Az olvasás kalandja

Történet

    Sáros, esős idő van, a szekerek elmerülnek a lucsokban. Kárpáthy János érkezik a Törikszakad csárdába. Vele van a sleppje, Gyárfás, a költő, Vidra, a cigány bohóc, két gyönyörű, könnyűvérő nő, Matyi, a kutya, meg a katonák. Az idős, kissé elhanyagolt kinézetű főúr unatkozik otthon, azért jött erre a helyre. El is kezdődik a mulatság, durva tréfák következnek, amikor belép a csárdába János úr egyetlen élő rokona, Kárpáthy Abellino. Igazi piperkőc, az anyjával Párizsban nőtt fel, ahol elkótyavetyélte a vagyonát. Most azt reméli, örökölni fog Jánostól. Nagy szüksége van a pénzre, mivel sok adósságot csinált az elmúlt időben. Megveti Magyarországot, most is csak azért jött ide, mert úgy hallotta, meghalt János úr, és az örökségét szeretné átvenni. János közli vele, hogy ő az, akiről szó van, és még él. Abellino erre előleget kér az örökségből, ami úgyis nemsokára az övé lesz, hiszen az öregnek nem sok van már hátra. János erre feldühödik, otthagyja Abellinot, felgyújtatja a csárdát, az árának a sokszorosát fizeti ki a kocsmárosnak.

   Monsieur Griffard gazdag párizsi pénzember, fényűző házban él, hatalmas angolkerttel körbevéve, egész kis meseország a hely. Őtőle igyekszik pénzt kérni Abellino. Griffard pontosan tudja, mi a helyzet otthon, azt is tudja, hogy János még él, bár ezt Abellino igyekszik eltitkolni előtte. Arra számítanak, hogy János egy événél nem húzza tovább. Abellinonak 300 ezer frank adóssága van, Griffard egymilliót hitelez neki, ami helyett kettőt kell majd visszafizetnie.

   Három fiatal férfi keresi fel Ermenonville-ben Rousseau sírját: Miklós, izmos, szenvedélyes figura, Széchenyi István, sűrű szemöldökkel, valamint Rudolf, aki egyszerű, hideg, szenvedélytelen fiatalembernek tűnik. Találkoznak egy Franciaországban élő, magyar asztaloslegénnyel, aki a keresett helyre vezeti őket. A sírt nem nagyon lehet megközelíteni az ingovány miatt, ami körbeveszi. Ez csalódást okoz a férfiaknak, hiszen ők virágos, ápolt környéket vártak. Erről eszükbe jutnak a hazai állapotok, Magyarország ügyeiről kezdenek beszélgetni: otthon már éled az irodalmi élet, de mit jelent ez az országnak? A modernizációban nem veszítjük-e el a kultúránkat? És ki legyen a változások vezére? A nemesség? A magyar nemesség jó része ott tartózkodik az „ifjú óriások” között Párizsban, mondja Rudolf.

   E társaságba, ahol a történet folyatódik, kissé felszínes emberek járnak, pletykákkal, anekdotákkal szórakoztatják egymást. Ide jár Rudolf és Abellino is. Abellino megszervezi, hogy a társaság fütyüljön ki egy híres színésznőt, Mainvielle-né Fodor Jozefine-t. A nő kitűnő művész, de nem nagyon jár társaságba, nem udvaroltat magának a férfiakkal, hanem a beteg férjét ápolja, emiatt a ficsúrok nagyon haragszanak rá. Az előadás első részében Catalina lép fel, egy kevéssé tehetséges, de sokkal népszerűbb színésznő. Amikor Mainvielle-né következik, Abellino már szervezi az embereit, ám a várt fütty elmarad, helyette mesteremberek, asztalosok tapsolják meg a nőt, aki a nép igazi kedvence, Abellino dühöng, nem számított arra, hogy mások is részt vegyenek a dologban.

  Az eseményről hónapokig beszélnek, de aztán új téma kerül a társasági élet érdeklődésébe: Chataquéla, az afgán származású, gyönyörű fiatal nő. Mindenki rajong érte, mindenki őt szeretné meghódítani.

  Egy nap tűz üt ki Párizs egyik szűk utcájában, ahol nagyon nehéz az oltás. Az előkelők úgy nézelődnek ott, mintha valami remek móka lenne az egész, meg sem fordul a fejükben, hogy tehetnének valamit. Pedig az egyik udvarba beszorult egy rakás gyerek, akikre ott vigyázott egy asszony, amíg a szüleik dolgoztak. Az udvart körülvették a lángok, csak úgy lehetne a kicsiket kimenekíteni, ha két ember felmászna a környező falakra, az egyik fent várna, a másik az udvarba ereszkedne, és úgy húznák fel kötélen a gyerekeket. Chataqéla vállalkozik a feladatra, és egy ismeretlen, kormos arcú úr.

  Az eset a későbbiek során remek témául szolgál a társaság számára. Abellino azon viccelődik, hogy a nő egy csókot adott az ismeretlennek, és hogy Chataquéla úgyis szereti a tüzet, mert az ő népénél az a szokás, hogy ha az asszony férje meghal, akkor a nő is utánahal máglyán. Rudolf erre feláll, és fogadást ajánl Abellinonak: ő el fogja venni Chataquélát, meghal, és a nő is meg fogja ölni magát. Ha ez bekövetkezik, Abellinonak is öngyilkosnak kell lennie. Abellino elfogadja a kihívást. A bankára persze dühbe jön emiatt, hiszen előzőleg kikötötte, hogy ügyfelének vigyáznia kell magára, mert ha meghal, nem tudja visszafizetni a kölcsönt.

  Chataquéla mindenütt azt keresi, ki lehetett az ismeretlen férfi, akivel együtt mentették meg a gyerekeket. Egy nap el is megy hozzá Rudolf, teljesen egymásba szeretnek, a férfi meg is kéri a nő kezét. Chataquéla igent mond, de előbb el kell válnia előző férjétől, Lord Byrontól. Afgán szokás szerint ez csak néhány másodperc, ez könnyen fog menni.

  Pár nap múlva Rudolf a színházban régi ismerőseivel, Eszékiékkel találkozik. Flóra a nagymamájával eddig Londonban élt, most Magyarországra akarnak hazaköltözni, és erre biztatják Rudolfot is. Ekkor tudja meg Rudolf, hogy Londonban Chataquéla öngyilkos lett, mivel időközben Lord Byron meghalt. Tehát senki sem nyerte meg és vesztette a fogadást, sem Rudolf, sem Abellino. Viszont ez az eset véget vet Rudolf spleen-jének, visszatér az életkedve, és elhatározza, hogy hazatér Flóráékkal.

   Nagykunmadarason pünkösdi királyt választanak. Aki elnyeri ezt a tisztséget, egy évig ingyen ihat a kocsmában, minden bálba, összejövetelre bemehet stb. Olyan hagyomány ez, amire Jancsi nábob édesanyja adott pénzt. Hat éve Márton a király, és meg van győződve róla, hogy most is ő lesz az első a versenyen, ahol a lovasok mérik össze a gyorsaságukat. A rendezvényen jelen van Jancsi nábob is a barátaival, a lovasok nagy parádéval vonulnak fel. Megjelenik azonban egy ismeretlen, jóképű, huszonhat éves forma legény, és legyőzi Mártont. Márton erre azt javasolja, legyen kettőjük közül az a király, aki a közelben kóborló, elszabadult, vad bikát meg tudja ölni, de ebben is az ismeretlen mutatkozik jobbnak.

    Jancsi úrnak annyira megtetszik a fiatalember, akit Kis Miskának hívnak, és lovászlegény, hogy kitalál egy új tréfát: ad egy rakás pénzt Miskának, és egy évig úgy tesznek, mintha ő is úr lenne; János előre örül, milyen jó mulatság lesz majd felfedni a valóságot a cimborái előtt. Miska rögtön részt is vesz az urak mulatságában, akik versenyt isznak. Itt is Miska bizonyul a legügyesebbnek, ezzel magára is haragítja a legnagyobb ivót, Kutyfalvi Bandit, akit aztán egy részeges birkózásban is legyőz. Ezzel végleg belopja magát a társaság és János szívébe, aki még a pozsonyi országgyűlésre is magával viszi. Amikor lejár az év, János hajdúnak akarja megtenni Miskát, de kiderül, hogy a sok kártyázás közben Miska meggazdagodott, és még nemesi levelet is szerzett magának. János jót derül Miska ügyességén.

   Mindez képe az akkori nemességnek, amely a saját földjét nem tekintette egy nagyobb egység a haza részének, csak a gyönyöröket hajszolta, nem tudta, hogy az a legnagyobb gyönyörűség a világon, ha a nemzetünknek használhatunk. Ezek a nemesek nem művelődtek, nem ismerték a kultúrát, durva viccelődéssel, mulatozással töltötték az idejüket. A nemesek másik része viszont külföldön élt, nem tudott magyarul, a szalonok felszínes világának kultúráját ismerte csak. A mesterségekkel inkább csak a német polgárság foglalkozott. Ám a század elején kezdett fellendülni a kultúra, fellépett Vörösmarty, Széchenyi és a többiek. Az 1825-ös országgyűlésen ott találjuk Jánost és Abellinot is, ez utóbbi csak azért van ott a barátaival, hogy Jánost dühítse.

   Abellino éppen elmeséli a barátainak, hogy fogadott Fennimor gróffal, hogy el fog csábítani egy bizonyos Fanny nevű, tizenhat éves forma hajadont, aki kemény dió, mert Fennimor is megpróbálkozott vele, de felsült.

    Élt akkoriban Pozsonyban egy Mayer nevű ember a feleségével meg az öt lányával. Mayer hivatalnok volt, de a nők annyira költekeztek, hogy a család teljesen tönkrement. Nehéz helyzetükben Teréz nagynéni jött segítségükre, aki kifizette a tartozásaikat. Teréz vénlány volt, a család egyébként nem sokra tartotta, most azonban nagyon hálálkodtak neki. Teréz ekkor azt kérte, térjenek jó útra, kezdjenek rendesen dolgozni, válasszanak rendes hivatást maguknak. Egy ideig úgy tűnt, el is kezdődött a rendes, új élet. A legnagyobb lány, Matild színésznő lett, bár Teréz néninek azt hazudták, hogy nevelőnő. Egy idő után Matild kezdett nagyon jól keresni, Mayer úgy tudta, a lánya nagyon sikeres, felemelték a fizetését. El is ment Terézhez, dicsekedni, ám itt azt a felvilágosítást kapta, hogy Matild egy gazdag férfi szeretője. Mayer erre kitagadta a lányát, de a családtagok meggyőzték, hogy nem szeretők, a főúr csak csodálója Matild művészetének. Mayer így visszafogadta Matildot, és egy idő után a ház megtelt társasággal, számos fiatalember járt oda. Egy napon aztán megjelent náluk Teréz, aki közölte, hogy el fogja vinni a legkisebb lányt, a 12 éves Fannyt, hogy legalább ebből az egy lányból rendes nőt neveljen. Mayer ezen felháborodott, el is ment panaszkodni az ismerőseihez. Az egyik végül a szemébe mondta, hogy mi zajlik a házánál, és hogy ez a világ szégyene. Mayer szédelegve, elborzadva tért haza. Fannyt szó nélkül Terézhez adta, a feleségét és a lányait jól elverte, aztán örökre eltűnt Pozsonyból.  

    Teréznek három év alatt sikerült is erényes lányt nevelnie Fannyból. Az egész világ csodálattal, irigykedéssel vette körül, azt várták, mikor bukik el. Ezért akart Fennimor is elcsábítani. Most következik tehát Abellino. Fanny gyakran énekel a templomban, mert a kórusvezető meghívta, hallván, milyen jó hangja van. Abellino itt jön a közelébe Trammnénak, Fannyék szomszédasszonyának. Dicséri Fanny hangját, azt mondja, a halott menyasszonyára emlékezteti. Trammnét nagyon meghatja ez a hazugság. Abellino azt mondja Trammnénak, Fannyból híres énekesnő válhat, ezért ő ad pénzt a tanítására, ezzel tartozik egykori halott szerelmének. Ő azonban nem akar személyesen találkozni Fannyval, és azt kéri a lánytól, maradjon örökre erényes. Többet nem is tűnik fel a templomban. Ezzel sikerül megtévesztenie Krammnét és Fannyt is, akik folyamatosan ábrándoznak róla. Fanny a társaságban sokszor látja Rudolfot, azt hiszi, ő a rejtélyes jótevő, és beleszeret. Rudolf azonban Flóra férje. Amikor végre kiderül, ki a valódi jótevő, és Flóra meglátja Abellinot, teljesen elkeseredik. Elmeséli Teréznek, mit érez, aki elviszi Pozsonyból. Trammné nem találja őket, nyomtalanul eltűnnek.

   Fannyt Teréz egy ismerősénél, Boltay Jánosnál rejtik el. Boltay asztalosmester, fiatal korában szerelmes volt Terézbe, de a lányt nem adták hozzá a szülei, mert akkoriban Terézék gazdagok voltak, Boltayék meg szegények. Az ő segédje Barna Sándor, az a legény, akivel Rudolfék Ermenoinville-ben összetalálkoztak, és aki megvédte Mainvielle-nét annak idején Abellinoék ellen. Sándor titokban szerelmes Fannyba.

   Abellino nyomozni kezd Fanny után. Elmegy a templomba, ahol Krammnétól megtudja, hogy Fanny valószínűleg Boltaynál rejtőzik. Sándor viszont közben kilesi Abellinot, követi hazáig, megtudja, ki ő. Abellino azzal az álcával megy Boltayhoz, hogy egy sor bútort szeretne készíttetni vele egy lány számára, akibe szerelmes, és akit szeretne feleségül venni. Boltay azonban erre nem is reagál, elővesz hatszáz forintot: ez az a pénz, amit Abellino Fannyra költött, ezt most visszaadják neki. Abellino azonban nem veszi át az összeget. Boltay erre felad egy hirdetést az ujságban, hogy a pénzt, amit Abellinotól kaptak, jótékony célra fordították. Ez már olyasmi, amire muszáj valamit lépni Abellinonak. Kihívja párbajra Boltayt. A cél igazából nem az, hogy megölje, csak rá akar ijeszteni. Amikor azonban a párbajsegédek felkeresik Boltayt, Barna Sándor nyit ajtót, aki felajánlja, hogy párbajozik Boltay helyett, mivel ők közben üzlettársak lettek, Boltay a fogadott apja, valamint megbeszélték, hogy mindenben helyettesíthetik egymást. Még azt is a kihívókra bízza, hogy válasszanak neki párbajsegédeket a maguk ismerősei közül. Este levél érkezik Sándorhoz, hogy Rudolf és Miklós felajánlották, hogy lesznek ők a segédek.

   Másnap találkoznak is. Sándor golyója közvetlenül Abellino füle mellett megy el, amitől átszakad annak dobhártyája, egész életére nagyothalló lesz. Abellino emiatt elvéti a lövést, a golyó az egyik párbajsegédje mellett csapódik a fába, amiért az fel is háborodik. Abellino teljesen felsült. 

   János nábob neve napja van, ami egyben a születésnapja is, ilyenkor egy hétig tart egyfolytában a mulatozás. Ilyenkor találkozik János Varga Péterrel, a jószágigazgatójával, hogy átnézzék a birtok számadásait. Az iratok lehangolóak: a gazdálkodás rosszul megy, nagy a pazarlás, kárba vész a termés. Jánost ez azonban nemigen érdekli, csak legyint mindenre. Érkeztek kérelmek is, hogy János támogassa az iskolákat, az Akadémiákat, múzeumot, kulturális életet, ő azonban mindezt értelmetlenségnek tartja.

   János ilyenkor mindenkivel kibékül, akivel összeveszett. Most is ír minden barátjának, nagy vendégsereg gyűlik össze. A nábob Abellinonak is üzen, vele is békét akar, az a szándéka, hogy 200 ezer forintot ad majd neki évente. Jánost most a tréfa sem ejti tűzbe, hiába találnak ki bármit körülötte, ő csak Abellinot várja. Unokaöccse üzen, hogy megbetegedett, nem tud jönni, de az ajándékát elküldi. Az asztalok roskadoznak, az urak lakomához ülnek, János egyre csak várakozik. Végre megérkezik az ajándék, egy hatalmas láda, amit hat legény hoz fel a terembe. Kibontják, és egy koporsó van benne, Kárpáthy János felirattal. János összeroskad, gutaütést kap. A viccet Abellino és Kutyfalvi Bandi ötlötte ki. Bandi ismert a durva tréfáiról, ezúttal azonban túllőtt a célon. Miska dühében fejbe vágja Bandit, akit sérülten kell hazafuvarozni. 

  A következő napokban János betegen fekszik, Abellino alig várja, hogy meghaljon, és ő hozzájusson az örökséghez. János emberei sorra megjelennek előtte, már őt tekintik uruknak. János mellett csak Vidra, a cigány marad, Kis Miska, meg Varga Péter. Egy hát múlva azonban János felépül, és ír mindenkinek, hogy aki Abellinohoz pártolt, maradjon is ott.

   Egy hónap telik el. János teljesen megváltozott, megkomolyodott, lefogyott, az országgyűlésben tevékenykedik, érdekelni kezdik a közügyek. Abellino továbbra is Fannyról ábrándozik, kezd teljesen beleőrülni az elérhetetlen lányba. Fannyt elviszik a háztól egy erdei lakba, ahol Abellino nem találhat rá, de ez sem sokat segít.

  Egy szép napon Kárpáthy János állít be Boltayhoz, hogy megkérje Fanny kezét. Ő oltalmazhatná a lányt, akitől szeretne fiút is, hogy ne Abellinora szálljon a vagyon. Boltaynak kötelessége az ajánlatot közvetíteni Fannynak, ő azonban inkább azt szeretné, ha Sándor venné el Fannyt, hiszen tudja, hogy hogy a fiatalember milyen szerelmes a lányba. Először a Sándor kérését közli Fannyval, aztán a Jánosét. A lány mindkét kérésre nemet mond, Jánoson még el is neveti magát, hiszen a nábob hetven éves, kövér, és nincs valami jó híre. Mikor Fanny este egyedül marad a szobájában, Rudolfról álmodozik. Egy pillanatra eszébe villan, hogy ha hozzámenne Kárpáthyhoz, bekerülhetne abba a társaságba, ahol Rudolf, mozog, de aztán elhessegeti magától ezt a gondolatot. Fanny végül másnap reggelre mégis úgy dönt, elfogadja Kárpáthy ajánlatát.

  Másnap Fanny anyja, Mayerné jelenik meg Boltaynál. előad egy történetet arról, hogy a lányai kidobták otthonról, és most Fannyval szeretne találkozni, és Teréztől kér segítséget, mert földönfutó lett. Ez azonban hazugság: Abellino kérésére környékezi meg a lányát, szeretné valahogy Abellino kezére játszani, aki 60 ezer forintot fizetett ezért. Boltay el is viszi a szállásra az erdőbe Fannyhoz és Terézhez. Pár napot ott tölt Mayerné, alázatosan viselkedik. Egy éjjel aztán, amikor nagy vihar van, Fanny behívja aludni a saját szobájába. Itt aztán Mayerné előad egy hosszú monológot arról, hogy egy lánynak nem férj, hanem tisztességes kapcsolat, vagyis szerető kell. Fanny már az első mondatnál felismeri anyjában a kerítőnőt, el is borzad rajta, de hagyja, hagy mondja végig az asszony. Másnap hazaküldi Mayernét azzal, hogy várjon otthon holnap utánig. Mayerné már azt hiszi, összejött a dolog. Fanny eközben Jánost is magához hívja, hosszasan beszélget vele Teréz és Boltay társaságában.

   Abellino bált rendez egy Kecskerey nevű embernél, a fiatal lányok itt szoktak összejönni a gazdag férfiakkal. Már előre örül, Fennimor most fogja neki megadni az ezer aranyat, amiben fogadtak. Meg is jelenik Fanny, de már mint János felesége. Abellino ismét felsült. Pedig már pénze sem nagyon van, mindent elköltött, amit Griffardtól kapott, aki mellesleg szintén ott van a bálban, kíváncsi, hogy van János, szeretné már ő is, ha János meghalna, így Abellino hozzájutna az örökséghez, és kifizetné neki a kölcsönt.

   Abellino a kártyázó szobába megy. Az ott lévő férfiak nagyokat nevetnek, amikor belép, hirtelen elcsendesednek. Abellino sok pénzt veszt, Fennimor nyer. Végül teljesen összevesznek Fennimorral, aki meg akarja ölni, ezt párbajjal kell elintézni.

   Másnap össze is jönnek, karddal vívnak. Elvesztik a fejüket, Fennimor hátulról Abellino hátába döfi a kardot, aztán maga szalad bele egy vágásba, életét veszti. Abellino egy hónapig lábadozik, aztán a barátai azt tanácsolják neki, egy időre hagyja el az országot.

    Fanny hazaköltözik Jánossal Kárpátfalvára. A nábob előzőleg Varga Péterrel átalakíttatja a kastélyt, kiszóratja a régi életére emlékeztető dolgokat. A reformkor nagy szellemi pezsgésében János is nagy vállalást tesz: agarászegyletet alapít. Ez aztán nagy siker, mindenkit fellelkesít, nagy összejövetel készülődik a birtokra, ott lesz minden fontos személy. Fanny arra gondol, talán az ideálja (Rudolf) is jelen lesz majd. Fany kéri Pétert, beszéljen neki azokról, akik meg vannak hívva. Péter Fannyt, Rudolf feleségét ajánlja Fanny figyelmébe, mint különösen jólelkű lányt, aki a szegények, elesettek védelmezője, és akivel érdemem barátkozni. A nagy összejövetelen találkozik is a két fiatal nő, bár eleinte Marionnnak, Rudolf nagynénjének örökös beszéde matt nehezen tudnak beszélgetni. Flóra egy hetet tölt Fannyéknál, nagyon összebarátkoznak. Fanny azonban továbbra sem tudja, ki a titokzatos ideálja, nem találja őt a társaságban.

     Megérkezik a társaság a kastélyba. János beszédet mond az agarászta jelentőségéről, agáriskolát alapítanak, János agarakkal foglalkozó szaklapot is szeretne indítani, de ezt már nem fogadja nagy egyetértés, mivel a magyar ember nem szereti a betűket. Rudolf ír Flórának, hogy holnap ő is érkezik az összejövetelre, a lányok türelmetlenül várják.

  Megkezdődik az agarászat, a róka menekül, az agarak és az emberek a nyomában. Matyi, János agara bizonyul a legjobbnak. Flóra és Fanny is ott lovagolnak az agarak nyomában. Ekkor feltűnik Rudolf. Amikor Fanny meglátja a férfit, teljesen elveszti az öntudatát, rosszul lesz, majdnem leesik a lóról, Rudolf kapja el.

   Ezután hetekre ágynak esik. Nem tudják, mi baja van, nem ismerik a lelki tusát, a kétségbeesést, amit érez. Amikor felgyógyul, elhatározza, hogy jótékonykodni fog, a haza érdekeiért, a haladásért és a műveltségért fog tevékenykedni, és mindig a férje mellett lesz, így szublimálja az érzelmeit.

  Visszatér hosszú külföldi útjáról Abellino, és megbeszéli Kecskereyvel, hogy valahogy meg kell próbálni kompromittálni Fannyt.

   Rudolfot főispánná választják, nagy bál van a beiktatásának ünnepére. A bálon Kecskerey odamegy Rudolfhoz, és azt hazudja neki, hogy ha János nem kérte volna meg Fanny kezét, a lány 60 ezer forintért Abellino szeretője lett volna. Rudolf fejében ez szöget üt, nem szeretné, ha Flóra ilyen könnyűvérű nővel barátkozna. Ezt el is mondja a feleségének, és össze is vesznek rajta. Rudolf azt hiszi, Flóra majd másnapra megbékül, de a harag tartósnak mutatkozik.

   Rudolf elhatározza, megpróbálja elcsábítani Fannyt, hogy bebizonyítsa, a feleségének nincs igaza. Elutazik Kárpáthyék birtokához közel, mintha ott lennének elintéznivaló ügyei. Minden délután meglátogatja Jánosékat, és amikor az öreg délután aludni megy, udvarolni kezd Fannynak. Egyszer aztán azt látja, hogy a lány az imakönyvében tart egy kipréselt virágot, amit tőle kapott. Ebből megérti, mi a helyzet, és Fanny be is vallja neki az iránta érzett reménytelen szerelmét, de azt is, hogy eddig mindig szándékosan kerülte Rudolfot pontosan azért, mert tudja, nem lehet az övé. Rudolf ezután hazamegy, és elismeri a feleségének, hogy ő tévedett, félreismerte Fannyt.

  Kecskerey egy társasági összejövetelen összetalálkozik Abellinoval, és elújságolja neki, hogy Fanny terhes. Abellino le van sújtva, arra gyanakszik, hogy valaki mástól van a gyerek. Ekkor azonban Rudolf megvédi Fanny jó hírét, Flóra ezért később nagyon hálás neki.

   Megszületik Kárpáthyék gyereke, Zoltán. Az orvos közli a nábobbal, hogy Fanny rövidesen meg fog halni. Ez meg is történik.

   Tél van, János magához hívatja Rudolfot. Érzi, hogy ő is meg fog halni, végrendeletet készít. Azt szeretné, ha Rudolf lenne Zoltán gyámja, nehogy Abellinot nevezzék ki gyámnak, az nagyon rossz lenne. Abellinonak János minden napra hagy egy aranyat, de azt minden nap személyesen kell átvennie az ügyvédtől, amit nem vesz át, az elvész.

   János nemsokára valóban meg is hal, Fanny mellé temetik el.