Történet
Két titokzatos férfi tűnik fel Párizs utcáin a hóesésben. A házuk ajtajában egy nyolc éves kislányt találnak, akit a saját elmondása alapján elhagyott a nevelőnője. A férfiak felviszik magukhoz a lányt azzal a szándékkal, hogy később majd megkeresik, hol lakik, és hazaviszik. Amit a férfiak egymás közt beszélnek, abból az derül ki, hogy valamiféle kincs van náluk, illetve egy tizenkét esztendős lányt rejtegetnek, és mind a kincst, mind a lányt egy meg nem nevezett országba akarják menekíteni, ahol „van rend, de nincs rendőrség.”
Később a fiatal, magas férfi kilép a házból a karján a gyerekkel, és elindul, hogy megkeresse a lány szüleit. Tudja, hogy közben titkosrendőrök figyelik, és a kocsis is beépített rendőr, akinek a fogatába beszállnak. Egy házhoz érkeznek, ahol egy újabb férfival a titokzatos fiatalember foglyul ejti és megkötözi a kocsist, ők pedig kereket oldanak a gyerekkel.
Közben az idősebb férfi, aki ott maradt a másik, nyolc éves gyerekkel, beszélgetni kezd a lánykával, akit Amélie-nek hívnak. Hogy a rendőrséget átverjék, kicserélték a két lányt. A férfi, aki magát Cambray-nak nevezi, visszaviszi a leánykát az anyjához a Palais des Narcisses-be. Dealba Thémire nagyon örül a gyereknek, cserébe odaad egy kis amulettet Cambray-nak, amiben a kislány arcképe található. A kastélyban éppen bál van, a vendégek, köztük Fervlans úr, gratulálnak a férfinak, Fervlans márki felajánlja, hogy a saját hintóján viteti haza Cambray-t. Csakhogy a járgány végül a börtönbe viszi az öregurat.
Később itt látogatja meg Fervlans. Kiderül, hogy Cambray igazi neve Marquis d’Avoncourt, és egy államellenes összeesküvésben vett részt. A kislány valójában kém volt, ahogy a Thémire grófnő szalonjában minden nő az, őket nevezik Cythére dandárjának. Így Amélie által Cambray-ra van bizonyítva a vád. Fervlans, a titkosrendőr megpróbálja belőle kiszedni, hova lett a társa, ám ő nem árul el semmit.
Fervlans ezután felkeresi Thémire grófnőt, és megbízza a feladattal, hogy nyomozza ki, hová ment az ismeretlen férfi. Azt gondolják, Svájc lehet a szóban forgó ország, ezért Svájcot kell bejárni. Thémire-nek rögtön kell indulnia, még a gyerektől sem búcsúzhat el. Ezen ő nagyon el van keseredve, ám a titkosrendőr szavaiból kiderül, hogy a nő előző férje eltékozolta minden vagyonukat, Thémire koldusbotra jutott, a rendőrség megmentette, de most őket kell szolgálnia.
Fertőszegre új földesasszony érkezik, a nehezen megtanulható nevű Catharina de Landsknectsschild. A faluban várja a pap, Mercatoris Tóbiás, Tromfszky Fülöp, az orvos, Doboka Márton, az inzsellér (mérnök), valamint az alispán Drávakeresztúry Görömbölyi Bernát. Nagy beszédekkel készülnek, ám az asszony nem megy be a faluba, hanem útközben kiszáll a kocsijából, és felsétál a kastélyába, a férfiak mehetnek utána. Szőke, kedves asszony, hamar összebarátkoznak.
A bárónő vendégül látja őket ebédre. Közben a Névtelen Várról folyik a szó. A birtokon található egy vadászkastély, amiben egy ismeretlen férfi lakik egy fiatal nővel, aki mindig lefátyolozott arccal jár. Időnként kikocsiznak, és kirándulnak az erdőben, de semmit nem lehet tudni a személyazonosságukról. A lány, amikor az erdei tisztáson sétálnak, néha könnyeden, néha nehézkesen mozog, mintha két különböző nő lenne. Még a falubeli Schmidték sem rendelkeznek semmilyen információval, pedig ők időnként dolgoznak a „grófnak”. A doktor viszont levelezni szokott a gróffal, és az kiderült számára, hogy nagyon művelt és jólelkű ember, de kiléte a doktor előtt is rejtély. Maga a gróf viszont sokat tud a faluról, mert van a toronyban egy messzilátó, és onnan kikémlel mindent. Sátán Lacinak, a betyárnak a fiát is segítette, amikor a szüleit elvitték, és a gyerek egyedül maradt: a gróf adományt küldött neki, gondoskodott róla. A patvarista váratlanul felszólal: ő látta egyszer távolról a lányt, aki a madarakhoz beszélt az ablakból: tizenöt éves, és nagyon szép arcú teremtmény. A társaságot nagyon felvillanyozza a rejtély, az alispán el is határozza, hogy elmegy a grófhoz, és fényt derít az ügyre.
Az alispán meg is érkezik a patvaristával a várhoz. A gróf már várja őket, tudja, hogy Bernát az új grófnő megbízásából jött a bérleti szerződést megújítani. Az alispán meglepődik, hogy beszélgetőtársa tud magyarul, azon meg végképp ledöbben, hogy a nyelvet a gróf tankönyvből tanulta meg. Az alispán előveszi a papírt, kérdezi a gróf nevét, amit az el is árul: Vavel de Versay Lajos. Ez gyorsan ment! Ám amikor Bernát a grófnő neve után kezd tudakozódni, Vavel váratlanul faképnél hagyja. Bernát vár egy ideig, de a gróf nem tér vissza. A patvarista elmegy megkeresni, de csak annyit tud meg a komornyiktól, hogy Vavel a pisztolyait tisztítja, mintha párbajra készülne. A kastélyban egyébként is fura minden: nagyon nagy a tisztaság, a csend, és mamuszban kell járni. Ez még nem riasztja el az alispánt, és az sem, hogy békacomb lesz az ebéd spenóttal, de amikor kiderül, hogy a házban dohányozni sem lehet, akkor már elhatározza, hogy otthagyja a helyet. Amikor kifelé mennek, a gróf váratlanul megjelenik, és megszólítja a patvaristát, aki az alispán után kullog. Azt mondja, felfogadja fiskálisnak, miután a vizsgát letette, ha válaszol arra a kérdésre, hogy miként tudna a Fertő tóból egy darabot birtokba venni, illetve hogy hogyan tudna hosszabb ideig maradni a várban. A patvarista megadja a választ: honosítani kell magát.
A tizenöt ével lányt Vavel Marie-nak hívja, a lány őt Lajosnak. Nap közben Marie az állataival foglalkozik, aztán kikocsiznak Vavellel, hazatérve Vavel megtanítja Marie-nak, amit ő tud a világról. Amikor azonban születésnapja van Maire-nak, bármit kérhet Vaveltől. Ezúttal az az óhaja, hogy Vavel tanítsa meg úszni. A férfi el is kezdi az oktatást, az első leckék után a lány már hattyúként halad a vízen. A kastély két oldalról egy-egy öböl veszi körül, az egyik Fertőszegtől választja el, a másikat sűrű nád szegélyezi. Marie napközben úszhat az öbölben úgy, hogy Vavel csónakkal követi, és kimehet a tóra éjszaka, amikor nem láthatják meg az arcát. Amikor a hold éjjel felkel, és bearanyozza a tó vizét, olyan, mintha Marie olvadt aranyban fürdene. Egy éjjel aztán különös lény tűnik fel a tóban, mintha félig hal lenne, és félig ember. Marie borzalmasan megrémül, Valel elhatározza, hogy másnap éjjel megkeresi a lényt, és megöli.
Ám el kell halasztania a dolgot, mert másnap Vavel ágynak esik, nagyon beteg. Marie úgy dönt, hogy orvost hív. Henry, az inas nagyon fél, hiszen a gróf szigorúan megtiltotta, hogy bárkit a kastélyba vigyenek. Marie azonban ragaszkodik hozzá, hogy menjenek doktorért, így a vihar ellenére is elindulnak, méghozzá gyalog, hogy Vavel nehogy meghallja a kocsi zörgését. Tromfszky doktort sikerül is meggyőzni egy jó nagy pénzösszeggel, hogy vizsgálja meg Vavelt, ám amikor a gróf meglátja az orvost, iszonyú dühbe jön, és kiutasítja a házból, Tromfszky rémülten menekül. Vavel csak akkor nyugszik le, amikor Marie szól, hogy ő volt az, aki elhívta a doktort. A gróf a nagy dührohamtól hányni kezd, így kiadja a méreganyagot a szervezete, és ezzel túl is van a krízisen. A doktor ezután a bárónőhöz megy, el akarja neki újságolni, mi történt, ám az asszony ne, fogadja, mondván, hogy migrénje van.
Telnek a napok, beköszönt a tél. Vavel sokat olvas, és levelez Mercatorisszal. Egyszer aztán a pap egy kiadványt küld neki, ami arról szól, hogy a Fertő-tóból kifogtak egy halszerű gyereket, aki kiskorában került oda, és félig állattá vált. A lényt a grófnő vette magához, és megpróbál embert faragni belőle. Vavel ebből megbizonyosodik, hogy a teremtményt nem az ellenségei bérelték fel, másrészt a bárónő is felkelti a figyelmét. Ezután már a távcsővel figyeli a nőt, és látja, milyen rendes, jótékony asszony. A bárónő árvaházat alapít, amihez a gróftól is kérnek pénzt. Ő küld is, de levélben kifejezi a gondolatát, hogy jobbnak tartja, ha nem intézetben, hanem családoknál nevelkednek az árvák. Ebből aztán hosszas levelezés lesz. A bárónő ír Vavelnek, hogy elengedték Sátán Laci feleségét, akit ő felfogadott szolgálónak, kéri a grófot, hogy a pártfogásába került gyereket engedje át neki, Vavel ebbe beleegyezik. Ezután nincs több ok a levelezésre, a kapcsolat megszakad, amit Vavel nagyon sajnál. Továbbra is figyeli a bárónőt a messzelátón. A napok múlnak: eleinte arról volt szó, hogy csak egy rövid időre rejtőzik el Maire-val, de már három év telt el, kezdi elveszteni a reményt.
A patvarista jelentkezik, hogy letelt a gyakornoki idő, segít megszerezni a darab földet Vavelnek, amiben Maire kertészkedhet. A lány azonban lassan kezd beleszeretni a férfiba, ami Vavelt eléggé zavarja. Egy nap felmegy Vavelhez, és rájön, hogy Vavel a bárónőt nézi a távcsövön, emiatt Marie egy pillanatra féltékeny lesz, ám rögtön el is felejti ezt, mert megpillantja a bárónő mellett a kis lényt.
Egy éjjel Vavel a holdfogyatkozás nézi, és amikor a távcsőt a bárónő háza felé fordítja, látja, hogy éppen rablók törnek be. Rohan, hogy megmentse a nőt, akit ott talál megkötözve. A betörők elmenekülnek. A bárónő nincs megrémülve, nem vette nagyon rosszul a dolgot. Kéri Vavelt, hogy ne verje nagydobra az ügyet, mert sokan Sátánnéra gyanakodnának, ő viszont meg van győződve az asszony ártatlanságáról. Sátánné rövidesen megszökik a bárónőtől.
Néhány nap múlva Vavel meglepetve látja otthon, hogy valaki van a szobájában. Egy torz arcú ember az, akiről kiderül, hogy Sátán Laci az. Azért jött, hogy közölje: nem ő volt a betörő. Emellett arra is figyelmezteti Vavelt, hogy könnyen be lehet törni a várba, és lehetnek nála veszedelmesebb bűnözők is. Sátán tud egy lakatost, aki feltörhetetlen zárakat készít, és el is fogja küldeni a grófhoz. Nemsokára érkezik is Mátyás mester, elkészíti a zárakat, amiket csak belülről lehet kinyitni, illetve Marie-nek egy olyan redőnyt, amivel le tudja zárni a hálóágyát úgy, hogy közben tud jelezni Vavelnek, hogy siessen segítségére, ha gond van.
Dragonyosezred érkezik, a katonákat a házaknál szállásolják el, a hadnagyot a bárónő kastélyában. A tiszt többször felkeresi a grófot, ott hagyja névjegyét: „Barhtelmy León, vicomte, cs. kir. ezredes.” Vavel mindent megtesz, hogy elkerülje a találkozást.
A katonák mulatságokat rendeznek, kártyáznak. Amikor aztán megérkezik a parancs, hogy tovább kell menniük Sopronba, búcsúbulit rendeznek. A bálon Leon fellépteti a lényt, akit nemesi ruhába öltöztetnek, táncoltatnak, nevetnek rajta. Leon még pipázni is megtanította – Mária bárónő ezt helyteleníti, nem jó, ha a vadember tud tüzet gyújtani. A lény nagyon élvezi a lángokat. Később tűzijáték kezdődik, a lény teljesen elveszti a fejét, végül az egyik szikra után beugrik a vízbe, és eltűnik.
Mária bárónő levelet ír a grófnak, hogy találkozni akar vele, ez meg is történik. A nő arra figyelmezteti, hogy Leonnak néhány éve megszöktették a feleségét, az ezredes azóta mindig mindenhol a tettest keresi, és most meg van győződve róla, hogy Vavel lefátyolozott barátnője az ő felesége, ezért akart Vavellel találkozni. Az a terve a katonának, hogy amikor Vavel kikocsizik a lefátyolozott nővel, megkeresi őket, és követeli, hogy a gróf mutassa meg, ki az ismeretlen nő. Katalin felajánlja, hogy eljátssza a fátyolos nő szerepét. Így is történik, együtt mennek az erdőbe; amikor a tisztáson Leon két társa kíséretében eléjük áll, a bárónő felfedi magát, hogy ő van a fátyol alatt. Leon kérdezi Vavelt, kicsoda őrá nézve a bárónő, erre a gróf váratlanul azt válaszolja, hogy a jegyese. Erre Leon bocsánatot kér az alkalmatlankodásért. A bárónő azonban dühös: Vavelnek van valakije, akinek a jelek szerint ő a mindene, és akit így nem hagyhat el, ezért a bárónő nem akar találkozni vele többet.
Az eset után Leon kísérői elkotyogják az ügyet, nagy pletykálkodás támad a faluban. Az alispán védi a bárónőt, mondván, nem lehet a fátyolos nő, hiszen csak három évvel Vavelék után érkezett Fertőszegre. A doktor viszont úgy véli, korábban is ott lehetett titokban a névtelen várban.
Marie nem akar többet kirándulni Vavellel, arra kéri szerezzen neki anyát, a grófnőre gondol, magányosnak érzi magát a várba zárva, még egy levelet is megpróbál eljuttatni a bárónőnek, de sikertelenül. Vavel azonban azzal nyugtatja, hogy már nem kell sokáig várniuk. A gróf épít egy üvegházat, amibe gyönyörű virágokat ültet, egy alkalommal nagyon megharagszik Marie-ra, amiért a lány leszed egy különösen értékes, ritka virágot. A Fertő kiöntéssel fenyeget, elmoshatja a kertet is. Ennek az az oka, hogy valahol valószínűleg visszafelé folyik a víz. A kár elhárításához fel kellene mérni a terepet, de egyik vármegye sem akarja megfizetni a munkákat, a költségeket a bárónő vállalja magára. Vaveltől kölcsönkérik a messzelátót a munkához, amit ő odaad örökbe. Ezzel méginkább elszigetelődik a külvilágtól.
Egy nap aztán Henry gutaütést kap, érzi, hogy közel a vég. Meg szeretné gyónni a bűneit, kéri Vavelt, hogy hívjon hozzá papot. Vavel azonban erről hallani sem akar: Henry elmondaná, hogy embert ölt, és hogy a saját lányát öltöztette fel a királylány helyébe, akit elmenekítettek? Erről szó sem lehet! Henry retteg, hogy elkárhozik, ám Vavel még így sem akar hallani a papról. Végül odahívják Marie-t, és közösen imádkoznak Henryért, aki kileheli a lelkét. Vavel tehát egész Franciaország ügyében teszi, amit tesz. Az évek során aggódva hallgatta a híreket, és hogy hogyan szidják a világban szeretett hazáját Napóleon miatt.
Kitör az osztrák-francia háború. Napóleon kiadja az üzenetet a magyaroknak, hogy szakadjanak el az osztrákoktól, válasszanak saját királyt maguknak. Vavel megijed, hogy a magyarok emiatt Napóleon mellé fognak állni, de nem így történik. Az alispán megjelenik Vavelnél, hogy harcba hívja (hiszen a honosítás miatt magyarnak számít, új neve Fertőszeghy Lajos). Vavel boldogan mutat meg Bernátnak egy rejtett termet, ahol fegyverek és nyergek vannak, illetve egy rakás arany: ezt mind Napóleon ellen fogják felhasználni. Most már Marie-nak sem kell rejtőzködnie többé! Ha ő elmegy a harcba, Marie mellé kell valaki, Vavel így azon nyomban felkéri Bernátot, hogy legyen a násznagya, menjen el a szomszéd kastélyba, és kérje meg számára a bárónő kezét. Bernát eleget tesz a kérésnek, a bárónő igent mond, és maga megy át a Névtelen Várba. Most már olyanok ők, mint egy család, Marie át is költözik a bárónőhöz. Nagyon örül, hogy végre láthatja a világot, az állatokat, embereket, a bárónő festményeit, könyveit, stb. Magukkal akarják vinni Lizettet is, a szakácsnőt, Henry férjét, de ő inkább marad a Névtelen Várban, ahol a férje meghalt. Milyen érzékeny szíve van, mondják neki. Dehogyis, válaszol Lizett, még a saját gyerekét is képes volt odaadni Marie helyett. A csecsemő ruhái még megvannak, ezeket Lizzy odaadja a nőknek.
A Napóleon elleni készülődés elég nehezen halad, ahogy Vavel szomorúan hallgatja Bernát elbeszélését az országos ügyekről. Az alispán viszont elmeséli, hogy Barthelmy León átállt Napóleon oldalára. Lajos hirtelen megvilágosodik: Leon eddig is Napóleon kéme lehetett, azért akarta mindenáron látni Marie-t. Sátán Lacit is megkörnyékezhette az ellenség, hogy törjön be Lajoshoz, erre utalt tehát a rabló, amikor azt mondta, hogy vannak nála veszedelmesebb ellenségek. Lajos felszerel háromszáz lovast, velük indul a harcba, illetve létrehoz egy csapatot Sátán Laci embereiből is. Indulnak, el kell búcsúznia a nőktől.
Az egyik táborhelyen váratlanul megjelenik Lajos csapatánál Sátán Laci. Elfogtak egy futárt, nála egy levél, amit Fervlans márki írt. Kiderül a szövegből, hogy a márki azonos Barthelmy Leónnal, a bárónő pedig Thémire grófnővel. Mindvégig ők mesterkedtek, ők találták ki, hogy megjátsszák a betörést, amikor Lajos megmenti a bárónőt, és ők bérelték fel Sátán Lacit is, aki azonban nem teljesítette a tervet. Lehet, hogy Thémire közben beleszeretett a grófba, Fervlans most már ezt gyanítja. A terv az, hogy rövidesen találkoznak Thémire-rel, aki majd átadja Fervlansnak a kincseket. Lajos erre megkéri Sátánt, hogy hozza el Mariet a kastélyból, és vigye el Győrbe, ahol majd találkoznak. Nyugtalanító, hogy a franciák ugyan le akarják győzni Napóleont, ám nem a királyságot, hanem a köztársaságot akarják visszaállítani a császárság helyett. Napóleon viszont Mariet szeretné feleségük venni a mostani asszonya, Joséphine helyett, így egyesíteni tudná a királyi és a polgári vért.
Marie minderről mit sem tudva várja haza Vavelt. Közben Katalin a kertben járkál, Fervlans levelét olvassa, amire válaszolnia kell. Sokat gyötrődik, de végül az üzenet az, hogy nem adja ki a lányt Fervlansnak, bár a jutalma ötmillió frank lenne. Ekkor toppan be hozzá Cambray a lánya amulettjével. Katalin boldog, hogy végre hall Amélie-ről. A lány írt egy levelet az anyjának, amiből kiderül, hogy megundorodott a kémkedéstől, és ápoló lett egy influenzakórházban. Cambraynek van egy képe is róla, ám a képen Amelie egy ravatalon látható. A lány halott! Most már végképp semmi oka Katalinnak, hogy Fervlanssal tartson. Elmond mindent Marie-nek. Elhatározzák, hogy Marie menekülni fog a kinccsel, Katalin pedig felkeresi Lajost. Thémire el van felejtve, már csak Katalin létezik. Megbeszélik, hogy Katalin elvezeti Lajost Fervlanshoz.
Cambray közben letelepedett a Névtelen Várban. Amikor Amélie-vel találkozott az influenzakórházban, maga is elkapta a kórt, és tudja, hogy meg fog halni, nem szeretné, ha Marie odamenne. A lány azonban mégis meglátogatja. A kastélyban ekkor már csak Lizett tartózkodik, és Sátán Laci fia. Cambray rövidesen meghal. Egy idegen alak tűnik fel a folyosón: Sátán Laci, aki most érkezett meg Lajos üzenetével. Ám nem Laci, hanem a felesége lesz Marie vezetője. Elhagyják a várat, miközben Fervlans is elindul, hogy nyakon csípje őket.
Csakhogy Fervlans igen sok időt veszít. A Hanság környékén megáradtak a vizek, mindent elöntött a sár és iszap. Kerülni kell, de ekkor meg a halemberrel találkoznak össze, akit annak idején Fervlans tanított meg tüzet csiholni. A halember él is a tudományával: amikor meglátja szellemi nevelőjét, felgyújtja az egész nádast, megint kerülni kell, mindenhonnan gázok törnek fel, állatok menekülnek.
Összecsap a két sereg, nagyon heves a harc, Sátán Lacit Fervlans lövi le, ő viszont Vaveltől kap halálos sebet. Amikor a csata végeztével Katalin végigmegy a hadszíntéren, egy haldokló kér tőle vizet, akiben felismeri Fervlanst. A szemére veti, milyen gonoszságot tett vele, mielőtt a férfi meghal. Egy másik ember is haldoklik Fervlanstól nem messze, ő Sátán Laci. Katalin megtudja Lacitól, hogy Marie Gyórbe ment Sátánnéval.
A következő időben Lakos elszakad a lányoktól, beleveti magát a háborúba. A csaták sorát Jókai hosszan részletezi. Vavel rossz híreket kap: Napóleon csapata elfoglalta Győrt, és foglyul ejtette Marie-ékat. Guillaume tábornoknak az a feladata, hogy átadja őket Napóleonnak. Vavel ezért merész tervet eszel ki: elrabolja Guillaume tábornok feleségét és lányát, cserébe Maire-ékért. Az asszonyok először nagyon megrémülnek, emberevőknek hiszik az ellenséget, de aztán a fogság szinte kedélyes vendéglátássá változik, kedélyesen kártyázgatnak Vavellel.
A tábornok elküldi Descorelles kapitányt, akivel megbeszélik a cserét, Guillaume oltalomlevelet küld Vavelnek és a nőknek. Közben a seregek négy heti fegyverszünetet kötöttek. Vavel ezután maga megy el Győrbe a nőkért. A város borzalmas képet mutat, de Lajos üdvözült lelkiállapotban tart Marie-ék szállása felé. Megmentette őket!
Csakhogy amikor belép a házba, érződik, hogy baj van. Amikor Sátán Laci meglátja, elejti a bakancsot, ami a kezében van. Az alispán és barátai némán üldögélnek Marie szobája előtt. Marie a betegágyban fekszik.
Fekete az ég, zivatar készül, csak a tó világít, melyet egy dereglye szel át. A dereglyén egy koporsó. Kikötnek a Fertő partján, Marie-t Cambray sírja mellé temetik el. Vavel eltöri a kardját, és a sírba dobja Marie után. Amikor az emberek elmennek, előbukkan a tóból a halember, kagylókkal díszíti a sírt, majd újra eltűnik.
Vavelről és Katalinról senki nem hallott többé. Eltűntek, ahogy eltűntek a kis falvak is, és az egész hősies korszak.
A képek Zórád Ernő képregényéből vslók.
Utolsó kommentek