Az olvasás kalandja

TARTALOM

Első rész

  Özvegy Tarnóczyné, Rebeka a szentléleki várat lakja lányával, Sárával. Egykori férje, Sebestyén sok fájdalmat okozott neki, mert szeretett vadászni, kártyázni, és nem csak a miselátogatás meg az ima foglalkoztatta, ahogy a feleségét. Most, hogy férje halott, Rebeka olyan tulajdonságokkal ruházta fel, amikkel életében nem rendelkezett, ő lett a csodaférj. Rebeka életét most a lánya keseríti meg, aki a valláson kívül a zene, tánc is, és az élet egyéb területei iránt is érdeklődést mutat. A kastély zömök, az ablakai kicsik, inkább erődnek épült, nemigen látni ki belőle.  

   Egy fiatal lovag halad el az épület előtt, és továbbmegy. Mikes János rég nem járt már ezen a vidéken, tizenkét éve. Úgy másfél óra járás után érkezik meg a nagybátyjához, Mikes Mihályhoz. Mihály idősödő, de lélekben fiatal, bohém ember. Szívesen emlékszik vissza a múltra, de mindent úgy idéz fel, mintha tegnap lett volna, nem is érzékeli az idő múlását. János Lupuj moldvai vajda testőre volt, most tér haza. Az öccse, Kelemen szerelmes Sárába, feleségül is akarja venni, annak idején Sebestyén Kelemennek ígérte a lány kezét, most azonban ezt az ígéretet Tarnóczyné visszavonta, mert Kelemen pápista, ők meg protestánsok. Mihály azt kérdezi Jánostól, segítene-e Kelemennek megszöktetni Sárát a gyönyörű lovával, Armidorral. János igent mond, miközben érzi, nem teljesen tréfa a kérdés. Ekkor érkezik haza Kelemen. A két testvért a szerző nyíltszívű, becsületes embereknek írja le. Sára Bethlen Istvánné udvarában nevelkedett, akiről János nincs túl jó véleménnyel. 

     Tarnóczyné Szebenbe utazott. Haller Péter öccse, Gergely, akinek egykori felesége Tarnóczné házastársa volt, gyermek nélkül halt meg, úgyhogy most Péteren fokozott feladat van, hogy utódot nemzzen, hiszen egyébként a családi vagyon mellékági örökösre száll. Tarnóczyné tehát a házasság ügyében intézkedik. Amellett Szebenben tartózkodik Wittenbergből egy híres szónok, aki a szigorú női erkölcsökről prédikál, Tarnóczynénak a téma nagyon tetszik, úgy érzi, meg kell hallgatnia az előadást. Jó lenne, ha Sára is épülne belőle, de őt az anyja nem hozta el. Tudja ugyanis, hogy ha az idős Haller Péter, aki örök életében agglegény volt, megismerné a lányt, és látná, hogy az nem szerelmes belé, nem is nagyon akarná elvenni.

  Tanróczyné erre az időre a lányát Mihály szomszédnőjére, Naprádinéra bízta, született Tanóczy Juditra, aki Sebestyén testvére volt. Hírbe hozták Mihállyal, valószínűleg szerelmes is volt bele, de a férfi Judit férjének halála után feltűnően hideg lett iránta. Ahogy Judit megérkezik a várba, rögtön lenyűgözi a fiatal, vidám, kedves Sára. Judit érkezésével új élet kezdődik a házban, Judit jókedvű, inkább világi, mint vallásos szövegeket olvas. Judit befonja Sára gyönyörű aranyszőke haját, éjjel sokáig beszélgetnek, szóba kerül a szerelem is.

    Annak idején Sára Bethlen Istvánné udvarából hazahozott néhány olasz nyelvű lovagregényt, amit az anyja elégetett, csak vallásos könyveket engedélyez a házban. Most Judit számos világi témájú művel ajándékozza meg Sárát, amiknek az nagyon örül. Ruhákat is ad Sárának, amit a regényes történetek szereplőinek mintájára alakít át. Időnként kilovagolnak. Judit kíváncsi, mit érez Sára Kelemen iránt, végül rá is kérdez. Sára kedveli Kelement, de nem szerelmes belé. Elfogadja, hogy az anyja nem akarja hozzáadni, nem kíván vele megszökni, mint egy irodalmi műben. Viszont kiderül, hogy szerelmes egy másik férfiba, akit Máramaroson látott Szécsi Zsigmond várában, az illető Máriának udvarolt. Egy színdarabban játszottak közösen, ahol Mária és e fiú volt a főszereplő, Sára csak mellékszerepet kapott.

   Sára és Judit a kertben időznek, mikor Mikesék régies páncélban berontanak, hogy megszöktessék Sárát. Sára az érte menő lovagban felismeri Jánost, akibe szerelmes, és nagyon megörül, János és Mihály viszont azt hiszi, Sára Kelemennek gondolta a lovagot, azért az elragadtatás. Judit elmondja Mihálynak, hogy Sára nem szereti Kelement, Mihály azonban ezt nem nagyon fogadja el. Mihálytól viszont megtudja Judit, hogy Tarnóczyné Haller Péterhez akarja adni a lányát, azért kellett úgy sietni a szöktetéssel. Végül elrobognak a lánnyal, Juditot ott hagyják, aki kétségbe van esve: mit mond majd Tarnóczynénak? 

   Judit a vár felé indul, amikor trombitaszót hall. Először arra gondol, a várnagy meglátta a lányszöktetést, és üldözőbe akarja venni Mihályékat, ám mikor odaér, kiderül, hogy a perpatvar onnan ered, hogy a vadászatra menő Haller Péter kísérete akart megszállni az épületben, de a várnagy nem engedte be őket. Judit erre felajánlja, hogy menjenek hozzá az emberek. Ez még jól is jön, mert Tarnóczynénak azt fogja mondani, hogy mivel el kellett hagynia a szentléleki várat a vendéglátás miatt, erre az időre ő maga küldte Sárát Mikes Zsigmondnéhoz. Ebben a pillanatban azonban Haller Péter toppan be a várba.

    Mikesék az erdőn át haladnak a lánnyal. Elől megy Mihály és Kelemen, János jön utánuk Sárával. Sárát kocsira teszik, amit Kelemen hajt, János és Mihály megy utána. János elmondja: amikor meglátta Sárát, és a lóra tette magához, hevesen kezdett verni a szíve, és sötét balsejtelem fogta el. Érzi, hogy ettől a pillanattól kezdődik a család romlása. Magában pedig azt is tudja, hogy beleszeretett Sárába, az meg őbelé.

   Haller beszélgetni kezd Judittal. Péter Juditot szimpatikusnak találja, Judit Pétert nem. Más körülmények között talán máshogy vélekednének egymásról, Judit látná Péter belső szépségét elömleni a külsőn. Péter Sáráról kezd kérdezgetni, Judit válaszol is neki abban a hitben, hogy Péter azt akarja hallani, hogy a lány ugyanolyan ájtatos, mint az anyja, pedig Péter pont nem erre vágyik, Judit szavai nem elriasztják, ahogy a nő szeretné, hanem megnyugtatják. Péter ajándékot is hozott, ékszereket, könyveket. A vacsoránál aztán hiába várják, hogy Sára megjelenjék, Judit azt hazudja, fáj a feje, azért kellett ágyba bújnia ilyen korán. Judit végül elmondja Péternek, hogy Sárát az anyja hozzá akarja adni valakihez, akit nem szeret, valaki másba szerelmes (Judit úgy tesz, mintha nem tudná, Péter a férjjelölt).

  Éjjel Péter tanakodik magában: milyen jó, hogy Judit elmondta, hogy Sára mit érez, mert így nem fog feleségül venni egy nőt, aki nem akarja őt, nem fog becstelenséget elkövetni. Ugyanakkor nagyon el van keseredve: fiatal korában szeretett egy lányt, akit egy idős, de gazdag ember vett el, most, hogy ő az idős, nem tud megházasodni, egész életében nem szerette senki. Zakariás, a szolgája jó ember, de szeret sokat beszélni. Titokban Tarnócziné is megbízta, hogy kémkedjen neki, ha a szentléleki kastélyba megy az urával, figyelje meg, hogy zajlik otthon az élet, jól viselkednek-e a cselédek, a lánya.

  Péter már ágyba bujt, amikor Zakariás elmeséli neki, hogy kiderítette: Sára valószínűleg nincs a kastélyban, Judit is elmegy valahova. Haller felkel az ágyból, gondterhelten járkál a szobában.

   Judit nyugtalan, indulni készül. Váratlanul Péter lép be hozzá. Judit azt hiszi, a férfi rosszat akar, de Péter elmondja: ő az, akihez Tarnócziné hozzá akarja adni Sárát (nem tudja, hogy Judit tudja). Péter összerakta a darabokat: Sára nincs otthon, és mást szeret, tehát megszökött a szerelmével. Péter felajánlja Juditnak, hogy elmegy vele Tanóczinéhoz, közbenjárni a lány érdekéért. Judit megkönnyebbül, nagyon megörül, együtt indulnak. Útközben azonban pont Tarnócziné kocsijával találkoznak, ami éppen szembejön velük.

Második rész

  Kassai István Rákóczi György fejedelem „korlátnoka,” azaz kancellárja. Reggel van, a fejedelem éppen vadászni indul. Kassai erdőmestere reggelizés közben egy titokzatos, koravén emberrel beszélget, aki Mikes Zsigmond várába igyekszik az erdőn át, de a hajtás miatt az erdész óva inti az erdőn való átkeléstől.

  A fejedelem Kapronczai György, Horváth Ferenc, Csulai Ferenc, az udvari káplán, valamint Döme diák, a fejedelem magántitkára társaságában időzik. Hosszan beszélgetnek különböző politikai ügyekről, Döme diák diskurál Rákóczival, Csulai nagyon szeretne olyan prédikátor lenni, aki nagy hatással van a fejedelemre, de ez a szerep nem nagyon megy neki. Megkezdődik a vadászat, hajtják a medvét, ami végül Rákóczira támad, aki Csulait hívja segítségül, hogy töltse meg a fegyverét, de a káplán rémületében a földhöz lapul, halottnak tetteti magát, hátha úgy nem bántja a fenevad. A medve Rákóczira támad, veszélyben az uralkodó élete, amikor egy ismeretlen váratlanul leteríti az állatot, aztán eltűnik a fák között. A megmentő nem más, mint az ismeretlen, akit az erdőmesterrel láttunk, de nem akarja elárulni a nevét. Rákóczi pénzt akar neki adni hálából, de az ismeretlen nem akarja elfogadni, ő nem tud semmit sem kezdeni az arannyal. A fejedelem erre egy gyűrűt nyújt át neki: ha bármire szüksége van, mutassa fel azt, és Rákóczi teljesíti a kívánságát. Kapronczai irigykedik.

    Rákóczi összehívja az embereit, vége a vadászatnak, Kassaihoz mennek ebédelni. A nábob titkon bosszankodik, nem akarja, hogy mások pusztítsák a vagyonát. A fejedelem rendelkezik: másnap Mikes Zsigmondhoz mennek.

    Az idegen tovább indul. Eredetileg ő is Mikeshez tartott, de most inkább Székely Márton háza felé veszi az útját. Magában őrlődik: milyen rossz is a lemondás. (Az ismeretlen valójában nem más, mint Mikesék jezsuita fia, Móric)

    Az idős Mikes Zsigmond és a felesége, Kornis Ágnes a fiaikról beszélgetnek. Szeretnék, ha János örökre otthon maradna, talán majd a másik fiuk, Móric rábeszéli. Móric katolikus papnak ment, ami egy kicsit fura a protestáns környezetben. Ekkor meséli el nekik János a leányrablás történetét.

    Sára nagyon elkeseredik, amikor rádöbben, hogy nem az ismeretlen lovag rabolta el, hanem Kelemen. A fiú a „kék szobába” viszi a lányt, ahol szerelmet vall neki. Sára viszont ráförmed, hogy vigye azonnal haza. Kelemen ezen teljesen ledöbben.

  Zsigmond, az apa örül, hogy a fiatalok összejöttek, hiszen annak idején Sebestyénnel ezt tervezték el. Ekkor közli vele az anya, hogy Sára haza akar menni. Zsigmond nem érti az ügyet, Jánost küldi Sárához, hogy tisztázza a dolgokat. Sára megörül Jánosnak, azt kéri, szöktesse meg Mikeséktől, nem tudja, hogy János Kelemen testvére. János viszont megérti, miről van szó. Rögtön az apjához megy azzal, hogy Sárát haza kell vinni, ő pedig visszatér Lupuj vajdához, akinek a lányát, Máriát el fogja venni. Zsigmond a házasság hírének megörül, de nem akarja, hogy János ilyen gyorsan távozzék a szülői háztól.

  Egy szolga érkezik Mihály levelével: Tarnócziné időközben hazajött, dúl-fúl, Zsigmondékhoz tart. Haller Péter próbálja csitítani, de nem sok sikerrel; ha Sára azt mondja, önként ment Kelemennel, Péter még a fejedelemnél is hajlandó lenne közbenjárni az érdekükben.

   Zsigmond Sárához megy, aki azt követeli, hogy vigyék haza. Zsigmond ezt nem akarja, hiszen így ők maguk is szégyenben maradnának, de Sára is rossz hírbe keveredne. Sára hiába erősködik, hogy mást szeret, Zsigmond nem hajlandó engedni neki. Úgy rendelkezik, éjjel titokban vigyék a lányt Moldovába, amikor pedig Tarnócziné megérkezik, tagadják le, hogy bármit is tudnának Sáráról. Így is történik, Tarnócziné megjelenik, dühösen veszekszik Zsigmondékkal, ők azonban tagadnak. Az asszony távozik, de abból, hogy Zsigmondék eltűrték a szitkokat, meggyőződött róla, hogy Sára valóban náluk van.

   Az uralkodó rövidesen ellátogat Zsigmondékhoz, készülődni kell, hogy vendégül lássák. A fejedelem érdeklődik Mikes fiai után, Jánost magához akarja venni; Móric jezsuitakánt nemkívánatos, és az őt bujtatóknak büntetés jár, de a fejedelem nem akarja bántani. Zsigmondot kinevezi főlovászmesterének. Rákóczi többi embere ezt rossz szívvel nézi, Zsigmondék pápisták.

   Ekkor betoppan Mikesékhez Tarnócziné, és a panaszt tesz a fejedelemnél a lányrablás miatt. Ágnes asszony magyarázkodik, de nem sok sikerrel. Behívják Sárát, hogy megkérdezzék, önszántából ment-e, szereti-e Kelement, ő azonban határozott nemmel válaszol. A fejedelem rendelkezik: a nőrablás büntetése hasonló, mint a honárulásé, vagyis fő-és jószágvesztés. A lány jó hírét viszont meg kell menteni, férjhez kell adni. A fejedelem kíséretéből többen is előlépnek, hogy ők elvennék Sárát, de mivel úgyis Haller Péternek ígérte az anyja, végül ő lesz a lány férjjelöltje.

   Zsigmondék el vannak keseredve. A fiúk elindultak Lupuj vajda birodalma felé, száműzetésbe vonulnak, azt egyelőre nem tudják, konkrétan milyen ítéletet hoztak az ügyükben. Ekkor jelenik meg Móric. Ő volt az, aki a fejedelmet megmentette a medvétől, most a testvéreinek fog kegyelmet kérni, Rákóczit kötelezi az adott szava.

Harmadik rész

   A fejedelem elküldi Kapronczait Lupuj vajdához, hogy szorgalmazza a nőrabló Mikesék kiadását. Mielőtt azonban a vajdával beszélne, még át kell adnia egy levelet Jánosnak. Kapronczai nem nagyon örül a megbízásnak, hiszen Mikesék távoli rokona. 

   Tarnócziné az esküvőre készül, fényes menyegzőt akar, sok ékszerrel, ruhával. Sára nagyon szenved, Judit beszélget vele, megtudja, hogy Sára abba a fiúba szerelmes, aki annak idején Francescot játszotta a darabban, ahol Sára meglátta őt, és akiről kiderült, hogy Mikes János.

   Kelemen, János és Mihály Lupuj vajda birtoka felé közelítenek. Kelemen nem akarja elfogadni, hogy Sára nem szereti őt, hiába győzködi Mihály és János. Végül kitalálják, hogy egyikük visszamegy, és kideríti, mi a helyzet, a választás Jánosra esik.

   Kelemen és János megszállnak egy fogadóban, itt összefutnak Kapronczaival, akitől értesülnek az otthoni eseményekről. Kapronczai János felől érdeklődik, hiszen először neki kellene átadnia a levelet. Mihelyst kiderül, hogy János visszafordult Erdélybe, Kapronczai nyomába ered. Ám amikor világossá válik, hogy nem tudja utolérni, sem Erdélyben feltűnés nélkül megtalálni, elolvassa a levelet. Az iratban Döme diák ad tanácsot Jánosnak: Radzivil litván herceg szeretné feleségül venni Lupuj vajda lányát, Máriát, ha ebben János közvetíteni tudna, a fejedelem megbocsátana neki. Az utóirat azt mondja, aki olvassa a levelet, rögtön égesse el, ezt Kapronczai meg is teszi. Újra találkozik Mihályékkal, eldöntik, hogy maguk próbálnak meg közbenjárni valahogy a frigy érdekében.

  Móric újra Kassai erdőmesterével beszélget a kandallónál. Az erdőmester elmondja, hogy Csulai felhergelte az erdélyieket Pázmány és a jezsuiták ellen, azt hazudva, hogy azok Erdélyben akarnak téríteni, Móric tehát veszélyben van. Móric azonban emlékezteti beszélgetőtársát a fejedelem gyűrűjére, és megbízza, hogy egy kis ládikót és egy hajfürtöt adjon át a szüleinek. Az erdőmester el is viszi a gyűrűt és a hajfürtöt egy levéllel, amiben Móric leírja a gyűrű történetét. Mikesék nagyon megörülnek.

  Az esküvői előkészületek végeztével Judit hazatér. Arról álmodozik, mit tett volna, ha Mihály rabolja el őt. Ekkor lép be hozzá János, akinek Judit elmondja, mikor lesz az esküvő. János azt mondja, hogy ő is ott lesz. Később, még az esküvő előtt Haller meghívására Judit Szentlélekre látogat. Haller egyre szimpatikusabb neki. Tarnócziné viszont valósággal tombol a gyűlölettől és a kárörömtől: elmeséli, hogy a fejedelem már majdnem kegyelmet adott Jánosnak, mert nem tudták biztosan, ő is a lányrablók között volt-e, de a lovász végül ellene vallott, így János sem menekülhet.

  A menyegzőt november 20-án tartják, egy hideg, havas napon. Sára szerencsétlennek érzi magát, de nincs mit tenni. Amikor az oltárnál áll, meglátja a tömegben Jánost, elájul, ám végül kimondja az igent.

  Mikesékhez Kassai uram erdőmestere toppan be a hírrel, hogy elfogtak egy jezsuitát, aki nagy valószínűséggel Móric, az ilyeneket Erdélyben kivégzik. Az öregek nagy bajban vannak: kinek a megmentését kérjék a fejdelemtől a Móric által szerzett gyűrűért cserébe? Végül Móric mellett döntenek, hátha Lupuj nem adja ki a másik két fiút.

  János közben őrlődik, elmegy Haller Péter házához, mindig Sárára gondol, nehezen szánja rá magát, hogy visszatérjen Kelemenékhez, nem akar senkivel beszélgetni, egyfajta időn, téren kívüli kívüli állapotban szeretne létezni. Teljes a szerencsétlensége. 

   Girgucz Bogdán fogadójában János összetalálkozik Rákóczi társaságával (köztük Döme diák, Horváth), akik közül az egyik Sára esküvőjéről mesél, azt sejtetve, hogy Sára megcsalja a férjét. János kihívja az illetőt párbajra, és meg is öli, de közben ő is halálos sebet kap. A halottat Horváth viszi el, az éjszakában összetalálkozik Hallerék kocsijával, aminek éppen tönkrement a kereke. Tőle hallanak Hallerék a fogadóról, ahol megszállnak. Judit elmegy, hogy ápolja a sebesültet, Sáráék aludni próbálnak. Másnap, amikor tovább indulnak, Judit elárulja Sárának, hogy János volt a sebesült, mégpedig válságos állapotban.

    Közben a rendek kimondják Mikesékre a halálos ítéletet. Az erdőmester Rákóczihoz megy, és kegyelmet kér Móricnak, amit meg is kap. Móric viszont nem akarja elhagyni a börtönt, ő azt szeretné, ha inkább a testvéreinek engednék el a büntetést. A fejedelem erre lényegében azt tudatja vele, hogy egyik Mikest sem akarja kivégeztetni.

   Ezzel párhuzamosan Tarnócziné is a fejedelemmel akar beszélni, ő Móric ellen szeretne halálos ítéletet kicsikarni. Meglepetésére Csulai sem áll mellé, hiszen tudja, hogy Móric az, aki megmentette Rákóczi életét. Kiderült az is, hogy a jezsuiták szervezkedéséről szóló pletykák is Csulaitól erednek, emiatt Rákóczi jól leszidta. Amikor Tarnócziné látja, hogy Móricot szabadon engedik, megfordul vele a világ.

   Döme diák híreket hoz Rákóczinak: Mikes Mihály beilleszkedett Lupuj vajda udvarába, és jól segíti a frigy megkötését, János sebesülten fekszik. Elmondja, hogy Sára miatt vívott, és hogy önkívületében a lány nevét emlegeti. Rákóczi kezd gyanakodni, hogy nem is volt szó lányrablásról.  

    Tarnócziné a lánya további sorsát tervezgeti. Már Hallert is kezdi meggyűlölni, béna öregember, akitől jobb lenne megszabadulni, miután Sára örökölt tőle. Hallerékhez megy, hogy beszámoljon Mikesék halálos ítéletéről. Amikor Sára hallja, hogy a szerelmére halál vár, bezárkózik a szobájába, és tőrt döf a szívébe. Az anya elátkozza holt lányát: nem volt joga, hogy elvegye tőle a saját életét és a jövendő örömöt, hogy általa bosszút állhasson Mikeséken.

  Tarnócziné Mikesékhez hajtat, hátha láthatja őket, amint kétségbe vannak esve, talán még nem ismerik a fejedelem kegyelmét. Mikeséket azonban ünneplés közben látja, csalódottságában holtan esik össze.

  János később egy csatában életét veszti, talán szándékosan, Judit pedig valószínűleg Haller felesége lesz, bár ez utóbbiban maga a szerző sem biztos.