Kemény Zsigmond regényének tartalmi összefoglalása. 
Első rész
1541-et írunk, sötét, kísérteties téli este van, az idős Deák István és Deák Dániel erdélyi várukban borozgatnak, Doboka megyében, beszélgetnek közben. Szóba kerül Dani lánya, a 16 éves Dora, aki eladósorba lép, illetve Elemér, akit a rokonuk, Werbőczy segítségével tíz év rabság után az ő közbenjárásukra engedtek szabadon a törökök, valamint Barnabás diák, akit nem nagyon kedvelnek. Barnabás szerelmes Dorába, egyébként az idős Dorkának, a lány nevelőjének az öccse, negyven év körül jár.
Egy küldött érkezik, aki Ferdinand ellen hívja őket harcba, mivel az Budát fenyegeti. A két idős ember fel is ajánlja, hogy elmegy csatázni. A várnagy azonban lebeszéli őket, mondván, hogy öregek már ehhez, a beszéd lehűti a lelkesedésüket. Úgy döntenek, inkább Barnabást küldik el maguk helyett. Emiatt van némi lelkiismeret-furdalásuk, amit úgy igyekszenek enyhíteni, hogy elhatározzák: a kert végében álló romos házat felújítják, és Dorkának adják, aki nagyon el fog keseredni Barnabás távozása miatt.
Dora örül: Elemér közeledik a várhoz. Dorka azonban sokkal komorabb: ő attól fél, hogy Elemér a sötét végzetet hozza a házra.
Elemért úgy tíz évvel ezelőtt még kiskorában egy Dzsemil aga ejtette túszul egy harcban. István tanúja volt a jelenetnek, megsajnálta a fiút, elhatározta, hogy kiváltja a rabságból. Barnabás apját a testvéröccse forgatta ki a vagyonából, és elérte, hogy kivégezzék mint hazaárulót. Barnabás anyja belehalt a fájdalomba, amikor Barnabás született. A fiút így Dorka, Barnabás anyjának nővére nevelte fel. Megesküdött, hogy visszaszerzi a vagyont, és tisztázza a kivégzett férfit, de a perekre ráment a vagyona, és nem ért el semmit. Végül a Deák-testvérek vették őket magukhoz. Barnabás egyházi pályára készült.
Dorka Óváriákhoz megy, hogy fegyvert vásároljon Elemérnek. Nagy, lelkiismeret-furdalással meghozott áldozat ez, mert a jeggyűrűjét és az utolsó pénzét kell odaadni érte. Dora éjjel azt hallja, hogy Dorka és Elemér éjjel sugdolóznak valamit, nem tudja, miről lehet szó, nagyon nyugtalankodik. Reggel Elemér indul, búcsúzkodva Dorkával beszélget. Az asszony szavaiból kiderül, hogy Elemér és Dora nem lehetnek egymásé, hiszen a fiú lényegében szolga, Dora pedig nemes lány. Ám Dorka elárulja Elemérnek, hogy a lány szereti őt, később ezt meg is bánja, hiszen ezzel talán éppen azt a végzetet idézi elő, amit Elemér eltávolításával el akart hárítani.
Dora reggel kétségbeesve veszi észre, hogy üres Elemér szobája, a fiú távozott. Dorkához megy, kérdőre vonja az asszonyt. Ha Deákék tudnák, hogy Dorka küldte el Elemért, nagyon megharagudnának rá, de Dora megígéri, hogy nem fogja nekik elárulni a titkot.
Elemér reménnyel eltelve halad a tavaszi mezőn: a harcban dicsőséget fog szerezni, és így méltóvá válik majd Dora kezére. Hirtelen fura, páncélba öltözött figurát pillant meg, akiben felismeri Barnabást. Barnabás 40 körüli, kótyagos fejű ember, aki az egész világot gyűlöli, kivéve Dorát és Dorkát. A két férfi éppen ugyanabban az útmenti fogadóban telepszik le. Beszélgetni kezdenek, Barnabás nagyon fura stílusban kezd szónokolni, úgy beszél Doráról, mint valami megfigyelendő tárgyról, akinek tudós elemzésekkel, mérésekkel igyekszik kideríteni a pontos testméreteit, arányait. Ez a beszéd Elemért nagyon dühíti, durván rászól Barnabásra, a két férfi egymásnak esik, Elemér meg is üti a másikat. Barnabás egy botot vág magának, amibe vésetet, „rovást” készít: ezek emlékeztetni fogják arra, hogy ha legközelebb összetalálkoznak, párbajozniuk kell.
Amikor elválnak egymástól, és Elemér egyedül folytatja az útját Gorbóra, elgondolkodik: nem kellett volna ilyen keménynek lennie Barnabással. Meg lehet érteni a diákot, hiszen akivel ilyen cudarul bánt az élet, az hogyan is ne válna embergyűlölővé. Emellett pedig Elemér Barnabás rokonának, Dorkának köszönheti a maga fegyverét.
Másnap Barnabás keserűséggel telve halad tovább, Elemér haláláról fantáziál. Egy Szilágycseh nevű településen aztán újra összefut Elemérrel, itt derül ki számukra, hogy mindketten a sarmasági táborba igyekeznek. Barnabás nevetni kezd, azt hiszi, egy cipőben járnak, mert Elemért is Deákék küldték a harcba, és őt is el akarják távolítani Dora közeléből. Ez a gondolat megbékíti Elemérrel.
Közben azonban azt hallják, hogy a sarmasági tábor már nincs meg. Jahja és Ulana basa Buda alá ment, tehát a fiúknak is ott a helyük. Barnabás felolvassa Deákék levelét, akik szerint „ki kell tüntetnie” magát, ezt ő úgy akarja megtenni, hogy Roggendorfhoz, Ferdinánd vezéréhez csatlakozik. Elemér ezen az elhatározáson elborzad: ő Zápolyát akarja védeni, ehhez pedig a törökkel kell tartania. Érzi már, hogy Barnabás rossz ember, neki tehát talán nem is a harc az igazi feladata, hanem hogy Barnabással kezdjen valamit.
Dani és István elkezdik a Dorkának szánt ház felújítását. Dora nagyon szomorkodik Elemér miatt. Követ érkezik, aki elmeséli, hogy a sarmaságra kivezényelt emberek egy része továbbállt Buda felé, egyben levelet hoz Elemértől is, aki megüzente, hogy ő is Budára tart. Az öregek elborzadnak, nagyon féltik a fiút. Nem értik, honnan volt pénze Elemérnek páncélra. Dora persze tudja, de falaz Dorkának. Deákék kikérdezik a követet Barnabás felől, megtudják, hogy ő is Budára tart. Deákék nagyon erős lelkifurdalást éreznek, amiért elküldték Barnabást, ezért levelet írnak Elemérnek, hogy hozza vissza.
Barnabás és Elemér együtt haladnak tovább. Barnabás ellenszenve egyre enyhül. Elmeséli Elemérnek, hogy gyakran jelenik meg neki apja szelleme, és arra kéri, álljon bosszút. Két bűnös nevéről beszél Barnabás: Rácz István, Turgovics Péter. Elemér erre felveti, hogy a diáknak ki kellene tüntetnie magát, úgy lehetne eleget tenni a bosszúvágynak. Ez a megnyilvánulás nagyon tetszik Barnabásnak, Elemér ekkor érzi, hogy szunnyadó parázsról fújta le a hamut. Ám amikor megérkeznek Buda várához, szörnyű csalódással látják, hogy a török mindent elfoglalt, véget ért a harc, nem tudják tehát kitüntetni magukat. Elemér elhatározza, hogy Werbőczyhez megy, beleegyezik, hogy Barnabás is vele tartson.
Második rész
Buda vára nehéz időket élt meg, Izabella királynét és az udvarát a pincébe rejtette Fráter György, az ostrom alatt éheztek, ám most, amikor Roggendorfék vesztésre állnak, végre élelemhez jutnak. Izabella királyné aggódik a török miatt, Turgovics Miklós, a budai bíró biztatja. Mikor Turgovics távozik a királynőtől, Bornemisszával találkozik, aki retteg: néhány héttel ezelőtt ő és társai (a „tizenhármak”) a királynő megbízásából még titokban a németekkel próbáltak egyezkedni. Mi lesz, ha a török ezt megtudja? Turgovics ráförmed, hogy fogja be a száját. Turgovics ezután Podmaniczky Jánossal találkozik, aki figyelmezteti, hogy bajban van. Szorongva érkezik haza a feleségéhez és a lányához, akik kétségbeesetten fogadják. Egy levél várja Fráter Györgytől, amiben a pap arra kéri, másnap menjen vele a törökhöz 10 ezer tallér ajándékkal. György utal arra, hogy tud Turgovicsnak a némettel való kapcsolatáról. Turgovicsnak tehát nincs más lehetősége, bele kell egyeznie a dologba, még ha erre rá is megy az összes vagyona.
A küldöttség el is megy a törökhöz, de a bíró nélkül tér vissza. Az emberek aggódni kezdenek. Nem tetszik nekik, hogy Turgovics a németekkel barátkozott, és titokban be akarta engedni őket a várba, de most már inkább a töröktől tartanak.
A szultán elküldi a „csausz-basát” a királyi udvarba, hogy meggyőződjék róla, csakugyan a királynő fia-e a kis János Zsigmond. Amikor a küldött erről megbizonyosodik, közli a szultán kérését, hogy vigyék ki hozzá a gyereket, mert látni szeretné. A királyné nem tudja, mit tegyen, összehívja a miniszterek gyűlését, hogy megvitassák, mi legyen a döntés. Jelen van a tanácskozáson Török Bálint, illetve Frangepán Orbán, aki a török hatalomtól tart, továbbá maga Fráter György is.
Werbőczy remek retorikával érvel amellett, hogy a török nem ellenség, nyugodtan oda lehet vinni a szultánhoz a kis János Zsigmondot. A tanács végülis szultán meghívásának elfogadása mellett dönt. A királyné kétségbe van esve, csak Frangepán szemében lát egy könnyet, a többiek részvétlennek tűnnek. Podmaniczky rosszat sejt, ő nem akar a többiekkel tartani. Másnap reggel kilenckor indul a küldöttség. A törökök a vár előtt fogadják őket, és kérik a magyarokat, hogy vigyék a kisdedet a szultán sátrába.
Ekkor érkezik meg Elemér és Barnabás Budára, messziről szemlélik az eseményeket, nem tudják, mi történik. Pestre mennek, úgy tervezik, innen eveznek majd át Budára. Pest kicsinyke város ebben az időben; az utóbbi napokban Roggendorf szövetségese volt, egy ideig a főhadiszállásaként is szolgált, de amikor jöttek a törökök, és a németek távozni kényszerültek, a Perényi-huszárok búcsúzóul feldúltak és kifosztottak mindent. Az emberek Barnabást is ilyen Perényi-huszárnak nézik, ezért megtámadják őket, egy gyereknek sikerül elvágni Barnabás lovának a lábinát, őt magát leütik, egy kis időre el is kábul. Elemér védelmezi társát, végül Fotiscus Ottó, a pesti őrség híres és sokra becsült várnagya menti meg őket, kijelenti, hogy Barnabás nem az, akinek gondolják. Elemérék így tovább tudnak haladni. Barnabás azt mondja, a hőstettért cserébe ő is egyszer, de csak egyszer meg fogja menteni Elemér életét.
A Duna partjára érve azt látják, hogy öt koldusnak öltözött alak köt ki egy csónakkal, továbbmennek, a kis vízi járművet hátrahagyják. Elemérék ezzel a vízi járművel kelnek át a budai partra. A várban nagy pusztulást látnak, egy János diák nevű emberrel elegyednek szóba. Érdeklődnek Werbőczy után. Tudomást szereznek az eseményekről, Werbőczy tettéről, meg arról is, hogy Podmaniczky inkább a szökést választotta – tehát ő volt az az ember, akit a parton láttak más nemesek társaságában. Barnabás borzadva pillant meg egy templomot, amit álmaiban szokott látni, ez a Boldogasszony német temploma.
Kicsivel később Barnabás elmeséli Elemérnek, hogy egy pillanatra megszállta a bosszú és a harag szelleme, de Elemér miatt inkább a békés utat választja, és nem hagyja, hogy a gyűlölet teljesen eltöltse. Elemér kissé elgondolkodik: Barnabás iránta érzett rokonszenve azon alapul, hogy azt hiszi, őt is Deákék űzték el, de ez nem igaz.
Budát janicsárok lepik el. Az emberek tanácstalanok, mit tegyenek, hiszen éppen a város vezetői nem tartózkodnak Budán, elmentek a szultánhoz. A tanácsházán nem tudnak dönteni, a törökök mellett vagy ellen legyenek-e.
A magyar urakat vendégül látja a szultán, és közli velük, hogy átmenetileg uralma alá veszi Budát. A magyarok elborzadnak a szavakon. Közben Elemérék megszállnak egy fogadóban. Esznek, isznak, egy idős lantos kezd énekelni törökellenes dalokat. Elemér felismeri, hogy a szöveg ugyanaz, amit ő írt a török fogságban. A fogadó népe nagy tetszéssel hallgatja a dalokat, ám a dalnok váratlanul távozik, amikor megpillant a többiek között egy kerek képű embert, a város alkapitányát. Ekkor Elemér dalol egy nótát az énekes helyett. Ez is tetszik a népnek, ám ekkor előáll az alkapitány, és felszólítja Elemért, hogy adja át a kardját, és kövesse őt. Barnabás azonban pofon vágja a kapitányt, ezzel akarja visszaadni Elemérnek a kölcsönt, hogy megmentette az életét. Elemér ezt nem helyesli, hiszen hivatalos személyről van szó. A város egyik legbefolyásosabb politikusa, János diák viszont, aki szintén ott tartózkodik a tömegben, Elemérék mellé áll, mondván, a kapitánynak nincs hatalma a „Szent korona tagjai” fölött. Előáll egy borbély, városi polgár is, aki ugyancsak Elemérék pártját fogja. El is indulnak közösen a tanácsházára.
A tanácsházán Bornemissza tartózkodik, előadják neki az ügyet. Bornemissza elmondja, hogy kénytelen bent tartani Elemért, hiszen ha valaki a törökök ellen lázít, azzal ürügyet szolgáltat nekik, hogy bevegyék a várat. Barnabást is kérdőre vonja, de a diák nem hajlandó megmondani a vezetéknevét, őt a város megsértése miatt tartóztatják le. János diák tiltakozik az eljárás ellen, Bornemissza erre felajánlja neki, hogy ő is maradhat a börtönben.
Elemérék kényelmes szobát kapnak, ahol jól alszanak. Nem így Izabella királyné, aki várja vissza a gyermekét. Éjfél körül meg is érkezik a kicsi az udvarmesternővel, de a nagyurak nincsenek vele. A királynő összeszedi az ékszereket, dísztárgyakat, elküldi a szultánnak, cserébe az emberekért.
Turgovics egy ideig szabadon jár-kel a táborban, aztán egy török lép hozzá. A sereg piacára kell mennie, mondja a török, ahol összeterelték az ostrom alatt ejtett foglyokat, akiket a bíró szeme láttára mészárolnak le. Azt hiszi, ő is erre a sorsra fog jutni, ám végül Szolimán, az anatóliai basa oda lép hozzá, és felszólítja, hogy vezesse őket a várba, és adja át neki Budát. A bíró szédelegve megy be velük Budára, ami immár a töröké. A következő nap meghirdetik, hogy mindenki szolgáltassa be a fegyvereit a törököknek a Szent György téren. Szolimán elhatározza, hogy kiszabadítja a Budán fogva tartott török foglyokat, de nem talál senkit a tömlöcökben, csak hőseinket. János diákot elengedik, Elemérék rabok maradnak.
Összeül a díván, ahol azt a döntést hozzák, hogy a főurakat elengedik, a királynét Lippára vitetik, és a szultán megígéri neki, hogy amikor János Zsigmond nagykorú lesz, visszaadja neki Budát. Werbőczi Budán marad, Török Bálintot Konstantinápolyba viszik fogolyként, Szolimánt Buda főbasájává nevezik ki.
A Budára visszatért főurak lesújtottak, nem csak a város elveszte miatt, hanem saját alkalmatlanságuk tudatától is szenvednek. Izabella királyné is útra készülődik.
Összehívják az utolsó tanácsot. Werbőczi a török tartomány magyar főbírája lesz, ezzel talán tehet valamit a magyarokért, akik az ő rossz döntése miatt szenvednek. Elindul a királynéhoz, hogy elbúcsúzzék tőle. Útközben betér Turgovicshoz, akit szörnyű lelkiállapotban talál. A bírót a látott vérengzés rémképei kísértik, a felesége teljesen beleroppant abba, hogy látta őt a török sereg élén bejönni Budára. Werbőczi próbálja vigasztalni, de nem sok sikerrel.
Werbőczi ezután palotába megy. Beszélni kezd a királynéhoz, de abba kell hagynia, mert elkezd zokogni. Izabella vigasztalja: nagyon jól érezte megát a magyarok közt, szeretné, ha néhányan vele tartanának. Mindenekelőtt Frangepánra gondol, akinek a döntésére Fráter György is kíváncsi. Frangepánnak az a szándéka, hogy szerzetesnek áll. Fráter ezt helyteleníti: küzdeni kell a hazáért, nem pedig kivonulni a világból.
Harmadik rész
Werbőczi felkeresi János diákot, felkéri, hogy legyen benne az új bírói testületben. János beleegyezik. A királyné hajóra száll, és elhagyja Budát. Vele tart Fráter György is, azonban nem Lippára, hanem Gyulafehérvárra mennek. Fráter csalódott, hiszen ebből arra lehet következtetni, hogy a királyné nem igazán akarja az ország visszafoglalását. Útközben megtámadják a kocsit, szerencsére Szolimán utánuk küldött néhány embert, akik megvédik őket. Ám a nép hangulata kezd a törökök ellen fordulni, egyre inkább Ferdinánddal szimpatizálnak. Fráter fél, hogy végül őt teszik majd meg bűnbaknak. Végül megérkeznek Gyulafehérvárra.
Barabást és Elemért Óbudán tartják fogva. Találgatják a sorsukat: mennyi váltságdíjat kér majd értük a török? Gályarabok lesznek? A törökök feldúlják a környező országrészeket, ahonnan folyamatosan érkeznek az új rabok. Barnabás nagyon aggódik az otthoniak, elsősorban Dora miatt. Elemér elszégyelli magát: ő nem gondolt ennyit a lányra. Belép a foglyokhoz Szolimán, a főbasa, majd Zulfikár, a budai főkádi (bíró) kezd beszélni. Mivel rájöttek, hogy Elemér tud törökül, neki kell tolmácsolnia a többi fogoly számára Zulfikár szavait, amelyben a gyaurokat ócsárolja és fenyegeti a legszörnyűbb kínzásokkal.
Elemért maga Szolimán szándékozik magához venni, nagy szüksége lenne egy olyan emberre, aki mind a török nyelvet, mind a szokásokat jól ismeri. Mikor ez kiderül, Barnabás azt mondja, ő is Elemér mellett szeretne maradni, ha máshogy nem, akkor úgy, hogy egy másik budai török szolgája lesz. Ekkor azonban levél érkezik Werbőczitől. Kiderül, hogy a főbíró minden követ megmozgatott, hatalmas váltságdíjat fizetett Elemérért, így sikerült kiváltania a fogságból. Ő is maga mellett szeretné tudni Elemért, a török nyelvtudás megfizethetetlen értékű. Werbőczi látja már, hogy hazugság volt a török ígéret, amely szerint csak átmenetileg foglalják el Budát. Werbőczi úgy gondolja, Elemérrel talán ellensúlyozhatnák Budán Szolimán hatalmát. Ami Barnabást illet, Werbőczi hallott róla, nem sokra tartja, de megígéri, hogy ha lesz pénze, kiváltja majd a fogságból.
Barnabásnak nem nagyon tetszik, hogy Elemér ott akarja hagyni, bár az ország érdeke lenne, hogy a fiú mielőbb megkezdje a tevékenységét. Szó szót követ, Barnabás el akarja olvasni Werbőczi levelét, amit Elemér végül elszakít, de néhány darabka Barnabáshoz kerül, és éppen az, amin Werbőczi őt verekedős alaknak nevezi, illetve amin arról beszél, hogy Elemér nagyon hiányzik Deákéknak. Barnabás ezen nagyon elkeseredik, megharagszik, és megígéri Elemérnek, hogy alkalommal még fognak találkozni. Elemér elhagyja a börtönt, Budán eladja az ott hagyott lovaikat, ezzel a váltságdíj egy részét összeszedi. Mikor megvan az összes pénz, elküld egy embert Barnabásért, aki azzal tér vissza, hogy a diák eltűnt a börtönből, de hogy mi történt vele, az nem derül ki.
A szultán bejelenti, hogy Budának immár nincs köze többé Magyarországhoz, a templomokról leverik a keresztet. Meghal Turgovics felesége, ő az első, akit már nem lehet keresztény szertartás szerint eltemetni.
Deákék várják haza a fiúkat, de nem jönnek, az öregek egyre nyugtalanabbak, nem tudják, hogyan ment el Elemér, félnek, hogy meghalt. Dorka önmagát okolja, teljesen el van keseredve, Dora vigaszalja. Éjjel azonban Dora sem tud aludni, félálomban gyötrődik, az Elemér által szerzett dalt hallja énekelni kintről. Másnap Dani bácsi elviszi Dorát a felújított kertvégi házhoz (amit Dorkának szánnak), aztán elmennek a zárdába, hogy meghívják a papokat a házavatóra. Útközben hallják egy embertől, hogy Izabella királyné Erdélybe tart, mert Buda elesett.
Amikor hazaérnek, levél várja őket egy ismerőstől, akitől megtudják, mi történt Budán. Elhatározzák, elmondják Dorkának, hogy ők küldték el Barnabást. Oda is mennek az asszonyhoz, aki azonban megelőzi őket, és közli velük, hogy ő meg Elemért indította útnak. Deákék ezen nagyon felháborodnak, de amikor megtudják, hogy az volt az ok, hogy Elemér szemet vetett Dorára, akkor már egyetértenek a tettel. Ezután Deákék is elmondják az igazat. Dorka iszonyúan felháborodik, de nem azért, mert Barnabást sajnálja, hanem azért, mert úgy véli, szörnyű veszedelmet szabadítottak a világra. Ekkor elmeséli Barnabás családjának teljes történetét.
Eredeti neve Devecsery Dorothea, a családja ős viszályban állt Kinizsi Pállal, aki egyszer rajtuk ütött, a nővére férjét megölte, megsütötte, és a testet megetette annak emberivel. A nővére, Anna ebbe teljesen beleőrült. Dorka apja erre visszatámadott, Kinizsi viszont elérte, hogy a férfit nyilvánítsák hazaárulónak, elűzték a családot a várukból. Anna belehalt a szenvedésbe, az apát elfogták. Dorka felment Budára, hogy meglátogassa a bebörtönzött embert, de kiderült, hogy már kivégezték. A hazaárulást a Boldogasszony templomában mondták ki, Dorka ekkor megmutatta a várat a csecsemőnek, és megesküdött, hogy bosszút fog állni (ezért kísért az épület emléke Barnabás álmaiban).
Dorka nevelte Barnabást, mesék helyett a múltról és a bosszúról mesélt neki, Barnabás emiatt lett elvetemült, haraggal teli ember. Ő maga az örökségének minden maradékát elköltötte arra, hogy megpróbáljon jogi úton elégtételt venni Kinizsin. Dorka szívesen visszacsinálná a rossz nevelést, de már késő. Deákék egy hírnöktől tudomást szereztek arról, hogy Barnabás és Elemér együtt vannak, most nagyon félnek, hogy mi fog történni. A beszélgetést a belépő Dora szakítja meg, aki azt hallotta a zárdában valakitől, hogy látta, ahogy Budán a janicsárok elfogják Elemért és Barnabást. Az öregek ekkor elhatározzák, hogy eladják, amijüket csak tudják, és kiváltják a fogságból a fiúkat. Mikor megvan a pénz, Dani, Dora és Dorka el is indulnak Budára.
Budán Szolimán és Zulfikár hatalmi harcot folytat, de mégis Zulfikárnak van nagyobb hatalma. Sokat vitatkoznak, Zulfikár szerint a magyar nép elfogadta a török fennhatóságot. Miután egy ilyen vita végén Werbőczi távozik, a török utasítja az egyik emberét, hogy kémkedjen Elemér után, és ha levelet írna Izabellának, vegye el tőle.
Werbőczi hozzákezdett, hogy elkészítse az emlékiratait, ebben Elemér van segítségére. Ezt a szultánnal is szeretné elolvastatni, panaszt tesz benne a budai basa ellen, aki igazságtalanul irányít. Elemér egy nap kilovagol, elhalad Turgovicsék ablaka alatt. Elgondolkodik: nagyon teszik neki Turgovics lánya. Dora jobban, de az ő kezére nincs esélye, úgy érzi. Amikor továbbhalad, Pesten a bíróval találkozik, aki elbeszél neki egy esetet a nála hagyott lóval kapcsolatban, ami alapján Elemér arra kezd gyanakodni, hogy az országban garázdálkodó Hamzsa bég egyik embere nem más, mint Barnabás, vagy talán maga Hamzsa bég az egykori társa. El is határozza, hogy felkeresi Hamzsa béget, de ekkor Werbőczi más feladatot ad neki: Mezőtúrra kell mennie, ott vannak a Budára tartó Deákék, el kell mennie értük. Elemér nagyon megörül Werbőczi kérésének. Találkoznak is Mezőtúron, nagy örömmel látják viszont egymást, Werbőczi is jó szívvel fogadja őket. Elemér megbeszéli Dorával, hogy miután hazajött Hamzsa bégtől, megkéri a kezét.
Másnap Werbőczi a törvényhozásba indul Elemérrel. Nagy riadalom támad, szpáhik jelennek meg, emberek özönlik el az utcát. Turgovics rémületen fut Werbőczihez: Hamzsa bég emberei megtámadták Elemért, és levágták a fejét. Ekkor egy öregasszony ugrott elő, és megátkozta Hamzsa béget (mint később kiderül, Dorka volt az). Erre Hamzsa megrémült, az emberei vele együtt, menekülni akartak, és ekkor a lovak összetaposták az öregasszonyt. Ekkor Zulfikár jelenik meg Werbőczi mellett cinikusan azzal, hogy tegyen panaszt Hamzsa bég ellen, ő majd elbírálja a tettet, és kártérítést fizet.
Amikor egy hírnök elmeséli Szolimánnak a történteket, a török helyteleníti a tettet, szerinte elég lett volna elfogni Elemért. A hírnök azt is elmeséli, hogy Hamzsa bég teljesen megőrült, egy öregasszony átka üldözi, bezárkózott a szobájába, a szellemekkel beszélget.
Szolimámhoz egy embere azzal a hírrel érkezik, hogy Werbőczi el akarja hagyni Budát. Szolimán üzen neki, hogy maradjon, vissza fogja állítani a magyar törvényeket és a bíró rangját. Zulfikár ezt ellenzi, de Szolimán nem akarja magára vonni a szultán haragját. Werbőczi azt üzeni vissza, hogy marad, de cserébe Hamzsa bég fejét kéri. Szolimánnak erre egyet aludnia kell, de aztán beleegyezik. Közben Szolimán megtudja, hogy a török hadi táborban valami rejtélyes kór ütötte fel a fejét, ami olyan, mintha mérgezés lenne: az emberek felpuffadnak.
Dani bácsi teljesen belebetegedett Elemér elvesztésébe, a tudata elborult. Egy török érkezik hozzá Hamzse bég fejével, akiben Dani felismeri Barnabást. Dani elborzad, belehal a fájdalomba. Barnabás volt Hamzsa bég, azért kapta a címet, mert ő verte le a keresztet a Boldogasszony templomáról.
Rövidesen Werbőczi is ágynak esik, a titokzatos kór támadta meg őt is. Utolsó pillanataiban végrendeletet készít, amelyben Izabellára bízza Dorát.
Tíz év telik el, Dora Izabellával beszélget. A téma az, hogy mindketten nagyon sokat szenvedtek, Dora terve az, hogy kolostorba vonul
Utolsó kommentek