Az olvasás kalandja

Első rész

    Éhínség dúl két vármegyében (az író nem nevezi meg ezeket, a kötet utószava szerint Zemplénről van szó). Emberek vándorolnak a hideg, sűrű erdő ösvényein. Köztük van egy nagyon idős ember és egy szőke kislány, Marina. A családtagjaik mind meghaltak, csak ők ketten maradtak életben. Egy úri hintó halad el mellettük, a benne ülő alak durván rájuk förmed, hogy takarodjanak az útból (Krénfy Adolf az, mint később kiderül). Az öregember a kislánnyal az erdőbe megy. Egy helyen lefekszik, mondván, hogy meg fog halni, a kislány vándoroljon tovább.

  A gyereket rövidesen fel is veszi egy arra járó család, akik azonban rögvest találkoznak három férfival, akik a saját kocsijuk mellett ballagnak, hogy megkönnyítsék a lovak dolgát. Az egyik erős testalkatú férfiember, ő az alispán (vicispán) Lippay Kálmán, a másik időskorú úr, Érkelety Menyhért főjegyző, a harmadik pedig egy jóképű fiatalember, a megye főügyésze (főfiskálisa), Fenyéry Endre, igazi idealista. Táblabírák ők, akik azért érkeztek, hogy kivizsgálják az éhínség ügyét. A középkorú férfi azt mondja a családnak, a kislányt szívesen magához venné és felnevelné, azok oda is adják Marinát. A gyerek elmeséli, mi történt a szépapjával, erre a táblabírák megkeresik a vénembert, akit még életben találnak. Levest melegítenek neki, hogy magához térjen. Az öreg felismeri az alispánt, akinek a földjén évtizedekig dolgozott, az alispán is ráismer Sztropkó Mihályra.

  Ahogy tovább haladnak egy férfival találkoznak, akit az író a kiálló fogairól „agyaras embernek” nevez. (Ő Boros, Krénfy ispánja, azaz inasa). Egy tehenet visz, mellette egy síró család kullog. Az alispán kérdésére kiderül, hogy a családfőt Popáknak hívják, és megegyezetett Krénfyvel, hogy sajtot készít neki, ha pedig nem teljesíti a szerződést, az agyaras megbotozhatja, vagy elveheti a teheneit. A sajt nem készült el, mivel az éhínségben hét szarvasmarha elpusztult, csak Riska maradt meg. Az agyaras erre meg akarta botozni Popákot, de hat ütés után a család azt mondta, inkább vigye el a tehenet, ne bántsa az embert. Az alispán erre ítéletet mond: az ember saját testéről nem lehet szerződést kötni. A tehenet vissza kell adni, és vele a botütéseket is. A hajduk erre megvesszőzik az agyarast, aki bosszút esküszik.

   Az alispán beszélgetni kezd a családdal, azt kérdezi, szerintük mi lehet az éhínség oka, azok a falu boszorkányát okolják. 

  Megérkeznek Kallósfalvára, és a bíróval, az „ifjabbnak” nevezett, valójában nyolcvan éves Sztropkó Mihállyal kezdenek beszélgetni, aki előadja nekik a falu állapotát. Amikor az uraság meghalt, haszonbérlő költözött a faluba, Krénfy Adolf, és szeszgyárat épített. Az emberek elhagyták a malmokat, oda mentek dolgozni, közben inni is kezdtek, elhanyagolták a földjeiket. Árvíz is pusztított, amiben elveszett mindenük; most éheznek, van, aki fűrészporból süt kenyeret, sokan éhenhaltak. Elmennek a gyárhoz, egy Márton nevű „garaboncás,” másképpen csavargó is szeretne bejutni, és élelmet szerezni, de a gyárba nem engedik be őket az ottaniak. A falubeliek egyébként meg vannak győződve arról, hogy egy boszorkány lakik a gyárban, az átkozta meg őket.

   Ekkor váratlanul egy társzekér érkezik egy kék szemű nővel. A nő hosszadalmas, cikornyás beszédbe kezd, amelynek a lényege: egy titokzatos, magát meg nem nevező valaki küldte, hogy hozzon kenyeret, gyümölcsöt és egyéb élelmiszereket az embereknek. Olyan ez, mondja, mint manna az égből, melyet a magas kéményes szeszgyár, az újkori Bábel, az éhség tornya előtt kell szétosztani az embereknek. Az éhezők érkeznek is, szétkapkodják az elemózsiát.

  A bírák tovább haladnak, és pont egy irányba mennek a titokzatos nővel, ugyanahhoz az erdei kastélyhoz érkeznek meg.

  Folytassuk most máshol a történetet, mondja az elbeszélő. Brenócvárat a tatárjárás ideje alatt építették, de nem a tatárok ellen, hanem hogy kifosszák a menekülőket. A grófok azóta elszegényedtek, a várat egy bérlő, Krénfy lakja. Az épületet átalakították praktikus célokra (pl. istálló, magtár lett benne). A termek tele vannak zsúfolva értékes könyvekkel és műtárgyakkal, amikhez Krénfy ugyan nem ért, de sikerült azokat elkoboznia az adósaitól.

   Most érkezik Boros, Krénfy ispánja, akit a deputáció (a három táblabíró) elnáspángolt. Együtt kisütik, hogy a táblabírák el fogják kobozni a vármegyében a felesleges gabonát, hogy az éhezőknek adják. Tanakodni kezdenek, hogy mit lehetne tenni, közben megvacsoráznak, Krénfy nagy szenvedéssel látja, Boros hogy eszik meg két szeletet a kenyeréből, de hát meg kell várnia, amíg az ispánja kitalál valamit.

    Boros végül előáll a tervvel. Brenóc uradalomba benyúlik egy darab föld, és szinte kettészeli azt, ez a földnyelv részben a Tarnóczyak tulajdona, részben a Fenyéryeké. Fenyéry az az ügyész, aki a vicispánnal most a helyszínre érkezett. A Tarnóczyak viszont haragban vannak a brenóci grófokkal. Idáig jut Boros a beszédben, amikor Krénfy, megelégelve a sok evést és beszédet, kidobja. Amit ezután mondott volna Boros, azt maga is kitalálta. Levelet ír a grófnak, és meghívja magához, emellett mindenféle csecsebecséket, nyalánkságokat rendel.

    Néhány nap telik el. Krénfy kicsinosítja a várat, többnyire hamisított és kölcsönkért portékákkal. Úgy van, hogy éjjel érkeznek a grófék, ám csak az üres hintójuk jut le a várba, ők maguk leszálltak korábban, sétát tettek az erdőben, és a fogadóban aludtak. (Teljesen felesleges, anekdotikus kitérő). Korán reggel toppannak be a várba, Krénfy álmosan pattan ki az ágyból. Maróth István a fiával, a viaszbábra emlékeztető Illéssel és lányával, a gyönyörű Cynthia grófnővel érkezett. A grófnő volt az, akibe egy Tarnóczy beleszeretett, ezért Illés kihívta párbajozni, de az megsebesítette Illést.

   Krénfy a következő üzletet ajánlja a grófnak: kifizeti a vár bérleti díját hat évre előre, és ad kölcsön négyezer aranyat, de cserébe írják úgy a szerződést, hogy nem bérleti díjat fizetett, hanem a kastélyt zálogba adták neki a kölcsön miatt. A grófék ebbe bele is egyeznek. Másnap eljönnek megkötni a szerződést. Krénfy körbevezeti őket, ebédre is vendégül látja őket, közben vágyakozó pillantásokat vet Cytnhia grófnő felé. Ekkor érkezik egy inas egy levéllel, amin Illésék felismerik Tarnóczy kézírását, el is sápadnak. Megkérdezik, miről szólt a levél, és amikor Krénfy elmondja nekik, zavarodottan jelentik be, hogy távozni készülnek.

   Cynthia nem akar visszamenni velük, az anyjának a sírjához szeretne látogatni a Marótra. Illés kitalálja, hogy valójában a szerelmének, Tarnóczynak készül üzenni Strasbourgba. Illés elmondja, hogy Tarnóczy leveléből az derült ki, hogy kártyajátékon pénzt vesztett, és börtönbe került. Cynthia azzal fenyegetőzik, hogy színésznőnek áll, ha a családja beleszól az életébe, Illés pedig le akarja lőni Tarnóczyt, ha Cynthia másnap reggelig nem ad választ arra a kérdésre, hogy lemond-e a szerelméről.

   Cynthia Marótra megy az apjával, ahonnan éjszaka megszökik, Krénfyhez indul, hogy tőle kérjen segítséget, a kis lak kutyája követi. Útközben Mártonnal találkozik, akit megkér, vezesse el Brenócra. Együtt indulnak tovább, amikor az erdőben egy árván maradt három éves kisfiúra bukkannak. Cynthia magához veszi a gyereket, úgy haladnak tovább. A szénégető háza mellett visz az útjuk. A nő belép, az ott lakó öregek betegek, éheznek, tartoznak Krénfynek. Cynthia odaadja nekik a nála lévő pénzt, és kéri őket, hogy vigyázzanak a gyerekre. Márton ezen a jótetten teljesen el van képedve.

   Végre elérnek Krénfyhez. A haszonbérlő el van fáradva a vendégség után, érzi, hogy valami üresség tátong a szívében. Cynthia pénzt kér tőle, cserébe felajánlja a maróti házát, amit az anyjától örökölt. Amikor kész az üzenet, Cynthia hirtelen eltűnik egy rejtekajtón, Krénfy hiába keresi. Cynthia a levelet elküldeti Mártonnal Strasobourgba.  Másnap, amikor Illés kérdi, mit válaszol Cynhtia, a lány már nyugodtan nemet mer mondani, hiszen Tarnóczy közben már kiszabadult.

    A néhai Tarnóczy Pál becsületes, szorgalmas ember volt, de a fia, Pál léha ember lett, állandóan adósságot csinál, bár jóképű fiú. Amikor Pál meghalt, félretett pénzét a lányának, Irénnek adta, hogy abból vásárolja meg a testvére részét a birtokból, így a lány lett az uradalom kizárólagos tulajdonosa lett. Sokan szeretnék volna feleségül venni, de ő mindenkit kikosaraz. A szép Dobokyné rendszeres vendég a házban. Fő hobbija a házasságközvetítés, most is ebben az ügyben jött, de Irén nem tud vele foglalkozni, mert az éhezők ellátásával foglalkozik. Pedig Dobokayné nagyon szeretné Csejti Gazsit Irénhez adni.

  Ide érkezik meg a három táblabíró. Dobokaynénak valaha a vicispán udvarolt, de a nő végül Dobokayhoz ment hozzá, most úgy érzi, nem döntött jól. Szeretne újra jóban lenni a férfival, de az nem mutat érdeklődést iránta. Fenyéry sem igen veszi észre Irént, annyira fáradt, hogy az asztalnál elalszik. Dobokyné ennek örül, mert már attól rettegett, hogy Fenyéry esetleg megtetszik Irénnek, és őt választja az általa kiszemelt Csejti Gazsi helyett. Másnap a táblabírák az emberekkel beszélgetnek, jegyzőkönyvet vesznek fel, aztán tovább mennek. A vicispán Marinát otthagyja Irénnek.

   Másnap Irén, Dobokayné és Leonóra, a nevelőnő a hírlapokat olvasgatják, Irén ugyanis nagy előfizető, és az irodalomnak is támogatója. Dobokyné tudja, hogy Gazsi beküldött egy verset, ami Irénhez szól, azt keresi mindenhol, de csak egy szerkesztői jegyzet tudatja, hogy Gazsi verse nem közölhető. Van viszont egy tudósítás, hogy Fenyéry egy nagyszerű beszédet adott elő a székvárosban a megyegyűlésen, aminek a hatására adakozni kezdtek az emberek az éhezők javára. Ez nagyon tetszik Irénnek.

   A küldöttség megérkezik a szeszgyárhoz. Ott vannak az éhezők és Márton is, be akarnak törni, hogy gabonát szerezzenek. Fenyéry félreállítja Mártont, és közli Krénfyvel, hogy a vármegye határozatára ki kell adni a gabonát, fizetnének is érte. Krénfy viszont nem engedi be őket, ő az ügyfeleinek akar szállítani. Fenyéry ekkor maga töri be az ajtót – ehhez viszont nincs joga, ezzel bűnt követett el. Ennek maga is tudatában van, de vállalja a felelősséget. Amikor belép a szeszgyárba, egy fura, kiabáló, ijesztő asszonnyal találkozik, akit az író Lencznének nevez, és aki Krénfyvel is ordítozik, veszekszik. Ő az, akit a felubeliek boszorkánynak tartanak, az író egyelőre nem árulja el, ki ez a nő. Fenyérynek végül szép szóval sikerül lecsendesítenie az asszonyt, és a magtárat megnyitni az éhezők előtt.

   A vicispán Irénéknél tartózkodik, és Fenyéry ügyéről beszélgetnek. Liptay elmondja, hogy a fiatalembertől valószínűleg el fogják kobozni a javait, és börtönbe is fogják zárni. Ekkor belép Fenyéry, félvállról beszél a veszélyről. Irén ezen felzaklatja magát, és kirohan a házból. Fenyéry utána megy, beszélgetésbe elegyednek, és már kész is a szerelem.

   Elkezdődik a per, Fenyéry vagyonát valóban elkobozzák, de nem kerül börtönbe.

Második rész

   Leonóra elhatározza, hogy elmegy Bécsbe, valahogy kegyelemet szerezni Fenyérynek, vele tart Irén is. Bécsben mindent bejárnak, de semmit sem sikerül elérniük. Egy nap aztán sűrű esőben Lenóra mégis elmegy valahova, késő este érkezik vissza a szállásukra. Ekkor meséli el Cynthia történetét. Brenóc grófja megszöktette, elcsábította Cynthai anyját, de egy másik, gazdag nőt akart elvenni. A lány katona apja azonban fegyverrel kényszerítette a grófot, hogy mégis az ő lányával keljen egybe. A gróf az asszonyt a kis házban tartotta, szégyellte a világ előtt, itt nőtt fel Cynthia, és beleszeretett Irén testvérébe.

   A napokban Cynthia apja megtudta, hogy Cynthia titokban meglátogatta Krénfyt. Ezzel szégyent hozott az egész családra, Illés elhagyta Bécset, a menyasszonya felbontotta vele a jegyességet. Marót arra akarta rávenni a lányát, hogy kövessen el öngyilkosságot, ezzel megmenthette volna a család becsületét, ki is keverte neki a mérget. Cynthia azonban nem akart meghalni, erre a gróf maga hajtotta fel az italt. Nem halt meg, de közel járt hozzá, és amikor magához tért, egészen más ember lett belőle. Nem jár már bálokba, csak templomba, és állandóan a szegényeknek adakozik. Leonóra összetalálkozott Cynthiával, aki megígérte, hogy segít, rávette az apját, hogy indítsák újra Fenyéry perét olyan módon, hogy ezúttal Marót gróf lesz a felperes. Cserébe megígérte, hogy lemond Tarnóczyról.

   Néhány nap múlva Leonóra újra felkeresi Cynthiát, hogy elpanaszolja: a lány teljesen tönkrement, mert Krénfy egy 80 ezer frankos váltót hozott neki, amin a testvére aláírása szerepelt. Irén kénytelen volt a hatalmas összegért kezességet vállalni, különben a bátyja gályarabságra kerül. Cynthia nem hiszi, hogy Tarnóczy ilyet tett volna, ír a legénynek, hogy jöjjön haza.

    Illés és Tarnóczy összetalálkoznak a vonaton. Illés párbajozni akar, Tarnóczy azonban erre nem hajlandó, mert neki most az a fontos, hogy megmentse Irént. A fiúk végül megegyeznek abban, hogy hat hónap múlva egy adott állomáson, ahol éppen akkor halad el a vonat, találkoznak, és akkor Tarnóczy áll majd Illés rendelkezésére.

   Irén Dobokynénál lakik, mivel a saját vagyonát elvesztette, már a férfiak sem udvarolnak neki úgy, mint régen. Fenyéry felküzdötte magát az ügyvédi szakmában, jó nevű, elismert ember lett. A vicispán szüreti bált rendez, Dobokynét kéri fel háziasszonynak. Irén nincs ott a bálban, Csejti Gazsi viszont igen, és azzal dicsekszik, hogy Irén nagyon szerelmes belé, de ő nem akar semmit a lánytól. Azt sejteti, hogy talán viszonyuk is volt. Fenyéry ekkor odalép hozzá, és a fülébe súgja, hogy vegye úgy, mintha a tiszteletlenségéért egy pofont kapott volna tőle. Fenyéry aztán egy rövid időre meglép a bálból, és meglátogatja Irént. Azt mondja neki, bízzon benne, mert a következő napokban fura dolgok fognak történni. Ezután visszamegy a bálba.

   A következő nap Fenyéry és Irma összeházasodnak. A nagy nap éjszakáján Fenyéry éjjel elhagyja a házat, az erdőbe megy, ahol Csejti Gazsival párbajozik, meglövi a karján.

   Krénfy meglátogatja Cynthiát és az apját, akik azt kérik tőle, hogy ne bántsa Fenyéryt, álljon el a pertől. Legnagyobb meglepetésükre Krénfy ebbe készségesen beleegyezik. Beszélgetni kezdenek, a gróf még a homeopátiás üvegcséit is megmutatja Krénfynek. Amikor Krénfy elmegy, rövidesen üzen a grófnak, hogy a kolera jeleit észleli magán, és szeretne kérni a homeopátiás szerből. A gróf küld is neki, amiből Krénfy visszaküld egy részt, de az valójában, ahogy később kiderül, méreg, amit a gróf gyanútlanul megiszik, amikor önmagát gyógyítgatja. Röviddel ezután rosszul lesz, és meghal.

  A temetése napján derül ki, hogy Krénfy azzal vádolja Cynthiát, hogy ő mérgezte meg az apját. A boncolás kimutatja a mérgezést. A perben Fenyéry vállalja Cynthia védelmét. Egyszer betoppan hozzájuk Illés. Az a terve, hogy szeretné kivenni Cynthiát Fenyéry felügyelete alól, és börtönbe záratni, mert onnan meg tudná szöktetni, ha elítélik. Fenyéry viszont meggyőzi Illést, hogy Cynthiát fel fogják mentetni, most már Illés is inkább a perre koncentrál.

   Egy napon Krénfy fura, köpönyeges alakot lát a hintójából, megretten, hogy Tarnóczy leselkedik rá.  

    Egy későőszi napon Tarnóczy betoppan Cynthához. A két lány nagyon örül neki, de megrettennek, mert ott tartózkodik náluk Illés is. A két fiatalember azonban nem esik egymásnak, kezet fognak. A lányok ezen nagyon meglepődnek, nem sejtik, hogy a fiúk előzőleg már lebeszélték a párbajt.

   A kis Marinka üzenetet visz Krénfynek a grófnőtől. Krénfy elküldi azzal, hogy várjon a faluszélen a válaszra. Ezután azonban úgy dönt, a válasszal az ispánját, Borost küldi el. Boros éppen akkor üldözi el a szeszgyár elől Mártont. Borosnak a lelkére köti, hogy csak megmutathatja a levelet Cynthiának, de nem adhatja ki a kezéből. Amikor Marinka egy beomlott háztető alatt vár az esőben, látja, hogy Boros közeledik, de hirtelen megjelenik Márton, és leüti az ispánt, aki meg is hal. Márton meglátja Marinkát, aki megijed, hogy a csavargó meg fogja ölni. Márton azonban nem bántja, arra kéri, vigye el a levelet Fenyéryhez, és csak azután jelentse a gyilkosságot.

   Az ügyvéd levelet hoz Krénfynek, idézés a székvárosba a bíróságra. Krénfy erre álöltözetet vesz, mintha egy másik ember lenne, és úgy menekül el. Útközben hallja azt is az emberektől, hogy Borost megölte Márton.

   Lencznét a bíróság elé idézték.  Beszélgetésükből a következők derülnek ki. Lenczné valójában Krénfy felesége, de már a második, mert Krénfynek előtte is volt egy még Brüsszelben, most pedig Cynthiát akarta elvenni. A váltókat ő hamisította Tarnóczy nevére, és ezekre felvette Iréntől a pénzt. Lencznének azt mondta, hogy majd utána mehet, de közben Cynthiával szeretett volna megszökni. A Cynthiának írott leveléből kiderül, hogy a gyilkosság vádját vissza akarta vonni, ha Cynthia beleegyezik, hogy az övé legyen, és Lencznére akarta fogni a bűntényt. Ennek hallatára Lenczné megesküszik, hogy Krénfy a gyilkos: ő volt, aki mérget töltött az orvosságos üvegekbe, amiket a grófnak küldött. Ekkor nyílik a tárgyalóterem ajtaja, és ott áll Krénfy bilincsben, halotti sápadt arccal. A következő napokban tehát Krénfyt elítélik, Cynthiát felmentik. Tarnóczy visszakapja a vagyonát, Illés már nem bánja, hogy Cynthiával szeretik egymást.

    Dobokyné (mivel özvegy) a házasságot tervezi egykori szerelmével, Lippayval, a vicispánnal. Azt kéri tőle, hogy ne ítélje halálra Krénfyt, mert akkor nem megy hozzá (rejtély, hogy miért támogatja a nő a gyilkost). Az alispánt azonban ez nem hatja meg, kimondja a halálos ítéletet.

   Cynthia az elszenvedett traumák miatt lassan kezd megőrülni, búskomorságba esik.

   A párbaj napja elérkezik, Illés hiába várja ellenfelét a megbeszélt állomáson. Egyszer aztán levél érkezik, hogy Tarnóczy öngyilkos lett.

   Márton sokáig bujdosott az erdőben, míg végül elmegy Sztropkóhoz, akivel megbeszéli, hogy feladja magát. Itt tudja meg, hogy Krénfyt kivégezték. A két öreg el is indul a csendőrökhöz, de útközben egy parasztasszonyba botlanak, aki rémülten meséli, hogy veszett farkas támadt a házára, ahol a csecsemője van egy kosárkában felakasztva. Márton odamegy, megöli a farkast, de közben ő is halálos sebet kap.

   Cynthia lélekben halott marad, bár kívülről szépnek, üdének látszik. Lyptai megkéri Leonóra kezét, összeházasodnak.

Értékelés

   Elég gyenge regény. A kötet utószava[i] szerint a történetet Jókai a Pesti Naplóban közölte folytatásokban, és ilyen módon is írta, rögtönözve, előzetes terv nélkül. Ez az oka annak, hogy a mű eredetileg a táblabírókról szólt volna, de aztán egészen más lett belőle: egy bűnügyi, illetve rémtörténet-elemekkel vegyített szentimentális történet, számos horrorisztikus eseménnyel, pl. a lányának mérget adó apával, az öngyilkos Tarnóczyval stb.

   Igen zavaró a sok következetlenség. Teljesen érthetetlen pl., mikért akarja Dobokyné lebeszélni a vicispánt Krénfy kivégzéséről, és az sem igazán világos, miért követ el öngyilkosságot Tarnóczy. Képtelenség, hogy Marót mérget akar adni a lányának, hogy megmentse a család hírnevét, hiszen azelőtt ő is megszöktette a lány anyját, tehát nem sok oka van a büszkeségre. Szintén eléggé elnagyolt az öngyilkosság utáni hirtelen jellemváltás a gróf esetében. A regény elején megjelenik egy sokat beszélő nőalak, aki valószínűleg Irén nevében hoz eleséget az éhezőknek, róla sehol sem derül ki, hogy kicsoda. Az sem világos, miért akarja Irén titokban tartani az adakozást, hiszen nyilvánosan is segít az éhezőkön. Az is ködös, hogy Cynthia miért mond le Tarnóczyról, hogy az apja cserébe segítsen Irénnek a Krénfy elleni harcban. Miért hozna ekkor áldozatot egy ismeretlenért? Eléggé homályos Tarnóczy alakja is: léha vagy becsületes ember? Ráadásul: miért akar Illés azután is párbajozni, hogy Tarnóczy visszakapta a vagyonát, és Illésnek már nincs kifogása a fiú és Cynthia szerelme ellen?

[i] Egyed Ilona, Utószó. A régi jó táblabírák, Unikornis, Bp., 1995 II.