Az olvasás kalandja

Az alábbi jegyzetet A falu jegyzője c. regényről készítettem emlékeztetőül önmagamnak és segítségül kilencedikes tanítványaimnak, mivel ez az egyik olvasandó mű az Arany János irodalmi versenyre, amire igyekszünk felkészülni.



KULTURTÖRTÉNETI HÁTTÉR

 A regény 1845-ben jelent meg, és ennek a kornak a legfőbb problémái fogalmazódnak meg benne.

E kor kiemelkedő gondolkodóinak legfontosabb törekvése a feudális ország modernizálása volt, vagyis az iparosodás és a polgári átalakulás. Céljukul egy olyan nemzeti közösség megteremtését tűzték ki, amelynek minden ember tagja, és őket a közös anyanyelv, a közös nemzeti emlékezet, kultúra kapcsolja össze. Ez szemben áll azzal a feudális világgal, ahol az embereket a származás határozza meg, és a nemesi réteg élesen különválik a nem nemesi rétegtől, a „nemtelenektől”, ahogyan a regényben olvashatjuk.

Az irodalomban Petőfi és Arany olyan költészet megvalósítását tűzte ki célul, amely a „néphez” vagyis a nem nemesekhez és a műveltebb réteghez is szól, így az egész nemzet, minden magyarul beszélő számára közös kulturális alapot jelent, és ezzel egyesít, összefogja a nemzeti közösséget, a magyar nyelvet beszélőket. Ezzel párhuzamosan a politikában Széchenyi is azért küzdött, hogy a jobbágyság is felszabaduljon, és teljes értékű tagja legyen ennek az újfajta, nem nemesi közösségnek.

A falu jegyzőjében Eötvös kritikája is a nemesi előjogoknak szól. A regény címszereplőjét, a falu jegyzőjét, Tengelyi Jónást ellenfelei azzal lehetetlenítik el, hogy ellopják a nemesi származását bizonyító oklevelét, és ezzel megfosztják szavazati jogától, sőt méltóságától.

 
A REGÉNY VILÁGA

Szereplők

• Tengelyi Jónás: a regény címszereplője, Tiszarét jegyzője. Az elveihez kérlelhetetlenül ragaszkodó ember, a társadalmi igazságosság hirdetője, a szegények támasza. Ötvenes éveiben jár, őszül.
• Vilma: Tengelyi lánya, Réty Ákos szerelme.
• Erzsébet: Tengelyi felesége.
• Nyúzó Pál főszolgabíró: Taksony megye főbírája, idősödő, szúrós szemű, rikácsoló hangú, elvetemült ember.
• Vándory Boldizsár: református lelkész, Tengelyi barátja. Becsületes és optimista jellem, szilárdan hisz az isteni gondviselésben és az emberi jóságban. Valójában Réty alispán féltestvére, de ez olyan titok, ami csak a regény végén derül ki.
• Réty Sámuel: Taksony megye alispánja, Tiszarét ura. Jó szándékú ember, de eléggé gyengécske jellem: szereti, ha tisztelik és csodálják, kerüli a konfliktusokat. Fiatal korában Tengelyi barátja volt, de később eltávolodtak egymástól.
• Réty Ákos: Réty alispán fia. Apja hibáitól mentes, vidám, okos, művelt, becsületes fiatalember. Szerelmes Vilmába, a regény végén összeházasodnak.
• Rétyné: Réty második felesége, Ákos mostohaanyja. Szép és okos nő, de nagyon becsvágyó, és nem tisztességes: Macskaházy ügyvéddel összebeszélve ellopatja Tengelyi nemesi levelét.
• Macskaházy Ádám: Rétyné ügyvédje és titkos szövetségese a lopási ügyben. Hajlott hátú, idősödő, kopaszodó férfi. Romlott lelkű, teljesen gátlástalan és elvtelen ember.
• Viola: zsivány, akit Nyúzó üldöz. Valójában jó ember, valaha gazdag paraszt volt, de összeütközésbe került az urasággal, így el kellett bujdosnia. Tengelyiék pártján áll, ő gyilkolja meg Macskaházyt.
• Zsuzsanna: Viola felesége. Miután Violának el kellett bujdosnia, sorsa rosszra fordult. Tengelyiéknél lakik, Vilma veszi pártfogásba a regény elején, Viola emiatt nagyon hálás nekik.
• Cirfa János: zsivány, Viola egykori cimborája. A rossz oldalra állt át: ő lopja el Tengelyi nemesi levelét, és ő oltja ki a regény végén Viola életét.
• Üveges János: üveges zsidó. Cifra bűntársa, ő szerzi meg az iratokat őrző láda kulcsát Cifrának. Elvetemült ember, de az író felmenti őt a regény vége felé: a nyomor és a kitaszítottság az oka, hogy a rossz útra tért.
• Peti, a cigány: Viola barátja, segítője, informátora.
• Kislaky Bálint: nemesember, Réty barátja, ő vezeti a statáriumot (rögtönítélő pert) Viola ellen.
• Kislaki Kálmán: az előző fia, Réty Ákos legjobb barátja, Ákos testvérének, Etelkának a szerelme.
• János, öreg huszár: Ákos nevelője, furfangos észjárású katona, sokat segít a jó oldalnak a ravasz ötleteivel.
• Liptákné: Tengelyiék arany szívű háziasszonya, Zsuzsi gyámolítója.

Fontosabb helyszínek

• Taksony megye: képzeletbeli vármegye az Alföldön, Tokaj közelében.
• Tiszarét: település Taksony Megyében. Itt található Réty alispán kastélya.
• Törökdomb: kis dombocska Tiszaréttől negyed mérföldre. Itt jelenik meg a két főszereplő a regény elején, és itt beszél meg titkos éjjeli találkozót Viola Tengelyivel az XXIX. fejezetben.
• Porvár: Taksony Megye székhelye.
• Kislak: A Kislaky család települése. Itt vezetik le a rögtönítélő pert Viola ellen a XXII. fejezetben.
• Sz.-vilmosi erdő: sűrű erdő sz.-vilmos nevű település közelében, itt bujdosik Viola.

A CSELEKMÉNY RÖVID ÁTTEKINTÉSE

 Tengelyi Jónás, Tiszarét jegyzője hajlíthatatlan jellem, a társadalmi igazságtalanság ostorozója, a haladás szószólója, környezetében nagy tiszteletnek örvend. Ezzel természetesen sok titkos rosszakarót is szerzet magának.

A regény tisztújítás, vagyis választás idején kezdődik. A korabeli Magyarországnak a vármegye volt a közigazgatási egysége. Ennek élén az ispán állt, akit a király nevezett ki, így ő az uralkodó érdekeit képviselte. Ezzel szemben az alispánt a nemesek választották a saját képviseletükben. Az egyik jelölt Réty, a konzervatív párt vezére, őt tehát azok a nemesek támogatják, akiknek a legfőbb céljuk a nemesi kiváltságok megőrzése, így a polgári átalakulás hátráltatása. Vele szemben áll Bántornyi, aki mellett Tengelyi is korteskedik. Mivel Tengelyi nagy tiszteletnek örvend, sokan hallgatnak rá.

Rétyné, Réty második felesége a férje tudta nélkül titkos, gonosz tervet eszel ki Macskaházyval, a család romlott lelkű ügyvédjével. Kettős céljuk van. Az egyik az, hogy ellopják Tengelyi nemesi levelét, és így megfosszák őt szavazati jogától, és teljesen ellehetetlenítsék a nemesi közösségben. A másik cél az, hogy Tengelyi barátjától, Vándorytól, a lelkésztől is ellopják a származását igazoló iratokat. Vándory ugyanis Réty féltestvére, de ez olyan titok, amiről kettőjükön kívül csak Rétyné tud, és csak a regény végén kerül napvilágra. Rétyné nem akarja, hogy a lelkésznek valami része legyen a családi vagyonban, ez az oka annak, hogy meg akarja szerezni a papírokat, amik Vándory valódi személyéről tanúskodnak.

A bűntettel Cifra Jánost, a zsiványt bízzák meg. Cifra betör Vándoryhoz, de nem sikerül megszerezni az iratokat. Vándory ezért azokat Tengelyinél helyezi el, félve egy újabb betöréstől. Egy nagy, kulccsal zárt ládába helyezik a papírokat a Tengelyi nemesi levelével együtt. Csakhogy Üveges Jánosnak, a zsidónak furfangosan megszerzi a láda kulcsát, Cifrának adja, aki éjjel elindul Tengelyiékhez, hogy ellopja az okmányokat.

Viola, a zsivány is bekapcsolódik az eseményekbe. Viola régebben becsületes ember volt, de összeveszett az urasággal, emiatt kényszerült bele a bűnöző életbe. A felesége, Zsuzsi viszont a faluban maradt, beteg lett és szenved a nélkülzéstől, így Tengelyiék magukhoz veszik. A zsivány emiatt nagyon hálás Tengelyiéknek, és segíteni szeretne rajtuk.

Peti, a cigány kihallgatja Cifráék beszélgetését, amiben a bűntényt megtervezik, és szól Violának, aki maga is Tengelyiékhez siet, hogy megakadályozza a gaztettet. A színhelyen az éjszaka sötétjében dulakodás támad, Viola elveszi a papírokat Cifrától, de mivel üldözi a csendőrség, menekülnie kell, az okmányoknak nyoma vész.

Amikor a választás napján kiderül, hogy Tengelyinek nincs nemesi levele, a nemesek teljesen kiközösítik, az egész család kétségbe van esve. A választást ezután Réty pártja fölényesen megnyeri.

Nyúzó Pálnak, a gonosz főszolgabíró, Viola régi ellensége tovább kutat Viola után, és végül sikerül elfognia a zsiványt egy komoly tűzharcban (Viola két cimborája meghal, a pandúrok közül többen megsebesülnek). Violától Nyúzóék elveszik a keresett okmányokat, és statárium, vagyis rögtön ítélő bíróság elé állítják, ahol halálra is ítélik, hiába tiltakozik a jogszerűtlen eljárás és az igazságtalanság ellen a jóságos Völgyesy alügyész. Réty Ákos és nevelője, barátja, János huszár viszont az ítélet végrehajtása előtt megszöktetik Violát, aki így továbbra is bukdosni kényszerül.

Viola az éj leple alatt meglátogatja Macskaházyt, akihez az iratok kerülnek, Viola ezeket szeretné visszaszerezni. Csakhogy az ügyvéd le akarja lőni, erre Viola megöli Macskaházyt, a papírokat pedig elveszi tőle. Oda akarja adni az iratokat Tengelyinek, ezért éjjeli találkozóra hívja, aki el is megy Törökdombra. Csakhogy nem sikerül találkozniuk, sőt az eredmény az lesz, hogy az éjjeli séta miatt maga Tengelyi keveredik gyanúba, így elfogják, börtönbe zárják, Violának nyoma vész.

Eltelik fél év, kitavaszodik, Tengelyi börtönben sínylődik, a tárgyalásra készülnek. Szintén börtönbe került Üveges, a zsidó is, aki részt vett a bűntényben. Amikor az intézményben tífuszjárvány tör ki, a zsidó is elkapja a kórt, és a halálos ágyán elmond mindent Völgyesy államügyésznek. Rétyné megtudja, hogy kiderült a tette, és öngyilkosságot követ el.

Jánosnak, Ákos jó öreg huszárjának nagy erőfeszítéssel sikerül felkeresnie a bujdosó Violát. A zsivány nem is tudja, hogy Tengelyit gyanúsítják a bűnténnyel. Violát közben egyébként nagy tragédia érte: meghalt mindkét gyermeke. Viola elindul, hogy feladja magát, és az iratokat, amelyeket őriz, átadja Ákosnak. Tiszarét közelében jár, mikor a pandúrok üldözőbe veszik. Amikor Ákossal megpillantják egymást, az egyik pandúr (maga Cifra) lelövi Violát. A zsivány éppen akkor leheli ki lelkét, amikor Ákos odaér hozzá. Az okmányokon, melyeken még ott van Macskaházy megbarnult vére is, most Viola friss vére piroslik.

RÉSZLETES CSELEKMÉNY (Fejezetekre lebontva)

I A szerző a helyszín bemutatásával kezdi regényét. A képzeletbeli Taksony vármegyében járunk. Ez a megye a nagy magyar Alföldön található, Tokaj közelében (Tokaj hegye tiszta időben tisztán kivehető Törökdombról). Itt fekszik Tiszarét, a gazdag Réty család birtoka. Itt található a Réty család kastélya és a csodálatos angolkert. A Rétyek kastélyától és Tiszaréttől kb. negyed mérföldnyire helyezkedik el Törökdomb, egy kis dombocska három fával.

Október van, tiszta idő. Törökdombom üldögélve beszélget két őszülő, ötvenes éveiben járó férfi, Tengelyi Jónás, Tiszarét jegyzője és Vándory Boldizsár, a református lelkipásztor. Bár mindketten pozitív szereplők, talpig becsületes emberek, markáns ellentét mutatkozik közöttük. Tengelyi szigorú embernek tűnik, elveiben nem ismer megalkuvást. A közösség érdekét mindennél fontosabbnak tartja; életcélja, hogy a szenvedőket, elnyomottakat segítse. Vándory derűs, vidám, optimista jellem, az Isten nagyságába és az emberi jóságba vetett rendíthetetlen hit jellemzi.

Az egyhangú táj, amely körülveszi őket, átvitt értelemben kifejezi azt a kulturális-politikai környezetet is, amelyet az író kritizál ebben a regényben. Amikor Tengelyi visszagondol a Heidelberben töltött napjaikra, így sóhajt fel: „Emlékszel-e Heidelbergre, barátom? Jó ideje, hogy nem láttuk, közel harminc éve, hogy az egyetemet elhagytam, de valahányszor e dombra feljövök, s a tokaji hegy csúcsát látom, a kedves város tűnik fel emlékeimben: a zöld hegyek s a szőlők, a nagyszerű rom, mely a város fölött emelkedik; s ha ezt vidékünk véghetetlen unalmasságával összehasonlítom, sírhatnám a sors óriási igazságtalansága felett, mely emberi lényeknek ily sivatagot adhata lakhelyül.”

Nem messze egy társaság éppen végez az agarászattal, és hazafelé indul. Köztük van a két fiatal, nyalka legény, Réty Ákos (Réty alispán fia), é barátja, Kislaky Kálmán. Velük van Nyúzó Pál, Tiszarét főszolgabírája is. Ahogy Nyúzónak beszédes neve, úgy ijesztő arcvonásai is romlott jellemére utalnak: szikár alak, csontos arca, szúrós zöld szeme, rikácsoló hangja rémülettel tölti el Tiszarét népét. Kenyházi András esküdt, Nyúzó jobb keze egészíti ki a társaságot.

A szereplők összetalálkoznak, beszélgetni kezdenek, és már éppen indulnának hazafelé, mikor két pandúr hoz ütlegelve egy embert. Nyúzó ugyanis őrült elszántsággal üldözi Violát, a zsiványt, a pandúroknak ezért megparancsolta, hogy fogjanak el mindenkit, aki egy kicsit is gyanús. A pandúrok pedig jobb híján elfogták Petit, a szegény cigányt, mert úgy látták messziről, hogy a falu szélén beszélgetett valakivel, aki akár Viola is lehetett. Ákos védelmébe veszi Petit: semmi köze Violához, Nyúzó viszont mindenképpen rá akarja bizonyítani a bűnösséget. Ekkor azonban kiderül, hogy Peti valójában Sz.-Vilmosra, a közeli településre visz levelet magának Réty alispánnak a megbízásából a közelgő tisztújítással (választással) kapcsolatban, melyben az sz.-vilmosi nemeseket vendégségbe hívja, hogy ezzel a maga pártájára állítsa őket (vagyis lényegében megvesztegeti őket). Ha Réty veszít, és Bántornyi nyer, akkor valószínűleg Nyúzó sem lesz főszolgabíró, hiszen ő Réty embere, ezért hát Nyúzónak is az az érdeke, hogy a levél megérkezzen, Petit tehát szégyenszemre kénytelen elengedni.

Az első fejezetben tehát megismertük a helyszínt, találkoztunk a fontosabb szereplők nagy részével (kivétel Rétyné, Macskaházy és Viola, de ez utóbbiról sok szó esett), és megtudtuk, hogy a történet választás idején játszódik.

II A szerző itt Tengelyi életét írja le gyerekkorától fogva. Tengelyi apja, Tengelyi Ézsaiás arany szívű református pap volt, anyja korán meghalt, apja nagy szeretettel nevelte, őt is papnak szánta. Tengelyi azonban inkább jogot tanult, mert úgy gondolta, ügyvédként többet tud segíteni az elnyomottakon, több eszköze lesz, hogy orvosolja az igazságtalanságokat. Három évet tanult Németországban Rétyvel együtt. Egy kis időt eltöltött Pesten, aztán Réty, aki akkoriban még jó barátja volt, Taksony megyébe hívta jegyzőnek.

Egy időre belekeveredett a politikába egy Konkolyi kamarás úr pártájának oldalán (Réty ellen), mert abban bízott, hogy ez a párt majd az elnyomottakat fogja képviselni, ám csalódnia kellett, mert Konkolyi is csak a saját hasznát kereste a politikában, a színfalak mögött kiegyezett Rétyvel, Tengelyi pedig megélhetés nélkül maradt. Ekkor szeretett bele egy fiatal lányba, Erzsébetbe, akivel össze is házasodtak. Gazdatisztként egy uraságnál kapott munkát. Ez az uraság azonban nagyon kegyetlen és igazságtalan volt a parasztokkal, ezért valaki felgyújtotta az udvarát, rajta Tengelyi szállásával. Az uraság bűnbakot keresve ráfogta Tengelyire, hogy ő a felelős a parasztok nyomorgatásáért, és elbocsátotta. Tengelyi földönfutó lett, de szerencsétlenségében régi barátja, Réty kisegítette: beajánlotta az éppen akkor megürült a tiszaréti jegyzői hivatalba. Tengelyi azóta Tiszaréten él, és egy fia meg egy lánya született: Pista és Vilma (akibe Ákos, Réty fia szerelmes).

III Rétyné Macskaházyval, az ügyvéddel beszélget a család csodálatos kertjében. Rétyné inscriptiot ígért az ügyvédnek egy gonosz terv végrehajtásáért. Vándoryhoz, Macskaházy utasítására betört Cifra, a zsivány, hogy elraboljon tőle bizonyos iratokat, de a rablás nem sikerült, így a szóban forgó papírokat átvitték Tengelyihez. (Majd csak jóval később a XXXIV fejezetből fog kiderülni, hogy Vándory Réty testvére álnéven, és Rétyné a valódi személyazonosságát igazoló iratokat akarja ellopatni, hogy ne kelljen a vagyonon osztozni vele.)

Beszélgetésüket Ákos vizslájának ugatása szakítja félbe. Ákos épen most ért ugyani haza. A kutya valakit érez a bokrokban. Keresni kezdik, ki az, de a titokzatos, hívatlan látogató meglóg.

IV E fejezet helyszíne Tengelyiék portája. Amikor a jegyző hazaér, a lánya, Vilma, elmeséli neki, hogy a faluban végrehajtó járt. A pandúrok Violát akarják kézre keríteni, a saját otthonában várnak rá, a feleségénél, Zuzsinál. Zsuzsi azonban beteg és nyomorog, szenved a pandúrok durvaságától, ezért Vilma elhatározta, hogy hazaviszi Zsuzsit és a gyereket a jegyzőhöz. Tengelyi helyesli Vilma döntését. Tengelyiék jóságos háziasszonya, Liptákné is mindenben segít nekik.

V Itt visszatérünk a III fejezet színhelyére. A titokzatos ember, akit a kutya ugatott, Viola volt. Viola jóképű férfi, magas homloka, hosszú fekete haja van, fekete szeme, napbarnított bőre. A zsivány a tábortűznél találkozik Peti cigánnyal, aki elmeséli neki, mi történt a faluban, és hogy Zsuzsit Tengelyiék vették párfogásukba. Viola elhatározza, hogy belopózik a házba, hogy találkozzon a feleségével, és Tengelyit is figyelmeztetni akarja a veszélyre, mert tudja, hogy Cifra mire készül. Annak ellenére, hogy a pandúrok körülzárták a falut, a zsiványnak sikerül bejutni Tengelyiékhez, találkozik is az asszonnyal, de Nyúzóék rajtaütnek. Már a jegyző ajtajában járnak, amikor a faluban ijedt kiáltás harsan: tűz van, égnek Réty alispán kazlai a birtokán. Nagy felfordulás támad, amiben Violának sikerül kereket oldani. A tüzet Peti gyújtotta, hogy megmentse a zsiványt.       

VI Ákos és a testvére, Etelka sétálgatnak, beszélgetnek a kertjükben. Etelka szőke hajú, fekete szemű lány, arcvonásai szabályosak. A csevegésből megtudjuk, hogy Ákos szerelmes Vilmába, de aggódik, mert a szülők nemigen támogatják a házassági tervét.

VII Nagy választási összejövetelt tartanak Rétynél, a párt szónokai beszédeket mondanak, zászlókat lengetnek. Köztük van Kislaky Bálint és a fia, Kislaky Kálmán, Ákos barátja.

VIII Kálmán és Ákos beszélgetnek a szerelmükről. Kálmán fél, hogy Etelka nem szereti. A szülők azonban bejelentik a társaságnak Kálmán és Etelka házasságát, mindenki ünnepel.

IX Réty hívei hosszan tárgyalnak a választásról, közügyekről.

X Vilma, Tengelyi lánya és Etelka, Réty lánya a jegyző távollétében Tengelyinél tartózkodnak (Tengelyi Bántornyihoz ment), és Violáról, valamint a legényekről (Ákosról és Kálmánról) beszélgetnek. Tizenhat évesek, mindketten szépek és tiszta lelkűek; igazi kebelbarátnők, mivel már gyermekkoruk óta jól ismerik egymást. Ekkor toppan be a csúf kinézetű zsidó (hatalmas fejet cipel egy vékony testen, egyik szeme hiányzik, stb.), Üveges Jancsi, aki Tengelyivel szeretne beszélni, de minthogy nem találja otthon, távozik. A következő pillanatban hazaér Tengelyi, és elmondja, hogy éppen az imént botlott bele Jancsiba. A zsidó amiatt szeretett volna panaszt tenni, hogy a tisztújítás hevületében megverték, az üvegeit összetörték. Hiába, szomorkodik Tengelyi, ilyen a magyar nemes: attól érzi magát jobban, ha helyben hagyja a zsidót. (Valójában Üveges a láda kulcsát lopta el.)

XI Ez a fejezet Cserepesre visz minket, ahol Réty konzervatív pártjának ellenfele, Bántornyi János pártja ülésezik. Ők fontosnak tartják és elvként leszögezik, hogy nem fognak senkit megvesztegetni, becsületes kampányt kívánnak folytatni. Nagy izgalom támad, amikor kiderül, hogy a főispán a megyébe érkezik, és ezúttal kivételesen nem Rétynél, hanem Bántornyinál fog megszállni.

Mikor Bántornyi János fia, Jakab hazaérkezett angliai útjáról, a családi házat teljesen újjáépíttette, ami labirintussá változott a keze nyomán. Saját magát az anglomán fiatalember Jamesnek nevezteti. Jakab és barátja, Krivér itt diskurálnak éppen a választással kapcsolatos teendőkről.

XII Gróf Marosvölgyi, a főispán Porváron, Taksony vármegye fővárosában tartózkodik, hogy a választást felügyelje. A titoknoka Tengelyiről beszél neki: nem igaz politikusi alkat, nem köt kompromisszumokat, hajlíthatatlan ember, aki az elveihez megalkuvás nélkül ragaszkodik. Nagy tekintélye van a megyében. Amikor személyesen találkozik Tengelyivel, a főispán felvilágosítást kér a jegyzőtől, de nem a pártok állásáról, hanem a nép helyzetéről. Tengelyi erre beszél a nyomorról, az iparosodás hiányáról. Igaz, hogy a nép büszke és tartja magát (vagyis erkölcsileg kiváló), de nem rózsás a helyzete. A nemesség sáncokat épített maga köré, amibe nem veszi be a többieket, makacsul védelmezi előjogait. Tengelyi szerint ha a főispán akarná, akkor a tekintélyével olyan embereket is a jó ügy mellé lehetne állítani, akik maguktól nem harcolnának azért. A főispán azonban nem érez ehhez elég hatalmat.

XIII Leszállt Taksony megyére a választás előtti-előtti éj. Réty emberei, Pennaházy vezetésével megszállnak egy kis fogadóban. Itt tartózkodik az sz.-vilmosi Cifra Jancsi, a zsivány, és Üveges Jancsi, a zsidó. Cifra Jancsi már ránézésre is tipikus gonosztevő borzas szemöldökével, szürke szemével, őszülő borostájával. Beszélgetésükből kiderül, hogy Cifra volt az, aki betört a tiszteleteshez, Vándoryhoz. Cifra gyűlöli Violát, amiért az közös zsiványkodásuk során nem hagyta, hogy kedvére raboljon, öljön. A zsidó elmondja, hogy az írások, amiket Cifra a papnál keresett, most Tengelyinél lapulnak egy ládában, amelynek ő ellopta a kulcsait, amikor a jegyzőnél járt. Megbeszélik, hogy száz forintért közösen végrehajtják a lopást. Ám amikor elmennek, és elfedi őket a sötét, egy sötét zugból előbukkan Peti cigány, aki végig hallotta a beszélgetést.

XIV Ákos Porvárról Tiszarétre tart, szerelméhez, Vilmához igyekszik Tengelyiék lakába, ahol malacpecsenyével várja Erzsébet, Tengelyi hitvese. Lassacskán azonban aggódni kezdenek, mert Ákos egyre késik, sűrű köde fedi a vidéket. A gyötrelmes várakozásban igyekszenek megnyugtatni egymást.

Annál nagyobb az öröm, mikor végre mégis megérkezik. Ákosék az esküvőt tervezgetik, bár zavarja őket, hogy a szülők a vagyoni különbség miatt nem állnak egyértelműen mellettük. Az idill azonban zavartalan mindaddig, míg egy zaj meg nem zavarja őket. A zaj Cifráéktól ered, akik éppen igyekeznek betörni a jegyzőhöz. Ez sikerül is, és meg is kaparintják az iratokat, ekkor azonban rájuk támad Viola, akit Peti figyelmeztetett a veszélyre. Szörnyű küzdelem támad, Viola leüti a zsidót, és Petivel elillan a helyszínről (mivel őt is állandóan fenyegetik a pandúrok). Amikor Ákos belép, a zsidót a földön fekve találja. Ebben a pillanatban lövés dördül, Ákos összeesik, az emberek összefutnak, valaki gyilkost kiált.

XV A megyeháza udvarán lefolytatják a szavazást. Tengelyi a kerítésen kívül Bántornyi mellett korteskedik, a választás hevében összekapnak Nyúzóval, aki szemére veti, hogy a jegyző nem is nemesember. Ebből nagy lárma kerekedik, a választók követelik, hogy Tengelyi hozza el megmutatni a nemesi levelét. Addig még csak nem is szavazhat, míg nem bizonyítja ezen okirat meglétét. Egyikük neki is támad, Kislaky kel a védelmére. Elindulnak tehát Tiszarétre az iratokért.

XVI Ákos szerencsére csak könnyebben sérült meg. A láda viszont kinyitva tátong; egyelőre nem tudják, pontosan mi hiányzik belőle, és azt is csak találgatják, mi történt pontosan, és főként, hogy milyen szerepet játszott Viola a történtekben. Zsuzsi, Viola felesége elkeseredik azon, hogy szeretett hitveséről bármi rosszat feltételeznek.

Zsuzsi felidézi fiatalkorát, itt derül fény Viola múltjára is. Zsuzsi szülei korán meghaltak, Liptákné nevelte fel. Elmeséli, milyen szenvedélyes, mély érzelmeket táplált Viola iránt, aki akkor még vagyonos ember volt. Összeházasodtak, és a teljes boldogság napjait élték, mikor első gyermekük született, mintha Isten áldása lett volna rajtuk. Csakhogy a férje nem volt nemesember, és sokszor összetűzésbe került a fiskálissal és a főbíróval, mert a parasztok érdekében szólt ellenük. Azonkívül a főbíró irigykedett Violára a szemrevaló felesége miatt is. Amikor az asszony a második gyermekét várta, rosszul lett. Ezt megtudta a fiskális, és gonoszságból pont akkor hívatta Violát magához, aki nem volt hajlandó magára hagyni a feleségét. A főszolgabíró erre pandúrokat küldött Violáért, és megkötözve vitette a kastélyba. Ott azonban, amikor meg akarták vesszőzni, Viola nekirontott a pandúroknak, és egy baltával lecsapta egyikük fejét, a főispánéval együtt. Ekkor el kellett bujdosnia, így lett belőle zsivány.

Zsuzsi bánata, elkeseredése olyan mértékű, hogy elindul megkeresni Violát, hogy maga kérdezze meg tőle, mit tud az elrablott holmikról. Ekkor lép be a házba Tengelyi. Amikor látja, hogy hiányzik a nemesi levele, kétségbeesik. Vándory vigasztalni próbálja, ám Tengelyi reálisabban látja a helyzetét, felismeri, milyen sötét összeesküvés áldozata lett. Ráadásul az is aggasztja, hogy Ákos, aki éjszaka, titokban, jött a lányához, rossz hírbe keverheti Vilmát. Emiatt még a feleségére is borzalmasan megharagszik, ám később kiengesztelődik.

XVII Ákos otthon lábadozik, vele van Kálmán is. Feszültséget okozott köztük az, hogy Kálmán a választás napján Rétyvel, vagyis Ákos apjával szemben Tengelyit pártolta. Rossz a hangulat lelkileg, ezt tükrözi a kinti őszi köd is. Ott van velük János, az öreg huszár is, aki gyerekkorától Kálmán nevelője volt, később pedig pesti tanulmányai során inasaként szolgálta, az író hosszan részletezi kettejük szeretetteljes kapcsolatát.

Kálmán elmondja Ákosnak, hogy Tengelyi összeesküvésre gyanakszik, és feltételezi: Ákos mostohája a szálak mozgatója. Nagyon gyanús ugyanis, hogy egymás után két lopás történt, és mindkét esetben iratokat kerestek.

Itt előkerül egy családi történet Ákosékról: Ákos apjának, Rétynek volt egy testvére egy másik nőtől (nem Ákos nagyanyjától), akit a második feleség annyit gyötört, hogy az elszökött otthonról. Ennek a titokzatos személynek lehet valami köze Vándory irományaihoz (a regény végén jut napvilágra a titok, hogy Vándory ez a rejtélyes testvér).

Miután Serer doktor megvizsgálja Ákos sebét, és megállapítotja, hogy jól gyógyul, majd a hosszasan beszélget a huszárral (ennek nincs különösebb jelentősége a cselekmény szempontjából), aztán távoznak. Ákos ezután a mostohájával beszélget. Rétyné ellenzi a Vilmával kötendő házasságát, mivel Tengelyi nem nemes, ám Ákos védelmébe veszi a jegyzőt. Mikor a mostoha távozik, Ákos és Kálmán arról beszél, vajon valóban Rétyné keze van-e a rablásban. Magát a rablást vagy a zsidó, vagy Viola követte el, Kálmán ezért elindul, hogy felkeresse a gulyást, aki valószínűleg ismeri Violát, hátha ő tud valamit.

XXVII Novemberi ködös nap, Tiszarét pusztasága ilyenkor teljesen lehangolja az embert, a növények és hegyek nélküli sík táj sivárságot áraszt. Zsuzsi a gulyás felé tart abban a reményben, hogy valami hírt hall férjéről. Amikor megérkezik Istvánhoz, a gulyáshoz, ott találja Petit is. Mindkét férfi nagyon rémült: Viola bajban van. Amikor ugyanis a rablás után Viola elmenekült Tengelyiéktől, az öreg gulyáshoz ment, és üzenetet hagyott Peti cigánynak, hogy kövesse az sz-vilmosi erdőbe, rejtekhelyére. István gulyás azonban ezt az üzenetet Cifrának is átadta, mert nem tudta, hogy Viola egykori zsiványtársa valójában ellenség. Így azonban kiderült Viola rejtekhelye, és a pandúrok most oda tartanak Macskaházyval, Réty emberével, hogy elfogják. Egy szekérrel István és Zsuzsi is az akció színhelyére indulnak.

XIX Garacson, Nyúzó Pál főbíró lakhelyén járunk. A vidék sivár, csupa agyag, a roskatag házak össze-vissza, az emberek búskomorak. Nyúzó otthon tartózkodik, most jött meg a tisztújításról. A szavazás gyorsan véget ért: miután a szavazók megtudták, hogy Bántornyi pártjában nemtelen ember (Tengelyi) is tartózkodott, mind Rétyre szavaztak, Nyúzót újra megválasztották főszolgabírónak, Kenyházi Andrást esküdtnek. Útban Tiszarétre megálltak Garacson, hogy egy jót egyenek, ünneplik a győzelmet. Megérkezik Macskaházy azzal, hogy most kell elkapni Violát, és elvenni tőle az írásokat. Nosza, indulás!

XX Nyúzóék és Zsuzsiék is az sz.-vilmosi erdőbe tartanak, az olvasó izgulhat, ki ér oda előbb. Nyúzóék nagyon szenvednek a sáros, hideg időben, félnek, hogy megfáznak. Valóságos üldözési jelenet: „Monddsza, Zsuzsi, de igaz lelkedre mond, mentél-e így életedben?”, kérdi István gulyás. A kiáradt Tisza azonban útjukat állja. Köd van és sötét, nehezen találják az utat az erdőbe, Zsuzsi kétségbeesik, mivel ő ilyen körülmények között nem tarthat a férfiakkal. Itt tanyázik Viola a tölgyerdőben, egy kis kunyhóban két cimborájával. Az egyik Rácz Andor, a másik Mészáros névre hallgat. Sötétség van, a varjak kárognak. Viola visszagondol régi boldog napjaira, aztán az igazságtalanságokra, amik érték. Ekkor meghallja az ágak ropogását: emberek jönnek. Meg is érkeznek Nyúzóék, Viola a társaival elsáncolja magát a kunyhóban, két embert eltalálnak tűzharcban az ostromlók közül. A többiek ettől eléggé megrémülnek, a komisszáriusnak is belelőnek a kezébe. Viola társai is rettegnek, ő maga azonban nyugodt, meg van győződve arról, hogy ez az utolsó órája. Nyúzónak szörnyű gondolata támad: fel kell gyújtani a kunyhót. Ekkor Violának eszébe jutnak Tengelyi iratai, amelyeket magánál tart: nem engedheti, hogy ezek is a láng martalékai legyenek. Kirohan a házból, ekkor elfogják. Közben a zsiványok puskapora lángra kap, a ház a bent maradt zsiványokkal együtt a levegőbe repül. Amikor kicsit később Petiék odaérnek, látják, hogy már késő, Zsuzsi elájul.

XXI Amikor Zsuzsi magához tér, Petiékkel szemügyre veszik a kunyhó romjait, nem tudják, mit történhetett pontosan. Látják a holttesteket, és hogy Viola nincs köztük. Violát közben a pandúrok elhurcolják. A zsivány rádöbben, hogy az írások rossz kezekbe kerültek. Peti megtudja, hogy Violát Kislakra fogják vinni, ahol statáriumot ülnek felette (a statárium rögtönítélő törvényszék).

XXII Megkezdődik az ítélkezés Kislakon, Kislaky vezetésével. Az emberek összegyűlnek a látványosságra, Kislakyné aggódik, nem szeretne egy akasztott embert a háza közelébe. A dolgok állása nem sok jót ígér: a bírák beszélgetéséből kiderül, hogy a statáriumokon általában azt is halálba küldik, akit egy rendes bíróság talán el sem ítélne. Völgyesy, az alügyész is tagja a statáriumnak, de csak mint jegyző, szavazati joga nincs. Völgyesy testi hibája, púpossága magába zárkózóvá teszi, de a jelleme egyenes és feltétlen híve az igazságosságnak.

Völgyesy hosszas, hősies vitában mindent érvet felhoz a halálos ítélet ellen, ám kifogásait Nyúzóék rendre félresöprik. Elővezetik Violát, aki már beletörődött a sorsába, elfogadta a halált, de azt kéri, hogy legalább az iratok kerüljenek vissza Tengelyihez. Nyúzó és Macskaházy azonban letagadja, hogy léteztek volna ilyenek, szerintük Viola csak egy alsóneműt hozott ki a házból a tarisznyában, nem pedig papirost. Viola elmondja azt is, hogy ő tudomást szerzett előzőleg a bűnről Petitől, és figyelmeztetni akarta Tengelyiéket, de Violának ezt a közlését nem is veszik bele a jegyzőkönyvbe, ami miatt Völgyesy törvénytelennek nevezi az egészet. Nyúzóék mindent elkövetnek, hogy Violát mielőbb kötélre juttassák. Völgyesy lemond a jegyzőségről, ez felháborítja a statárium tagjait. Völgyesy azonban kitart amellett, hogy a törvényszék nem törvényesen jár el, szerinte nem egyértelmű, hogy Viola esetét statáriumnak kell-e egyáltalán tárgyalni, vagy rendes törvényszéknek. Völgyesy hangsúlyozza azt is, hogy a bírók között is részrehajlás van, hiszen Nyúzó és Viola között régi személyes ellenségeskedés áll, ez szintén megkérdőjelezi az eljárás szabályosságát. Ráadásul a rab csak akkor igazolhatná magát a vádak alól, ha életben marad, és ebből Völgyesy rájön, hogy a bíráknak érdekükben áll elhallgattatni Violát, vagyis titkolnak valamit.

Úgy tűnik, a halálos ítélet megszülethet, ám Kislaky, az elnök bizonytalankodik, szeretné másnapra halasztani a döntést. (A statáriumon egy db nem szavazat is elég, hogy ne történjék meg a kivégzés). Ebben a pillanatban zokogva beront Violáné a gyerekkel, hogy kegyelmet könyörögjön. A halálos ítéletet végül kimondják, Kislaky lelkiismeret-furdalásba esik, Violát elzárják a másnapi akasztásig.

XXIII Megérkezik Kálmán és kedves huszárja, János. Ákos kérésére jöttek, hogy megmentsék Violát. Az épület előtt összetalálkoznak Völgyesyvel, aki elmondja nekik, hogy az ítéletet már meghozták. Völgyesy fel van háborodva a törvénytelenségen, tanakodni kezdenek, mit lehetne tenni. János huszár kiötli, hogy ki lehetne szabadítani Violát. Az a szokás, hogy a foglyot az udvaron őrzik, de most nagyon hidegre fordult az idő, úgyhogy beviszik a polyváskamrába. A kamrába viszont a padláson keresztül be lehet jutni a szomszédos magtárból, az őröket pedig majd leitatják. Kálmánék nagyon megörülnek a huszár tervének. Csak a kamra kulcsát kell megszerezni, ami Kálmán édesanyjánál van.

Közben Kálmán apját borzalmasan gyötri a bűntudat, hogy megmenthette volna Violát, és nem tette. Feleségének elpanaszolja, mennyire megbánta a saját gyáva, megalkuvó döntését. Ekkor jön Kálmán a szöktetés tervével, ezen a szülők nagyon megkönnyebbülnek, az anya kitörő örömmel adja oda neki a kulcsot.

XXIV Sikerül mindenkit leitatni, az őrök elalszanak. Macskaházy azonban nem részegedett le, amikor Kálmánék a padláson vannak, egyszerre előbukkan, látja a részeg őröket, hallja a zajt, és rájön, hogy ki akarják szabadítani Violát. Elrohan, hogy felkeltse a tiszttartót. Mikor azonban a kamrához érnek, a rabot már nem találják ott.

XXV Macskaházy megérkezik Tiszarétre Rétyékhez, ahol Ákos még lábadozik. Az éj leple alatt találkozik Rétynével, és elújságolja neki, hogy megszerezte Tengelyi iratait a Vándoryéival együtt. Tűzbe dobta mindet, hogy ne okozzanak több bajt. Etelka titokban kihallgatja a beszélgetésüket. Az iratokat azonban valójában nem semmisítette meg, hanem a fiókjába zárta azokat.

Ezután kerül sor Ákos és az apja között a nagy beszélgetésre. A fiú közli Rétyvel, hogy el akarja venni Vilmát. Réty helyteleníti az ötletet, hiszen Vilma nem nemes, és még szegény is. Ahhoz, hogy az ember az életben jusson valamire, családi kapcsolatok kellenek, mondja. A helyzet akkor mérgesedik el, amikor megjelenik Rétyné, és ugyanezt jóval durvább stílusban közli a fiatalemberrel, mélységesen ellenséges magatartást tanúsítva Ákos és Vilma iránt; a lányt durván sértegeti. Ákos erre alávalónak, zsiványnak, tolvajnak nevezi mostohaanyját. Az indulatok tehát teljesen elszabadulnak, a konfliktus pedig azzal ér véget, hogy Réty kitagadja a fiát.

XXVI Rétyné gyötrő gondolatok közt őrlődik, amikor felbukkan Macskaházy. Rétyné inskripciót ígért neki az iratokért cserébe, most ezt az ígéretet szeretné behajtani, azon kívül még öt darab váltót is követel (ötvenezer forint pengő). Ha ezt nem kapja meg, felhasználja Tengelyi iratait Rétyné ellen. Ha kell, elmegy a törvényszékre, és tanúskodik Viola mellett bizonyítva, hogy az iratokat elrablásában tényleg nem a zsivány a hibás, hanem az asszony. Rétynét tehát a tömlöc fenyegeti.

XXVII Macskaházy fél, hogy Rétyné esetleg túljár az eszén, ezért úgy akarja bebiztosítani magát, hogy Tengelyiéknek is felajánlja az iratokat. El is megy hozzájuk, amikor a jegyző nincs otthon. Először a biztonság kedvéért az asszonynál akarja behízelegni magát, mivel tudja, hogy Tengelyi rögtön kidobná. Rendkívül bő lére eresztve, nagy körülményesen beszélni kezd az irományokról. Ezután Ákos és Vilma tervezett házasságára tereli a szót, Ákost megbízhatatlan alaknak festi le, és maga ajánlkozik vőlegénynek (ez utóbbi tettet az írónak nem igazán sikerült motiválttá, indokolttá tenni). Erre viszont Erzsébet dühödten kiutasítja a házból. Közben hazaérkezik a jegyző, aki méginkább dühödt hangnemben kergeti el Macskaházyt.

XXVIII Macskaházy hazaér, rájön, hogy ostobaságot tett a lánykéréssel. Amikor a lakásba lép, döbbenten fedezi fel, hogy elromlott az ajtó zárja. Nem tud mit tenni, lefekszik aludni. Hirtelen neszt hall, és ekkor előtte áll Viola. A zsivány Tengelyi iratait követeli tőle. Macskaházy oda is adja neki, de közben pisztolyt ránt, és el akarja sütni. A zsivány azonban kicsavarja a kezéből. Violának ekkor eszébe jut az összes megaláztatás és igazságtalanság, ami érte. Elönti a düh és a keserűség, felkap egy kést, és Macskaházy mellkasába döfi, aztán elmenekül az iratokkal, amelyekből a földre hull néhány lap. Amikor a zajra belépnek a szakácsok, megpillantják az utolsó leheleténél járó Macskaházyt, aki Tengelyi nevét hörgi. Tengelyi iratairól akarhatott beszélni, de csak a névig jut, a szakácsok így azt hiszik, a gyilkosát nevezte meg a jegyzőt emlegetve.

XXIX Viola éjjel titkos találkozóra hívja Tengelyit a falu szélére Törökdombra, hogy átadja neki a Macskaházytól megszerzett iratokat. Novemberi hideg, ködös éjszaka van. Tengelyi elmegy a találkozóra, ám Viola nem ér oda, mert Réty kocsisa és egy másik ember üldözi, a jegyző így hazamegy. Az üldözők látják, hogy Viola nyoma Tengelyi háza felé tart, arra gyanakodnak, hogy a zsivány esetleg ott bújt el. Beszélnek is Tengelyivel, és látják, hogy a csizmája csupa sár, kint járt valahol. Gyanakszanak, hogy talán éppen Réty házánál: lehet, hogy éppen ő a gyilkos (ez egybevágna azzal, amit Macskaházy utolsó szavai alapján gyanítani lehet).

XXX Közben egy másik jelölt is képbe kerül mint gyanúsított: az üveges zsidó, aki a tett idején éppen a kastély körül járt. Kézre is kerítik a nyomorultat, Nyúzó gyötörni kezdi. Közben kihallgatják a szakácsokat, akinek az elbeszéléséből kiderül, hogy Macskaházy utolsó szava Tengelyi neve volt. Nyúzó fő gyanúsítottja tehát Tengelyi lesz, és ezen az sem változtat, hogy többen hangsúlyozzák: nem biztos, hogy az ügyvéd azért említette a nevet, mert a jegyző volt a gyilkosa. Ráadásul a nagy tanakodásban az is kiderül, hogy Macskaházy a halála előtt a jegyzőnél járt, és erősen összeszólalkoztak. Ez megerősíti Tengelyi bűnösségének gyanúját, hiszen indokot szolgáltat a bűntetthez. Rétyné közben a holttest körül az iratokat keresi, és csalódottan látja, hogy csak néhány lap van ott, ebből rájön, hogy a többit elrabolták. Réty is meglátja az írásokat, de ő nem érti, mit keresnek ott (ő nincs benne a bűntényben).

Tengelyi helyzete tovább nehezedik, mikor kiderül, hogy a botját megtalálták nem messze a kastélytól, ami megerősíti, hogy arra járt. Maga Réty viszont nem hisz Tengelyi bűnösségében.

XXXI Tengelyi éppen Vándoryval beszélget, mikor Liptákné érkezik a hírrel, hogy a főbíró Tengelyihez jött, letartóztatni a gyilkosság ügyében. Nyúzóék felsorolják a Tengelyi ellen szóló körülményeket, a jegyző igyekszik menteni magát, de sikertelenül. Kiderül az is, amiről Tengelyi sem tudott: Liptákné rövid ideig a házukban rejtegette Violát. Tengelyit elviszik, Ákos tudomást szerezve a dolgokról Erzsébethez és Vilmához siet, mindannyian elkeserednek, teljes az összeomlás. Réty viszont mellettük áll, megígéri, hogy segíteni fog.

XXXII Tengelyit Porvár megyeházának börtönébe viszik. Jellegzetes épület a magyar megyeház: itt vigadnak az elöljárók is, és itt őrzik a rabokat is. Tanakodnak, milyen vasat verjenek Tengelyire, mikor Völgyesi közbelép, hogy egyáltalán nem szükséges a vas, csak felesleges kínzás lenne. Taksony megyében megmaradtak a középkori tömlöcök, amelyek nem túl kellemesek: a föld alá építették őket, szűkösek, és rossz a levegő. Van már újabb építésű börtöne is Porvárnak a föld felett, újabban ide szállásolják az elítélteket, de Nyúzóék azzal fenyegetőznek Völgyesy szavai miatt, hogy a jegyzőt ebbe a régi börtönbe viszik.

XXXIII Tengelyi a teljes elhagyatottság és kétségbeesés állapotában, sorsának mélypontján a tömlöcben ül. Beszélgetni kezd három rabtársával. Kiderül, hogy az egyik már ötvennégy éve bent sínylődik. Amikor az őr belép, és fényt gyújt, Tengelyi megpillantja, milyen szörnyű helyre jutott. A falakról nedvesség csorog; az öregember, akivel az előbb beszélt, borzalmas látványt nyújt sovány, gonosz arcával, fehér bőrével. Van ott még egy másik férfi, és két tizenéves gyerek. A szerző itt egy kicsit értekezik a börtönök igazságtalan, nyomorú állapotáról.

XXXIV A szerző itt hosszabban beszél Rétyről. Az alispán szívében jó ember, de gyenge, szereti a népszerűséget, és kerüli a konfliktusokat. Tengelyivel régebben barátok voltak, de mikor Réty alispán lett, már nemigen kereste a jegyző társaságát. Első házassága boldog volt, de az első felesége meghalt. Réty második, mostani feleségét nem azért vette el, mert ő maga szerette, hanem azért, mert a nő szép és okos volt, ő pedig élvezte, hogy mindenki irigyli őt az asszony miatt. Rétyné azonban rendkívül becsvágyó, mindig elégedetlenkedik, és ez megkeseríti férje életét. Réty tudja, hogy a felesége keze van a Tengelyit ért igazságtalanságban, de nincs ereje dönteni: ha hagyja, hogy Tengelyit elítéljék, abban a hallgatása miatt ő is bűnrészes, ha viszont leleplezi feleségét, akkor őt is a társadalom megvetése fogja sújtani, és vége a viszonylagos családi békének is.

Réty ekkor levelet kap Vándorytól, amit a szerző szó szerint közöl. Ennek a szövegéből kiderül, hogy Vándory az a titokzatos testvér, akiről már szó volt. Vándory élete nagyon megkeseredett, mikor az apjuk új nőt hozott a házhoz, aki csak Rétyt szerette, őt pedig nem. Ezért ment Vándory külföldre, Göttingába. Vándory most arra kéri testvérét, lépjen közbe Tengelyi érdekében.

Amikor Réty a levél végére ér, személyesen is előtte áll Vándory, aki eljött, hogy rábeszélje testvérét a helyes útra. Elmondja, hogy hiányoznak az ő iratai is, akárcsak a Tengelyié. Összeáll lassan a kép: Rétyné lopatta el Vándory papírjait azért, hogy ne lehessen bizonyítani, hogy ő Réty testvére, mert így nem kell neki adni semmit a vagyonból. Réty a testvér hatására elhatározza, hogy segíteni fog.

XXXV Erzsébet, Tengelyi felesége Porváron tartózkodik, hogy férje közelében legyen. A jegyző jellemét méginkább megkeményítették a sorscsapások. Réty időközben a jegyzőt az alsóbb börtönből áthelyeztette egy felsőbb szobába. Több hónap telt el, március van. Réty Völgyesyvel, az ügyvédjével beszélget. Rosszul áll a szénájuk, minden érv Tengelyi ellen szól. János huszár érkezik látogatóba, és, akárcsak Viola szökésénél, ezúttal is ő találja meg a megoldást: el kell hozni Violát! Ha sikerülne kézre keríteni, akkor be lehetne bizonyítani, hogy a gyilkosságot ő követte el, ezzel pedig be lenne bizonyítva a jegyző ártatlansága. De hogyan jussanak a nyomára? Jánosnak erre is akad ötlete: dolgozik a konyhán egy rab, Csavargós Gazsi, aki ismer minden zsiványt a környéken. Ki kell tehát juttatni Gazsit, aki Viola nyomára vezethet, János huszár majd elmegy vele álruhában a célszemélyhez.

XXXVI Tífusz tör ki a börtönben. A főorvos, aki ismeretségei, és nem tudása alapján neveztetett ki, nemigen foglalkozik a rabok gyógyításával. A börtönnek van ugyan külön kórháza, de itt csak 6 személy fér el, míg maga az épület kb. 500 rabot zár magába, ez tehát nem elég a probléma orvoslásához. A rabok kétségbeesettek, az egész börtönt gyász és a rettegés emészti.

Vándory gyakran látogatja a rabokat, lelket önt beléjük, a jó útra tereli őket. Ezen elítéltek közt ott van Üveges János, a zsidó is. A szerző itt védelmébe veszi a zsidót: nem az ő hibája, hogy olyan ember, amilyen, hiszen a zsidót a társadalom kiveti, nem hagyja neki, hogy rendes, becsületes úton érvényesüljön. János is sokat szenvedett, nélkülözött, gúny és megvetés sújtotta mindenütt, és még torz külseje miatt is elfordulnak tőle az emberek. A zsidó nagy nehezen bizalmába fogadja a tiszteletest, és a halálos ágyán beszél vele. Elmondja Vándorynak, hogy a kastélyban járt a gyilkosság idején, és tudja: Viola volt a tettes.

XXXVII Vándory elindul, hogy tanúkat szerezzen a zsidó vallomásához. A megyeházán éppen gyűléseznek, a lelkész magával viszi Bántornyit és Völgyesit. Rétyné a szobája ablakából látja, hogy Vándory nagyon sokat mozgolódik a zsidó börtöne körül. Megretten, hogy a zsidó esetleg elmond valamit arról, hogy az egész ügy szálai az asszony kezében futottak össze. Rémületében teljesen elveszti a fejét, a szekrényből mérget vesz elő, és elhatározza, hogy megissza. Később azonban elveti ezt a gondolatot. Legalábbis előbb beszélnie kell a zsidóval, éjjel titokban be is megy hozzá. A haláltusáját vívó Üvegestől megtudja, hogy az mindent elmondott az ügyvédnek, és a halál torkában már nem is fog ezen változtatni, szemére veti Rétynének a szörnyű bűnt, amit elkövettek.

Az asszony borzalmas hangulatban ér haza, a szobájába zárkózik. A szobalány látja, milyen feldúlt, aggódik miatta. Ekkor jön Vándory, aki szintén rosszat sejt, mivel megtudta, hogy az asszony előzőleg a zsidónál járt. Csatlakozik hozzájuk Réty is, feltörik az ajtót, de már késő. A méregpohár üres, Rétyné még él, de már utolsó lélegzetét veszi. Amikor Réty mellé térdel, a szerző szép kifejezésével „szemei elvesztik fényöket”, és Rétyné „nem vala többé.”

XXXVIII Rétynét eltemetik, az eset nagy port ver fel a környéken, találgatják, mi lehetett e halál oka. Eötvös érdekesen fogalmaz: „Minden ember, a legszerényebb körben töltötte bár életét, egyszer magára vonja embertársai figyelmét – s e pillanat az, melyben eltemettetik.”

Viszont a zsidó vallomása nem nyújt elég segítséget Tengelyinek ahhoz, hogy felmentsék: az üvegest megbízhatatlan tanúnak tartják, és továbbra is minden a szegény jegyző ellen szól (hiszen csak neki volt indítéka a bűntett elkövetésére). Közben a huszár János már két hete elment Csavargóssal, és még nem kerítették elő Violát. Pedig bejárják az egész környéket, árkon-bokron keresztül. Ám János nem adja fel a reményt, hiszen, mint mondja, „ki egy úton, ha csak ballagva is, továbbmegy, mindig messzire jut, sőt végre az elérhetetlennek gondolt célt is elérheti.” Hidegben, sárban és esőben bolyonganak. Mát teljesen eltévednek az erdő feketeségében, mikor tábortüzet látnak, és a gulyásról, aki mellette melegszik, kiderül, hogy ismeri Viola búvóhelyét.

Viola maga is gulyásként él álnéven egy tanyán Zsuzsival. Nagy tragédia, hogy ezen idő alatt mindkét gyermekük meghalt, az egyik megfázott, a másik himlős lett. Viola úgy érzi, ez Isten büntetése.

Ekkor talál rá a huszár János Violára. Azt szeretné, ha vallomást tenne. Viola, aki eddig nem is tudta, hogy Tengelyit gyanúsítják a gyilkossággal, elhatározza, hogy a törvénykezés előtt vállalja a bűnét. Neki már egyébként sincs mit vesztenie, hiszen számkivetett lett, a gyermekei meghaltak.   

XXXIX Viola elindul, hogy feladja magát. Megbékélt a sorssal, a táj nyugodt és derűs, akárcsak a zsivány lelke: „a félhold, mely könnyű fellegek között lebegett az égen, fényesen önté le ezüst sugárait, s minden ünnepélyes csendben állt a szelíd világítása alatt.” Ez egy olyan pillanat, amikor „a nagy láthatáron körültekintve érezzük egész parányiságunkat, s önszerencsétlenségünk kisebbnek tűnik, mily kevés s mily múlékony egész létünk.”

Viola Ákoshoz tart, de közben a pandúrok, akik közül az egyik Cifra, üldözőbe veszik. Éppen amikor Ákos közelébe ér, a golyó eltalálja. Utolsó erejével átadja a papírokat, amiken még ott van Macskaházy vére, és most Viola friss vére.

Ezzel lényegében lezárul a történet, az író búcsúzóul még néhány szóban összefoglalja hősei további sorsát.