Első rész: A „tegnap”
A Vág-völgyben járunk a tótok között. Gyönyörű kastélyok, hatalmas erdők vidéke, legendás személyek emléke kísérti a vidéket.
Illavay Ferenc, a központi járás főszolgabírója zömök, vastag szemöldökű, nem túl szép fiatalember. Éppen az esküvőjére készül Dolnavárra, az édesanyjától családi emlékként örökölt torzító tükörben nézegeti magát, miközben borotválkozik. Csakhogy levél érkezik Júliától, a szerelmétől, amiben a nő tudatja vele, hogy mégsem megy hozzá, mert mást szeret. Ferenc egészen el van keseredve. Ám nincs idő szomrokodni, mert más levet is hozott a posta: Gorombolyi kormánybiztos és őrnagy utasítja, hogy a malmokat alakítsa át puskapormalommá, a hámorokban öntessen ágyúgolyókat, szedjen össze nagy adag kenyeret, mert holnapután megérkezik az őrnagy a dandárjával.
Illavay tehát hozzákezd az intézkedések megvalósításához, közben besorozza az újoncokat. Itt egyszeriben felbukkan Ferenc másodunokatestvére, a húsz év körüli, bolondos, zavaros beszédű Opatovszky Kornél, akinek Ferenc a gyámja. Kornélt Ferenc Debrecenbe küldte tanulni, de amikor a szabadságharc elkezdődött, a fiatalember elindult haza, kalandos utat járt be, közben szerencsejátékon elvesztette a pénzét, és a ruháinak egy részét is. A sorozásnál Apátvári Somaként mutatkozik be. Vékonyka gyerek, a kísérője, mentora egy hasonló korú, de zömök, sűrű szakállú fiú, Koczur. Kornél hetet-havat összehord a sorozáson, nem világos, mi a célja, végül távozik, mikor kap némi pénzt Ferenctől. Mindesetre leginkább katonának szeretne állni.
Ferenc ezután Gargóvárra megy Temetvényi Ferdinánd grófhoz, aki írt neki, mert nagyon megrémült Gormbolyi levelétől, amiben a kormánybiztos azt kérte tőle, hogy készítsen szállást 4000 katona részére, és szervezzen nemzetőrséget, aminek ő lenne a vezetője. Ha a parancsot nem hajtja végre, haditörvényszék elé állítják. Ez utóbbi félelmetesen hangzik, de Gorombolyi szeret túlozni, csak éppen ezt a gróf nem tudja. Mielőtt Temetvényivel beszélne, Ferencet megállítja annak lánya, Pálma grófnő, és felvilágosítja a helyzetről. Pálma egyébként részben szoborra, részben szellemre hasonlít. Az apja Bécsből menekült ide a forradalom elől, és egyszerűen arról van szó, hogy azért nem akar egyik oldalra sem állni, mert nem szeretne belekeveredni az eseményekbe. Amellett, hogy a harcban való részvételre szólította fel a grófot, a kormánybiztos lefoglalt egy adag gyapjúszállítmányt is. Senki nem tudja, de a gyapjú közt egy ládában el voltak rejtve a gróf iratai és gyémántjai. Pálma tehát arra kéri Ferencet, hogy segítsen elkerülni a bajt, és szerezze vissza a kincset. Ferenc számára furcsa, hogy a nő nem ígér semmit cserébe, azzal érvel, hogy a férfinak azért kell segítenie, mert jó ember, és a jó ember mindenkinek az adósa. Illavay meglepődik ezen a merész és kissé nyers őszinteségen. Ezután találkozik a gróffal. Megígéri neki, hogy segíteni fog. A gróf azért is retteg az eseményektől, mert állandóan a francia forradalom véres történetéről olvas könyveket. Ferenc kér tőle egy meghatalmazást, hogy magához veheti, akár ki is nyithatja a ládikót, ami a gyapjú közt rejtőzik. A fegyvereket lefoglalja, és az újonnan besorozott újoncoknak küldi el, hogy Gorombolyinak ne legyen oka Gargóvárra menni.
Ferenc éjjel elindul Bardócra, hogy Gorombolyival találkozzon. Amikor áthalad a karannói völgyön, amely az Opatovszky-és a Temetvényi család birtokait elválasztja egymástól, az egyik híd alatt egy fura embert talál, akiről kiderül, hogy nem más ő, mint Zsiborák, a zsivány. Zsiborák egy papirost mutat, ami Gorombolyitól származik, és igazolja, hogy Zsiborák a magyarok kémje, csakhogy azok a feljegyzések, amik nála vannak, éppenhogy a magyarok állásait mutatják, tehát Zsiborák pont Gorombolyi ellen kémkedik. Nosza, el is fogják Ferencék. Ezután egy kocsival találkoznak, amelyet Temetvényi udvarnagya hajt, és egy vitéz kísér. Ez az a jármű, ami a gyapjút szállítja, amit Gormbolyi lefoglalt a kormány részére. Ferenc magához veszi a ládikót, a vitézzel elküldeti Zsiborákot Gorombolyihoz.
Gerombolyi közben megérkezett Bardócra. Huszonhét éves, daliás férfi. Amikor kiderül, hogy Ferenc visszaküldte Zsiborákot, nagyon mérges, tovább indítja a zsiványt. Ám amikor Ferenc is előbukkan, leleplezi Zsiborákot, hogy a magyarokról kémkedett. Azt is elmondja, hogy Gargóváron már nincsenek fegyverek, illetve hogy Gorombolyinak már nincs is indoka arra menni, mert a főhadiszállás már nem Pozsonyban, hanem Győrben van.
Ferenc visszaviszi a ládikót a grófnak, az marasztalja, hogy legyen egy kis időre a vebdége, ám neki tovább kell mennie, vigyázni az unokaöccsére. Amikor távozik, a gróf megjegyzi a lányának: ha Kornéllal valami történne, minden vagyonát, a hatalmas uradalmat Ferenc örökölné. A lánynak felcsillan a szeme.
A szerző ezután ad felvilágosítást a Temetvényiek múltjáról. Pálmának volt egy kisebb fiútestvére, akit sokkal jobban szerettek, mint őt, ám fiatal korában meghalt. Az Opatovszky-család és Pálma felmenői mindig is versenyeztek, de mindkét família elszegényedett, már Temetvényiéknek sem sok vagyonuk van, csúsznak lefelé, már igazából csak a gyémántok jelentik a tartalékot, amiket Ferenc visszaszerzett, és amiket Pálma az anyjától kapott, mint egyetlen örökséget. A fiú lett volna a család reménye, hogy ő talán majd jól házasodik, ám a halálával ez a lehetőség is elveszett. Tartoznak is elég sok pénzzel egy banknak, Opatovszkyék dolgait valamennyire rendbe hozta Ferenc, de ők kétségbe vannak esve. Az édesanya meghalt, Pálma az apjával maradt kettesben, mint a család utolsó tagjai.
Ferenc továbbra is segít a grófnak, intézi a birtok dolgait. A grófot traumatizálták a bácsi események. Ennek ellenére azért nem jöttek el a fővárosból rögtön, azért maradtak ott viszonylag sokáig, mert Temetvényi megpróbálta elérni a parlamentben, hogy ne történjen meg a jobbágyok felszabadítása, hiszen ők így a vagyonuk nagy részét elvesztik. A gróf egészen megváltozik, amikor Ferenc közli vele, hogy a magyar kormány kárpótlást fizet a nemeseknek, Temtvényiék egy milliót kapnak.
Hogy újra gazdagok lettek, a grófék már kevésbé keresik Ferenc társaságát, sőt Pálma fura módon még azt is megírja neki, hogy ideig ne jöjjön hozzájuk, legalábbis addig, amíg ő nem hívja. De nem is akar odamenni Ferenc, mert közben Koczurtól értesítést kapott, hogy a besorozott unokaöccsét hadbíróság elé akarják állítani, amiért elvesztette kártyán a különítmény pénzét. Nosza, indul is Ferenc a helyszínre árkon-bokron át télen, szánkóval. Kornél, alias Soma egy rakás őrültséget követett el, többek között a fővezért is párbajra hívta ki. Éppen összeül a haditörvényszék, hogy megtartsák a tárgyalást. Ferenc odarendel az ablak mellé egy cigányzenekart, akik rázendítenek, mihelyt megkezdődik a per. Soma ekkor önkéntelenül táncolni, énekelni kezd, ebből a bírák látják, hogy bolond, és elküldik, Ferenc így hazaviszi.
Rövidesen kiderül, miért írta Pálma, hogy Ferenc ne menjen hozzájuk: Gargóvár császári csapatokat kapott helyőrségként, és nem akarja, hogy összetűzésbe kerüljenek Ferenccel. Pedig a főszolgabíró semleges poszt, úgyhogy nincs mitől félni. Pálma azonban most azért üzen neki, hogy mégiscsak jöjjön, és mentse meg őket. A gróf egyetlen emberben bízik meg, ez Cousin (ez a neve, nem unokatestvért jelent), a háznagy, ő intézte el, hogy Orol Krivánszky Gargóvárra menjen az embereivel, így a gróf biztonságban érezheti magát, Pálmának viszont nem tetszik. Ferenc el is indul Gargóvárra. Magával viszi Somát is, hogy ott majd hősködhet, ha nagyon akar. Soma el is indul vele, de útközben inába száll a bátorság, és visszafordul. Menet közben Ferenc egy levelet kap a falu néma lánya kézbesítésében. Valaki latinul írt neki, hogy ne menjen Temetvényiékhez, mert ott meg akarják ölni. Kitalálja, hogy Cousin keze van a dologban. Amikor megérkezik a várba, először Cousinnal találkozik. Megkérdezi tőle, kik akarnak az életére törni. A válasz az, hogy egy csapat tót, aki éppen akkor érkezik a vár elé, és egy Baranecz Matusalem nevű, magát papnak kiadó ember lázítására a főszolgabíró fejét követelik. Rövidesen megjelenik Orol Krivánszky is. Ferenc rögtön látja, hogy Krivánszky egyáltalán nem olyan művelt, intelligens ember, mint a hozzá hasonló beosztású osztrák katonák. Valójában nem is igazi tiszt, hanem a pánszláv szabadcsapat, a szvornoszt vezetője, az emberei dorbézolnak a várban, esznek-isznak, folyik a bor az udvaron. Ferenc közli Orollal, hogy a környékbeli parasztok panaszt tettek ellene, amit ő ki fog vizsgálni, a katonákat garázdasággal vádolják. A tiszt egy ideig vitatkozik, de amikor kiderül, hogy sem ő, sem a tábori papja nem beszél latinul, és nemigen tud mit mondani a vádakra, lassan kezd visszakozni. Cousin ekkor a segítségére siet: levelet hoz, amiről Orol azt állítja, hogy hadiparancs, és csapatának most rögtön indulni kell. Búcsúzóul Orol még kezet csókol Pálmának, de közben lelopja az ujjáról a gyűrűt, és közli, hogy egy csókért visszaadja. Ferenc ekkor végképp megelégeli a dolgot. Nem udvariaskodik tovább, megragadja a tisztet, akinek az arcáról lehull az álbajusz, Ferenc saját kezével penderíti ki a várból. Valószínű, hogy Zsiborák az, bár ezt így egyértelműen nem mondja ki a szerző. A hadtestet azok a tótok verik szét, akik eredetileg Ferenc ellen jöttek. Legalábbis ezt lehetett hinni, valójában az ő emberei, csak megtévesztették Orolékat.
A szabadcsapatnak volt ugyanis egy magja, magyarázza a szerző, amely a vezér táborkarát képezte, és a szabadságharc örve alatt garázdálkodott, fosztogatott, inkább rablóbanda volt, mint hadsereg. Ferenc maga küzd a szvornoszt ellen, fél óra múlva kiverik őket a faluból, Ferenc visszatér a várba. Látja, mondja a grófnak, a parasztoktól félt, és behívta ellenük a szabadcsapatot, miközben a tót parasztok az igazi jó emberek. Pálma úgy néz Ferencre, mint egy hősre. Még a Stella gyűrű, a családi emlék is megkerült, amit Orol lelopott Pálma kezéről: Ferenc elvette tőle, harc közben végig ott volt nála. Pálma neki adja a gyűrűt, cserébe azért, ami az óraláncán van, ami nem más, mint a menyasszonyától visszakapott gyűrű.
Ferenc és Pálma ezután együtt látják el a sebesülteket (szerencsére egyiknek a sebe sem súlyos). Este a gróf vendégségbe hívja a parasztokat a várba. A lakomán egyszer csak az egyik tót megkötözve hoz egy embert, akiről azt állítja, hogy a szvornoszt vezetője. Csakhogy nem más az, mint Kornél. Amikor elváltak Ferenctől, útban Temetévnyiékhez, ő elbújt az erdőben, a kabátját kifordította, hogy ne jöjjön ré senki, hogy magyar vitéz. Amikor a tótok megtalálták, Kornél azt hitte róluk, hogy a szabadcsapathoz tartoznak, ezért hazudta, hogy ő is a szvornoszt tagja. Mindenki nevet rajta, mindenhol elterjed a híre az esetnek, úgyhogy a vidéken nem maradhat már, Ferenc ezért elküldi Pozsonyba. Ott azonban Koczurral valóban tagjai lesznek a szabadcsapatnak, úgyhogy Ferenc végül lemond róla, nem foglalkozhat örökké vele.
Pálma levelet ír egy meg nem nevezett hölgynek, akitől Ferencről érdeklődik. Az egyik legfontosabb információ, hogy a férfi szeret bezárkózni a szobájába, ahol borotválkozik, a torzító tükörbe néz, és közben mintegy önmagával vitatkozik. Ezenkívül arról is szól a levél, hogy Ferenc a felszínen átlagembernek tűnik, de nagyon szenvedélyes, erős férfi.
Ferenc két hetet távol tölt, aztán újra felkeresi Pálmáékat. A nő örömmel látja, hogy a szerelme közben szakállat növesztett. Tehát már nem vitatkozik önmagával! Kilovagolnak, hogy megnézzék a grófi család régi várának romjait. Nagy a szerelem. Rácsodálkoznak a hihetetlenül mély kútra is. Ferenc elmond egy verset annak készítőjéről, egy hadifogoly muszlimról, Omarról, akit a kút elkészítéséért hálából a várúr lányával akartak összeházasítani, csakhogy ő egy Leila nevű lányba volt szerelmes, aki miatt a lovával levetette magát egy szikláról, és meg is halt. A költeményt Ferenc maga írta.
Gorombolyi a megyébe tart, ahol nagyon várják a hős vezért. Gorombolyi előzőleg elfogta Kornélt, aki a szabadcsapatban küzdött ellene, rövidesen haditörvényszék elé állítják. Ferenc Pestre megy, hogy megmentse unokaöccsét. Pálma levelet kap az ismeretlen nőtől: vigyázzon Ferencre! A gróf személyesen akar beszédet mondani, amikor megérkezik Gorombolyi, de leesik a lóról, és megsérül a lába, ezért a kastélyban fogadja a vezért. Gorombolyi elmondja nekik, hogy ha Kornélt nem végzik is ki, a birtokát már eljátszotta kártyán, így az az államé lett, amit Ferenc donáció (adomány) útján fog megkapni. A férfit közben Felső-Magyarország kormánybiztosának nevezték ki. Mindenki hallott róla, hogyan győzte le Ferenc a szabadcsapatot, mindenki nagy hősnek tartja. Pálma kezdi már érteni: azért kell rá vigyázni, mert könnyen elragadhatja a harci hév. Gorombolyi azért jött, hogy átadja Ferencnek a kinevezést, és mivel őt nem találta itthon, neki pedig mennie kell tovább, az iratokat rábízza a grófra. Amikor Gorombolyi távozik, Pálma felbontja a levelet, az apja nagy megdöbbenésére. Nem csak kinevezés van benne, hanem megbízatások, amiket ha Ferenc nem teljesít, akár fejét is vehetik. Pálma úgy dönt, nem fogja átadni a jövendőbelijének az iratokat. Ne legyen belőle nagy ember, de ne is haljon meg. Temetvényinek ez nemigen tetszik: olyan emberhez akar hozzámenni a lány, aki egy senki? Igen, Pálmának jó így. Akkor hát, mondja a gróf, kiadja neki az örökségét, a gyémántokat, menjen isten hírével. A lány ezt először nem akarja elfogadni, de aztán mégis belemegy. Elő is veszik a ládikát a páncélszekrényből, ám döbbenten látják, hogy az üres!
Visszaérkezik Ferenc. Kornélt egyelőre nem végzik ki, elhalasztották a tárgyalást. Ferenc vállalja, hogy visszaszerzi a gyémántokat, ő egyébként arra gyanakszik, hogy Cousin keze van a dologban. A gyémántokat valószínűleg Angliába vitték, Ferencnek tehát oda kell utaznia. Pálma örül, hogy a jövendőbelije így nem megy csatározni, tehát biztosan életben marad. Hogy milyen módszerrel jut a drágakövek nyomára, azt a szerző nem árulja el, mindenesetre kiderül, hogy Mathusalem is benne volt a bűntettben. Tőle megtudja, hogy a legszebb ékszerek nem hagyták el Magyarországot, hanem itt vannak egy zsiványtanyán, egy Z kezdőbetűjű faluban. Ferenc csak sokára kerül haza, tavasszal hagyta el az országot, ősszel tér vissza.
Itthon mindenki azt hiszi, hogy azért ment Angliába, hogy szövetségeseket szerezzen egy új szabadságharchoz. Ferenc az említett Z kezdőbetűjű faluba megy, ahol felkeres egy Rokomozer nevű embert, akinél az elrejtett diadém van. Tőle megtudja, hogy Zsiborákék éppen a következő napra terveznek támadást a kastély ellen (mintha direkt Ferenc visszaérkezésére vártak volna). Cousin az ő társuk, valódi neve Ribeaud, igazi zsivány, akit Franciaországban gályarabságra ítéltek. Szerelmes Pálmába, az erdőbe akarja vinni, és éjjel zsiványszokás szerint feleségül venni. A zsiványoknak az a terve, hogy a víztároló pincén keresztül törnek be a házba.
Ám amikor Ferenc hazatér Gargóvárra, meglepetés éri. A világ megváltozott. Temetvényi kerületi biztos lett, már nyoma sincs benne a régi félelemnek, egészen magabiztossá vált. Kornél az érdemeire való tekintettel (hiszen a magyarok ellen harcolt) visszakapta az uradalmát, Ferencet felmentették a gyámság alól. Temetvényit ebben az új pozíciójában a gyémántok sem igen érdeklik már. Most jön a feketeleves: Kornél megkérte Pálma kezét a gróftól, aki igent mondott, így Pálma most az ő menyasszonya. Ferenc ugyanis formálisan soha nem tette meg a lánykérést.
Ferenc Pálmához megy. A nőnek másfajta frizurája, ruhája van, angol társalkodónőt is kapott. Kiderül, hogy nem lett hűtlen Ferenchez. Ám Ferenc kegyvesztetté vált, hiszen a szabadságharc alatt kormánybiztos volt, és a pánszláv szabadcsapatot is szétverte. Igaz, hogy a szabadságharcban nem vett részt, ám mindenki azt hiszi, hogy ennek az ügyében járt Angliában. Így most tíz év börtönre ítélték. A gróf elmondhatná az igazat, amivel megmentené Ferencet, de ezt csak azzal a feltétellel teszi meg, ha Pálma hozzámegy Kornélhoz. Ezért döntött a nő a házasság mellett. Ám ha Ferenc másként akarja, és vállalja a börtönt, ő várni fog rá, mondja. Döntse el Ferenc, mit szeretne, és beszélnek a gróffal. Beszélje meg a torzító tükörrel, mondja Pálma.
Ferenc viaskodik önmagában, amint felmegy a szobájába. Nem tudja, Pálma igazat mondott-e. Megérti, hogy a családnak ő csak addig kellett, amíg úgy tűnt, a csillaguk leáldozóban van, ő pedig gazdag és híres lesz. Mivel ez nem követezett be, már nem érdekes a számukra. A szerző egyébként azt is elárulja, hogy a gróf annak köszönheti a kitüntetést az udvarnál, hogy nem adta át a megbízólevelet Ferencnek, aki így nem tudott hadba állni, mert ha ő vezeti a sereget, biztosan győztek volna a magyarok. Ferenc az ablakból látja, hogy a nő rászokott a szivarozásra, ez nem nagyon tetszik neki. Este Cousin italt és gyümölcsöt hoz neki a szobájába, amit nem fogyaszt el, mert tudja, hogy altató van benne. Éjjel aztán Ferenc előjön a szobájából, ráront Cousinre, aki éppen ott lopakodik a folyosón, dulakodnak.
A gróf nem tud aludni, fázik is, kimegy, hogy szóljon a komornyiknak, tegyen a tűzre, ám döbbenten látja, hogy az alszik, ahogy az őrség és a többi ember is. Kitalálja, hogy mi történt, rémülten rohan a kardjáért. Ekkor szembe jön vele Ferenc, aki közli, hogy már lefegyverezte és elfogta az összes betörőt a tótok segítségével. Ferenc azt kéri a gróftól, hogy Pálmának semmit ne áruljanak el mindabból, ami történt, illetve hogy ő lehessen Kornél násznagya az esküvőn. Meg akarja mutatni a nőnek, hogy ő nem érez semmiféle fájdalmat.
Ferenc hazatér. A ház üres, a cselédek elhagyták, még a kutya is velük tartott, egyedül egy Matykó nevű inas maradt ott, ő is csak azért, mert nem kellett senkinek.
Kornél ünnepélyesen, nagy csinnadrattával foglalja el apátvári birtokát. Az összejövetelen jelen van Ferenc és Pálma is. Kornél sok bort iszik, és amikor Pálma magyar nótákat kezd játszani a zongorán, felpattan, és őrül táncba fog. Látszik már, micsoda bolond. Amikor az ünnepély után Pálma a szobájába megy, nagyon rosszul érzi magát, Ferenc látta, mekkora szégyen a vőlegénye.
Másnap adják át a bárói címet és a lovagkeresztet Kornélnak. Amikor kiderül, hogy a tíz év alatt, amíg Ferenc volt a gyámja, a hanyatlásnak indult birtokot rendbe tette pénzügyileg, ám később Ferencnek valamilyen ártatlan megnyilvánulásán borzalmasan megsértődik.
Az eljegyzést egy héttel később tartják annál a várromnál, ahol Ferenc és Pálma annak idején együtt kirándultak. Pálma tehát ezzel is Ferencet akarja gyötörni. Kornél közben egy új barátra tett szert, ő Diadém, a börzekirály, aki Ferenc szerint még Zsiboráknál is veszedelmesebb ember. Ferenc távozik az esemény után, gyalog megy haza, Pálma utána is néz a rom egyik csúcsáról. Előtte azonban szóba került Omar, aki leugrott a szikláról. Pálma előadja a költeményt, amit Ferenctől hallott Omarról. Kornél követeli, hogy mondja meg, ki a szerzője. Pálma erre nem hajlandó, Kornél erre megfenyegeti, hogy akkor a csúcsról ő is a mélybe veti magát a lovával, akárcsak a versbeli Omar. Fel is vágtat az oromra. Mindenki nevet, azt hiszik, bolondozik, mígnem egyszer tényleg megteszi a szörnyűséget, és a mélységbe veti magát. Szerencsére nem esik baja, egy bokorba zuhan, ami felfogja az esést, csak a ló pusztul el.
A gróf szeretné már eltávolítani Kornél mellől Koczurt. Koczurnak ez nem tetszik, ezért is szervezte be maga mellé szövetségesnek Diadémet. Hármasban Bécsbe mennek és költekezni kezdenek abból a pénzből, amit Kornél a jobbágyfelszabadításból kapott kárpótlásként.
Bécsbe érkezik a spanyol mutatványosnő, Donna Atalanta. Nem néz ki különösebben izmosnak, mégis bármelyik megtermett férfit a földhöz vágja. Mindenki rajong érte, leginkább Kornél. Elkezd spanyolul tanulni, hogy beszélhessen a nővel, de pár nap után feladja, és inkább vesz egy rakás virágot, majd elküldi Atalantának egy spanyolra fordított levél kíséretében: tanuljon meg a nő németül, hogy tudjanak beszélni. A legközelebbi fellépése alkalmával Atalanta meg is hívja magához Kornélt. Koczurral felkeresik a nőt, aki az apja, don Manuel di Pelargonio társaságában fogadja őket. Atalanta németül beszél, és elmondja, lenyűgözte, hogy Kornél az első, aki nem neki akar adni valamit, hanem tőle kér áldozatot. Kornélban fel sem merül, hogy vajon Atlanta hogyan tanult meg egy napa alatt németül. Atalantának van egy erős férfi kísérője is, aki Kornél háta mögött jót nevet Koczurral. Kornél elhalmozza ajándékokkal Atalantát.
Ferenc levélben figyelmezteti Temetvényit, hogy Atalanta miatt mekkora bajba kerülhet Kornél. A gróf erre azt válaszolja, hogy ne foglalkozzon ezzel Ferenc, ez az ő dolguk, nincs jelentősége. Ferenc meg is ütődik a lekezelő hangnemen. De közben Temetvényi azért mégiscsak szól a lányának, és már indulnak is Bécsbe. A továbbiakban nem is nagyon engedi el maga mellől Pálma Kornélt. Ám amikor az udvari bálon vesznek részt, szóba kerül Atalanta, Pálma ráveszi Kornélt, hogy együtt menjenek el megnézni a produkciót. Kornélnak ez nem nagyon tetszik, nem akarja, hogy Atalanta a menyasszonyával lássa, de aztán mégis belemegy a dologba.
Atalanta meg is zavarodik, amikor az előadáson megpillantja Kornél mellett Pálmát – olyannyira, hogy leszúrja a kedvenc bikáját, amit egyébként más előadásokon csak kézzel szokott megfékezni. Kornél felkeresi a nőt az előadás után. Atalanta fel van háborodva, össze van törve. Az utcán sétálnak, éppen áthaladnak egy hídon. Kornél váratlanul megcsókolja Atalantát, aki ekkor a szégyen miatt a vízbe veti magát. Öt perc múlva kerül elő ájultan, az orvosok küzdenek az életéért (vagy csak színlelik az egészet). Kornél végül úgy dönt, feleségül veszi a nőt, ki is hirdetik az esküvőt.
A gróf kétségbe van esve a szégyen miatt. Az egyetlen lehetőségük, hogy úgy tegyenek, mintha Pálma szakított volna Kornéllal, és Pálma esküvőjével megelőzik a Kornélét. Temetvényi levelet irat a lányával Ferencnek, hogy vegye el gyorsan. Pálma őszintén bevallja a férfinak, hogy a bolond hagyta ott őt. Ferenc, amikor kézbe kapja az üznetet megörül, hogy elégtételt vehet a sértésért. Dühös levelet ír Pálmának, amit rögtön a postára visz. Nagy meglepetésére Gorombolyit találja postahivatalban, aki postamester lett a szabadságharc után. Tőle tudja meg, hogy Juliska nem azért bontotta fel vele annak idején a jegyességet, mert más férfit talált magának, hanem azért, mert himlős lett az arca, s úgy gondolta, nem tetszene a jövendőbelijének. Juliska volt, aki azokat a leveleket írta Pálmának, azért hogy ha már vele nem lehet boldog Ferenc, hát Pálmával legyenek azok. Ferenc Dolnavárra rohan. Eldönti, hogy a két évvel ezelőtt meghirdetett házasságot most megtartják. Ír egy új, higgadtabb levelet Pálmának, amiben közli vele, hogy mi a helyzet.
Pálma nyugtalanul bolyong a környéken, amíg Ferenc válaszára vár. Egy közeli városban egy „Illava” nevű különös épületre figyel fel, amiről kiderül, hogy az a fegyintézet. Megkéri az igazgatót, hagy nézzen körbe. Itt aztán véletlenül rátalál Cousinra, akitől megtudja, hogy Ferenc volt az, aki megmentette az életét a zsiványoktól. Most már végképp el van keseredve. Még csak nem is gyűlölheti Ferencet, ha az visszautasítja, hiszen a férfi annyi jót tett vele!
Pálma azt kéri az apjától, hogy írassa a nevére a pozsonyi házukat, ahova csak ritkán látogatnak el, bocsásson a rendelkezésére némi pénzt, aminek a kamatjaiból élhet, és értesítse az ismerősöket, hogy a lánya meghalt. Mert meg is hal örökre mindenki számára, csak önmagában fog élni még évtizedeket.
Második rész: A „ma”
Harminc év telt el. Pálma azóta is ott lakik a pozsonyi házban Beáta néven, senkivel nem tart kapcsolatot. Művirágok, műmadarak veszik körül. A pénz kamatjainak egy részét új kötvényekbe fekteti, már tele értékpapírokkal a ház.
Kornél gyermekei, a 14 éves Arnold és a kb. 12,5 éves Czenczi kissé rongyos, rosszcsont lurkók. Koczur egyébként még mindig a család barátja. A fiókák csavarognak mindenfelé, bemennek a városba, ahol éppen vásárt tartanak, nagy a nyüzsgés. A lány eladja az egyik fülbevalóját a közben boltossá lett Rokomozernak három húszasért, amit aztán a fiú rögtön el is veszít szerencsejátékon. Vesznek egy szemüveget egy árus fiúcskától, amit nem fizetnek ki, hanem meglógnak vele, a fiú a nyomukban. Bemennek a mutatványosokhoz, végignézik a komédiát, de a jegyet itt sem fizetik ki. Viszont Arnold meghívja magukhoz másnapra a kastélyba a komédiásokat. Az árus még mindig a nyomukban van, hogy fizessék ki a két krajcárt a szemüvegért, erre Arnold inkább visszaadja neki a portékát. Azzal nézte az előadást, már nincs szüksége rá. Ezután a csárdában egy parasztlegénnyel találkoznak, aki meghívja őket borra. Cserében Arnold segít neki meghamisítani egy hivatalos iratot, amiből kitöröl egy részt, és a helyébe írja, hogy „Kolokát Péter,” közben a lány táncol a betyárral. Amikor azonban mindezzel megvannak, a parasztlegény egyszerűen kidobja őket a kocsmából, Arnold ezért nagyon dühös is, ha lenne pisztolya, lelőné a legényt, mondja.
Hazaérve az anyjuk dühös rájuk, érzi a hagyma-és borszagot. Levelet kapnak Kornéltól, amit Czenczi egy trükkös módszerrel el tud olvasni úgy, hogy nem bontja fel. Ebből kiderül, hogy az apjuk aznap este hazajön, hoz pénzt is.
Az anyjuknak Czenczi ezután egy hosszadalmas hazugságot ad elő arról, mint töltötték a napjukat. Eszerint Rokomozertől hallották, hogy a családfő hazatér, és a boltostól azt is megtudták, hogy az egyik nő a mutatványosok közül lőszert vásárolt. Hogy a komédiások bizalmába férkőzzenek, meghívták őket magukhoz a kastélyba, és sikerült kideríteni, hogy azok a lőszert egy betyárnak vették, aki a kocsmában mulatott, az ő feladata lett volna, hogy Kornélt megölje, ám Arnold jól összeverte a fickót.
Amikor felmennek a szobájukba, Arnold szemrehányást tesz a húgának: neki már nagyon elege van ebből a sok hazudozásból. Czenczi viszont nem érti, mi mást tehetne, hiszen ez az, amiben ő tehetséges, ez az ő szenvedélye, ezt örökölte az apjától, aki maga is mindig hazudozik, csak éppen ő ügyetlenül. Kornél ugyanis mindig más küllemmel jelenik meg mindenhol, mindig másmilyen az aláírása, úgyhogy már nem is fogadnak el tőle szignót, csak ha a gyűrűjén lévő pecsétnyomót is használja.
Megérkezik Kornél. Csupa sár és békalencse, ugyanis felborult a kocsija az úton, és beleesett a pocsolyába. Kérdik tőle, mi történt a 40 ezer forint (?) kamatjaival, amit négy napja vett fel, ő azonban erre nemigen tud mit felelni. Helyette inkább ő vonja felelősségre Diadémot: mi lett 13 év alatt az apátvári birtok jövedelmével? Mi van a malmokkal, kohókkal, üveghutákkal, amiket Diadém alapított? A válaszból az derül ki, hogy a remélt bevételek elmaradásának részben a kormány az oka, amely felemelte az árakat, részben a rossz időjárás – nagyrészt viszont mégis a Temetvényivel való ellenségeskedés rontotta meg az életüket. A gróf ugyanis elintézte a vármegyénél, hogy az országutat más irányba vigyék, ezért a Kornél birtokára vezető utak tönkrementek, így hát nem alkalmasak már semmire, ezért kátyúsak, és ezért nem lehet rajtuk szállítani a birtokon megtermelt javakat. Diadém szerint lehetett volna hatni a kormányra, ha Kornél nem csinált volna ostobaságot. Kornél ugyanis találkozott Garibaldival, amikor Itáliában kirándultak Koczurral. Az összejövetel teljesen ártalmatlanul zajlott, mindenféle politizálás nélkül, ám Koczur itthon telekürtölte az esettel a sajtót, így Kornélnak nincs jó megítélése a kormánynál. Az tehát a megoldás, hogy Koczurtól meg kell szabadulni, vélekedik Diadém és az asszony. Ekkor azonban Koczur toppan be, aki addig hallgatózott. Legnagyobb megdöbbenésükre ötezer forintot szed elő, amit állítólag a család egy ingatlanügyéből szerzett. Mindenki megörül, hiszen nagyon szűkösen élnek. Koczur közli, hogy csak akkor lehet övék a pénz, ha ő osztja el, és elismervényt írnak az átvételről – így Atalanta grófnő kap ezret, Diadém ugyancsak ezret, Kornél a maradék hármat. Ez nem nagyon tetszik nekik, ám végül megírják a papírokat. Amikor Koczur négyszemközt marad Kornéllal, csak akkor vallja be az igazat (bár, mint később kiderül, ez sem az igazság): a pénzt Pálma küldi, aki Ferenctől, aki az egyetlen ember, akivel levelezésben áll, megtudta, milyen nyomorúságosan élnek Kornélék. Titokban akarta tartani a személyét, de az elismervény megírását fontosnak tartotta. Tetemvényi gróf elszegényedett a Kornélékkal való háborúskodásban, de Pálma valószínűleg gazdag. Koczur szerint Kornélnak el kellene válni Atalantától, és el kellene venni Pálmát. Erre Koczur szerint van is egy alapos indok, ám hogy mi, azt egyelőre nem árulja el. Amikor vége a beszélgetésnek, Koczur látja, hogy Kornél éjjel elhagyja a kastélyt. Koczur sejtette, hogy ez lesz: a grófnő azt akarja, hogy dobja ki Koczurt, Koczur azt, hogy a grófnőtől váljon el – Kornél ilyen helyzetekben nem tud dönteni, inkább menekül. Csakhogy az az igazság, hogy a Pálmáról szóló meséből semmi sem igaz, mondja a szerző. Hogy mi a valós helyzet, az majd később kiderül.
Koczur ezután Arnoldhoz megy, és jól ráijeszt azzal, hogy aznap a gyerek egy híres rablónak hamisított útlevelet. Ez a rabló Koczur szerint egész bandának a vezetője, és borzalmas dolgokat fognak művelni az országban. A hamisítást látta a kocsmáros, aki szólt Temetvényinek, aki meg is zsarolta őket, úgyhogy Kornél most a főispánhoz ment, hogy inkább maga tegyen feljelentést, mielőtt odaér a hír, hogy így megmenthessen valamennyit a családja becsületéből. Arnold nagyon megrémül. El is határozza, hogy megszökik otthonról. Nagyon sokat hallotta Illavay Ferenc nevét, hát hozzá indul.
Arnoldnak egy nap az út, keresztül az erdőn. A Temetvényi-romok felé indul, amik kiemelkednek a tájból a hegy tetején, onnan nincs messze Ferenc otthona. Be is nyit hozzá, és elhatározza, hogy ezúttal nem fog hazudozni, mert már elege van belőle. Elmeséli őszintén a hamisítást. Kétségbe van esve, hogy börtönbe kerül, és ha büntetett előéletű lesz, senki sem fog vele szóba állni többé. Ferenc egy ideig hagyja, had szenvedjen, és amikor látja, hogy valóban megbánta a dolgot, egyszerre előveszi a szóban forgó papírt, és visszaadja Arnoldnak. A fiú az idegességtől és az éhségtől elájul. Amikor azonban magához tér, új ember lett belőle.
Ugrunk egyet térben és időben, Gorombolyi és Ferenc egy valamivel korábbi beszélgetését halljuk. Ebből nagyjából a következők derülnek ki. Gormbolyi (1863-at írunk) Garibaldi mellett szeretne harcolni az osztrákok ellen, és ebből a célból puskákat csempész be az országba. Ezzel a feladattal magát Koczurt bízta meg, hiszen ilyen küldetésre pont egy olyan ember alkalmas, aki össze-vissza hazudozik, és senki nem tudja kiszedni belőle az igazat, semmilyen ügyben. Kornéllal állandóan utazgatnak, Kornélról pedig mindenki látja, hogy bolond, ezért nem gyanakodna rá senki. Gorombolyi szerint Atalanta és Diadém is be van avatva, akik azért mentek bele az ügybe, mert haragszanak a bécsi kormányra az országút miatt. Kolokát Péter is Gorombolyi embere, és kapóra jön neki a hamisítás, mert így zsarolni tudja majd Atalantáékat, ha elpártolnának mellőle. Ferenc azonban nem ért egyet azzal, hogy a gyereket belekeverjék. Inkább elveszi a hamisított iratot, és készít egyet saját maga Kolokátnak, így magára vállalja a kockázatot, de a gyereket meg akarja menteni még akkor is, ha az ellenséges család tagja.
Eltelik néhány nap, és Kolokátot elfogják. Gorombolyi arra kéri Ferencet, akit a védőügyvédjéül rendelnek ki, hogy a tárgyaláson ne hozza szóba a politikát, mert politikai fogolyként Olmützbe viszik, zsiványként azonban csak Illavára, ahonnan könnyebben meg lehet szöktetni.
Illaván 600 foglyot őriznek. Rossz a koszt, nagy a feszültség. A foglyok közt van egy tizennégy éves fiúcska, akit az apja feljelentett, mert váltót hamisított, erre ő a felmenőjére gyújtotta a házat, neki is Ferenc volt annak idején a védője. Arnold ügyét hallva Ferenc erre a fiúra gondolt, és nem akarta, hogy Arnold is erre a sorsra jusson, hiszen az unokaöccsét csak egy hajszál választotta el a romlástól. A szóban forgó fiú ártatlan képű gyerek, de ő közvetít a külvilág és a rabok közt: a börtönmisén a közös ima alatt beszél a kintről jött ministránsokkal.
Egy március 5-i napon, vasárnap tör ki a börtönlázadás. A rabok megtámadják az őröket, néhánytól elveszik a fegyvert, a többiek küzdenek ellenük, sikerül a bűnözőkre zárni a főkaput. A felkelés élén Cousin és Kolokát áll. A faluban éppen sorozást tartanak, amit Ferenc vezet, aki az újoncokkal az őrök segítségére siet. Amikor Kolokáttal találja szembe magát, az maga elé vonja a fiatal fiút, akinek Ferenc az ügyvédje volt, és azzal fenyegeti az ügyvédet, hogy megöli a gyereket. Erre a fiú odakiált Ferencnek angolul, hogy ha megmenti, akkor ő segít neki leleplezni neki a rabok titkait. A gyerek azt hiszi, a többiek nem értenek angolul. Cousin azonban ismeri az angolt, és rögtön elárulja a többieknek, mit ígért a fiú Ferencnek. Erre Kolokát megöli a gyereket. Ezen még a többi rab is elborzad. A felkelést végül leverik, Cousin öngyilkos lesz. Ferenc úgy érzi, a gyerek Arnoldot helyettesítette, az ő rossz énje volt, aminek immár vége. Soha senki nem tudja meg azonban, honnan voltak az újoncoknak fegyvereik.
Gorombolyi elhatározza, hogy most már nem vár tovább, hanem megindítja az új forradalmat. Koczurral a Temetvényi-romokhoz mennek, ahol a fegyverszállítmányt rejtette el Koczur. Itt azonban kiderül, hogy a ládákban mészkő van. Gorombolyi nekitámad Koczurnak, aki elmenekül előle. Amikor azonban a völgyben jár, felkacag. Gorombolyi ezt meghallja a hegy tetejéről. Dühében leveti magát a mélybe, Koczurra akar ugrani, de elvéti, és szörnyethal.
Kornél Diadémtól tudja meg, hogy nagy bajba került. Koczur összebeszélt Gorombolyival, akit holtan találtak, Diadém szerint Koczur ölte meg. A nyomok Kornélhoz vezetnek, hiszen Koczurral jártak Itáliában, elismervényt is adott Koczurnak a pénzről stb. Kornél halálra rémül, Atalantához fordul tanácsért. Az asszony azt javasolja neki, hogy a szorult helyzetből próbáljon úgy menekülni, hogy bolondnak vallja magát, és bevonul Döblingbe. Annak idején ugyanis Kornél apja sejtette, hogy Kornél előbb-utóbb el fog jutni erre a pontra, ezért tett le a bankba 40 ezer forintot, ami a döblingi ellátását szolgálhatja, ennek a kamatait szokta felszedegetni Kornél. Kornél meg is írja az erről szóló papírt, ám mielőtt a pecsétet rányomná, hirtelen észbe kap, kimenekül a kastélyból, és nekiindul a városnak. Rokomozer állítja meg hirtelen azzal, hogy van nála egy levél, amit Koczur küldött Kornélnak. Kornél el is olvassa a szöveget, amit Koczur menekülés közben írt. Egykori barátja figyelmezteti, hogy Atalanta és Diadém összebeszéltek, hogy őt bolondok házába zárják, és felveszik utána a pénzt, neki pedig nem adnak belőle. Koczur egyben megnyugtatja Kornélt, hogy már nincs ellene semmilyen terhelő bizonyíték, ő minden iratot eltett. Az is bevallja a levélben, hogy annak idején közösen csalták meg Kornélt Diadémmal: egy parasztlányt, Muskatlinek Katalint mutattak be neki Atalantaként. Mielőtt Atalantává lett, Loreley néven mutatványoskodott: percekig bírta levegő nélkül a hideg víz alatt – ezért tudott könnyedén életben maradni, amikor a hídról leugrott. A válóok tehát az, hogy Kornél nem azt a nőt vette el, akinek gondolja a feleségét. Egy másik levél is hever még letéve Rokomozernél, ebben Koczur azt a stratégiát írja le, amivel Kornél szembeszállhat az asszonnyal. Amikor elolvassa, főhősünk nagyot nevet. Kornél Rokomozertől ezen felül vesz még egy másik gyűrűt, ami hasonlít az igazira.
Hazamenve azt mondja Atalantának, hogy majd rányomja a pecsétet a papírra, de csak másnap. Este megkéri az asszonyt, hogy sétáljanak kicsit a kertben, és csónakázzanak búcsúzóul egyet, hiszen nemsokára úgyis el kell válniuk. Ekkor azonban Kornél beleejti a gyűrűt a vízbe. Megbeszélik, hogy majd másnap kiszedik onnan. Kornél azonban tudja, hogy Atalanta nem akar másnapig várni. Az asszony éjjel bemegy a tóba, és lemerül a gyűrűért. Kornél így bizonyosodik meg afelől, hogy Atalanta valóban Loreley, tehát igaz, amit Koczur mondott róla.
Kornél felkeresi Pálmát abban a tudatban, hogy tőle kapta a pénzt. Elmesél neki mindent, kifejezi a szándékát, hogy feleségül venné a nőt. Pálma a különös történetet hallva sokáig nem tudja, mit gondoljon, egyszerre borzad Kornéltól, szánja is. Amikor azonban megérti, hogy Kornél azt hiszi, tőle kapta az ötezer forintot, megérti, hogy csak a pénz miatt akarja elvenni Kornél, ekkor már megveti a férfit. Azt mondja neki, hozzámegy, és kifizeti az adósságait, csak nyissa ki a páncélszekrényt, és vegyen ki belőle egy összeget. A szekrényt azonban egy biztonsági ketrec veszi körül, ami rázárul Kornélra. Pálma ekkor közli vele, mi a teendő: vagy bolondnak vallja magát, ahogy Atalanta kérte, vagy börtönbe megy. A pénzt ugyanis nem Pálmától kapta, hanem Koczurtól. Ha nem tudta, mire kapja, de elfogadta, akkor bolond, ha tudta, akkor bűnöző. Kornél sokáig dúl-fúl végül belemegy, hogy Döblingbe vonuljon. Írnak is Illavaynak, hogy jöjjön és intézkedjék.
Temetvényi el van keseredve. A vagyonának a nagy részét elvesztette a Kornéllal való hadakozásban, úgyhogy most az volt a reménye, hogy az összeesküvés leleplezésével vív ki dicsőséget a kormánynál. Ám azzal, hogy Kornél bolondnak vallotta magát, most ez is elveszett, hiszen így már nem lehet őt bemutatni úgy, mint gonosz összeesküvőt, akit Temetvényi kézre kerített. Ekkor üzen neki Diadém, hogy beszélni szeretne vele. Egy konzorcium jelentkezett, hogy felvásárolná a birtokot. Az apátvári uradalommal már megtörtént mindez, a két szomszédos földdarab együtt ér igazán valamit. A konzorcium kifizetné a gróf adósságait, és még valamennyi pénzt is adna, amiből a gróf a hátralévő évekeiben élhet. Amikor azonban kiderül, hogy a konzorcium felparcellázná a vidéket, és kiadná bérlőknek, a gróf nemet mond. Hogy parasztok, zsidók meg egyebek építkezzenek az ő egykori birtokán? Soha! Ekkor azonban Diadém közli vele, hogy már a kormánytól is elbocsátották, felmentették a tisztségéből. A gróf erre teljesen összetörik, aláírja a papírokat. Később eltűnik a vidékről. A többi szereplőről nem sokat tudunk meg a regény végén, illetve röviden annyit, hogy Arnold jó útra tér, tanulni kezd, Czenczi kalandozik az anyjával, mindig nevet és személyiséget váltanak, amikor bajba kerülnek. Ferencről nincs további információ.
Készítettem pedig ezt a jegyzetet kilenc nap nagyjából folyamatos munkával, 2020 tavaszán, kihasználva, hogy minden napot itthon töltök a karanténban.
Utolsó kommentek