Történet
1837, a Nemzeti Színház megnyitásának ünnepe. Sokan nem hittek benne, ám mégis megvalósult. Az előkelő világ egy része azonban nem itt, hanem Kőcserepy Dániel, a tanácsos estélyén tölti az időt. A szerző arról ír, hogy milyen különös, hogy a költői képzelet bárhová hívatlanul beléphet, sőt az olvasóit is magával viheti, és együtt bejárhatnak mindent. Mesélőnk be is vezet minket a társaságba, melynek bemutatja a tagjait. Kőcserepy törtető, gátlástalan alak. Egyszerű nevelőként kezdte, aztán elvette a gazdag nőt, akinél nevelősködött, és aki aztán, korai halálát követően, őrá hagyta minden vagyonát, a saját gyerekeit tagadva ki az örökségből. A tanácsos vett egy nagy, köves és terméketlen birtokot a Svábhegyen, majd hatalmas összegekért virágzó paradicsomot formált belőle. Az ő felesége Eveline. A szerző továbbra is úgy mesél, mintha mi is jelen lennénk az estélyen, és ő vezetne minket szellemalakban.
Belép báró Berzy Tivadar. A narrátor őt az arca és az öltözete alapján jellemzi: különc ember, fura ruhákban és frizurával. Berzy Találkozik Eveline-nel: „A bárót egy mosoly illeti szép hideg arcról.” A bálban ott látható Ilvay Laura is, egy öreg, nagyothalló grófnő unokája, nagyon beteges, valószínűleg meg fog halni. Az ő barátnője Wilhelmine (Vilma) is, akivel mindig együtt van, és aki Kőcserepyné második házasságából született, vagyis Kőcserepy lánya. Az összejövetel résztvevője még Misztizláv, fiatalember, és Maszlaczky Gábor ügyvéd, aki éppen Szentirmay Rudolfról beszél, akit láthatóan nem nagyon kedvel. Megtudjuk tőle is, hogy Szentirmay úgy nyilatkozott: akiben egy csepp önérzet van, az elmegy a színház megnyitó ünnepségére. Ám utána valószínűleg ő is eljön Kőcserepyhez. Megérkezik Tarnaváry főispán úr is a jurátusával. Tarnaváry durva megjelenésű ember, nem akar leereszkedni senkihez, fölényesen viselkedik – de csak a nagyvilágban, mert otthon a felesége mellett papucs Később megtudjuk, hogy a durva megjelenés ellenére nem rossz ember; a stílusa nem túl bizalomgerjesztő, de becsületes férfi. Aztán tűnik fel Szentirmay Rudolf Flórával, a feleségével, és a lányával, Katinkával, Kárpáthy Zoltán társaságában, bár róla azt állították, hogy mindenáron a színházba készül. A társaságban is lepődnek azon, hogy látják – nem gondolnak arra, hogy Rudolfék a színházba készülnek, csak előtte ugrottak be rövid időre. Zoltánon látszik, hogy mindenben Rudolfot utánozza, ami nem is csoda, hiszen Rudolf különleges személyiség. Zoltán a fiatalokkal beszélget, Vilmával, illetve a fiatal gavallérral, a tizenhárom éves Czirányi Emánuellel. Látszik, hogy Zoltánnak Katinka tetszik, őhozzá meg Vilma vonzódik nagyon.
Zoltán összetalálkozik Kováccsal, a főispán jurátusával, és beszélgetésbe kezdenek. A jurátus elmondja, hogy nincs könnyű dolga a főispánnál, nem finomkodnak vele, még a fát is ő vágja időnként, ám ez motivációt jelent, hogy semmiből valamivé legyen, önerejéből méghozzá, ez fontos tanulság. Ez jó példa Zoltáén számára is, bár ő nem szegény ember. Közben Rudolf elmondja a főispánnak, hogy nem más, mint a nádor társaságában készül a színházba menni. Erre a főispán felpattan, elküldi a jurátusát haza a kocsijáért. Gyalog kellene mennie, ám Zoltán kölcsönadja neki a lovát. A főispán meglepődik azon, hogy Zoltán mennyire kedves és közvetlen hangon beszél a lovászával, aki egyszerű ember, nem nemes. Végül a társaság nagy része a színházba megy, a tanácsos Kőcserepy pedig ott marad exkluzív vendégek nélkül. Alig tud uralkodni magán, hogy ki nem mutassa a dühét: most értette meg, hogy Rudolf csak azért látogatott el hozzá, hogy magával csábítsa a vendégeit. Zoltán nem érti, miért néz rá mindig Vilma olyan furcsán.
Abellino Maszlaczky irodájába lép. Öreg ember már, sántít, nagyot hall. Most Maszlaczky képviseli Abellino ügyét, immár tizenkét éve. Amikor Bogozy, az öreg jurátus elmegy kiflit vásárolni, rátérnek az ügyre. Eddig nem sokra jutottak, ám Maszlaczky most új ötlettel áll elő. Az ügyvéd terve a következő: mivel Fannyt nem sikerült gyanúba keverni, hogy megcsalta a férjét, Rudolfot kell célba venni, mint aki összeszűrte a levet Fannyval. Arra számít, hogy ha Zoltán értesül minderről (most még fogalma sincs arról, milyen pert folytat Abellino a család ellen), inkább önként lemond az örökségről, csak hogy ne tudódjon ki, amivel Rudolfot vádolják, mert védeni szeretné imádott nevelőapját a botránytól. Abellino örül, hogy összezúzhatja Rudolfot, ám az ügyvéd leinti: ő nem kíván botrányt, csak a pert szeretné megnyerni, a maga részéről pedig meg van győződve Rudolf ártatlanságáról. Új elem a perben, hogy Maszlaczky szerint kell egy nagyhatalmú támogató is az ügy számára: ez lenne Kőcserepy. Abellinonak fel kell ajánlania a birtokot Kőcserepynek, aki cserébe majd járadékot fizet neki, és rendezi az adósságait. Abellino ezt felháborodva utasítja el: hogyhogy a saját jussából alig kapna valamit? Az ügyvéd azonban utal arra, hogy a birtok egyrészt még nem az övé, másrészt meg úgyis elvinné a vagyont a sok adósság. Abellinot azonban nem sikerül meggyőznie, az öreg felháborodottan távozik.
Azonban éppen akkor Pestre érkezik Carl Henriette, a híres énekesnő. Abellino szeretne elmenni megnézni, de nincs pénze. Jobb híján az ügyvédtől kér kölcsön a casinoban. Csakhogy az nem ad neki, hiszen már semmilyen kapcsolat nincs köztük, így nincs rá garancia, hogy visszakapná az összeget. Abellino erre belemegy az ügyvéd ajánlatába. Megkapja a kölcsönt, és aláírja a papírokat, amiben átruházza a birtoka jogait Kőcserepyre.
Vilmát nagyon szeretik a szülei, ám Evelinnek az a nevelési elve, hogy az anyának nem szabad kimutatni a szeretetét, ezért ridegen viselkedik a lányával, aki így megtanulja elfojtani az érzelmeit. Megérkezik Maszlaczky, aki először Vilmával beszélget, és panaszkodik neki, mennyire nehéz, szeretettelen az élete. Ezután tárgyal Kőcserepyvel, nagyon örülnek, hogy megszerzik a Kárpáthy-birtokot. A harmincas éveiben járó ügyvéd megkéri a 13 éves Vilma kezét, a tanácsos igent mond. Közben Kőcserepy felesége, Eveline azt hiszi, az ügyvéd őbelé szerelmes plátói módon, szánakozik a tiszta szívűnek képzelt emberen. Evelin arról is meg van győződve, hogy Vilma haragszik Zoltánra. (Félreérti a lánya érzelmeit.)
Madarason Zoltán születésnapját ünneplik. Rudolfék négy gyermeke nagy örömmel nyújtja át neki az ajándékokat. Rudolf azonban nincs jelen, mert amikor Szentirmáról elindult, éppen akkor kapta meg a bírósági papírt, az idézést a perben. Éjjel vihar tör ki, Zoltánék borzalmasan aggódnak, mi lehet Rudolffal.
Rudolf másnap reggel, még zuhogó esőben magához hívatja Zoltánt Kárpátfalvára. Zoltán nagyon aggódik: mi lehet az, ami miatt Rudolf a viharban oda lovagolt Szentrimáról, elkerülve Madarast? Rudolf közli a fiatalemberrel, hogy mostantól külön kell élnie, hiszen felnőtt lett (14 éves), de hogy miért kell ilyen drasztikus módon elválniuk, annak a valódi okát nem árulja el neki. A fiúnak Pestre kell mennie, és Rudolf arra kéri, válasszon ott magának egy gyámot. Zoltán Tarnaváryt nevezi meg, amin Rudolf csodálkozik. Ha már el kell menni, legyen a megpróbáltatás igazi, mondja félhangosan Zoltán. Hősünket nem csak a mondottak tartalma, hanem annak hideg hangja is kétségbeejti. Amikor elválnak, Zoltán meghallja, hogy Rudolf titokban sír a szobájába zárkózva. Visszamegy hozzá, és ekkor Rudolf bevallja, hogy szereti Zoltánt, a sötét végzet az, amely miatt búcsút kell venniük egymástól. Az emberek előtt nem szabad kimutatniuk többé az egymás iránt táplált érzelmeiket.
Felnyitják a befalazott lakrészt, és bemennek a szobába, ahol Fanny bevégezte az életét. Fanny halála óta ott egy félig megírt levél az asztalon, ami miatt Rudolf évek óta idegeskedik, de amit soha nem olvasott még. Csak nehogy valami terhelő, félreérthető legyen benne, gondolja, amikor a kezébe veszi, hogy megismerje a tartalmát. A levélben Fanny bevallja, hogy szerelmes volt Rudolfba. Rudolf elrejti a levelet (amit egyébként Fanny Flórának, Rudolf feleségének írt). A szöveg félbeszakadt: írása közben érezte Fanny, hogy rosszul van, és aznap meg is halt.
Zoltán nagy szomorúsággal búcsúzik el a családtól. Rudolf már előtte megírta a tényállást Tarnavárynak, aki nem nagyon örült a dolognak. Nemigen akar egy fiatalember nevelője lenni, a saját gyerekeivel sem nagyon foglalkozik, nem véletlen, hogy 16 éves lánya meg is szökött tőle egy férfival. Éppen nagy veszekedés zaja lármázza fel a házat: az egyik jurátus a vádiratok üresen maradt részeire szerelmes sorokat körmölt Julcsinak, Tarnaváry lányának. Tarnaváryt nem is a szerelmi rész háborítja, hanem hogy tönkrementek az iratok. Karolina, Tarnaváry felesége is dühöng, de nem a lányára, hanem a nevelőre veszekszik. Mennyivel más ez a ház, mint Rudolfé!
1838, a Duna áradása. Tarnavárynál mulatság van, bár a főispán is retteg az árvíz gondolatától, még egy csónakot is elrejt a pincéjében. Maszlaczky is oda készül, éppen borotválkozik, közben magához hívat egy Trommel nevű embert, akit azzal bízott meg, hogy béreljen hajókat, amikkel aztán, ha kitör a baj, jópénzért mentik majd az embereket. Az ügyvéd ezután megy el a bálba.
Az összejövetelen sokan cinikusan viccelődnek a növekvő árvizen, Berzy durva tréfákat ereszt el, a fiatal Emánuel jól szórakozik ezen. Vilma nem jött el, mert állítólag annyira gyűlöli Zoltánt, aki most Tarnaváryéknál lakik. Zoltán egyelőre ugyancsak távolmaradt, mindenki őt keresi. Kiderül, hogy az árvíznél segédkezett. Csuromvizesen ér haza. Beszámol a látottakról. Tanúja volt, ahogy egy családot elsodornak és a vízbe fojtanak a jégtáblák, majd a saját életét kockáztatva segített a katonaságnak felrobbantani egy gátat, ami feltorlasztotta a vizet Csepelnél. Ő maga gyújtotta meg a kialudt kanócot a szivarjával. A társaság nagy része már nem nevet, hanem néma dermedtséggel hallgatja az elbeszélést, csak Kőcserepy meg a felesége tekint gúnyosan a fiatalemberre, úgy vélik, Zoltán csak henceg. Maszlaczkyt az érdekli, mekkora a víz, hiszen ez kedvez a pénzszerzésnek.
Kőcserepy most már inkább hazamenne, de Tarnaváry viccből bezárta az épület ajtait, mondván, csak akkor távozhat, ha előbb versenyt iszik vele. Ez meg is történik, aminek következtében Tarnaváry ájultan terül el. Pedig közben a víz már egyre emelkedik, az utcakövek közül is feltör. A társaság pánikba esik, az eszméletlen Tarnavárytól viszont nem lehet felvilágosítást szerezni a kulcs hollétét illetően. Az ajtót végül Zoltánnak sikerül kinyitni.
Közben Kőcserepyék lánya, Vilma beragad otthon a házukba. Hírül hozzák Kőcserepyéknek, hogy a víz a váci temetőnél törte át a gátat, éppen arrafelé, ahol ők laknak. Evelin elájul a rémülettől, eszméletlenül teszik be a kocsiba, amivel hazaindulnak. Amikor magához tér, újabb pánikba esik. Nem tudnak eljutni a házhoz, mert mindent elöntött a víz, vissza kell térniük Tarnaváryékhoz. Zoltán viszont, aki elkísérte őket, megígéri, hogy megmenti a lányt. Evelin még a kezét is megcsókolja Zoltánnak.
Maszlaczky Trommelhoz megy, hogy bocsásson rendelkezésére egy csónakot, amivel megmentheti jövendő menyasszonyát, ezzel is szorosabbra fűzve a kapcsolatot Kőcserepyékkel. Trommel ebbe nem megy bele, mert ő pénzért akar embereket menteni. Az ügyvéd erre lemond az egész üzletről Trommel javára, csak adjon egy dereglyét és embereket, akikkel aztán el is indul Vilmáért. Csakhogy menet közben egy bajba jutott, lámpaoszlopba kapaszkodó férfi annyit ígér a hajósoknak, hogy inkább neki segítenek. Az ügyvéd hiába mond akármit, nem hallgatnak rá, nekik ő nem a felettesük.
Kovács a kaszinóba megy, ahol az ismerősei kártyáznak. Rá akarja venni őket, hogy menjenek segíteni az árvízben. Azok először csak tréfálkoznak az egészen, ám amikor Kovács elmesél nekik egy konkrét esetet egy nőről, aki az árvízben elvesztette az otthonát és majdnem a gyerekeit is, észbe kapnak, és indulnak menteni, még a játékra szánt pénzt is felajánlják. Útközben összetalálkoznak Trommel embereivel, akik csak nagy pénzért lennének hajlandóak a bajba jutottakért tenni valamit. A két csapat között kitör a verekedés, Kovácsék győznek.
Közben Zoltán összetalálkozik Wesselényivel, aki az embereket menti, és rábeszéli, hogy menjenek el Vilmáért. A másik először nem akar ráállni, mert inkább a szegény embereket pártolja, illetve azért is, mert ő már tudja, hogy Maszlaczky Zoltánnak rosszakarója (ismeri az ügyet), ám végül az erőteljes rábeszélés hatására rááll a dologra. Közben Vilma otthon van Lizával, a kis vak lánnyal, akit a család örökbe fogadott. Úgy érzi, a szülei nem is szeretik, nem is akarja túlélni az árvizet. Rémülten hallják, hogy kint ágyúszó jelzi a katasztrófát, a víz már a pincében van, aztán egyre feljebb, az épület fala is megreped. Ekkor lép be Zoltán az ablakon. Először Lizát viszi ki az ölében. Amikor a lány megkérdezi Vilmát, ki ez a fiú, az azt válaszolja, hogy az, akiből csak egy van a világon. Zoltán ezután Vilmát menti ki. A lány elsírja magát, Zoltán végre megérti, miféle érzelemről lehet szó a lánynál. Néhány pillanat múlva a ház összeomlik.
Kovács, Bogozy és társaik közben megküzdenek a zsiványokkal, akik a bajba jutottakat akarják kirabolni. Berzy, Abellino, Emánuel és Misztizláv viszont vidáman csónakáznak az elárasztott utcákon, gyönyörködnek a látványosságban, közbenn iszogatnak. Berzy vidám tréfákat süt el azok rovására, akik a házak ablakaiban várják a segítséget. Végül azonban összetalálkoznak a főherceggel, aki megalázó módon kiparancsolja őket a hajóból.
Az árvíz után Zoltán sokat tanul és utazik. A sorsáról Kovács elbeszéléséből szerzünk tudomást, aki levelekben tájékoztatja minderről Rudolfot. Amikor Kovács elhagyja Tarnaváryék házát, mert megvan a vizsgája, Rudolf Tanrnavárytól kap további felvilágosítást a nevelt fiát illetően. Kiderül, hogy Zoltán elhagyta Magyarországot, először ledoktorált jogból, majd elindult bejárni a világot: Olaszországba, aztán Párizsba, majd Angliába megy, leveleiben az új, haladó eszmékről ír, amiket a hazájába is át akar plántálni.
Maszlaczky felkeresi Abellinot, aki éppen „sókúrát” vesz egy doktornak nevezett kuruzsló, Mauz tanácsára: nem szabad vizet innia, viszont rengeteg sót kell ennie. Azt reméli, ettől majd új erőre kap, de láthatóan egyre inkább leépül. Az ügyvéd közli vele a jó hírt, hogy Zoltánból milyen derék ember lett. Abellino nem érti, mi ebben az öröm, hiába magyarázza az ügyvéd, hogy így könnyebben lemond majd a birtokáról, mert fontosabb neki a jó hírnév és becsület, mint a pénz. Maszlaczky ezután összevész az orvossal, és dühösen távozik, ám másnap, amikor az utcán összefutnak, kibékülnek, belátva, hogy egymásra vannak utalva: ha Abellino meghal, nem lesz pénz, ha viszont nem lesz pénz, az orvosnak sem lesz dolga Abellinoval.
Zoltán két év múlva tűnik fel Pozsonyban. A színházban találkozik Katinkával, először alig ismeri meg, mert annyira megváltozott, érett nővé vált. Miután hazakíséri a színházból, levelet kap Rudolftól, amiben nevelőapja figyelmezteti: ne felejtse, hogy megígérte, nem fog kapcsolatot tartani a családdal. Zoltán ekkor elhatározza, kideríti, milyen peres ügye van neki tulajdonképpen. Kovácstól akar segítséget kérni, aki Tarnaváry javaslatára az ő ügyvédje lett, Kovács azonban óvja az ügy tartalmának megismerésétől. Zoltán végül Bogozyt veszi rá, hogy másolja le neki a periratot. Az öregedő Bogozy időtlen idők óta Maszlyaczky jurátusa. Maszlaczky titkon örül ennek, pár napra még el is utazik, hogy Bogozy nyugodtan másolhasson.
Amikor Zoltán elolvassa a szövegeket, beleborzong saját múltjába. Elhatározza, inkább átengedi a bortokot Abellinonak, csak hogy Rudolf jó hírét megóvja. Miután a döntést meghozta, szomorúan bolyong Pesten, végignézve az utcákat. Mennyi mindent tudott volna itt tenni a vagyonával!
Zoltán nagykorúsítja magát, aztán elküldi Kovácsot Abellinóhoz, aki közben nagyon lerobbant egészségileg. Kovács felajánlja, hogy Zoltám a vagyon felét átengedi Abellinonak, választhat, hogy Kárpátfalvát vagy Madarast szeretné-e. Ez ellen azonban Maszlaczky hevesen tiltakozik, erre Kovács azzal vág vissza, hogy mivel Maszlaczky kiadta az ügyet egy harmadik embernek, Kőcserepynek, megszegte a törvényt, így Abellino felmondhat neki, és akkor nem csak évjáradékot kap majd Kőcserepytől, hanem egy komoly birtoka lesz. Az ügyvéd azonban mégicsak rábeszéli Abellinot, hogy ne fogadja el az ajánlatot. Kovács belátja, hogy Abellinonak már nincs saját akarata, távozik.
Zoltán lemond a birtokról, elbúcsúzik tőle. Az embereinek kifizeti az egész évi bérüket előre arra az esetre, ha Kőcserepy rossz gazdájuk lenne. Amikor ő elhagyja a birtokot, rögtön megérkezik Maszlaczky, hogy előkészítse a terepet Kőcserepynek. A szolgák azonban kámforrá váltak (hiszen már megkapták a bérüket, és új uruk sem tetszik nekik), úgyhogy amikor másnap Kőcserepy megérkezik a családdal és a vendégekkel, nincs, aki ebédet készítsen, ezért Eveline nagyon megneheztel. Vilma és a kis vak lány a kertben sétálnak, és Zoltánról beszélgetnek. Vilma tudja, hogy az ő szülei vették el a fiú vagyonát. Úgy érzi, meg fog halni, nagy büntetés lesz ez a szüleinek a gonosz tettért.
Az ügyvéd ír Evelinnek egy bocsánatkérő levelet, amiben utalásokat tesz az érzelmeire. A Vilmával való esküvőre céloz, ám ezt nem mondja ki konkrétan. Evelin félreérti a szavait, azt hiszi, hogy az ügyvéd neki vallott szerelmet. Szól a férjének, aki felvilágosíthatná, miről van szó valójában, de nem teszi. Amikor az ügyvéd tőle kér segítséget, a tanácsos elutasítja arra hivatkozva, hogy el akarta csábítani a feleségét. Hiába az ígéret, az semmissé vált, mivel az ügyvéd ilyen szörnyű bűnt követett el. Maszlaczky tehát nagyon pórul járt, elkeseredve hagyja el a kastélyt.
Megyegyűlést tartanak a választás előtt, a kortesek harcolnak egymással, Rudolf és Zoltán a haladók, Kőcserepy a maradiak pártját támogatja. Nagy veszekedés támad, Tarnaváry meg is sért egy fura kinézetű, izgágáskodó alakot, aki Berzyék társaságát gyarapítja. Az ülést végül berekesztik, hangzavarba fullad az egész. Tarnaváryt rémülten figyelmeztetik a barátai: akit megsértett, az egy híres kardforgató erdélyi nemes, már legalább tíz embert megölt párbajban. Tehát egy gyilkos, mondja dühösen Tarnaváry. Délután meg is érkezik Tarnaváryhoz a mondott nemes, Dabroni, hogy kihívja párbajra. Csakhogy nagy meglepetésére Tarnaváry semmit nem ad a lovagiasságra, nem méltányolja azt, egyszerűen csak leordítja Dabronit, majd mint gyilkost elfogatja a hajdúival, akik megkötözik a ruhaszárító kötéllel, és a megyeháza tömlöcébe viszik.
A korteskedés során a haladó párt csakis beszédekkel próbál szavazókat toborozni, míg a maradiak leitatják, megvesztegetik az embereket. A választás napján Zoltánék pártja fegyelmezetten jelenik meg, míg az ellenfeleik ittasan, ordítozva, énekelve dorbézolnak. Többször is összeverekedik a két rivális oldal, végül Zoltán és Rudolfot választják képviselőnek. Zoltán azonban másnap a megyegyűlésen úgy nyilatkozik, hogy nem fogadja el a tisztséget, ilyen áron nem kell a győzelem. Ő nem diadalt, hanem igazságot szeretne. Ezzel a lépésével még a másik párt emberei közül is sokat a maga oldalára állít, és a következő, már békésen folyó választáson nagy fölénnyel nyer, aztán nagy hírnevet és tiszteletet vív ki magának az országgyűlésen. Kőcserepy megszégyenül, a felesége kezd belebetegedni a kudarcba.
Kőcserepy üzen Dabroninak, a híres párbajhősnek, hogy ölje meg Zoltánt. Dabroni majd megsérti Zoltánt azzal, hogy Rudolf és Zoltán feltételezett rokoni kapcsolatára utal. Vilma meghallja, mit beszélnek a szülei, és mikor lovagolni megy, Szentirmára siet, ahol a cseléddel egy levelet küld Katinkának, amiben figyelmezteti a készülő veszedelemre. Hazafelé azonban már nem jut el, összeesik útközben, ott találnak rá a szülei szolgái.
Dabroni hírhedett ember Pozsonyban, mindenkit sérteget, mindenhol hőzöng, mindenkinek elege van belőle. Amikor a pozsonyi országgyűlésben úgy adódik, hogy Rudolf és Zoltán pont egymás után szólalnak fel, ő azzal hozakodik elő, hogy a beszédük annyira hasonlít egymáshoz, mintha rokoni szálak fűznék össze őket. A beszéd után Rudolf kitalálja, hogy Zoltán nyilván párbajozni akar majd, ezért rögtön Dabronihoz megy, hogy megelőzze. Rudolf másnap reggel hatra beszél meg vele időpontot, Zoltán nyolcra. Jelentkezik még Wesselényi is, akinek sikerül kiharcolnia a hét órás időpontot. Mikor Zoltán és Rudolf hazaérnek (egymás előtt is titkolják, mikre készülnek), már ott találják Fannit és Katinkát, akik jöttek, hogy figyelmeztessék őket.
Másnap reggel Rudolfot vérben ázva hozzák haza. Tudja, hogy meg fog halni. Két levelet bíz Zoltánra, az egyik tőle, a másik Fannytól származik. Azonkívül az a tanácsa, hogy Zoltán vegye feleségül Katinkát, az minden gyanút és híresztelést eloszlat majd. Wesselényi megsérül a nyakán, ám levágja Dabroni kezét, Zoltán így megmenekül.
Vilma teljesen belebetegszik a tudatba, hogy Zoltán meghalt. Élet és halál között lebegve beszél a szüleivel, akik végre megértik, mit érez. Kőcserepy kétségbeesetten ír Szentirmára Zoltánnak, hogy jöjjön el, és mutassa meg a lánynak, hogy él. Ám először nem Zoltán, hanem Katinka érkezik, és megnyugtatja Vilmának, hogy Zoltánnak nem esett baja. Mikor kitör a vihar, csuromvizesen belép Zoltán (ő nem Szentirmán volt, csak később kapta a hírt.) Bár Köcsrepyék sok rosszat tettek, ő mégis eljött az égiháború ellenére, hogy segítsen. Kőcserepy össze van törve, készít egy okiratot, amelyben visszaadja Zoltánnak a birtokot. Már semmi sem fontos neki, csak hogy Vilma életben maradjon. Ám már késő, nem lehet megmenteni, ott temetik el a lányt a birtokon. Hat hét múlva Zoltán feleségül veszi Katinkát, felszabadítja a jobbágyait.
Maszlaczky közben teljesen elveszíti minden tekintélyét a társadalomban, különböző tisztességtelen ügyletek miatt végül az ügyvédi oklevelét is elveszik tőle. Utolsó reménységként felkeresi Abellinót, aki egy fürdőben kúrálja magát, különböző mesékkel megpróbál némi pénzt kicsalni belőle. Abellino azonban úgy rákiabál, hogy teljesen megrémül, és elmenekül. Levelekkel viszont továbbra is bombázza egykori ügyfelét, aki maga is menekül előle. Elhagyja a fürdőt, mindig újabb és újabb városba költözik, ám a levelek mindenhova üldözik. Nincs többé nyugovása egyiküknek sem.
Utolsó kommentek