A guatemalai Miguel Asturias regénye (Magvető, Bp., 1968) igazán különleges, de kissé fárasztó szöveg. Asturias élményvilágát két alapvető tapasztalat határozta meg: az indiánok kultúrájával, mítoszaival, illetve a guatemalai diktatúrával való találkozás. A művei ennek megfelelően a politika és népies szürrealizmus témakörében mozognak. Az Az a félvér nőszemélyre inkább csak az utóbbi jellemző; a fantázia és a meglepő ötletek elképesztő sorából áll össze a regény.
Megpróbálom röviden összefoglalni a cselekmény egy részét, mert az egész zanzásítása igencsak nehéz feladat lenne. Celestino Yumi, a szegény parasztember, aki irigyli a szomszédja, Timoteo Teo Timoteo vagyonát, egyezséget köt a magát Csuhénak nevező ördöggel. Csuhé láthatatlan számára, csak a levegő mozgásából és a hőmérséklet változásából meg a hangjából lehet következtetetni a jelenlétére. Az egyezség a következő: Csuhé megígéri, hogy gazdaggá teszi, cserébe Celestino nyitott sliccel jár a vásárban és a templomban, hogy ezzel helytelen pillantásra csábítsa a nőket és asszonyokat, akik így bűnös módon veszik magukhoz az oltáriszentséget. Igen ám, de közben Catalina Zabala, becenevén Niniloj, a férfi felesége félrelép az említett szomszéddal, Celestino komájával, Timoteo Teo Timoteóval. Celestino és Csuhé elhatározzák, hogy megbüntetik az asszonyt, bár Celestino, aki szereti Catalinát, hajlik a megbocsátásra, és nem szeretné, ha a megtorlás túlságosan szigorúra sikeredne. Mint mondja: az asszonyfélének az a tulajdonsága, hogy sokat használják, és mégse használódjék el.
Celestino, amikor a Csuhéval való találkozás után hazatér, gyomorfájásról panaszkodik az asszonynak. Catalina elmegy, hogy segítséget kérjen a csendőrségen, sőt Teot meg a feleségét is magával viszi Celestinohoz. Közben szél támad, és Csuhé elragadja az asszonyt. Catalina nincs többé. Celestino sajnálja a feleségét, lelkiismeret-furdalás is gyötri, elhatározza, hogy felakasztja magát. Csuhé azonban madár képében elcsippenti a kötelet, így meghiúsítja az öngyilkosságot, majd a fáról megmutatja Celestinonak a mélyben a birodalmát, benne a feleségével, lovakkal, gyümölcsössel, szántófölddel. A magasból kicsinek látszik mindez, csakhogy amikor Celestino lemászik az ágak közül, akkor is ugyanilyen apró a vagyon: csak egy makett-birtokot kapott Csuhétól, a felesége is kicsinyke báb. Viszont Csuhé egy nagy rakás kincset ad Celestinonak, amelyről a falubelieknek azt mondja, hogy egy barlangban találta, miközben a feleségét kereste.
Celestino és Teo immár gazdag emberekként látogatnak el a mulatságba, ahol főhősünk megismeri a mulatt nőt, afféle végzet asszonyát, akit feleségül vesz, és hazavisz. Közben el-elzarándokol az elrejtett ládához: amit kivesz belőle (kastélyt, házat), az valósággá válik. A félvér nő egyre zsarnokibban viselkedik. Celestino végül kiveszi a ládából Ninilojt, akit szeretne visszakapni. Niniloj megelevenedik, de olyan kicsi marad, amilyen a ládában volt, Celestino ilyen törpeként viszi haza. Celestino összefog a feleségével, a félvér nőt bezárják egy barlangba, hogy megszabaduljanak tőle, ám az megszökik, úgyhogy menekülniük kell, a félvér nő üldözi őket, a föld is megremeg, mindent láva borít. Megmenekülnek, de közben földönfutók lettek. Elhatározzák, hogy mutatványoskodásból fognak élni a medvével, akit annak idején még a félvér nő vitt a házhoz. Az erdőben vaddisznóvá vált emberekkel találkoznak, itt Catalinának sikerül visszanyernie eredeti méretét.
Hogy kitanulják a boszorkányságot, Tierrapaulitába, a boszorkányok egyetemi városába mennek, ami egy Csuhénál nagyobb démon, Kástok birodalma, a boszorkányok egyetemi városa, ahol minden görbe, a tornyok elhajlanak, ők maguk is eltorzulnak a városba lépve. Pléhbádog úr, a helyi plébános nem képes megfékezni a démonokat, mert elfogyott a szenteltvize. Később hozat szentelt vizet kókuszdiókba rejtve, de az ördögök női nemi szerveket helyeznek a diókra, hogy a pap ne érinthesse meg őket.
Celestinoék elhagyják a boszorkányvárost, ám Rázósrántós, az ördög útjukat állja, és megfordítja a lábukat a testükhöz képest. Niniloj közben észreveszi, hogy Csuhé titokban teherbe ejtette, meg is születik Kiscsuhé, a kisördög. Hogy bosszút álljon a férjén, aki átengedte őt Csuhénak, Niniloj azt kéri Kiscsuhétól, változtassa a férjét is törpévé. Celestino így egy időre Csiltik lesz, a törpe, aki gólyalábakon táncol, ám amikor Tierralpaulita papja hozzáad feleségül egy törpelányt, Féregest, Niniloj (közben Csapondár lett a neve), megelégeli a dolgot, és kérésére Kiscsuhé óriássá változtatja Csiltiket. Ám Féreges nem mond le Csiltikről, megküzd érte Csapondárral és Kiscsuhéval, egy olyan majmot hívva segítségül, ami legyekből áll össze, amik időnként szétrebbennek, ilyenkor a majom megszűnik létezni, de aztán újra létrejön….
….és így tovább. A történetet lehetetlen összefoglalni, de egy idő után követni, olvasni is. A főhősök folyamatosan identitást-és nevet változtatnak; a szituációk, helyszínek, szereplők között nincs semmilyen logikai kapcsolat. Akárcsak az álomban, az egyes képek bizarr és kaotikus sora a végtelenségbe kígyózik. Egy ideig ez nagyon szórakoztató és felszabadító, ám egy idő után már sok, és befogadhatatlanná válik. A könyvben számos remek történetelem, kép található, mint pl. Felicito meséje, aki felváltva hol kő, hol ember, mindig átváltozik, vagy a legyekből összeállt majom, vagy a feldarabolt óriás (188). Ahogy Kristó Nagy István fogalmaz: „Mindez azonban nemcsak elrettentő, hanem nyomasztó, túlzsúfolt, nehezen megfejthető, fárasztó is, hiányzik belőle a megformálás biztonsága, ami számos részlet költői szépsége, derűje és szuggesztivitása ellenére a mű egészét nehézkessé teszi.” (A világirodalom története, Trezor, Bp., 1993 859.)
Utolsó kommentek