HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

jokia_mor.jpg

 

Tartalom

   A „szerelem bolondjai” egy klub (más szóval bennfentes társaság), ahova azok léphetnek be, akiket valamilyen kivételes, őrült tettre ösztökélt a szerelem. Öt évenként pályadíjat is osztanak annak, aki a legbolondabb közülük. Ez a társaság lesz tehát a regény kerete, mondja az elbeszélő, de csak a kerete. A szerző ezután két önéletírást iktat be, amit olyan férfiak írtak, akik a díjra pályáznak.

  Az első jelölt egy állatidomárnőbe szeretett bele, aki rendszeresen egy hatalmas, Amurat nevű királytigrissel lépett fel. Hősünk mindenhova követte Karolint, a kezét is megkérte. Egyszer aztán lefizette az őrt, aki a ketrec ajtajánál állt, miközben a szerelme fellépett a hatalmas állattal, kinyitotta az ajtót, és bement Karolinhoz a porondra. Az állat ekkor megvadult, és rátámadt, a nő megmentette, de a saját élete árán. Később hősünk megvette a tigrist, lelőtte, az állat bőre azóta is a szobája falát díszíti.

   A második pályázó egy alkalommal meglátott egy fényképet a boltban, és beleszeretett az azon látható gyönyörű arcba. Kiderült, hogy a fotó Gaeta királynőjét ábrázolja, akinek a tartományát most éppen a piemontiak ostromolják. Hősünk Itáliába utazott, ahol csapatot toborzott, hogy a nő segítségére siessen. Csakhogy a katonái útközben iszonyú rémtetteket követtek el, fosztogattak, garázdálkodtak. Egy alkalommal megtámadtak és felgyújtottak egy malmot a hegyekben, az egyik katona egy kisgyermekes nőt taszított a falról a lángokba. Hősünket ez annyira elborzasztotta, hogy még a haja is megőszült. Amikor elérték a várat, az elbeszélőt az ellenség elfogta, felakasztották, de a saját emberei kiszabadították, levágták a kötélről. Golyót kapott az egyik lábába, amit amputáltak is. Sebesülten tért magához a vár kórházában, ahol a királynő meglátogatta, ő pedig kezet csókolhatott neki. Ezért a kézcsókért vesztette el az egyik lábát, és lett ősz a haja! Ráadásul soha többé nem tudja elfelejteni a tűzbe zuhant nő halálordítását.

    A bíráló bizottság mindkét esetet eléggé őrültnek találja, ám ekkor az egyik tag előáll valamivel: van az ismerősei közt egy ember, aki elvált a feleségétől, majd miután elvált, őrülten beleszeretett a nőbe. Öt év kell neki, és teljesen tönkre fog menni a szerelem miatt. Rendben, válaszolja a bizottság többi tagja, ezt az öt évet kivárjuk. Ez volt tehát a keret, mondja a szerző, most kezdődik a mi regényünk.

   1861-et írunk, amikor Ferenc József feloszlatja az országgyűlést. A megyegyűlésen éppen Harter Nándor, a főispán tartja búcsúbeszédét, ő a szabadelvű párt vezetője. Az egész megyei vezető testület lemond. A beszédet együtt hallgatja Elemér, Harter fia, és egy állapotos fiatal nő. Elemér könnyelmű fiatalember, úgy nyilatkozik, hogy őt nemigen érdekli a politika. A gyűlés elhatározza, hogy ünnepi menetet alkotva kisétálnak a temetőbe, és virágot helyeznek el a szabadságharcban életüket vesztett honvédek sírján. A zászlót Bélteky Feri viszi, ám amikor az utcán egy császári csapattal találják magukat szemközt, inába száll a bátorsága, szívfájdalomra kezd panaszkodni, átadja a zászlót Elemérnek, aki bátran halad tovább a menet élén. Ám a beszéd, amit ezután a síroknál mond, eléggé ügyetlenre sikeredik, mintha parodizálná az egészet.

   Az esemény után Harter a szobájába zárkózik, és a titkárával, Angyaldy Emillel beszélget. Az mondja, rögtön, még abban az órában el kell utaznia a birtokára, hogy az adóval kapcsolatos ügyeit intézze. Minden iratot Emilre bíz, ami terhelő rá nézve, azt Emil égesse el, rendelkezik. Rövidesen távozik is. Amint elhagyja a házat, felbukkan egy csapat lovas, élükön Béltekyvel. Közben megjelenik a házban Elemér is, aki eddig aludt. Bélteky üzenetet hozott: a katonai parancsnok azt üzeni a városi hatóságnak, hogy minden zajos tüntetést fel kell függeszteni (az emberek fáklyás felvonulást terveznek estére). A titkár azt hazudja, hogy Harter otthon van, és azt üzeni, nem fogadja el a parancsot. Bélteky távozik. Elemér nagyot néz: furfangos ember ez a titkár. Bélteky ugyanis nyilván azt akarta, hogy Harter legyen az, aki kiadja a parancsot a magyaroknak, hogy fel kell függeszteni a rendezvényt, így honfitársaink út látták volna gyávának, és nem Béltekyt. A titkár így visszahárította Véltekyre azt, amit az Harterre akart kenni. Amikor a titkár magára marad az ura szobájában, annak naplóját kezdi olvasgatni. Ebből kiderül, hogy Harter megkönnyebbült, hogy nem kell tovább küzdenie, eddig sem szerette, hogy mindig veszélyben, össztűzben van, konfliktusokat kell vállalnia. Azt is megtudja a szövegből, hogy Harter mennyire szerelmes a régi feleségébe. Amikor ezt elolvasta, a titkár levelet ír Lemming Malvinának, a szóban forgó nőnek.

   Elemérnek nagyon tetszik a 14 éves Ilonka, aki Világosinak, a pertárnoknak a lánya. Most is éppen őt kíséri az utcán, nyomukban Világosiné. Elemér tudatja a lánnyal, hogy az apja akaratának megfelelően rövidesen Angliába utazik, Ilonka pedig az aznap este tartandó bálba készül. Amikor hazaér az anyjával, Világosiné a férjével kezd beszélgetni. Világosi remek szakember, ezért a kormánybiztos, aki átvette a városban a hatalmat, szeretné, ha a helyén maradna, és tovább végezné a munkáját. A kormánybiztos rendezi az esti bált is. Világosi azonban nemet mond, megbeszéli a feleségével, hogy nem fogja az új, magyarellenes hatalmat szolgálni a provizórium idején, inkább elmennek gazdálkodni egy kicsi, a Tisza melletti földdarabra, amire apránként gyűjtötték össze a pénzt. Először attól félnek, hogy a lányuk csalódott lesz, amiért nem mehet a bálba, Ilonka viszont örül a döntésnek. Van egy süketnéma, hat éves fiuk is, akiről Ilonka láthatóan szépen gondoskodik.

   Ám a tanyán nem egyszerű az élet. A cselédek közül az egyik nem csinál semmit, a másik iszik, a harmadik lop. Böske, a konyhásnő lop, és perlekedni is szeret. Csakhogy itt nincs módja veszekedni, mert senki nem áll le vele beszélgetni. Egyszer aztán, amikor ételt főz a többi cselédnek, mindenki panaszkodni kezd, hogy csak csontot kapott, húst nem. Amikor Világosiné kérdőre vonja, Böske hatalmas szájat nyit, egyre kiabál, hogy őt ne vádolja senki lopással. Ekkor váratlan dolog történik: Ilonka egyszeriben felkapja a nőt, és belevágja az esővizet gyűjtő teknőbe. A többi cselédre is ráripakodik, mindenki megrémül tőle, attól kezdve rendesen dolgoznak, még a káromkodást is elhagyják, érzik, hogy van már úr a háznál.

   Harter régi felesége Bécsben él, messze Komáromtól. Az újság közzéteszi az új kormány által hozott „kinevezéseket.” A magyarok közül senki sem akar tisztséget vállalni, Harter sem. Angyaldy viszont tudja, hogy Pesten Harter közelebb lenne a régi feleségéhez, mint Komáromban (Bécsbe viszont nem mehet, arra erősebb ürügy kellene), ezért felkeresi az „irányadó személyiséget”, és megígéri neki, hogy ráveszi Hartert, vállaljon tisztséget Pesten. Harter pár nap múlva meg is jelenik az említett személyiségnél.

  Harter ugyanis levelet kapott a feleségétől, amiben az arra kéri, hogy segítsen a mostani férjének, Lemmingnek, hogy a hadsereg egyik élelmezési osztálya, amelynek Pest a székhelye, „adassék át Lemmingnek.” Ha ezt sikerülne elérni, akkor Malvina Pestre kerülne az urával, így közelebb lehetne Harterhez. Harter tehát az „irényadó személyiségnél” Lemminget ajánlja a tisztségre, ő pedig, hogy Lemminget felügyelhesse (ez a feltétele az ajánlás elfogadásának a kormány részéről), elvállalja, hogy tanácsos lesz. Csak egyvalami miatt szorong: mit fog tenni Világosi, aki most is szilárdan ellenáll a hatalomnak. Annak idején volt egy lány, Mari, akivel szerelmesek voltak egymásba, de Harter szakított vele, és a nő így Világosi felesége lett, élő szemrehányásként mutatva Harternek, milyen remek ember a férje, és azt is látja Harter, milyen jó asszony lett Mariból.

   Angyaldy felkeresi Lemmingéket azzal, hogy Malvina nevére Harterhez még úgy érkeztek számlák, mintha a nő még az ő felesége lenne, ezeket ki is fizette. Az összeget Lemming megtéríti Harternek, aki ezt a pénzt Malvina nevében felajánlja egy nőegyletnek. Egyébként Lemming Rudolf és a felesége között nincs különösebben nagy szerelem, a nő az embernek inkább csak afféle reprezentációs melléklet.

   Angyaldy arra panaszkodik Harternek, hogy betegnek érzi magát, szeretne egy kicsit elvonulni a világtól. Vesz is egy kis házat a budai hegyekben egy Farkasvölgy nevű elzárt, magányos helyen. Itt találkozik titkos szerelmével. Álnéven szólítják egymást, Angyaldy Tihamér, a kedvese Leona. Megtudjuk, hogy Angyaldy mérget hord magával. A nő levág egy tincset a hajából, és szerelmük zálogául Angyaldynak adja. A férfi fél, hogy ezt észre lehet majd venni a szerelmén, de a nő jól titkolja, hogy hiányzik némi haj a frizurájából.

   Világosiék első éve rendben ment a tanyán, de a következő idő borzalmas aszályt hoz. Ilonka rendszeresen kap leveleket különböző országokból (nyilván Elemértől). A borítékban nincs semmilyen üzenet, szöveg, csak különböző egzotikus virágok magvai, amiket a lány el is ültet, csodaszép növények hajtanak ki a kertben. Ám olyan kevés a víz, hogy már nem lehet azokat többé locsolni, már a jószágnak is alig jut innivaló. Világosi annyira el van keseredve, hogy a felesége attól fél, megőrül. Az asszony megnyugtatja, hogy ha nincs is bevételük, a haszonbérletet legalább ki tudják fizetni, mert neki van egy kis félretett pénze.

  Nemsokára vértes lovagok érkeznek, a kapitányuk, Föhnwald százados vezetésével. Föhnwald közi, hogy őket ide küldték Világosikéhoz, itt kell elszállásolniuk magukat, majd nemsokára érkezik egy úr, aki elmondja, miért. Világosi felajánlja, hogy aludjanak a házban. Föhnwald azonban igazi úriembernek bizonyul: nem akar Világosiék otthonába belépni, nem kívánja zavarni a családot. Két nap múlva kiderül, mi az oka a katonák jöttének, ekkor ugyanis megjelenik Gierig úr, az adóbehajtó, és a segédje, Konyec. Gierig távolról sem olyan kedves figura, mint a kapitány: ő arra biztatja a katonákat, menjenek be a házba, egyenek, amennyit csak akarnak, verjenek szöget a falba, és arra akasszák a nyerget. Sőt azt is kilátásba helyezi, hogy a nőkről még a ruhát is le fogja szedetni, hogy behajtsa a pénzt. A kapitány ezen igencsak felháborodik. Hiába, hogy Gierig a felettese, ő katonának szerződött, és nem martalócnak, a nőket nem engedi bántani. Gierig erre levelet ír a kapitány felettesének is, aki megerősíti, hogy Föhnwaldnak engedelmeskednie kell. Világosi végső kétségbeesésében elmegy a városba, hogy akármilyen módon is, de szerez pénzt, ha kell, uzsorástól kér kölcsön. Közben Gierig tovább erőszakoskodik. A kapitány hajthatatlan, inkább leteszi a kardját, és nem lesz többé katona, de nők ellen akkor sem követ el olyasmit, ami nem fér össze a lovagiassággal. Végül Ilonka kifizeti a tartozást az anyja félretett pénzéből, ami a haszonbérletre volt. A kapitány addig nem nézett a nőkre, amikor megillantja a lányt, elbámul a szépségén. Föhnwaldot az eset után áthelyezik egy másik területre, ami nem függ össze az adóbehajtással.

  Amikor Gierigék már indulnának vissza, egy vándorkomédiás jelenik meg az udvarban, név szerint Kaczenbuckel János. Kis taligával járja a világot, rajta a két gyereke, vele a lova. Böske tudatja velük, hogy itt nincs mit keresniük, senkinek semmi pénze. Gierig azonban rászól a konyhásnőre, hogy ne beszéljen, maradjon csak a komédiás, és mutassa be, mit tud. Miután a mutatványos előadja a műsorát, Gierig kérdezgetni kezdi arról, nagyjából mennyi pénzt szed össze egy év alatt. Kaczenbuckel nem sejti, kivel van dolga, őszintén válaszol a kérdésekre. Erre Gierig megállapít 21 forint adót. Mivel a mutatványosnak semmi pénze nincs, Gierig elkobozza a lovat, ami pedig maga is mutatványos (tud számolni stb.), része a műsornak, nélküle nincs megélhetés. A komédiás kétségbe van esve, meg akarja ölni magát, és a gyerekeit is. Ilonka erre nekiadja a saját pónilovát. János végtelenül hálás.

  Hazatér Világosi, aki nem tudott pénzt szerezni a városban. Elmesélik neki, mi történt, egy ideig csak néz mereven, majd összeesik, gutaütést kapott.

 Lemming kéri Hartert, hogy keresse fel, valami mondanivalója lenne számára. A következők derülnek ki a mondandójából. Elemér, aki bejárta Európát, mindenhol adósságokat csinált, ezeket Harter fizetette ki, úgyhogy ráparancsolt a fiára, hogy jöjjön haza. Csakhogy Lemming értesülése szerint a hajó, amin Elemér utazott, elsüllyedt, senki sem menekült meg. Erre a hírre Harter és Malvina, aki nagyon szerette Elemért, szervezni kezdi a gyászszertartást, gyászjelentéseket készíttetnek, sőt egy festményt is, ezenkívül Harter egy alapítványt is létrehoz Elemér emlékére. Ám amikor Nándor hazaér, megjelenik Elemér, aki mégiscsak kimenekült a vízből, egy halászbárka vette fel, amikor elsüllyed a hajó. Harter ráförmed, hogy most már valami értelmes munkát, megélhetést kellene keresnie. Elemér erről hallani sem akar, kicsit veszekednek, végül a legény távozik Harter házából. Közben kézbesítik a festményt, amit Elemérről készíttettek, Harter Angyaldyval nagy mérgesen elküldi a képet Malvinához. Amikor Angyaldy megérkezik, rövidesen befut Elemér is. A mostohaanyja nagyon örül, hogy látja. Pénzt is ad neki, amivel Elemér, miután elbúcsúztak, rögtön a pályaudvarra siet.

  A pusztai tanyára tart Világosiékhoz. A vidéken szörnyű állapotokkal találkozik: 32 hete nem esett, az embereknek nincs kenyerük. Akinek valamivel több pénze van, a Dunántúlra viszi kitelelni az állatokat, a többiek viszont lemészárolták az ökröket, lovakat, mivel sem enni, sem inni nem tudnak nekik adni, már a szalmát is felélték a házak tetejéről. Elemér gyalog érkezik meg a tanyára, rémülten látja, hogy minden kihalt. A virágok ott vannak elszáradva – tehát Ilonka elültette, gondozta azokat. Elemér lehangoltan megy vissza Pestre.

   Ilonka és az anyja is Pestre utazott, hogy orvoshoz vigyék Világosit, de az állapota nem javul. Böske otthon maradt a kis néma gyerekkel, de rövidesen ő is feltűnik a fővárosban. Ugyanis miután Világosiék elhagyták a tanyát, megjelentek a földesúr emberei, akik elkezdtek összeírni mindent, amit a házban találtak, hogy felmérjék, mennyi vagyona van a családnak, hiszen nem tudták kifizetni a bérletet. Böske azonban megdühödött, leöntötte az irományt tintával, az embereket elkergette. Ezután már tényleg nem volt mit keresnie a tanyán, úgyhogy követte a gazdáit Pestre. Hogy legyen valami jövedelmük, Ilonka hirdetést tesz közzé az újságban, hogy angol nyelvórákat adna. Másnap már akad is jelentkező: Malvina az. A házhoz rendszeresen eljár Elemér is, de nem találkozik a lánnyal, mivel Ilonka héttől nyolcig ad órát, Elemér pedig reggelente kilencig alszik. Keresi a lányt Pesten, de nem akad a nyomára, Malvina pedig nem árulja el neki, ki a tanára. Lemming felajánlja Ilonkának, hogy legyen Malvina állandó társalkodónője évi 2000 forintért, de Ilonka nem fogadja el, mivel ápolnia kell az apját. Szerencse, hogy így döntött, mert Lemmingnek volt némi hátsó szándéka az ajánlattal. Amikor a rossz idő beköszönt, az angolórák idejét későbbre teszik. Így tehát egy alkalommal Elemér ott találja Ilonkát Lemmingéknél. Meg akarja csókolni, amiből az lesz, hogy kardozni kezdenek – Ilonka az esernyővel, Elemér a sétabotjával. Ilonka győz, Elemér felbosszantja magát ezen, meg azon is, hogy Lemmingék olyan hosszú ideig nem szóltak neki a lányról, holott tudták, hogy mennyire keresi mindenhol, úgyhogy mérgében elhagyja az országot. Malvinának viszont annyira megtetszik a jelenet, hogy felkéri Ilonkát, ezután vívóleckéket is adjon neki, megemelt fizetésért.

    Lemming belevág egy üzletbe, amin nagyot lehet keresni. A kormány vetőmagot oszt ki a parasztoknak az ínséges idő után, és attól a vállalkozótól veszi meg azt, aki a legjobb ajánlatot adja. Ezen a tranzakción egy millió forintot lehet keresni. Lemming megkéri a feleségét, hogy ne költekezzen egy ideig, mert átmenetileg minden pénzükre szükségük van a befektetéshez. Harternek 500 aranyat küld, hogy járjon közben az érdekében. Harter ezt nem akarja elfogadni, tudván, hogy Lemming nem tisztességes, és rossz minőségű vetőmagot adna, ami miatt a parasztok a végén még botrányt csinálnának. Fel is keresi Lemmingéket, hogy megbeszélje vele az ügyet. Amíg az üzletemberre vár, látja, hogy a nagy teremben Ilonka és Malvina kardoznak. Közben azonban elcsíp egy különös mondatot: Malvina azt mondja, az élet nem ér annyit, amennyit az a pohár víz, amit edzés közben megisznak. Mi baja lehet a nőnek? Ez olyannyira összezavarja és nyugtalanítja Hartert, hogy egyelőre nem adja vissza a pénzt Lemmingnek. Otthon Angyaldy elmeséli neki, hogy a következőt hallotta Lemming ügyvédétől: Lemming nem ad pénzt a feleségének, az viszont nagy adósságot csinált, amit nem tud kifizetni. Harter nagyon megsajnálja, nem akarja, hogy baja legyen az asszonynak, szeretne segíteni neki. Ráadásul ő maga is bajban van, kevés a pénze, Elemér anyai örökségéből ki tudná segíteni magát, de az zár alatt van, mivel a fiú pert indított Harter ellen. Emiatt tehát a férfi hajlani kezd arra, hogy elfogadja Lemming pénzét, de az utolsó csepp a pohárban az, hogy Angyaldy szerint a bécsi vállalkozók is mind vesztegetéssel próbálnak az vetőmag-üzletbe bekerülni. Akkor már inkább egy magyar ember nyerjen! Harter elfogadja a pénzt, amiből 1000 aranyat Malvinának ad. Lemming az üzlet egyharmadát nyeri meg, de ennek is örül.

  Abban az évben borzalmas éhínség következik be, az emberek kukoricacsutkából őrölnek lisztet, sokan éhen is halnak. Világosikéhoz egyszercsak betoppan két régi emberük, Marci és Mihály. Azt állítják magukról, hogy nazerénusok lettek, mivel meggyűlölték a keresztény papokat, akik azt tanítják, hogy mindig engedelmeskedni kell a hatalomnak. A nazarénusok egymás testvérei, nincs saját vagyonuk, nem veszekednek. Marci ilyen formában akarja megkérni Böske kezét. Ám a nazarénusoknál nem a pap adja össze az embereket, hanem a pátriárka (ez Mihály), és a nőknek, férfiaknak is több házastársuk lehet. Böske ezen nagyon felháborodik, még pofon is vágja Mihályt, amit az nyugodtan visel.

   Elemér harcol az amerikai polgárháborúban, de halálos sebet kap. A vérével irat levelet Bélteky Ferinek, tudatva, hogy meghalt. Feri megkapja az üzenetet, de nem szól róla senkinek. Ugyanis ő az ügyvédje Elemérnek az örökségért folytatott perben, és a levélben Elemér Ilonkára hagyja a vagyonát. Feri tehát udvarolni kezd Ilonkának, majd feleségül kéri, tudván, hogy Ilonka gazdag. Ilonka viszont nem akar hozzámenni, hiába próbálja rábeszélni az anyja is és Malvina is. Ő titokban Elemérbe szerelmes. Ám hirtelen váratlanul Feri is visszalép a házasságtól. Mi jöhetett vajon közbe?

  Az történt, hogy közben váratlanul megjelent Pesten Elemér, aki mégsem halt meg, túlélte a veszélyt. Feri azt hazudja neki, azért nem szólt senkinek a végrendeletéről, mert nem volt biztos Elemér halálában. Elemér viszont közben nagyon megkomolyodott, egészen más ember lett, az amerikai államtól pénzt is kapott az önfeláldozásért, már nem akar semmittevő lenni, mezőgazdasági gépekkel fog kereskedni. Nem is szándékozik sokat beszélni Malvinával, Ilonkát sem keresi, indul tovább Bécsbe, egyelőre nem tudni, miért.

  A Farkasvölgyben a nő felkeresi kedvesét, Tihamért. Nagy vihar volt, de ő, mondja, mégis látni akarta a férfit, mert annyira szereti. Tihamér azonban ezúttal nem hisz neki, szerinte a nő igazából búcsúzni jött, mert mást szeret, és el fogja hagyni.

  Malvina továbbra is rá akarja beszélni Ilonkát, hogy menjen férjhez Ferihez, ő még hozományt is adna neki a saját pénzéből, Lemming pedig jó álláshoz juttatná Ferit. Ilonka azonban változatlanul hajthatatlan. Malvina megemlíti neki, hogy Elemér hazajött Pestre. Ilonka eddig mindig titkolta az érzéseit, de most megremeg, ezzel elárulja magát. Amikor a vívólecke kezdődik, Ilonka megdöbbenésére Malvina éles karokkal akar párbajozni. Bevallja, hogy ő is Elemért szereti, ezért valamelyiküknek meg kell halmi. Ilonka ebbe nem megy bele, távozni készül, ekkor azonban Malvina sértő megjegyzést tesz az anyjára, Világosinéra. Erre megdühödik Ilonka, kardoznak, Közben azonban a lány már kezd is lenyugodni. Malvina viszont egyre hevesebb, végül megsebesíti Ilonkát. A kiömlő vér láttán azonban rosszul lesz, elájul. Ilonka nem árulja el, mi történt, mindenkinek azt mondja, baleset volt. Csak az anyjának meséli el otthon az igazságot. A seb begyógyul, a család elhagyja Pestet.

   Lemming olyan búzát szerez az embereknek, ami lényegében tönkre van menve, mivel elázott egy zátonyra futott hajón. Miután a búzát kiosztották, pont megérkezik Gierig, és az egészet beszedi adó formájában. Az elkobzott búza a hadsereghez kerül, ahol ehetetlen kenyeret sütnek belőle a katonáknak. Föhnwald ezredest azzal bízták meg, hogy a rablókat, útonállókat fogja el a vidéken, akár nemesek, akár parasztok, mindegy, kik azok. Az éhínség miatt ugyanis igencsak elszaporodtak az ilyen erőszakos tettek. Amikor Föhnwald meglátja az ehetetlen, undorító kenyeret, amit a katonák kaptak, szörnyű haragra lobban, és felkeresi a malmot, majd a molnárt, hogy felelősségre vonja őket. Azonban nem ők az igazi bűnösök, ők is úgy kapták a rossz terményt. A nyomok Gierighez vezetnek, aki elárulja, hogy a romlott búza Lemmintől származik. A kapitány meg is keresi Lemminget a fogadóban, ahol megszállt. Lemming hanyagul le akarja fizetni a kapitányt, átnyújtja neki a tárcáját, hogy vegyen ki belőle pénzt magának. Föhnwald ki is veszi az összes pénzt, azonban vissza is adja Lemmingnek, ő a magát a tárcát teszi el. Lemming ezen borzasztóan megrémül, hiszen olyan iratok vannak benne, amik a bűnösségét bizonyítják. Könyörögni kezd a katonának, hogy adja vissza, de nem tudja meghatni.

   Feri felkeresi Hartert. Az Elemér által indított perben megegyezést kínál neki. Harter ezt arrogánsan elutasítja, mondván, Feri fiatal ügyvéd, ő pedig befolyásos ember, az ügyvédnek nem sok esélye van ellene. Ám rögtön ezután érkezik Angyaldy a hírrel, hogy Lemminget elfogták, és a noteszében ott volt a feljegyzés az 5000 forintról, amivel Hartert megvesztegette. Emiatt a kormány részéről arra kérik, mondjon le, mielőtt leváltanák a tanácsosi tisztségről. A titkár meg is írja a lemondó levelet. Angyaldy felveti azt a lehetőséget, hogy Harter tudna segíteni Lemmingen, ha azt vallalná, hogy a pénzt csak kölcsönbe kapta, ebben az esetben a vesztegetés vádját elejtenék. Harter ebbe azzal a feltétellel megy bele, hogy Lemming lemond a feleségéről az ő részére. Csakhogy erre maga Malvina mond nemet.

   Másnap Harter közli a titkárával, hogy el kell mennie a vizsgálóbíróhoz. Amíg távol van, Angyaldyra bízza a naplóját, ha hivatalos személyek jönnének, égesse el. A tiktár azonban, szokása szerint, tiktokban leül, hogy elolvassa a legújabb bejegyzéseket. Csakhogy ezúttal nagyon meglepődik: Harter az összes lapot kitépte belőle! De akkor mi szükség van még rá? Angyaldy rájön, hogy Harter a naplóba rejtette Malvina levelét, amiben a nő azt írja, hogy mégiscsak hajlandó visszamenni Harterhez, de csak két feltétellel: az egyik az, hogy kihúzza Lemminget a bajból, a másik, hogy kibékül a fiával. Emellett Malvina azt is szeretné, ha a titkárt, Angyaldyt eltenné valahova maga mellől. Amikor Harter visszatér, hozzákezd mindennek a megvalósításához. Üzen Ferinek, hogy békét kötne Elemérrel, csakhogy Feri erre most már nem hajlandó. Most akar békülni Harter, amikor elvesztette a feljebbvalók kegyét? Még mit nem! Harter Angyaldytól is meg akar válni, Malvina kérése szerint, Bécsben szerezne neki állást. Közben Lemming ellen apránként ejtik a vádakat, végül kiszabadul.

   Harter felkeresi Lemminget, szeretné elhozni tőle a nőt. Csakhogy még nem fizette ki az 5000 forintot, amiért lényegében megvette az asszonyt, így tehát Lemming nem engedi át Malvinát. Sőt közli, hogy másnap Bécsbe fog utazni, és viszi magával a feleségét is. Harter kétségbeesetten rohan Angyaldyhoz, hogy segítsen neki összeszedni a pénzt, ha kell, forduljon uzsoráshoz, ám Angyaldy, miután elment pénzszerző útra, arról számol be, hogy pénzügyi válság van, lehetetlen kölcsönhöz jutni.

  Világosiék Bécsben élnek. Ilonka itt már nem tanítással, hanem hímzéssel keresi a pénzt. Egy dohos lakásban élnek, ahol Világosiné is megbetegszik. Ilonka egy ideig egy temetkezési vállalat alkalmazza, ám a cég a válság miatt rövidesen tönkremegy, a család bevétel nélkül marad. Ilonka hazafelé lenéz a folyóba, az öngyilkosságon gondolkodik, már-már a vízbe ugrana, amikor váratlanul odalép hozzá Kaczenbuckel János. A pónival, amit Ilonkától kapott, remekül megélnek, Csilla nagyon okos állat, lelke is van, a bécsi nagycirkusz alkalmazza őket, most Tresor művésznéven lép fel. Jánosék már nem éheznek, úgyhogy kifizeti Ilonkának az állat árát, 500 forintot ad. Meghívja a másnapi előadásra is. Ilonkáék így egy nagyobb, fényesebb lakásban költöznek, Világosiné rögtön gyógyulni kezd. A bohóc elküldi Ilonkához a gyerekeit, hogy kísérjék el a cirkuszba. A mutatványban részt vesz a „Filosóf” is, vagyis Csilla, Ilonka pónilova. Egy ideig rendben is megy a műsorszám, ám amikor a ló megpillantja Ilonkát, hirtelen odarohan hozzá. Többé nem is akar úgy fellépni, hogy a lány nincs ott a közönség sorai közt. A cirkusz emiatt innentől kezdve fizetést ad neki, hogy üljön ott minden előadáson.

  Az emberek városszerte találgatják, ki lehet a titokzatos fiatal nő. Nem tud róla senki semmit, csak Föhnwald. Amikor Ilonkáról beszél egy társaságban, éppen ott tartózkodik Elemér is. Tresor jutalomjátékának napján Ilonka ott van a cirkuszban, csakhogy nagyon szomorú, mert meghalt a néma kisöccse, alig várja, hogy mehessen haza. Ekkor azonban megpillantja a közönség soraiban Lemmingnét és Elemért, ez méginkább lehangolja. A porondon is tragédia történik: egy mutatvány közben Tresor és a fia lezuhannak a trapézról (bohócok is, artisták is stb.) és súlyosan megsérülnek, de életben maradnak. Amikor Ilonka elindul haza, Elemér követi, és megkéri a kezét. elmegy vele a lakásra, látja a halott gyereket, Világosinétól is megkéri a lányt. A nő azonban dühödte elutasítja. az apja miatt dühös rá, hiszen Nándor akkor hagyta el, amikor már az esküvőre készültek. Amikor a fiú elmegy, Ilonka bevallja az anyjának, hogy szereti Elemért. Az asszony elcsodálkozik: miért nem mondta ezt soha Ilonka?

   Harternek sikerült Bécsben egy kereskedőháztól kölcsönt kérnie a birtokai terményeire. Míg a pénz kiutalására várakozik, egy bálban Malvinával is összetalálkozik, nagyon boldog. Csakhogy közben iszonyú fagy következik, mínusz négy fok, hiába, hogy május van. A termények mind elfagytak, a kereskedők így már nem adnak pénzt. Közben megjelenik nála Elemér is, aki közli vele, hogy visszaadja neki a tőle örökölt pénzt, megváltoztatja a nevét Szívós Elemérre, többé nincs közük egymáshoz. Elemér egy angol gépgyár ügynöke lett. Újra felkeresi Ilonkáékat, elmondja, hogy megszabadult a gyűlölt névtől. Így már áldását adja rájuk az asszony. 

   Tihamér és Leona egy fogadóban beszélgetnek. Tihamér újra a nő értésére adja, mennyire szereti, szívesen feleségül venné, ám Leona mintha nem értene vele egyet. Szóba kerül Ilonka is, akit Elemér feleségül vett. A férfinak az az ötlete, hogy meg kellene rágalmazni, hogy korábban egy bohóc kitartottja volt, pénzt is kapott tőle (holott a lóért kapta). A nő kedélye teljesen elborul a hírtől.

  Harter felkeresi Lemminget, hogy az Elemértől kapott pénzből kifizesse. Boldog, már vinné is Malvinát. Csakhogy kiderül: a nő öngyilkos lett (nyilván szerelmi bánatában, Elemér miatt.)

   Ilonka és Elemér boldogan élnek, Világosiban is kezd visszatérni az élet, az unokája tanítgatja újra járni. Angyaldy a kocsmában tölti az éjszakáit, teljesen elzüllik. Harter Nándor örökre boldogtalan marad. Föhnwald meghalt, nem tudni, hogyan, a sírja fölött méhecskék zümmögnek.

 

  

Címkék: Jókai Mór

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azolvasaskalandja.blog.hu/api/trackback/id/tr1615903950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása