Robbe-Grillet művében az az érdekes, hogy a címben kiemelt labirintusszerűség több szinten is megjelenik a szövegben.
Először is labirintusnak tűnik maga a város, ahol a történet főszereplője, a meg nem nevezett katona bolyong. Az utcák mind ugyanolyanok, a házak ablakai végtelen négyzetsorokat alkotnak, az épületek hasonló kockák, a folyosók ugyanolyan sötétek, és a hó, ami folyamatosan szállingózik, elmossa a színeket, mindent hasonlóvá lúgoz.
Második szinten maga a történet is labirintus. Ugyan van összerakható cselekmény (egy háború után egy sebesült katona megpróbál megkeresni egy általa ismert személyt, hogy átadjon neki egy rábízott csomagot), ám az eseményeket nem lehet pontosan sorba állítani. Lényeges jelenetek amikor a katona a kocsmában üldögél, a gyerekkel beszélget, a lámpa alatt álldogál, a kórházban fekszik, egy ismeretlen nővel beszélget – ám nem lehet megmondani, időben hogyan követik egymást e történetelemek. Vajon hányszor történik meg, hogy a katona megáll a lámpa alatt? Még mindig ott áll, vagy ez már egy másik epizód?
Harmadszor pedig a különböző elbeszélői szintek közötti átjárás adja a labirintusszerűséget. Szegedy-Maszák Mihály úgy fogalmaz a Robbe-Grilletről szóló összefoglaló tanulmányában, hogy a szerző „a kaland elbeszélését egymásba játszatja az elbeszélés kalandjával.”[i] Az elbeszélő a kötet elején leírja a szobájában található metszetet, ahol egy katona ül egy kocsmában. Ezzel párhuzamosan a lámpájának fénykörét nézve elképzeli a kinti, utcai lámpát, ami alatt ott áll ugyanez a katona. A történet végén viszont az elbeszélő a katonát vizsgáló orvossal azonosítódik, vagyis egyszerre elbeszélője és szereplője a történetnek, egyszerre található azon kívül és belül is, a két sík egybejátszik.
Szegedy-Maszák érdekes elemzése szerint ez a regény abban különbözik Robbe-Grillet előző munkáitól, hogy azokban mindig volt valamilyen hiány, ami köré a narráció épült, itt viszont az átjárhatóságokból és hasonlóságokból kialakuló labirintusszerűség még az ilyen hiányként megjelenő centrumot is kitörli a szövegből. Robbe-Grilletnek lényegében az volt a célja, hogy prózai szövegei hasonlóak legyenek a költői szövegekre, ahol a jeleket nem annyira egy külső világra, mint inkább egymásra vonatkoztatva olvassuk. A szöveglabirintus így a prózától a líra felé tett érdekes lépés.
[i] SZEGEDY-MASZÁK Mihály, Alain Robbe-Grillet. In.: Uő, Világkép és stílus. Magvető, Bp., 1980. 511.
Utolsó kommentek