Jókai első regénye, 1846-ban jelent meg.
Tartalom
Nagypénteket ünnepli a komáromi nép a város melletti területen, a szőlő, a temető és a hegyoldalba vájt kocsmák között. A sírkert keresztjének talpazatán üldögél Janka az édesanyjával. Janka apja Zilányi József volt. Az egykor gazdag kereskedő elszegényedett, öngyilkos lett, csak egy csekély bevételt termelő szeszgyárat hagyott hátra. Janka borús kedélyű lány, az anyja naiv, erőtlen asszony. A közelükben megjelenik egy nagydarab, idősödő férfi és egy fiatal fiú, akit a szerző Telezsák csúfnéven említ, és akit a másik férfi, aki a keresztapja, rövidesen el is zavar. Nemsokára lárma támad: bika fut végig a nép közt, kutyák kergetik, meg is van már sebesülve. Betör a mázsaházba, ahonnan a hentesek kikergetik, ezután beront a temetőbe, és a riadt nőkre támadna, ám ekkor az említett férfi puszta kézzel kitekeri az állat nyakát. Ám a diadalt nincs ideje kiélvezni, mert megszólalnak a vészharangok. A szeszgyár ég, a lángok átterjednek a templomra. A városban egy himlőhelyes arcú férfi lovagol, akit egy fiatal férfi támad meg, összecsapnak, a lovag végül elmenekül. (A szerző nem nevezi meg őket, csak jóval később derül ki, hogy a lovas Dömsödi Góliáth János, aki felgyújtotta gyárat, a fiatal férfi pedig Bálnai Körmös Pista). Mindent elönt a tűz és a füst, a templom végül összeomlik. Valóságos apokalipszis. Komáromtól nem messze egy ember lovagol, a neve Dömsödi Góliáth János.
Sz. városban él két haragos szomszéd. Húsz éve nem beszéltek egymással, viszont azzal bosszantják az átellenben lakót, amivel csak tudják. Az első közülük Gyékény Márton. Kegyes ember, sokat imádkozik, de mindenkinek rosszat akar. A felesége Jutka asszony, a nevelt fia (Jutkától) Tölcsér János, esküdt, aki éppen részegen tér haza reggel a kocsmából, elterül az ágyon. Lánya a 14 éves Lilla. Márton egy fiatal huszártisztről készült képet néz a falon, átkozza, még kést is vág bele. Ekkor nyit be Lilla lánya, hogy boldog névnapot kívánjon neki, ám Márton nem köszöni meg, inkább jól eltángálja a lányt. Ezután elmegy rórátéra, ám fura dolog történik: az emberek összesúgnak a háta mögött, ki is nevetik. Amikor hazaér, rájön, hogy a derültség oka az volt, hogy valaki egy színes bokrétát helyezett a kalapjára. Rövidesen kiderül, hogy Lilla volt az, de szeretetből tette. Márton azonban nem méltányolja a tettet, bezárja a lányt a szomszéd kerítése melletti kamrába, aztán korbácsot, tüzes vasat szed elő, hogy megleckéztesse a fruskát. Közben azonban a szomszéd Pista kimenekíti Lillát a helységből, és a kutyát teszi be helyette, akit Márton olyan sokat idegesített az idők során. A dühös eb össze is harapdálja Mártont, amikor az belép a kamrába.
A szomszédot Bálnai Körmös Gáspárnak hívják, az ő unokaöccse Pista, akinek a szülei meghaltak, így a nyári szüneteket Gáspárnál tölti. Nagy tréfamester, hasbeszélő is. Amikor Gáspár az aranyait nézegeti, azok hirtelen megszólalnak, hogy adjon belőlük ötszázat Pistának. Gáspár úgy megijed, hogy odaadja a pénzt, bár nagyon nehéz lélekkel teszi. Pista egyébként, ha a nagykorúságot eléri (24 év), megörökli az apja vagyonát, de addig Gáspár rendelkezik vele.
A követező jelenetben Lilla és Pista a temetőben ülnek Bölöni Körmös István sírja előtt. Ekkor hirtelen megjelenik a kövérkés Tölcsér János, aki a két kutyájával nyúlra vadászik. Szóváltásba keverednek, Pista felpofozza Jánost, aki rálő, de elvéti, Pista végül kiűzi Jánost a temetőből. A lány viszont megsérült, vérzik a keze, eltalálta néhány sörétdarab, amikor Tölcsér célba vette Pistát. A legény gyógyfüvet hoz a sebre. Lilla vissza akar menni az édesapjához, hiszen az akkor is apja, ha megveri. Pista arra kéri, ne tegye, mondván, Lilla egyedül van a földön. Hát nem igazi gyereke ő a férfinak, kérdi Lilla. És ki az a férfi, aki az álmaiban gyakran megjelenik, megvigasztalja őt, és hasonlít arra a képre, ami Márton falán látható? Pista erre válaszként a sírra mutat. (Később derül ki, hogy testvérek.) Elhatározzák, hogy együtt vágnak neki a nagy, kegyetlen világnak, a pesszimista, 22 éves Pista, aki szerint az emberek rosszak, és a naiv lány, akit a faluban „kis boszorkánynak” neveznek, és meg is lepődnek, amikor megtudják, hogy nyomtalanul eltűnt.
Kétúrfalva a Körös partján található, és két részre tagolódik. Az alsófalu jómódú, a házak kőből épültek, iskolával is büszkélkedhet, a felsőfalu házainak anyaga föld, az utcák sárosak, girbegurbák. Itt magasodik az épület, amit a lakosok kastélynak neveznek, de ízléstelen, eklektikus épület, csupa csiricsáré, össze nem illő részből áll. Belül zegzugos, labirintusszerű, sötét. Itt lakik Dömsödi Góliáth János. A szobák teli vannak lommal, madarakkal, még két majom is lakik ott. Dömsödi egy vasrostéllyal lezárt sötét szobában szokott aludni, aminek a falát mindenféle lőfegyverek borítják. Amikor éjjel hazaérkezik, észreveszi, hogy valaki járt a szobában. Rövidesen meg is pillantja a behatolót, aki éppen a vasládából szedi ki a pénzt, és akiben a saját fiát ismeri fel. Rá is lő, ám a fiatalember előzőleg hatástalanította az összes fegyvert, úgyhogy a puska nem sül el. Kénytelen tehát meghallgatni, amit a fia mond. Kiderül, hogy mivel sokat költött, és adósságokba bonyolódott, a vármegye bírói zár alá fogja helyezni a vagyonát, a fia ezért akar még gyorsan egy kis pénzt eltenni magának a vagyonból. Dömsödi feldühödik, le akarja ütni a legényt, ám véletlenül nekimegy a kályhának, és összeesik. Harmadnapra a fiú az apját börtönbe juttatja, aki viszont bűnvádi pert indít a gyerek ellen, az azonban megszökik a per elől. A szerző ezután szól néhány szót Dömsödiék előéletéről. János, az apa különc ember, senki sem szereti, fiatal korában megházasították, a feleségét mindig gyötörte, aki végül meg is halt, egy fiút hagyva maga után. A 19 éves Péter hasonló az apjához, szereti megbotránkoztatni az embereket, illetve nagy ínyenc.
A falu másik részén Szilárdy Mihály gróf háza áll. A gróf nagy hazafi volt, okos, bölcs ember. Most a fia, Leánder igazgatja a falut. Sokat utazott a világban, sokat tanult, felvirágoztatta a térséget. Iskolát épített, a parasztokat inkább jutalmazza, ahelyett, hogy büntetéseket róna ki rájuk. Rónai Gárorral, a tudós férfival beszélget éppen, aki korábban nevelője volt, most barátja. Rónai arra inti, hogy vigyázzon Dömsödiékkel, hiszen azok ravasz, gonosz emberek. Kiderül, hogy Leánder már sokat segített a másik falurésznek is, de Dömsödi csak gonoszsággal fizetett mindezért.
Ezután felidézik a régmúlt dolgokat. A beszélgetésükből a következőkre derül fény. Élt annak idején a környéken egy Óvári nevű ember, bigott katolikus. Két lánya volt: Thekla és Lilla. Thekla lett Dömsödi felesége. Lilla beleszeretett Bálnai Istvánba, titokban házasodtak össze, mert Óvári ellenezte a frigyet. Amikor azonban Thekla meghalt, Óvári kibékült Bálnaival. Csakhogy ekkor Dömsödi feljelentette Mihály grófot, Leánder apját vaéamilyen koholt váddal, úgyhogy a grófot száműzték. Bálnai vele tartott, a fiát a testvérére, Gáspárra bízta (nem világos, miért volt neki fontosabb a gróf, mint a saját fia). Dömsödi azonban elmondta Óvárinak, hogy Bálnai a száműzetésben áttért a protestáns hitre. Óvárit ez annyira feldühítette, hogy bosszúból elhatározta, a lányát hozzáadja az első jöttmenthez, aki megkéri a kezét (holott Lillának már volt férje). Ez az ember lett Gyékény Márton. A gyerek Lilla azonban nem Mártontól, hanem Bálnaitól van. Közben Mihály kegyelmet kapott, hazatértek Bálnaival, aki vissza akarta szerezi Mártontól a feleségét. Márton azonban ebbe nem akart belemenni a hozomány miatt. Bálnai pereskedni kezdett, de közben meghalt ő is, és Lilla, a felesége is. Mivel azonban a házassági levelet nem találták sehol a halála után, a per félbemaradt. Márton nem örökölt semmit: mivel Óvári utód nélkül halt meg, a királyi ügynök lefoglalta a vagyont, egy részét Dömsödi kapta meg a leányági örökösödés következtében (ezen az alapon Márton is kaphatott volna, úgyhogy ezt nem értem). Lilla és Pista megszökött. Rónai szerint nem tudják, hogy testvérek, egymásba szerethetnek, ebből baj lehet. Leándert meghatja a fiatalok sorsa. Másnap egyedül, minden kísérő nélkül elutazik.
A következő fejezet éles váltással kezdődik. Az Alföldön járunk egy kis tanyán, ahol egy fiatal szerelmespár becézgeti egymást. Először azt gondolnánk, Pista és Lilla az, csak miután a beszélgetésüket végigolvastuk, derül ki, hogy Leánderről és Lilláról van szó. (Közben tehát hosszú idő telt el, ami az elbeszélő nem hangsúlyoz, sőt nem is említ) Leánder álnéven férkőzött a testvérpár közelébe, Rónai Sándor néven, az öreg Rónai (Rónai Gábor apja lehet) pusztabíró Monostoron, az ő rokonaként mutatkozott be. Lilla elmeséli Leándernek, hogy a szentkirályi erdőbe szokott menni, hogy megnézze egy csermely partján a kedvenc virágát, a turbánliliomot – ám amikor legutóbb ott járt, a virág el volt hervadva, a vízben pedig egy pillanatra egy különös arc tűnt fel: bozontos szemöldök, egymáshoz közel ülő szemek, kicsi áll, szőke haj. A fiú felkiált: hát már sosem fog megszabadulni az ellenségétől?
Éjszaka van, Leánder elhagyta a házat, Góliáth három társával közelít a tanyához, megpróbálnak behatolni az épületbe, de nem sikerül. A kutyát kővel verik agyon. Hirtelen egy sámsoni alak, Pista támad rájuk, majd feltűnik Leánder is (közben valahogy visszatért), ketten bánnak el a támadókkal. Góliáth Pista kezébe kerül, ám egy hazugsággal téveszti meg ellenfelét: azt állítja, hogy Leánderrel összebeszéltek, és ő Leánder kérésére akarta elrabolni a lányt, hogy a fiatalember kastélyába vigye. Pista erre megdühödik, és rátámad Leánderre: mivel a fiú álnéven férkőzött a közelükbe, és becsapta őket, más gazságot is el tud képzelni róla, sőt azzal is megvádolja, hogy megbecstelenítette a húgát. Leánder erre felháborodottan távozik, közli, hogy nem találkoznak többé. Amikor Pista kilép a házból, azt látja, hogy a betörők egyike, akit „százgallérosnak” nevez a szerző, és akinél a kulcsok vannak, betört koponyával fekszik a földön.
Két év telt el a komáromi tűzvész óta. Janka egy „úrinőnek” nevezett személy társaságában anyja halálos ágyánál virraszt. Az asszony rövidesen meg is hal. Az űrnő nem más, mint a megboldogult testvére, Bókváryné, egy nyugalmazott kapitány özvegye – igaz, a férje még él, de már nem vele. Egész életét az élvezeteknek szentelte, az embereket szemből dicséri, a hátuk mögött ócsárolja. Abból él, hogy az olyan emberek, akik nyíltan nem találkozhatnak, titokban az ő házában adnak egymásnak találkát. Sőt Bókváryné segít fiatal, titkos szeretőket keresni idősebb férfiaknak. Amikor Janka hozzá kerül, egyből megugrik a házának a forgalma, de Janka, Bókváryné nagy bánatára, erényes lány. Janka egyedül érzi magát, a világ tele van bűnnel. Egy napon, amikor a zongoránál ül, hirtelen megcsókolja valaki a kezét. Amikor odanéz, látja, hogy Dömsödi János az. Janka ennek nemigen örül. Van viszont egy titokzatos fiatalember, aki időnként megáll a ház előtt, és ajándékokat küld Janának. Ez a férfi már sokkal inkább tetszik a lánynak, mint Dömsödi. (Nyilván Pista az.)
A kántus prézens, vagyis a protestáns diákkar vezetője temetésre készülődik. Előtte még próbálni szeretne a kórussal, de a rendetlen fiatalok úgy felidegesítik, hogy otthagyja őket, és a szobájába megy, ahol alszik egy kicsit. Közben azonban a diákok bekenik az arcát valami fekete kulimásszal, ő pedig így megy el a temetésre. A botrány után felelősségre vonja a tanítványait. A százgallérosnak nevezett volt a bűnös, de arra kéri a többieket, hogy falazzanak neki. Pista végül magára vállalja a dolgot, a százgalléros megmenekül. A szerző csak ezután közli az olvasóval, hogy ez az eset a betörés előtt két nappal történt.
Bálvándy táblabíró kövér, jókedvű férfi, szeret inni, mulatozni. Az ő jurátusa lett Pista, és a táblabíró éppen őt küldi el egy bírósági végzéssel Komáromba Jankához. Pista elolvassa a periratot, amiből kiderül, hogy Dömsödi, akinek Janka szülei tartoztak, magát Jankát akarja megkapni fizetségként két hétre, mivel az adósságot a család nem tudta törleszteni. A bíróság meg is ítélte a különös kártérítést. Valójában azonban Dömsödi volt az, aki felgyújtotta a szeszgyárat, és így az ő lelkén szárad Komárom leégése. Pista volt a tett egyetlen tanúja. Dömsödi fia, aki elpártolt az apjától, beleszeretett Lillába, aki azonban visszautasította.
Pista azonban egy hideg, havas decemberi 31-i éjszakán megszökteti Jankát, akibe szerelmes. A pusztai lakba akarja vinni, de a lány már kezd megfagyni a nagy hidegben, így hát egy útmenti kocsmába tér be vele, fél, hogy nem jutnának el a tanyáig. Éppen ott tartózkodik Telizsák is, amikor megpillantja Pistát, rögtön rátámad, de Pista leüti. Ezt látva a többiek is Pista ellen fordulnak, el akarják teperni, ám ekkor nyílik az ajtó, és egy hatalmas férfi toppan be, akitől mindenki megretten. Ő az idős Rónai, akinek nagy tekintélye van a környéken, segít életre hozni Jankát.
Komárom mellett a mocsaras részen található egy fekete ház, itt él Pista a lányokkal. Janka nem fagyott meg, de súlyos mellbaj alakult ki nála. Pista azt várja, hogy betöltse a 24 évet, és hozzájusson az örökséghez. Bálvándy és Tölcsér Jónás érkezik két pandúrral, bírósági végzést hoznak, oda kell adni a lányt. Pista kéri őket, hogy ne tegyék, de hajthatatlanok. Megígéri, hogy kifizeti a lány adósságát, ha hozzájut az örökségéhez, de azok ebbe sem akarnak belemenni. Ekkor Lilla váratlanul megszólal: neki van pénze, várjanak csak. Kinyit egy ládát, amit gyertyával világít meg. Tölcsérék arra számítanak, hogy a láda tele lesz pénzzel, ám nagyot néznek, mert nem arany, hanem puskapor van benne, pár centire a gyertya lángjától. Erre Tölcsérék úgy megijednek, hogy hanyatt-homlok menekülnek a házból. A megyegyűlés újabb határozatot hoz, két hét múlva egy nagy csapat pandúr veszi körül a házat. Csakhogy akkor már senki nincs ott, Pistáék az öreg Rómaihoz költöztek. Dömsödi 500 forintot ajánl fel annak, aki rendelkezik információval arról, hova rejtőztek Jankáék. Rövidesen nyomára is jut a lánynak: egy H nevű helyre kell mennie. El is indul, ám baljós előjeleket lét az úton, ebből valószínűleg nem sok jó fog kisülni.
A Zöldhalom nevű csárdában Telezsák egy másik betyárral sugdolózik. Valami gaztettre készülnek, egy egyelőre meg nem nevezett ember megbízásából. Ekkor Dömsödi toppan be a kocsmába, gyorsan elbújnak előle. Egy ember egy szalmahegedű nevű hangszeren játszik, amikor megpillantja Dömsödit, az arca halálra válik, s felkiált: az az ember ma, még éjfél előtt meg fog halni! Ezután epilepsziás roham tör rá, majd összeesik, a kocsmárosné kiviteti két férfival a pajtába. Dömsödi nem babonás ember, de ezt nem tudja mire vélni, meg is retten rendesen. Kimegy az ember után a pajtába, és azt látja, hogy az halott!
Dömsödi azt látja, hogy mindenhonnan gonosz tekintetek merednek rá. Elhatározza, hogy tovább indul, de közben a kocsisa is otthagyta (pont most), mivel állandóan veri az embereit. Egyedül indul útnak, de a lovak rosszul vannak befogva, ezért nem haladnak. Le kell szállnia a bakról, úgy vezeti az állatokat. Közben el is tévednek a pusztában, ráadásul vihar közeleg. Mindent elborít a homok, majd hatalmas zápor következik. A sötétben egy kivehetetlen alak (valójában Pista az) közeledik Dömsödihez, és felajánlja a segítségét. Mikor véget ér a vihar, és elcsendesedik az idő, Pista elviszi Dömsödit magukhoz.
Amikor azonban megérkeznek, Rónai egy csapat ember társaságában vár rájuk, és lesújtottan közli, hogy Janka halott. Pista Dömsödire támad, dühödten kezdi átkozni azt. Ráveti magát, Rónai rángatja el a földön vérben fekvő Dömsöditől. Ekkor Pista felkiált: esküszik, hogy Dömsödi okozta a komáromi tűzvészt!
Ezt hallván az ott lévő többi férfi meg akarja ölni Dömsödit, Rónai azonban közbelép, mondván, először hozzanak ítéletet fölötte, és mindenki esküdjön meg, hogy ami itt történik, arról soha senkinek nem fog beszélni. Dömsödit arrább állítják, és megkezdik a tanácskozást. Rónai egy Magdolna nevű nőt hív elő, aki tanúsítja, hogy Pista és Dömsödi valóban összecsapott a tűzvész napján Komáromban. Ha ez így van, Dömsödi mellén egy sebnek kell lenni, mondja Rónai – a forradást meg is találják az említett testrészen. Az emberek egyenként a fejére olvassák, ki mit szenvedett a tűzvész miatt, majd úgy határoznak, máglyahalálra ítélik a bűnöst. Dömsödi retteg, Pistától kér segítséget, de hiába, végül Rónai segít neki megszökni, nem akarja, hogy vér tapadjon a kezéhez. Dömsödi ész nélkül menekül a pusztában, egy tanyát lát, ott kér menedéket. Csakhogy a házban Telezsákkal és Topával találkozik – és a saját fiával, Péterrel, aki most akar elégtételt venni azért, hogy az apja jogi eljárást indított ellene. Végül Dömsödit nem a betyárok, hanem maga Péter öli meg. Telezsákékat kézre kerítik, Péter meglóg. A börtönben Telezsák elárulja Pistának, hogy Péter elrabolta a húgát. Nosza, őrült módon rohannak utána.
Pista hónapokon keresztül, hóban-fagyban, étlen-szomjan üldözi Pétert a világban. Végül felkeresi Leándert. Leánder maga is nagyon depressziós, amikor pedig megtudja, mi történt, szörnyű szemrehányásokat tesz Pistának: tőle elvette Lillát, aztán hagyta, hogy Péter elrabolja. Ott van velük Rónai is, aki váratlanul elrohan, és egy cigánnyal tér vissza, aki elmeséli, hogy Péter egy alkalommal megkereste, és magával vitte a Tiszán egy nagy házba, ahol egy vasajtót és egy vasládát kellett kinyitnia, cserébe száz aranyat kapott. Úgy véli, ha kell, visszatalálna az említett helyre.
Körmös Gáspár haldoklik, már bele is feküdt a koporsóba. Csak azt sajnálja, hogy az aranyait nem tudja megával vinni a túlvilágra. Ekkor keresi fel őt Pista. Gáspár megkéri, hogy tegye mellé a pénzt a koporsóba, és kezdje el leszögezni a fedelet. Amikor Pista az első két szöget beveri, Gáspár meg is hal, mégpedig boldogan. Pista a szekrényhez lép, és kiveszi belőle az apja végrendeletét, házassági szerződését, amiből kiderül, hogy Lilla az ő lánya. Ezután távozik, ám közben egy ember figyeli a jelenetet az ablakból: Gyékény Márton az, személyesen.
Gyékény éjjel a temetőbe megy, hogy kiássa a koporsót, és megszerezze a pénzt. Egyszercsak ugatást hall, a temetőőr és a kutyája bukkan fel. Megrémül, de nem őt keresik, elhaladnak mellette, az eb egy közeli fán ugat valamit, a temetőőr szerint csak egy varjút, úgyhogy vissza is viszi az állatot a helyére. Márton kinyitja a koporsót, a halott szeme nyitva, egy pillanatig azt hiszi, él Gáspár. Kiveszi a pénzt, visszazárja a koporsót, indulna is haza, de ekkor valami megragadja, és visszarántja. Annyira megijed, hogy szörnyethal. A kabátja vége szorult be a lezárt koporsófedél alá. Ekkor egy ember mászik le a fáról. Pista az: nem csak Gyékény leste ki őt, hanem ő is Gyékényt.
Lilla és Péter egy titkos házban él a mocsár közepén. Díszes, csupa pompa szobában laknak, gyerekük is született már, ám Lillán látszik, hogy őrült. Lilla nem szereti a gyereket, az sem őt. Ezt a lakot az öreg Dömsödi csináltatta magának titokban, ide akart elrejtőzni Jankával. Péter egy szolgától szerzett tudomást az építményről.
Pista gólyalábakon érkezik el Péter házához. Lyukat vág a falba, és magával viszi a gyereket. A szolgálólány felriasztja Pétert, aki rálő a menekülő Pistára. Pista eltűnik a fák közt, de vércseppek maradnak utána. Péter a nyomába ered, el is éri, de rettentő csapás vár rá: megtudja, hogy nem az ellenfelét, hanem a saját gyerekét találta el, aki meg is halt. Ám Pista jelzi: a végső borzalom még hátra van. Közben ugyanis Leánder és Rónai megszöktetik Lillát. Amikor Péter hazaér, nem talál otthon senkit. Elborzad, rátör az őrület. Lilla viszont magához tér, visszanyeri a tudatát, amint meglátja Leándert. Az őrület elmúlik, az előző 15 hónap nyomtalanul kitörlődött az elméjéből.
Péter a szigeten tengeti napjait. Egy férfi minden hónapban enni hoz neki, így még éhenhalni sem tud. Teljesen elment az esze, a házba nem mer bemenni, mert kísérteteket lát, egy gödörben alszik a gyereke sírja mellett.
A szerző búcsúzúól még elmesél egy történetet a maradék szereplőkről. Bálvándy és Tölcsér egy téli napon a kocsmából indulnak hazafelé, de annyira részegek, hogy azt sem tudják, hol vannak, mit beszélnek, mennek-e, vagy állnak. Az inas, Jancsi indul velük a szánnal, közben összetalálkoznak azzal a cigánnyal, aki Péter hollétét mesélte el Leánderéknak, őt is beültetik maguk mellé a kasba. János azonban egymaga ér haza, a szánt elhagyja a mezőn. Hőseink elalszanak egy időre, arra ébrednek, hogy farkasok találtak rájuk. A cigány a fára menekül, Bálvándy a szán alá bújik, Tölcsért viszont felfalják az állatok.
Pista egy alkalommal nem találja Pétert a szigeten, azt hiszi továbbállt, ám rálel a hullájára a gödörben. Eltemeti, fejfát helyez rá, csak ekkor tud neki megbocsátani. Leánder és Lilla boldogan élnek.
Utolsó kommentek