlenül odakeveredett kóbor kutyáról (168), Júdás halálakor kiemeli, hogy a tetem egyik lába egy holdfényes sávba nyúlik, ezért nagyon élesen látszik a sarujának minden egyes szíja (309). A kivégzésnél Patkányölő ingén az ezüst oroszlán olyannyira erősen tükrözi vissza a fényt, hogy alig lehet ránézni, ám amikor a Nap eltűnik a láthatár mögött, az oroszlán fénye kialszik. (173)

 813a165907ac8955268a3c9eac5ec17c.jpg

TÉMÁK, ÉRTELMEZÉS

A regény interpretációja nem könnyű feladat: úgy tűnik, nincs egyértelmű, könnyen megragadható jelentése. Több különböző témát, problémakört dolgoz fel, de egyikről sem tesz szájbarágós állításokat.

  1. Az első jelentésréteg kétségtelenül a társadalomkritikai mondanivaló. A regény világát a korrupció és a kicsinyesség határozza meg. A Mestert egy magát barátnak mutató férfi, Alojzij Mogarics feljelenti, hogy így eltávolítsa, és megszerezze a lakását. Szintén durva támadásokat kap a Mester a hatalmat képviselő kritikusoktól. A TÖMEGÍR írószervezet alkotói tehetségtelen, de államilag támogatott művészek, akik gondtalanul élnek, miközben az igaz művész, a Mester nyomorog. Ugyancsak elítéli Bulgakov a szovjet rendszer merev ateizmusát, amely erőszakkal, érvek és vita nélkül kívánta eltörölni a nép hagyományos vallásosságát. Ez mutatkozik meg abban pl. a jelenetben, amikor a regény elején Woland személyesen teszi helyre a Jézus nemlétéről beszélő Berliozt.
  2. A társadalomkritikai mondandóhoz társul a moralitás, vagyis a jó / rossz ellentétének a témája, itt azonban korántsem olyan egyértelmű a regény álláspontja, mint az előző esetben. A mű szereplője a hagyományosan rossznak tartott Sátán, és ellenfele, Jézus. Ám a Sátán itt egyáltalán nem gonosz, inkább tréfás kedvű, szórakoztató alak. Jesua Ha-Nocri ugyan egyértelműen a jót képviseli: hangsúlyozza a megbocsátás erejét, akárcsak a kanonizált evangéliumokban, ám sérelmezi, hogy Lévi Máté nem híven jegyzi le a szavait, vagyis az Újszövetség nem a valós Jézus gontolatait örökíti meg. Woland a mű elején szembeszáll Berliozzal, aki tagadja Jézus létét, ám lényegében Pilátus története is kétségbe vonja, ha csak részlegesen is, a Szentírás szavahihetőségét.
  3. Woland a regényben nem annyira önmagát a rosszat vagy a jót képviseli, mint inkább egy konkrét politikai berendezkedést, hatalmi rendszert forgat fel. Ez a rendszer nem pusztán erőszakos, hanem rugalmatlan, dogmatikus és fantáziátlan is, Woland alakja tehát nyugodtan értelmezhető úgy is, mint a fantázia, játékosság szószólója egy szürke, fantáziátlan életben. Párhuzamot vonhatunk itt pl. Eliot Prufrockjával, akinek már nem énekelnek a szirének. Akár arra is gondolhatunk, hogy Woland a Bahtyin által bemutatott karneváli kultúrát képviseli egy olyan világban, ami elvesztette a spontaneitás, kreativitás, kíváncsiság adottságát.

    0476b48c44a5038964dc3b7b6e6b837b.jpg

 

 

 

 

 

Címkék: Bulgakov

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azolvasaskalandja.blog.hu/api/trackback/id/tr6415592820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása