HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

Rövid tartalom

 

   Garanvölgyi Ádám a szabadságharc után hazatér a birtokára. Csendesen, passzív ellenállásban él. Egy napon felkeresi doktor Grisák, az ügyvéd, aki Ankerschmidt lovagot képviseli. A lovag megvásárolta a szomszéd telket Garanvölgyi sógornőjétől, Pajtaynétól, ám az azon lévő romos épület továbbra is Garanvölgyi tulajdona, így a lovag most azt is meg szeretné venni, hogy egy új kastélyt építhessen a helyébe. Garanvölgyi azonban semmi pénzért nem hajlandó megválni az ingatlantól, mert azt még az ősapja építette, a lovag így kénytelen lemondani a dologról.

   Amikor Garanvölgyi átnézi a számadásokat, amiket Kampós úr, a kasznár készített a birtokán, feltűnik neki, hogy rengeteg pénz ment el egy bizonyos „Sándorra.” Kiderül, hogy egy szélhámos Petőfinek adva ki magát bujdosik náluk, és éldegél a tőlük kapott pénzen. Garanvölgyi küld neki a kasznárral egy adott összeget, hogy hagyja el a birtokot.

   Ankerschmidt lovag még 48 előtt megözvegyült, most két lányával költözött Magyarországra, nevük Hermine és Eliz, a nevelőnő Natalie. A lovag példás gazdaságot alakított ki új birtokán. Mivel Garanvölgyi nem adta el a romos épületet, a birtok másik végén épített új kastélyt. Az ál-Petőfi, akit Garanvölgyi elzavart, most hozzájuk toppan be. Szegény katonának adja ki magát, aki valamikor az osztrákok oldalán harcolt, közben elvesztette mindenét, az új neve Marczián Richárd. A lovag leülteti az ebédlőasztalhoz, eltársalog vele, egy ideig hagyja, hagy hazudozzon, de aztán kiderül, hogy Ankerschmidt látta már az ismeretlent Garanvölgyiék birtokán. Erre Richárd hazudozni kezd arról, hogy Garanvölgyiék összeesküvők, ám ezt a lovag meg sem akarja hallgatni. Mindennek ellenére felajánlja Richárdnak, hogy meghúzhatja magát a vendégszobában, a folyosón a 11. szám alatt. Richárd rögtön kilesi, hogy a szomszéd szobában Eliz levelet ír, és azt egy kisfiúval, Gyuszival elküldi valahova. Richárd a gyerkőc után megy, és azt hazudja Gyuszinak, hogy az úrnő küldte, hogy adja vissza a levelet, ki akarja egészíteni valamivel, aztán viheti. Richárd elolvassa az üzenetet: Eliz az ismeretlen szomszédot figyelmezteti, hogy el akarják árulni. Richárd erre taktikát vált, a nőkhöz megy, és ezúttal azt hazudja, hogy lengyel menekült, a neve Brazeszky Bogumil. A nők hisznek neki, kivéve Elizt, aki rossz néven veszi, hogy az ismeretlen jövevény Garanvölgyire árulkodott. Amikor Richárd távozik a körükből, a nevelőnő korholja Elizt, amiért nem hisz Richárdnak. Meg azért is, mert nem foglalkozik a francia nyelvtannal. Csakhogy Eliz inkább magyarul szeretne tanulni, nagyon szimpatikus neki ez a nép, nagyon szépnek találja a népdalokat is.  

  Amikor Gyuszi visszafelé jön a levéllel, Richárd megállítja útközben. Kiderül, hogy Garanvölgyi olvasatlanul küldte vissza az üzenetet azzal, hogy nem tud németül. Ezt Richárd elmondja a lovagnak, ez sértés, amit meg kell torolni. A lovag el is megy a szomszédhoz, de nem alakul ki a várt konfliktus. Garanvölgyi tudott németül, de már nem akar tudni. Különben kiderül, hogy Aladár, az unokaöccse börtönben van, ami részvétet és szimpátiát ébreszt Ankerschmidtben. A lovag megkéri Garanvölgyit, ismertesse a levél tartalmát ővele is, hiszen ő nem olvashatja el azt, amit a lénya írt, ez indiszkréció lenne. A lovag végül távozik.  

    Megkezdődik az aratás. Vendel, a lovag birtokigazgatója egy modern géppel akarja elvégezni munkát, de a masina tönkremegy, úgyhogy az egész cselédség nekiállhat dolgozni. Előzőleg parasztok jártak Vendelnél, akik felajánlották a szolgálataikat, de ő elküldte őket. Ráadásul a lovagnak ellopják a sertéseit, a csendőrségnek nemigen sikerül kézre keríteni a tettest. Brauhausel, a kerületi tanácsos berendeli vizsgálatra a gazdaság dolgozóit, de az ügy nem halad, viszont Ankerschmidtnek így még kevesebb munkása marad a repce betakarítására.

   Egy különös, magát Vak Mihálynak nevező ismeretlen toppan be hozzájuk azzal, hogy ő vissza tudná szerezni a sertéseket a rablóktól, akik azt úgysem tudják eladni, mert a yorkshire-i fajta gyanús lenne a vevőknek. Vendel erre pénzt ad Mihálynak, aki menlevelet kér tőle a sertéseknek arra az esetre, ha elkapnák a csendőrök, amikor visszahozza azokat. Csak később derül ki, amikor Vendel Kampós urammal beszélget, hogy Vak Mihály maga volt a rabló, Szemes Miska, aki így magától Vendeltől kapott levelet a malacokhoz, hogy vásárra tudja vinni őket. A lovag nagyot nevet ezen a tréfán, mintha nem is az ő jószágait tulajdonították volna el. Garanvölgyi felajánlja az embereinek a segítségét a lovag termésének betakarításához.

    Pajtayné Corinna szép nő, sokan udvarolnak neki, egymásnak adják a kilincset. Többek között doktor Grisák is, és nem is esélytelenül. Az ő beszélgetésükből derül ki, hogy Corinnának Aladár a férje, aki börtönben van. Corinna és Grisák azon mesterkednek, hogy minél tovább ott is tartsák, mivel ha kijönne, a nőnek osztoznia kellene vele a vagyonon, ami most csak az övé. Az ál-Petőfiről megtudjuk, hogy az igazi neve Straff Péter, és az ő kémük, az a dolga, hogy valami terhelő információt szerezzen Aladárra és a családjára nézve.  Furamód azonban a lovag is beszél Grisákkal, és ő meg pont az kéri tőle, hogy írjon egy kérelmet Aladár kiszabadításáról. Jóban van a felsőbb körökkel, és ezt szeretné kérni cserébe Garanvölgyi segítségéért. A jogász kénytelen-kelletlen el is készíti az iratot, amivel a lovag Corinnához megy, hogy aláírassa vele, mintha ő írta volna a kérvényt. Az asszony azonban ezt visszautasítja, a levél miatt persze Grisák házasulási esélyei is elúsztak, hiszen ezzel Corinna ellen dolgozott.

  Straff Péter, aki a lovagnál zongoratanárként él, kilesi, hogy a kastély szomszédságában Kampós uram iratokat rejteget valami ládikóban. Fel is jelenti az öreget, erre kijön Brauhausel az embereivel, felforgatják az egész házat, Kampós uram végül maga adja át nekik a kis ládikót, amiben Aladár levelei vannak, de azokat már ellenőrizték a hivatalok. Azért kellett ebben az ócska házban tárolni azokat, mert Ádám nem akar egy házban lakni német nyelvű szöveggel. Straff tehát felsült.

   Az Ankerschmidt-lányok ezután ebédelni hívják Bauhauselt. Az magával viszi a ládikót, aminek a tartalmát megmutatja a lányoknak. Nem sejti, hogy Eliz közben megtanult magyarul. A lány elolvas egy levelet, amit Ádám írt Aladárnak, és amit az majd a nagybátyja halála után fog kézhez kapni. A lány ezen nagyon elérzékenyül. Amikor Ankrerschmidt hazaérkezik, hallja, micsoda nyomozás volt a szomszédban. Rájön, hogy csakis Straff Péter lehetett a besúgó, ezért elbocsátja a kémet a házától. Közben kiderül, hogy Eliz levelet írt Bécsbe Aladár ügyében. Ezzel a lovag egyetért, de a lányát arra kéri, nem menjen Garanvölgyiék közelébe, nehogy valaki azt higgye, önös érdekből szabadították ki Aladárt.

    A lovag Bécsbe utazik az ügyben. Közben Vendelin megkeresi a nevelőnőt, Natalit azzal, hogy Straff Péter, alias Bogumil megkérte a kezét, időközben ugyanis egymásba szerettek. A terv szerint éjjel titokban tartják majd meg az esküvőt, ezért az est leszálltával Natalie elhagyja a kastélyt Vendelinnel, hogy Straffra várakozzanak. A férfi azonban közben Hermine-nel szökik meg, a házassági ígéret csak arra volt való, hogy elterelje Natalie figyelmét.

   Natalie és Vendelin doktor Grisákhoz mennek tanácsot kérni. Ő már tud arról, mi történt, hiszen Straff időközben az ő segítségéért folyamodott, hogy megszerezhesse a lány örökségét. Grisák visszautasított a szolgálatot, mivel tudja, hogy a lány az anya végrendelkezése szerint nem kaphatja meg a pénzt, ha az apja akarata ellenére megy férjhez. Grisák közben addig mesterkedik (itt nem írom le bővebben, hogyan), míg összeadja Vendelint és a nevelőnőt, és közben még neki is fizetnek egy részt abból az örökségből, amit Natalie a lovag feleségétől kapott arra az esetre, ha bekötnék a fejét.

   A lovagnak sikerül kiszabadíttatnia Aladárt, aki egyébként meglepően derűsen tűrte a fogságot az elmúlt években. Amikor a lovag hazatér, hallja, mi újság otthon. A lányát nem akarja kitagadni az örökségből, beletörődne a választásába, ám amikor Grisák elmondja, hogy Straff valódi foglalkozása kém, mégiscsak kijelenti, hogy nem ismeri a lányát többé. Elhatározza, hogy szakít a múltjával, szakállat növeszt, és magyarosítja a nevét.

   Hazaérkezik Aladár. Otthon nagyon örül neki Ádám és Kampós uram, ám Aladár nem akar sokáig maradni, a saját lábán szándékozik állni, mérnökként munkát vállalt a Tisza-szabályozó társaságnál. Tiszteletét teszi a lovagnál, hiszen az is meglátogatta őt a börtönben, aztán felkeresi Grisákot, és lemond a Corinnával kapcsolatos anyagi igényeiről, mivel Corinna egy elvétett leveléből rájött, hogy az asszony nem szeretne kapcsolatot vele.

  Eliz, akit közben Erzsikének neveztek át, egy nap azt az ötletet veti fel az apjának, hogy fogadhatnának mellé egy asszonyt, aki segítene a háztartásban. Ő már tud is valakit, akit az apja kitagadott, a férje megvert, amiért nem volt öröksége. A lovag beleegyezik, hogy fogadják fel ezt a nőt – ahogy az olvasó sejti, Hermin az, aki elmenekült a gonosz Strafftól. Amikor hazaérkezik, ágynak esik, bűnbánat gyötri.

   A lovag szeretné, ha Straff elválna a lánytól, ő azonban pénzt követel. A közvetítő Grisák doktor. Először tíz, majd húsz, aztán harmincezer forintért mondana le a lányról. A lovag erre negyvenezret ad neki, ám ekkor Straff hatvanat követel. Grisák erre kétségbeesésében sürgönyt küld a lovagnak. Az üzenet Hermine kezébe jut, a lány annyira elkeseredik, hogy meghal. Straff reményteljesen indul Grisákhoz, ám az ügyvéd dühösen utasítja ki az irodából: ő is hatalmas jutalékot bukott el Straff miatt. A lovag eltemeti a lányát, ez a sír most már örökre ideköti.

   Aladár ír a lovagnak, hogy árvíz készülődik a Tiszán. A lovag el is megy, megnézni a folyót, ahol Aladár vezetésével már lázasan dolgoznak az emberek a gát erősítésén. Éjjel mindketten ott alszanak a helyszínen. Hajnal felé szól a vészharang, hogy átszakadt a gát, egy arra csónakázó ismeretlen szerint szándékosan törte át valaki. A lovag hazafelé igyekszik a lányához, de a víz elállja az útját. Útközben összetalálkozik Aladárral, akinek van csónakja, azzal mennek tovább. Egy kiemelkedő földdarabon emberekkel találkoznak, akik nem tudnak úszni. Aladár néhány erősebb férfit elvisz a csónakon a közeli erődben, ahol azok tutajt tudnak készíteni, kimenekítve a többieket. Aladár még egy kis ürgét is megment. Végül elérnek a lovag házához, ami összeomlott, de éppen ott van csónakkal Kampós uram, akitől megtudják, hogy Garanvölgyi az embereivel kimenekítette Elizt, a cselédséget, a vagyontárgyakat, az állatokat, és a saját birtokára vitte azokat.

  Aladár és Eliz egymásba szeretnek, amikor találkoznak Garanvölgyiéknél. Aladár Eliz kézírásából rájön, hogy a lány írta a levelet a bécsi kormánynak, ami miatt szabadon engedték. Aladár a lovagtól megtudja, hogy vissza fogja kapni az elkobzott földjét, ez reménnyel tölti el.

  Corinna közben Bécsbe költözött, ahol elvesztette a pénze jelentős részét a tőzsdén. Ezután Balatonfüredre megy, és ír a régi udvarlóinak, hogy ott felkereshetik. Ám a levelek Straff kezébe kerülnek, aki a kémirodában dolgozik, ő pedig összekeveri azok tartalmát. Corinnára így minden udvarlója megharagszik, teljesen magára marad. 

Címkék: Jókai Mór

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása