HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

000000000000000000000000000000xxx.jpg

 

Tartalom

   1848, A Rómába tartó olaszországi vonaton két hölgy (az egyikről annyi derül ki, hogy szőke, ő Dormándyné, Marie, a másik szoborszerű szépség, Cagliari hercegné Zboróy Blanka) és férfi kísérőjük, Zimándy Gábor, az ügyvéd nehezen találnak ülőhelyet. Egy fiatal, titokzatos férfi segíti ki őket, meginvitálja őket az első osztályú fülkébe, ahol ő utazik. Az idegen, akit Adorján Manassénak hívnak, beszédbe elegyedik a hölgyekkel. Mindannyian magyarok. A titokzatos úr elmondja, hogy Rómába igyekszik, de a mélyen vallásos nők megrökönyödésére azt is elárulja, hogy nem a Nagyhétre, ő ugyanis nem katolikus, hanem unitárius. Manassé a következő megállóban váratlanul leszáll, a hölgyek kísérője ekkor árulja el, hogy ismeri a fiatalembert, majd összefoglalja mindazt, amit érdemes tudni róla. Manassé ősi székely család tagja. Alig múlt húsz éves, de már része volt az államhatalomnak (az unitáriusokat képviselte), ám a szabadságharc idején, amikor megszűntek a feudális kiváltságok, elvesztette kitüntetett pozícióját, emiatt eléggé elszomorodott, és ezért döntött úgy, hogy inkább Rómában kezd új életet. Gábor liberális szellemű, Manassé nem az, ezért nem nagyon szóltak addig közvetlenül egymáshoz, annak ellenére, hogy ismerik egymást. Közben visszatér Manassé, és pipázni hívja Gábort a kocsi tetejére.

  Itt viszont Gábor Manassét informálja a fiatal hölgyről. Zboróy Blanka grófnő, bár szinte gyereklény még, azért igyekszik Rómába, hogy elváljon a férjétől, Cagliari hercegtől. A szülei adták hozzá, de a lány annyira viszolyog a férfitől, hogy nem viseli el a közelségét sem. Cagliari emiatt beadta a válópert, arra hivatkozva, hogy a nő epilepsziás, és alkalmatlan a házaséletre. Van a hercegnek egy szeretője, Caldavira márkinő, Cyrene, vele szeretne újra összejönni. Ha azonban a pápa Blanka mondott betegsége miatt választja el őket, Blanka többé nem mehet férjhez, Gábor tehát amiatt akar vele menni, hogy meggyőzze az egyházat, keressenek más indokot. Van a hercegnek egy rossz szelleme, Vajdár Benjámin, ő adja neki a rossz ötleteket. Manassé erre felveti, hogy Blanka lehetne protestánssá. Csakhogy ekkor elesne az örökségtől, amit egy felmenője azzal a feltétellel hagyott hátra, hogy csak a római katolikus utódoké lehet, világosítja fel Gábor. Közben éppen Vajdár Benjámin lép be a fülkébe, amikor a két férfi nincs ott, és cinikus módon leül egyikük helyére, ám amikor Manassé visszaérkezik, könnyedén elkergeti, Vajdár vörösre válva elinal. Blanka nagyot néz, milyen tekintélye van ennek az embernek.

   Manassé közli, hogy Bolognában leszáll, és a hegyeken keresztül, Florencen át megy Rómába, úgy látványosabb az út, és egy nappal rövidebb is. A többiek elhatározzák, hogy vele tartanak. Útközben Manassé elmeséli, hogy Benjámin a mostoha testvére volt, mert Manassé apja magához vette, amikor az Vajdár apja öngyilkosságot követett el. Benjámin rendkívül szép férfi, de gonosz, elcsábította Manassé húgát, Annát, majd elhagyta. Anna emiatt teljesen összetört. Benjámin azért fél annyira Manassétól, mert az tud valamit róla, amivel nagy bajba keverhetné, ám jólelkűségében nem akarja felhasználni ellene. Mesél a nőknek a Torockó vidékéről is, ahol felnőtt, és ami valóságos kis tündérszigetnek tűnik fel a leírásában.   

   Megszállnak egy kis út menti fogadóban, Manassé a helyiektől sonkát, bort szerez, majd tovább indulnak Róma felé. Ők még nem tudják, amit Manassé igen: Olaszországban nagy felfordulás készül, nem is lehet már a hagyományos úton Rómába menni, valójában ezért tettek kerülőt. Manassé Cagliari grófot is ismeri, ám erről a többiek nem sejtenek semmit. Rómába érve külön szállásra mennek. Gáborék bejelentkeznek az előre lefoglalt helyen, itt tudják meg, hogy Benjámin is éppen itt aludt volna, de útközben elrabolták a hegyi brigantik.

    Blanka érzi, hogy kezd beleszeretni Manasséba, ami nem túl üdvös dolog, hiszen a férfi eltérő vallású. Blanka nagyon szeretne bejutni a nagyheti rendezvényekre, ahová csak korlátozott számú ember fér be, Manassé az összeköttetései révén szerez belépőt, cserébe Gábor megkéri, hogy legyen a vezetőjük. Így tehát együtt imádkozzák végig a misét a Sixtusi kápolnában, és tekintik meg a lábmosást a Vatikánban. Szintén fontos esemény az, hogy kegyelmet adnak egy bűnözőnek, aki az egyik egyházi elöljáró életére tört, és szabadon bocsátják. Blanka elborzad, ahogy az ijesztő kinézetű férfira néz. Manassé azt is elintézte Gáboréknak, hogy már a nagyhét végén fogadja őket a pápa. Ebben Rossi, a francia követ ismerőse volt segítségére. Így viszont Manassé a továbbiakban nem nagyon találkozhat Blankával, hiszen ez nem tenne jót a válópernek, még hírbe hozhatnák őket.

  Manassé eléri, hogy Blanka elmehessen a pápai áldásra a Szent Péter térre, hiszen a nő nagyon szeretne ott lenni. Blanka Rossi feleségének társaságában megy oda (hogy ne lássák Manasséval), míg Manassé Gáborral tekinti meg a szertartást. Amikor elhangzik az áldás, és ledobják a két pálmalevelet, Manassé elkapja az egyiket, és Blankának adja. Ám nem csak a szokásos áldás hangzik el: a pápa a szabadságharcba induló seregeket is megáldja. Gábor ennek nagyon örül, Manassé viszont arra figyelmezteti, hogy minél hamarabb el kell rendezni Blanka ügyét, hiszen nem tudni, mit hoz a jövő, milyenek lesznek a politikai viszonyok pár nap múlva. Ha az osztrákok kerekednek felül, ki tudja, mit lehet majd elérni az új politikai légkörben.

   Az ünnepségen Blanka véletlenül leejti a karperecét, majd amikor egy virágárus visszaadja neki, felajánlja a szent ügy érdekében. Ő a vallásra gondol, de az emberek a szabadságharcra értik a szavakat, emiatt Blanka ünnepelt ember lesz.

  Másnap pápai meghallgatásra mennek. Cagliari gróf az alkotmányosság elleni párt tagja, ezért most, amikor mindenki a szabadságharc oldalán áll, nem tartózkodik Rómában. Ez előnyt jelent Blanka számára. A pápa elé bocsátják őket, átadják a kérvényt, majd távoznak.

   Az olasz csapatok rövidesen vesztésre kezdenek állni, Cagliari visszatér Rómába, és felkeresi Blankát. Egy homályos beszélgetésben arra utal, hogy ő jót akar a nőnek, és ezentúl inkább atyja lenne, mint férje. Nem derül ki pontosan, mire is gondol, megígéri, hogy a titkárával még üzenni fog. Blanka névtelen levelet kap, melyben arra figyelmezteti valaki, hogy Cagliari Vajdár Benjáminhoz akarja feleségül adni. Blanka megrémül, és Manasséhoz fordulna, de elvesztette a címét, amit korábban felírt egy lapra a vázlatfüzetében, de a lapot kitépte és eldobta a Colosseum előtt, amit megpróbált lerajzolni, de nem sikerült neki. Visszamegy tehát, hogy megkeresse az eldobott lapot. Az épületen egy embert lát festeni, elhatározza, hogy felmegy, és megnézi, persze nem más az, mint Manassé. Arról beszélgetnek, szabad-e bosszút állni az embernek azokon, akiket nem szeret (hiszen a férfi is markában tartja Vajdárt, de nem bántja). Ad egy tippet a nőnek: utaljon Cagliarinak arra, hogy a vatikán titkos instrukciójának 14. § alapján el kell válniuk, és a Cagliari rögtön nem fogja zaklatni többé. Azt azonban nem árulja el Manassé, hogy miről is van szó pontosan. 

  Amikor Blankát másnap felkeresi Vajdár, ő már felkészülten várja. A férfi megdöbbenésére nyugodtan falatozik, amíg az előadja Cagliari ajánlatát, apránként közelítve a házassági ajánlat felé. Blanka végül kimondja, hogy a 14. § miatt nem házasodhatnak össze. Vajdár erre iszonyú dühbe gurul, rájön, hogy Manassé keze van a dologban, megfogadja, hogy bosszút áll rajta, és elrohan. Blanka Gábortól tudja meg, hogy a 14. § azt mondja: nem lehet szó házasságról, ha az egyik fél olyasmit követett el, ami több éves börtönbüntetést von maga után. Tehát Vajdárnak valami szörnyű bűne van, amiről Manassé tud. Az is kiderül, hogy a névtelen levelet Caldavira hercegnő (Cagliari szeretője) írta féltékenységből, mert attól fél, hogy miután Blanka esetleg a herceg szeretője lehet azután, hogy elváltak (??? miért lenne? ez eléggé kidolgozatlan motiváció). Mivel a fogadóban mindenki Cagliari ismerőse, Blanka átköltözik egy másik házba. Rossiék elhagyják a követséget, velük bérel közös szállást. Gábor nem tart vele, neki jó a fogadóban, nem akar közösködni Rossiékkal sem.

  Végül kimondják az ítéletet: elválasztják a párt, de Blanka soha többé nem mehet férjhez, Caligari pedig addig nem nősülhet meg, amíg Blanka él. Blankának örökre Rómában kell maradnia. A Caligari-kastélyt kettéosztják úgy, hogy ne legyen átjárás a két fél között; Blanka a Tiber partjára, Caligari a piacra néző oldalán fog lakni. Gábor áttér a katolikus hitre, és összeházasodik Dormándynéval. Blanka úgy él a kastélyban, mint egy halott, már nem szerethet többé senkit.

   A politikailag szemben álló felek egyre inkább radikalizálódnak. A lázadók egy alkalommal megtámadják Blanka hintóját, mert azt hiszik, Cagliari ül benne, de amikor meglátják, hogy Blanka az, elengedik. Egy ismerőse tanácsára elolvassa a hírlapokat, és meglepődve látja, hogyan szidja egymást a két oldal. Végül azonban jó hír érkezik: a pápa Rossit hívta meg a kormányra.

  Blanka a szobájában időnként mintha dalt hallana a Sapphot ábrázoló festményből, nem tudja, valóság-e az, vagy csak álmodik. Egyszer aztán megmozdul a kandalló, és Caldariva hercegnő lép elő belőle. Kiderül, hogy a kandallón keresztül egy titkos átjáró van a kastély két oldalának két hálószobája között. A hozzá tartozó mindkét kulcs Caldarivánál volt, most az egyiket odaadja Blankának. A festmény mögött egy rés húzódik, Blanka azon keresztül hallotta Caldariva énekét. A hercegnő elmeséli, hogy Vajdárnak az a titka, hogy váltót hamisított, amit Manassé kifizetett, és a csalás bizonyítékát eltette. Vajdár azt akarta, hogy Caldariva lopja el azt Manassétól, különben Vajdár megöleti. Caldariva erre megszervezte, hogy a lázadók rajtaüssenek Cagliarién és Vajdáron, és elkergessék őket Rómából. Most tehát Caldariva és Blanka ketten vannak a kastélyban.

   Másnap újra találkoznak. Caldariva elárulja a vezetéknevét: Rozalinának hívják. Furamód azonban ő fehér bőrű nő, míg Blanka arca piros, ezért játékból nevet cserélnek (a „blanc” jelentése fehér). Caldariva meghívja Blankát a következő napokban tartandó álarcos báljába. Úgy negyven ismert ember lesz jelen, és Blankát nem fogja felismerni senki, és azt sem tudják majd, honnan került oda. Mivel Manassé neve is ott szerepel a meghívottak között, Blanka igent mond az ajánlatra. Aznap délelőtt azonban Rossi parlamenti programbeszédére hivatalos, ahova el is megy, de a parlament épületében vészjósló férfiakat lát, köztük ott lézeng az a rosszarcú ember is, akit annak idején a nagyhéten a Vatikánban szabadon engedtek. Blanka figyelmezteti Rossit, hogy nagyon rossz előérzete van, ne tartsa meg a beszédét, Rossi azonban nem hátrál meg. Blanka hazamegy, és este azt olvassa a lapokban, hogy Rossit meggyilkolták. A bálról így el is feledkezik. Meglepetésére az inasától azt hallja, hogy nép nemhogy elítélné a gonosztevőt, aki kioltotta Rossi életét, hanem hősként ünneplik. Blanka örül, hogy nem ment el a bálba, szörnyű lett volna, ha ő ünnepel, miközben a tragédia megtörténik. Rövidesen megjelenik a palota előtt egy veszett, züllött társaság, és a gyilkost, Zambianchit éltetik, még a katonaság is melléjük áll. A szomszéd lakrészből az ablakból a tüntetők még éltetik is őket, pezsgőt adnak nekik. Blanka azt is tudja, hogy Rozinának valamilyen módon része van a dologban, ő hergeli a gyilkosokat, mivel szélsőséges lapokat pénzel. Amikor azonban a tömeg egyre őrültebbé válik, és már a Cagliari-palotát is meg akarja ostromolni, Rozina megrémül, és arra kéri Blankát, engedje meg, hogy az ő lakosztályán keresztül meneküljenek el a vendégek. A fürdőszobából ugyanis nyílik egy járat a föld alatti csatornákba. Blanka nem akar belemenni a dologba, de végül megengedi a menekülést, mert Rozina azt hazudja neki, hogy Manassé is az emberek közt van, és fegyverrel akar szembeszállni a csőcselékkel. Elsötétítik a szobákat, hogy a bálozók ne tudják, merre haladnak, így jutnak ki a kastélyból. Manassé azonban nincs köztük, Rozina hazudott. Viszont Rozina elárulja, hogy az volt a szándéka, hogy a bálban „elveszejti” Blankát és Manassét (miért, hogyan, az nem derül ki), ám mivel Blanka segített neki, letesz a tervről, most már kvittek.

  A csőcselék a Cagliari-palotát is megostromolja, legalábbis a Rozina által lakott felét, de szerencsére a Blanka lakosztályába vezető rejtekutat nem találják meg. A megvadult tömeg ezután a Vatikán ellen fordul, a pápa megadja magát. Blanka nagyon szeretné elhagyni Rómát, a követségen egy ismerőséhez, X. grófnőhöz (a regény szövegében csillaggal jelezve) fordul, hogy járjon közben az engedélyért a pápánál, amit az meg is ígér, de később kiderül, hogy esze ágában sem volt teljesíteni. Blanka felkeresi Manassét, aki egy csizmadiánál lakik. Manassé nincs otthon, ám Blanka látja, hogy fejből lefestette őt egy gyönyörű képen.

  Hazatérve Blanka az újságban egy rövid cikket lát, amelyben leleplezik, hogy ő volt az, aki pár napja segített megszökni a bálozó társaságnak. Már jönnek is az emberek, hogy bosszút álljanak, Blanka menekül a kerten keresztül, ekkor találkozik össze Manasséval. A férfi nem járt még otthon a csizmadiánál, azért jött, hogy elbúcsúzzon: hazatér, mert otthon nagy a konfliktus, de ő nem harcolni szeretne, hanem összebékíteni az embereket. Blanka ezen megijed, hiszen Rossi is arra törekedett, hogy közvetítsen a szélsőséges csoportok között, erre mindkét fél megharagudott rá. Manassé Blankának olyan iratot szerzett, amely szerint X. grófnő társalkodónője. X ugyanis elhagyja Rómát, Blanka pedig a kísérőjeként hazatérhet vele.

    Blanka elbúcsúzik Manassétól. Úgy van megbeszélve, hogy a Colosseum előtt fogja felvenni X grófnő hintója. Ám amikor megpillantja a grófnő jellegzetes ruháját, és odasiet hozzá, az arcát furcsának találja. A nő kísérője rákiált: „Ő a pápa!” Majd hirtelen otthagyják. 

  

 

Manassé és Blanka a tengeren tartanak Trieszt felé. A tengeren az ember boldog, messze van tőle a társadalom, itt csak az isten az úr. Blanka csalódott a pápában és a vallásában, elhatározza, hogy áttér az unitárius hitre, és Manasséval fog élni Erdélyben, ahol nehéz, de szép és becsületes az élet. Triesztből a hegyeken át tartanak Erdélybe.

  Pesten felkeresik Gáborékat, akik azonban a birtokukra költöztek, Manasséék itt találkoznak velük. Marie-nak migrénje van, az elsötétített szobában fekszik. Ám amikor Blanka beszél vele, bevallja, hogy nem a migrén miatt beteg, hanem Blanka sorsa sújtotta le, hiszen a lány elhagyta Rómát, elvesztette a vagyonát, és még a hitéből is ki akar térni, vagyis pogánnyá akar lenni. Gábor elmeséli, hogy Erdélyt elfoglalták a császári csapatok, és mivel Manassé testvérei a magyar felkelők oldalán álltak, mindannyian kompromittálva vannak, kettőt közülük el is fogtak az oláhok. A testvérek Manasséra iratták a vagyonukat, de ha ő is hazatér, és a magyarok mellé áll, a császáriak őt is megfosztják attól. Gábor szerint Manassénak tovább kellene állni Lengyelországba, Manassé ezt felháborodottan utasítja vissza.

  Útnak indulnak, Kolozsváron találkoznak Manassé testvérével, Áronnal, majd együtt haladnak tovább Torda felé. Árontól útközben megtudja Manassé, hogy az oláhok azzal fenyegetik őket, hogy felakasztják a két elfogott testvérüket, ha nem adják meg magukat, és nem engedik át nekik Torockót. Egy román ember, Ciprián házában szállnak meg az út során, akinek a lánya, Zenobia rögtön összebarátkozik Blankával. Másnap Zenobia vezeti tovább őket a hegyek egy részén keresztül, ez a nagy térség az apja birtoka. Áron szerint Ciprián gyűlöli a magyarokat, de szerencsére Blanka nagyon szimpatikus volt Zenobiának. Egy forrásnál letáboroznak, hogy egyenek, szalonnát pirítanak. Darazsak lepik meg őket, akiktől Blanka nagyon megijed. Áron, hogy kedveskedjen neki, egy égő fadarabbal ki akarja füstölni a darázsfészket, ám a korhadt fa váratlanul hatalmas lángot vet. Zenobia ekkor rémülten kiált fel: „Most megölted az apámat, és felgyújtottad a házat, ahol tegnap aludtál!” Nem értik, mit akar ezzel, folytatják az útjukat, immár Zenobia nélkül.

  Zenobia csak az apja birtokának határáig kalauzolja őket, ezután Matuzsálemet, a magyar zsidót akarják megkérni, hogy vezesse tovább őket, vagy adja melléjük az egyik szolgáját. Matuzsálem azonban éppen valamelyik zsidó ünnepnapot tartja, és ki sem lép a szobából, a szolgáinak pedig nem engedi, hogy a segítségükre legyen, mert nem szereti a keresztényeket. Végül azonban az egyik ember, Vaszilij mégis vállalkozik a feladatra, ám Matuzsálem erre dühödten megátkozza, így mégiscsak visszakozik. Végül maguk haladnak tovább, és vezető nélküli is megtalálják az utat a Tordai hasadék felé. Közben Manassé azt a megállapítást teszi, hogy Áron azért kalauzolta őt éppen ezen az úton a hegyekben, hogy megismerje Cipriánt, aki a magyarok ellensége, és Matuzsálem képében meglássa azt is, milyen veszélyes a közöny, így Manassé biztosan a felkelők mellé fog állni.

   A Tordai hasadék másik oldalán két elhagyott barlangvár található, A Balyika nevűben megszállnak éjjelre. Manassé azonban titokban elhagyja őket, egy levélben üzen Áronnak: az oláhok, akik a testvéreiket fogva tartják, a hasadék fölött táboroznak a Monasteria-fennsíkon, hozzájuk megy, hogy tárgyaljon velük, és megpróbálja békésen visszaszerezni a testvéreket. Ha sikerrel jár, a Porlik-barlangban találkoznak majd Áronnal és Blankával.

  Manassé tizenhat tulkot és jó pár akó pálinkát ígér az oláhoknak cserébe azért, ha elengedik a testvéreit, és békén hagyják Torockót. Az oláh vezér ezt az ajánlatot először nem akarja elfogadni, mert abban bízik, hogy erősítés érkezik hozzájuk – az égő fa ugyanis, amit Áron véletlenül lobbantott lángra, éppen ennek a jele lett volna. Manassé azonban elmondja a vezérnek, hogy mi a tűz valódi oka, ezt az információt közben az éppen oda érkező Zenobia is megerősíti. A békét tehát sikerül megkötni, Manassé testvérei is kiszabadulnak. Blanka még azt is elhatározza, hogy Zenobiát meghívja az esküvőjükre.

  Megérkeznek Torockóba Manassé testvéreihez és azok feleségeihez, nagy szeretettel fogadják Blankát, az egész olyan, mint valami kis paradicsom.

  Amikor Blanka körbenéz Anna szobájában, a lány festményei között döbbenten fedezi fel Vajdár képét is. Kiderül, hogy Anna még mindig szerelmes a férfiba, és abban reménykedik, hogy egyszer majd visszatér hozzá. Ezért ígértette meg Manasséval, hogy nem öli meg Vajdárt. Tehát emiatt nem bántja Manassé az ellenfelét!

   Blanka nagyon jól érzi magát Torockón. A mise éppen az ellentéte annak, amit Rómában látott: ott gyönyörű templomok, de szomorú és ármánykodó emberek, itt egyszerű templom, de boldog és kedves nép. Hogy a válópert siettesse, még egy kis bányát is vásárol Manassé segítségével, hiszen akinek birtoka van ott helyben, arra más szabályok vonatkoznak. Nem mondott le a szándékáról, hogy meghívja Zenóbiát az esküvőre. Akkor viszont meg kell hívni vele Cipriánt is. Amikor ezt hallja, Áronon szomorúság, keserűség lesz úrrá, eszébe jutnak a „zalánthai napok”. (De nem derül ki, mi az a zalántha, legalábbis én nem találtam a regényben.)”

  A szerző ekkor lép egyet vissza az időben, és régebbi eseményeket mesél el. Caldariva márkinő férje nápolyi nemesember volt, de meghalt, Rozina akkor jött össze Cagliari gróffal. A bécsi udvarban azonban nem volt túl jó hírük, ezt orvosolandó találta ki Rozina, hogy a férfi házasodjon meg, és Blankát is ő szemelte ki a számára. Ám egy udvari bálban nagyon megharagudott Blankára, mert az észre sem vette őt, igaz, nem szándékosan hagyta figyelmen kívül. Vajdár is ekkor látta meg Rozinát, ekkor szeretett bele, ekkor és ezért hagyta el Manassé húgát, valamint ekkor lett Cagliari titkára. Nagylábon élt, és amikor pénzre volt szüksége, egy váltóra kezesként ráhamisította Manassé nevét. A váltót ugyan később ki akarta fizetni, de az uzsorástól ekkor azt tudta meg, hogy Manassé közben már rendezte a dolgot.

  Közben Rozina dühöng Bécsben. Cagliari nem nősülhet meg addig, amíg a felesége él, ám Blanka nagyon is életben van. Rozina megtudta, hogy a nő Manasséval Erdélybe ment, abban reménykedik, hogy a harcok közepette hátha életét veszti. Megszerezte az Erdélyről tudósító jelentéseket a hadügyminisztériumból, ezekből szeretne tájékozódni. A szövegeket titkosírással jegyezték le, ám Vajdár szert tett azok kulcsára. Együtt olvassák a tájékoztatásokat, amikből kiderül, hogy Manasséék sértetlenül érkeztek haza, kiegyeztek az oláhokkal. Rozina dúl-fúl, mint egy fúria. Cagliarira amiatt is különösen dühös, mert úgy érzi, a férfi közönyös az ügy iránt. A gróf azonban kifejti: neki is érdeke, hogy Blanka halott legyen, még sokkal inkább érdeke, mint a szeretőjének. Blanka testvéreivel ugyanis annak idején úgy egyezett meg, hogy amelyikük előbb meghal, annak a vagyona a másikra száll. Ha azonban Blanka kitér a katolikus hitből, nem örökli a gazdag rokon vagyonát, hiszen annak az volt a feltétele, hogy meg kell maradnia katolikusnak. (Nem világos, miről van itt szó, hiszen korábban már elváltak, tehát a házassági szerződés nem lehet érvényes). Cagliariék tehát elhatározzák, hogy Blankának meg kell halnia, mielőtt kitérne a hitéből, és hozzámenne Manasséhoz.

  Közben Blankáék a lakodalmat ülik. Áron meglepetésként még egy kis lakot is készített nekik. Blanka csak azon aggódik, hogy nincs sehol Zenóbia, sem Dávid, Manassé testvére. Végül megérkezik Zenóbia, aki azonban Dávid holttestét hozza. Dávid megölte az ő apját, Zenobia testvére pedig Dávidot. Zenóbia ezután távozik, de megígéri, hogy egyszer még eljön, viszonozni az esküvői meghívást. Blanka azt mondja, fektessék Dávid holttestét az ő hajlékukba. A temetés után a férfiak bosszút akarnak állni, de Manassé lebeszéli őket, mondván, ő békét kötött az oláhokkal, és különben sem azt a Jézust kell követni, akinek a nevében szörnyűségeket követnek el az emberek, hanem aki békét hoz. Végül Áronék elállnak a bosszútól. Közben egy Diurbanu nevű román vezér csapata közelít a faluhoz, de egy a magyarokhoz tartozó olasz csapat szétveri őket anélkül, hogy a torockóiak egyáltalán tudnának róluk.

  Diurbanu Abrudbányánál találkozik a többi oláh vezetővel. Rá akarja venni őket, hogy támadják meg Torockót. Azok nem kívánnak küzdeni, elegük van már a sok mészárlásból, ám amikor Diurbanu azt mondja, hogy akkor a menyasszonyával, Zenóbiával mennek hadba, akkor már ráállnak a dologra a többiek is.

  A torockóiak tudják, hogy Diurbanu közeledik. Manassé úgy dönt, megpróbálja békésen rendezni a dolgot, emlékeztetve az oláhokat az alkura, amikor békét kötött velük. Amikor azonban a táborba ér, a vezér megkötözteti, és a pincébe záratja. Amikor Diurbanu belép hozzá, felismeri benne Vajdár Benjámint. Vajdár a következő tervvel áll elő: ő az embereivel Székelykő felől megtámadja a falut, ám ez csak figyelemelterelés lesz, mert míg a férfiak ellene küzdenek, Zenóbia bejut a faluba, elhozza a nőket (meg tudja téveszteni őket, hiszen azok barátnak hiszik), akiket majd Manassé szeme láttára végeznek ki. Vajdár el is indul, otthagyja a pincében Manassét a cigány muzsikus, Lányi társaságában, akit azért zárt be, mert az jó hazafiként nem akart neki zenélni. Lányi azonban a fogával szétrágja a köteleket, így megszabadulnak a fogságból. Manassé valóságos őrültté válik, már nem akar békét, és nem hisz a jóságos Istenben. Amikor azonban kilép a pincéből, Zenóbia áll előtte. Nem áll szándékában bántani Annát és Blankát, hiszen azok is barátsággal viszonyultak hozzá. Az oláhokat visszaverte Áronék csapata, Diurbanu leesett a lováról, és eltörte a lábát. A ló most ott van a pusztai templomban, amit nem fejeztek be, nincs teteje. Manassé odamegy, megtalálja a lovat, és Istent is, akiben már kezdett kételkedni. A cigány Vajdár után megy, meg is találja. Vajdár nagy pénzt ajánl Lányinak, ha segít neki menekülni. Az a kérése, hogy vigye a pusztai templomhoz, aztán a szomszéd faluból hívjon oda neki egy szereket, ami elviszi. A templomban azonban ott találja Manassét, Vajdár arca ekkor halálos gyűlöletet és rémületet sugároz. Kéri Manassét, hogy ölje meg, vessenek véget közös ügyüknek. Manassé azonban nem bántja, felteszi a lovára és szabadon engedi.  

  A szabadságharc véget ér, Manassé és Blanka embereket toboroz, és bányászatba kezd. Két gyerekük is születik, Anna segít nekik mindenben. Egy napon azonban besorozzák a munkásokat katonának. Manassé Bécsbe megy, hogy megpróbálja valahogy elintézni az udvarnál, hogy hazaengedjék őket. Összetalálkozik Cagliarival, aki megígéri, hogy közbenjár az érdekében, de hazudik: nemhogy a többieket nem engedik el, még Manassét is besorozzák.

   Manassé már öt éve katona, Blanka egyedül vezeti a bányát, nehéz a megélhetés. Ekkor azonban Gábor jelenik meg a hírrel, hogy kiperelt egy rakás pénzt a rokonoktól. A végrendelet ugyanis úgy fogalmazott szó szerint, hogy Blanka nem térhet át a katolikusról más keresztény hitre – Gábor azzal érvelt a bíróságon, hogy az unitárius vallás nem keresztény, hanem pogány, vagyis erre nem érvényes a kitétel. Blanka nem fogadja el a pénzt, mert ezzel elismerné, hogy az új családja pogány. Ezután a többiek valóságos szentként kezdik tisztelni. Manassé megjárja Solferinót, majd hosszú hányattatás után végre hazakerül. Anna életereje lassan fogyni kezd, végül meghal. Az az utolsó kérése, hogy ha egyszer majd Vajdár is meghal, temessék mellé a sírba.

  Vajdár és Rozina közben mindenféle csalási ügybe keveredik, Vajdárt el is fogja a rendőrség, és visszatoloncolják Erdélybe. Előtte azonban még el akar búcsúzni Rozinától, otthon várja a nőt a házában. Rozina azonban nem megy el a találkozóra, ezért Vajdár bosszúból magához veszi azokat az iratokat, amik terhelőek lehetnek a nőre. A rendőrség egészen Torockóra viszi vissza Vajdárt, ahol Manassé felfogadja a bányába könyvelőnek. Amikor Manassé meglátja Anna holttestét, teljesen összeomlik lelkileg, belátja, milyen rossz ember volt, megbánja a bűneit. A halála sem várat magára sokáig: Rozina, amiért Vajdár elvitte a terhelő iratokat, olyan levelet küld neki, aminek a porzója méreggel van átitatva. Vajdár belélegzi a mérget, és meghal. 

Címkék: Jókai Mór

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azolvasaskalandja.blog.hu/api/trackback/id/tr5816201092

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása