HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

01_1.jpg

 

      James Clavell regénye egy japán hadifogolytábor életét mutatja be, ahol amerikai, angol és ausztrál katonák küzdenek a túlélésért. Az események ideje néhány hét, de a tábor már három és fél éve áll; amikor belépünk a szerzővel erre az elátkozott helyre, a rabok már régesrég beletörtek a mindennapok rendjébe, a szokások vérükké váltak. Fizikailag lesoványodottak, komoly harcot kell folytatniuk minden falatért, amit a sovány tábori koszton túl meg tudnak szerezni (pl. egy-egy banánt, kókuszdiót stb.). Egyedül a Király él emberhez méltó életet különös üzleti érzékének köszönhetően: töltőtollakat, órákat, gyűrűket ad el az őröknek. A táborlakók irigykedve figyelik a címszereplőt, aki megengedheti magának, hogy időnként babkonzervet egyen ebéd után, igazi gyári cigarettát szívjon, és tiszta ruhában járjon. Vele barátkozik össze az író alteregója Philip Marlowe, a szerző az ő életükre fókuszálva mutatja be a tábor életét.  

   Clavell elbeszélője a klasszikus mindentudó narrátor, aki rövid belső monológok formájában minden szereplőnek a lelkébe bepillantást enged, még a japánokéba is. Nem mutatja be a tábor életét külön, részletesen az elbeszélés megkezdése előtt, hanem az események kapcsán apránként, részletről részletre vezet be a foglyok mindennapjaiba, mindig éppen annyit mondva el, amit az adott esemény szükségessé és lehetővé tesz. Soha nem beszéli túl a történetet, soha nem él vissza az olvasó türelmével, nincsenek nagy kitérők, leírások, elmélkedések. A regény többek között attól is hiteles, hogy az író soha nem mond közvetlenül ítéletet, nem minősít.

   A helyszín egyszerre egzotikus és rémítő. A szereplők a túlélés különböző módjait reprezentálják, van, aki becsületesen küzd meg a körülményekkel, mások (pl. Gurble, Max, Drinkwater,) feladják az egyenes utat és az emberi tisztességet. Clavell néhány bekezdésben megrázó emberi sorsokat és rendkívül erőteljes egyéniségeket villant fel. Ilyen karakterek Gurble, akit a rizslopás miatt kiközösítenek, és a latrinába fulladva találnak meg; Sean, aki a rá osztott színházi szerepek hatására nővé válik, A féllábú Dave Daven, aki feláldozza életét a titkon összeszerelt rádióért; Steven, a homoszexuális ápoló; Drinkwater, az álnok káplán.

  A legérdekesebb karakterek persze a főhősök: Peter Marlowe, a Király és Grey őrmester. Az ő történetük azt a kérdést veti fel, hogy mit ér meg az embernek a túlélés, mi a becsületes és a becstelen élet. A regény erőssége az, hogy e kérdésekre nem ad egyértelmű választ: moralizál, de nem nyíltan, és főként nem tanító jelleggel; inkább azzal szembesít, mennyire nem egyértelmű a döntések morális megítélése. Mintha a Királynak és Greynek is két arca lenne, illetve két különböző, egymással ellentétes perspektívából láthatjuk őket.

   A Király az egyetlen ember Changiban, aki tiszta és szép ruhában jár, és van mit ennie, így nincs csonttá-bőrré fogyva, ahogy a többi rab. A Király, bár nem lenne szabad, folytonosan üzletel Changiban, a többi fogoly által rá bízott tárgyakat (órákat, töltőtollakat, gyűrűket, és végül egy gyémántot, aminek a története az egész regényt átfogja) jóval drágábban adja tovább, mint amit a tulajdonosoknak bevall, így extra profitra tesz szert. Marlowe ezen először igen megütközik, becstelenségnek tartja, hogy a Király mindkét üzletfelét becsapja. A Király ezzel szemben úgy érvel, hogy mindenkinek a saját túlélése a fontos, és mivel az üzletfelei nem érzik becsapva magukat, lényegében nem károsított meg senkit. Sőt, azok úgy tudják, becsapták a Királyt is, hiszen időnként hamisított tárgyakat adnak el neki, és abban a hitben, a Király erről nem tud. Emiatt az olvasó elbizonytalanodik: talán tényleg a Királynak, és nem Marlowe-nak van igaza.

    Marlowe először nem is akar elfogadni a tolmácsolásáért cserébe felkínált összeget a Királytól, mivel úgy érzi, morálisan elfogadhatatlan a mód, ahogyan a Király hozzájutott, és ő maga (Marlowe) sem érdemli meg azt. Végül azonban mégis elveszi a pénzt, mivel a betegeskedő brancsbeli barátjának akar segíteni vele. Ez azt jelenti, hogy az ember a körülmények rabja, a döntése nem feltétlenül szabad, és nem is olyan egyértelmű, mi a helyes döntés. Másfelől viszont az is hangsúlyos, hogy a Király, miközben az üzlet kegyetlenségéről és amoralitásáról beszél, mégis azt a Marlowe-t választja egyetlen barátjául, aki ebben a legkevésbé ért vele egyet, és aki nem akar elfogadni tőle pénzt, nem törekszik haszonszerzésre. Vagyis éppen az a morális tartás ébreszt benne tiszteletet, aminek a létjogosultságát tagadja. Amikor pedig vége a háborúnak, és a foglyok felszabadulnak, a Királyt rögtön kiközösítik. A Király egyedül marad, senki nem áll vele szóba, ez pedig újfent arra utal, hogy nem helyes az általa vallott életelv. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a többiek nem annyira a becsületesség, hanem a hozzáértés hiánya miatt nem lettek hasonlóan királyok a táborban.

   Hasonlóan kétarcú figura Robin Grey, akinek egyetlen életcélja, hogy a tiltott üzletelés közben rajtakapja és lebuktassa a Királyt. Míg a Király és barátai jól élnek, Grey soha egyetlen plusz falatra vagy cigarettára nem tesz szert, sokat betegeskedik és szenved. Egy alkalommal már-már feladja az életet, ám a Király iránti gyűlölete mindig visszaűzi a tábor mindennapi rendjébe. Grey csupa harag, csalódottság, keserűség. Vannak, akik hasonlóan nyomorúan élnek, és fel is adják, a nélkülözés, fájdalom és betegségek erősebbnek bizonyulnak náluk, ám Grey makacsul ragaszkodik az élethez. Egyértelmű, hogy Greyt kizárólag a gyűlölet tartja életben. De érdemes-e így, ezen az áron élni, ilyen torz lelkű lénnyé válni?

   Ez önmagában is súlyos kérdés lehet, ám az érdekes az, hogy Grey ennél is összetettebb figura. Ő az egyetlen, aki mindenféle társ, barát, titkosan megszerzett étel nélkül képes túlélni. Pedig adódik egy alkalom, amikor lehetőséget kap, hogy plusz energiaforrásokra tegyen szert: felfedezi, hogy a konyhások a csalnak a súlyokkal, és azok megpróbálják rendszeres ételadagokkal lefizetni, hogy ne tegyen jelentést. Grey ellenáll ennek a kísértésnek. Kétségtelen, hogy ehhez hatalmas lelki erő és elszántság kell; Grey taszító alakja itt valamiféle ijesztő, komor heroizmussal telítődik. Bármilyen fura is, pontosan az a morális tartás rajzolódik ki a tettéből, amit a gyűlölete mintha kilúgozott volna belőle. Ráadásul a rövid bepillantások Grey életébe tovább árnyalják a figurát: a frusztrációja részben a rossz családi hátteréből és a boldogtalan házasságából ered.

  Ki tehát a patkánykirály? A Király, aki túléli a tábort anélkül, hogy piszkosan, lesoványodva járna, de végül kiközösítik, vagy Grey, aki patkányként él, de egyfajta morális tartás megőriz?

Címkék: angol irodalom Clavell

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása