Az olvasás kalandja

Történet

A regény a Vaskapu leírásával kezdődik, amely a román-szerb határon található. A képződmény egy hatalmas hegylánc, amelynek hasadékában kanyarog a Duna. Veszedelmes itt az út minden hajós számára, most éppen egy nagyobbacska bárka tűnik fel, amit lovak vontatnak felfelé a vízfolyással szemben.

  A hajó neve Szent Borbála, tulajdonosa Brazovics Athanáz, aki görög kereskedőnek vallja magát. A kormányost Fabula Jánosnak, a kapitányt Timár Mihálynak nevezik. Velük utazik Trikalisz Euthym, és az ő gyönyörű tizenhárom éves lánya, Timéa. A lány fekete szemöldöke majdnem összeér, ami kissé boszorkányos külsőt kölcsönöz neki. A hajó rakományának Euthym a gazdája, és úgy tudjuk, gabonáról van szó.

  Nem kell sokáig várni az életveszély érkezésére: egy malom sodródik feléjük, amit a sebes víz leszakított valamelyik partról. Mihály hat emberével csónakra száll, elébe evez a roncsnak, hátha el tudják téríteni valamilyen módon a hajó irányából. A hajó mögött viszont egy huszonnégy evezős török ágyúnaszád („Szaloniki”) tűnik fel, ami rémülettel tölti el Euthymet.

  Mihályék végül sikerül megakadályozni, hogy a roncs a Szent Borbálával ütközzön: a hajóbiztos a vasmacskát a malomkerékre dobja, a kötél feltekeredik a lapátokra, a malom pedig egy sziklának csapódik és elmerül. Timéa nagyon szomorú, mert a roncson egy fehér macska is utazott, aki így életét vesztette.

   A hajó egy különösen veszedelmes, szűk, örvényekkel teli szakaszhoz ér. Mihály bátran kormányozza át a hajót ezen az átjárón, még ő maga is a vízbe pottyan, de sikeresen kimenekül. A török ágyúnaszád kapitánya viszont azt hiszi, a Szent Borbálát elnyelte az örvény. Megtalálják a malom szilánkjait, benne a vasmacskát, ami Mihályéké volt. A törökök logikusan következtetnek arra, hogy Mihályék hajója tört darabokra, ezért visszafordulnak, befejezik az üldözést.

   Orsovánál ellenőrök érkeznek, átvizsgálják a rakományt, Mihály lefizet őket az Euthymtől kapott pénzből. Sötét titok lappang tehát a hajón: mi lehet a valódi szállítmány? Mihálynak eszébe jut: mi lenne, ha nem az összes pénzt adná oda a tiszteknek, amit Euthímtől kapott? Ez az epizód előre vetíti Mihály későbbi csalását.

   A sok veszély után végre kikötnek egy szigeten. Mihály elindul, hogy körbenézzen. A szigetet sűrű, vad, buja növényzet borítja. Végül egy kicsi lakra bukkan a vadon közepén, amelyet félig egy sziklába vájtak. A házat gyönyörű kert veszi körül, és egy hatalmas fekete kutya őrzi, Almira, aki a fegyverek és az erőszak nagy ellensége. Az ebnek cimborája is van: Narcissza, a macska. Narcissza barátságosan viszonyul Mihályhoz, érzi, hogy jó ember.

   A házban Mihály egy harmincas éveiben járó nőt talál, akitől szállást kér magának és a társainak éjszakára. Ennivalót is szeretne, amit meg is kap, de csak más hasznos holmikért cserébe, mivel a szigeten nincs helye pénznek. Mihály visszamegy a társaiért. A szigetlakó hölgy megvendégeli őket, előkerül a lánya is, a kedves és ártatlan Noémi. Timéa a macskával kezd játszani, Noémi egy kicsit féltékeny, hogy a kedvence egy másik lányt is a bizalmába fogadott. Emiatt és egy kisebb félreértés miatt a két lány tekintete egy pillanatra egymásba villan, megérzik, hogy a jövőben még dolguk lesz egymással.

   Narcissza ekkor hevesen ugatni kezd: Krisztyán Tódor érkezik. Tódor sunyi alak, aki már első ránézésre rossz érzést kelt az emberben. Kiderül róla, hogy az ő és a Noémi apja ismerték egymást, Noémi kezét neki ígérték. Most azért jött a szigetre, hogy hátha valami pénzt tud szerezni az Noémi anyjától, Terézától. Megeszi a malacpörköltöt, amit talál, hergeli a kutyát, félvállról beszél mindenkivel, majd távozik.

   Éjjel sem Teréza, sem Mihály nem tud aludni. Beszélgetni kezdenek, az asszony elmeséli a történetüket.  Terézáék 12 éve élnek a szigeten. Annak idején, amikor Noémi kicsi gyermek volt, Pancsován lakott a férjével, Belováryval. A férfi barátja volt Krisztyán Maxim, Krisztyán Tódor apja. Maxim kereskedőként dolgozott; évente felvett egy jókora kölcsönt a komáromi üzletembertől, Brazovics Athanáztól (aki a Szent Borbála tulajdonosa is), amiből gabonát vásárolt, és azt adta tovább. Az adósságért Belováry vállalt érte kezességet. Egyszer aztán, 1816-ban, amikor a folyamatos esőzés miatt rossz lett a termés, az üzlet tönkrement, Maxim nem tudott fizetni. Kereket oldott tehát, Brazovics a bírósághoz fordult, ami a kezesség miatt elkobozta a Belováry család minden vagyonát. Nem maradt semmijük, a férfi golyót röpített a fejébe, Teréza mama pedig a Dunába akarta ölni magát. Ekkor azonban a fekete kutya megakadályozta a tettet. Így tehát Teréza a kicsivel és újdonsült társával, Almirával a Senki szigetére ment, és kemény munkával egy kis gazdaságot hozott létre. Időnként azonban megjelenik Tódor, és fenyegetőzik: ha elmondaná az osztrák kormánynak, hogy létezik ez a sziget a Dunán, akkor rögtön elűznék onnan a jogtalan földbitorlókat. Terézáék tehát a markában vannak. Nem lehet pontosan tudni, Tódor mivel foglalkozik, de valószínű, hogy kém, aki több különböző megbízónak is dolgozik egyidejűleg. Állandóan változtatja a nemzetiségét, egyszer törökként, máskor görögként bukkan fel a szigeten.

     Mihályék elbúcsúznak a szigetlakóktól, a Szent Borbála folytatja útját. Meglepő esemény történik: Euthym magához hívja Tímár Mihályt, és elmondja neki a történetét. Már csak percei vannak hátra, mérget vett be. A valódi neve Ali Csorbadzsi, Törökországból szökik, ahol most polgárháború van, és a basa már őt is halálra ítélte, és a vagyonát el akarta kobozni. Csorbadzsi tehát gabonát vásárolt a pénzéből, és úgy menekült. (Mihály nem érti: miért nem vitte magával a vagyonát arany formájában?) Ezen kívül tízezer forintnyi összeg lapul egy kis szekrénykében aranyban. A lányát a basa a háremébe szerette volna venni, ezt Csorbadzsi nem engedhette, ezért menekül. A szigeten azonban meglátta Tódort, akiről tudja, hogy török kém, aki el fogja őt árulni, ezért nem maradt számára más menekülés, mint a halál. Csorbadzsinak jó barátja Brazovics, Mihálynak hozzá kell vinnie Timéát, az üzletember majd gondját viseli a lánynak. A török mond még egy titokzatos kifejezést: vörös félhold, ám a beálló halál elvágja a mondatát, így nem derül ki, mit is akart mondani.

    Csorbadzsit a vízbe temetik, ahogy kérte, Timéa senkihez nem szól, magába zárkózik az út további részében. Már közel járnak Komáromhoz, amikor a hajó zátonyra fut, és elsüllyed. Sikerül kiúszniuk a partra, de a gabonát elnyeli a víz.

  Mihály megérkezik Timéával Brazovicsékhoz. Ott találják Zsófi mamát, a feleséget, Athaliet, fiatal lányukat, illetve egy vonzó katonatisztet, Kacsukát, aki a seregnél az élelmezéssel foglalkozik. Kacsuka Athalie jegyese, Tímár barátja. Éppen Athalie arcképén dolgozik, amikor Mihály belép a török lánnyal.

  Brazovicsék először nagyon örülnek Timéának, ám amikor kiderül, mennyi pénzt hozott magával, gyorsan lelohad a lelkesedésük. Ez bizony kevés, ennyiből nemigen lehet felnevelni a lányt olyan szinten, mint Athaliet. Megbeszélik tehát, hogy valahol a szolgáló és a fogadott lány közötti rangon fogják kezelni.

  Mihály elhatározza, hogy a gabonát megmenti a hajóról. Bár elázott, még el lehet adni (mivel a vízi járműre előzőleg biztosítást kötöttek, Brazovicsnak nem keletkezett kára). Kacsuka remek ötlettel áll elő: Mihály vegye meg az erdetileg százezer forint értékű, de elázott, így hasznavehetetlen búzát Brazovicstól tízezer forintért, aztán majd ő segít eladni a rossz búzát a katonáknak a seregnél, azoknak úgyis mindegy, mit esznek. Ehhez persze le kell fizetni pár embert. Mihálynak először nem tetszik az ötlet, hiszen mégsem becsületes eljárás ez így, Kacsuka azonban elmagyarázza neki, hogy a seregnél, ahogy a világon máshol is, mindenki ilyen módon próbál érvényesülni.

  Mihály ki is emeli a gabonát a hajóból, és amikor átnézi a zsákokat, talál egyet, amire vörös félhold van festve. Erről beszélt tehát a török! Kinyitja a zsákot, és tele van kincsekkel. Mihály hosszan vívódik: a vagyon Timéát illetné, nem őt. De ha ő nem emeli ki a hajóroncsból a gabonát, a kincset sem találta volna meg, a hajó rakományát pedig megvásárolta Brazovicstól, tehát az is az övé, amit ott talál. Ilyenformán tehát elteszi a kincset, és egy időre megnyugtatja a lelkiismeretét.  

  Mihály hatalmas vagyonra tesz szert, mindenki azt hiszi, hogy a gabona-üzletből szerezte a pénzt, valójában persze a kincsből gazdagodott meg. Birtokot bérel a császári udvartól Levetinc néven, ahol gazdálkodni kezd, és ezzel is tovább növeli a gazdagságát. Nemesi címet kap, Levetinczy Timár Mihály lesz belőle. Komáromban mindenki tiszteli, Mihály segíti a szegényeket, ösztöndíjat alapít.

  Brazovicsot emészti a harag és az irigység, hogy egykori alkalmazottja így túlnőtt rajta. Mihály viszont rendszeresen eljár Brazovicsékhoz Timéa miatt. A lánynak rosszul megy a sora: Athalie gúnyolja, Zófia asszony mindig szidja. Athalie gonosz viccet eszel ki: elhiteti Timéával, hogy Kacsuka el akarja venni feleségül, még a menyasszonyi ruhát is elkészítteti vele. Timéa neki is kezd a ruha hímzésének, semmit sem tudva arról, hogy az Athalie ruhája lesz, hiszen ő fog hozzámenni Kacsukához. Timéa zavarban van, és teljesen eltölti a remény, nagyon szerelmes a jóképű katonába.

   Csakhogy az esküvő késik. Brazovics ugyanis százezer forint hozományt ígért a lánnyal, amit most már nem tud kifizetni, mivel ahogy Mihály gazdagszik, úgy szegényedik ő. Kacsuka pedig nem tehetős ember, inkább csak a hozományért venné el Athaliet. Mihály és Brazovics egymás halálos ellenségévé válik, Mihály szemére veti Brazovicsnak, hogy milyen rosszul bánnak Timéával, és megszakítja a kapcsolatot egykori munkaadójával.  

  Közeleg az esküvő napja. Timéa nagyon izgatott, Athalie tovább játssza vele a gonosz komédiát. A nagy napon Athalie zavartan lép be a terembe, amikor Athalie közli vele, hogy a menyasszonyi fátyol, amin a török lány olyan sokat dolgozott, valójában az ő fejére fog kerülni. A körülállók nevetnek a tréfán, Timéa arcán egy könnycsepp gördül végig. Athalie még arra is megkéri Timéát, hogy ő tűzze fel a fejére a fátylat, és amikor az véletlenül megszúrja a menyasszonyt a tűvel, dühösen rákiált: Ügyetlen! Ez a végső megaláztatás. Ám Athalie öröme gyorsan semmivé foszlik.

  Az történt ugyanis, hogy Mihály túljárt Brazovics eszén. Megvett egy darab kevéssé jól termő szőlőt Komárom határában, amiből Brazovics gyanút fogott, hogy Mihály valami furfangos tervet eszelt ki. Ki is derítette, hogy a kormánynak az a terve, hogy Komárom erődítményeit kiterjeszti, így a város határában fekvő földeket ki fogja sajátítani, vagyis az eredeti ár kétszeresért felvásárolja. Brazovics tehát maga is földeket kezdett venni, és abban reménykedett, hogy a vagyonból, amit aztán ezekért kap a kormánytól, kifizeti a lánya hozományát. Mihály egykori munkatársával, Fabula Jánossal is vásároltatott egy nagy darab földet. Kiderült azonban, hogy mivel az építkezés húsz évig is eltarthat, a kormány nem egyszerre vásárolja fel a földeket, a Brazovics ingatlanjaira csak két évtized múlva kerül sor. Fabula János sokat nyert, Brazovics mindent elvesztett. A kereskedő nem tudja feldolgozni a traumát. Éppen amikor Athalie öröme teljessé vált, érkezik a hír, hogy Brazovics meghalt. Athalie elájul, Kacsuka, aki immár látja, hogy nem számíthat hozományra, szó nélkül távozik.

    Telnek a napok, Athalie kétségbe van esve. Kacsuka visszaküldte a jeggyűrűt, Brazovics halála után kiderül, hogy a kereskedő rengeteg adósságot hagyott maga után, ami több, mint az összes vagyonuk. Egy éjszaka Athalie felkeresi Kacsukát, hogy legalább a volt vőlegényéből kicsikarja az ígéretet, hogy nem veszett minden el, még összeházasodhatnak, ám arról bizonyosodik meg, hogy a férfi már nem akar tőle semmit.

   Másnap árverezést tartanak, ahol a család ingóságaira és magára a házra is lehet licitálni. Feltűnik Mihály, és egymaga felvásárol mindent azért, hogy Timéának adja, és egyben megkéri a leány kezét is, aki igent mond. Timéa nemes lélekről tesz tanúbizonyságot: azt kéri Mihálytól, hogy Zófia mama és Athalie hagy maradhasson a házban. Mihály felajánlja, hogy kifizeti Athalie hozományát, így összeházasodhatnak Kacsukával. A nő azonban büszkén utasítja ezt vissza: neki nem kell Kacsuka, inkább marad szolgáló Timéánál.

  Mihály boldog, övé Timéa, akibe szerelmes is, és egyben megszabadulhat a lelkiismeret-furdalástól, hiszen Timéa pénzéből gazdagodott meg. Bér ellopta tőle a pénzt, most megsokszorozva visszaadja neki. Össze is házasodnak, ám kiderül, hogy Timéa nem boldog. Hozzáment Mihályhoz, a megmentőjéhez, de nem szerelmes bele, érzéketlen, mintha Mihály egy szobrot vett volna el. Athalie ott él velük, és egyre halmozódik benne a gyűlölet és a keserűség. Egy éjjel szemébe mondja Mihálynak, hogy a felesége nem szereti őt, Kacsuka az, akit szeret. Mihály végképp elkeseredik, úgy érzi, nem ér semmit az élete.

  Otthagyja a házat, útnak indul a nagyvilágba, és végül a Senki szigetén lyukad ki. A sziget mégszebb, mint amikor három éve ott járt. Noémi gyönyörű fiatal nővé érett. Ám az idillt újfent megzavarja Krisztán Tódor érkezése. Tódor feleségül akarja venni Noémit, a sziget fáit pedig el akarja adni egy trieszti hajóépítőnek. Csakhogy ekkor váratlanul megszólal Mihály: Tódor ezt nem teheti meg, mivel ő már kibérelte a kormánytól a szigetet kilencven évre Terézáék részére. Krisztyán dühösen eloldalog, Noémi pedig azt is a szemébe mondja, hogy Mihályt szereti.

  Mihálynak tehát teljes a boldogsága. Végre egy nő, aki szereti őt, és nem a pénzéért, hanem önmagáért! Ám rövidesen lelkiismeret-furdalás kezdi gyötörni, hiszen neki felesége van, nincs joga Noémire. Elhagyja tehát a szigetet, hogy visszatérjen a régi életébe. Mikor éppen átevez a partra, lövés dördül, az elvétett golyó a sapkáját viszi el. Krisztyán Tódor a merénylő. Mihály felajánlja Tódornak, hogy szerez neki egy állást Brazíliában, és kifizeti az adósságait, ha többé nem kerül az ő és a Noémi útjába. Tódor nagyon hálás, vele még senki sem volt ilyen jóságos, ő csak azért volt gonosz, mert a világ is mostoha volt vele. Úgy tűnik, sikerült Tódort jó útra téríteni. Mihálynak már úgyis terve volt, hogy Brazíliával üzleteljen, éppíttet is egy hajót, amit Pannónia névre keresztel, és Tódorral a fedélzetén útnak indítja Brazíliába. Persze az a lényeg, hogy Tódor messze legyen tőle és Noémitől.

   Ám továbbra is nyugtalankodik, nem tér haza Timéához, hanem Levetincről intézi az ügyeit. Van egy felesége, aki nem szereti, és most már ő sem Timéába, hanem Noémiba szerelmes. Állandóan vívódik: egyfelől azt lehet mondani, hogy ellopta Timéa pénzét, másfelől úgy is vehetjük, hogy megőrizte neki a pénzt, hiszen ha átadta volna a kincseket Brazovicséknak, azok eltékozolták volna.

  Ekkor érkezik egy levél Timéától. A szekrénye kulcsait küldte utána, amiket otthon hagyott. Csakhogy abban a szekrényben ott volt néhány ékszer azok közül, amik Ali Csorbadzsitól valóak, köztük egy olyan dísztárgy, amiben Timéa anyjának képe van. Ha azt Timéa megtalálta, akkor rájöhetett mindenre, talán még azt is gondolhatja, hogy Mihály ölte meg az apját, hogy elvegye e kincseket. Mihály most már mégkevésbé akar hazatérni, újra a szigetre megy, és ott tölti a nyarat. Teljes a boldogsága, megfeledkezik mindenről. Már ősz van, mikor újra eszébe jutnak a világi dolgai, és visszaindul régi életébe.

  Amikor benyit a levetinci dolgozószobájába, legnagyobb megrökönyödésére Timéát találja ott. Kiderül, hogy amíg ő távol volt, a felesége vitte tovább az ő üzleti ügyeit, megtanult angolul, spanyolul, hogy Brazíliával levelezzen, ahol hatalmas üzleti sikereket értek el. Együtt térnek vissza Komáromba. Mihály továbbra sem tudja, megtalálta-e Timéa az ékszereket. Cselhez folyamodik hát: odaadja a feleségének az anyja arcképét ábrázoló ékszert, és azt hazudja, hogy az eltelt hónapokban Törökországban járt, és ott bukkant rá. Ha Timéa nem veti a szemére, hogy de hiszen az a kincs a szekrényben volt, akkor nem tud semmit. Így is történik: a lány elsírja magát, ahogy meglátja az arcképet. A múltbeli esemény tehát továbbra is homályban marad. Úgy élnek Timéával, mintha boldogok lennének, ám mindketten boldogtalanok. Athaliet emészt a kíváncsiság: hol járhatott Mihály, miféle titka van?

   Mihály tavasszal újra visszatér a szigetre. Egy csecsemőt talál Noémivel, Terézia azt állítja, egy csempész felesége járt a szigeten, és meghalt, ő hagyta ott a kicsit. Mihály hozzákezd, hogy kis házikót eszkábáljon neki. A gerendákat elkészíti, de közben beköszönt az ősz, félbe kell hagynia a munkát, visszatér Komáromba, ahol kitanulja az ácsmesterséget, és a következő évben befejezi a művet a szigeten.

   Mihály a nagy munka közepette megbetegszik, két hétig lázasan fekszik az ágyban, mindenféle lázálmok gyötrik. Közben a kicsi gyerek is megbetegszik, meghal, mire Mihály felépül, Noémi már el is temette, a sírjára rózsabokrot ültetett. Mindez nagyon megviseli Mihályt, amikor hazamegy Komáromba, otthon sem alszik rendesen, állandóan vívódik, végül el kell mennie a Balatonhoz, hogy kipihenje magát. E napok alatt megpróbál számot vetni az életével, tetteivel, a két nő között való őrlődésével.  Úgy dönt, öngyilkos lesz. A szigetre megy, hogy ott vessen véget az életének.

   Ám ott Noémit egy új gyerekkel találja. Teréza azt mondja, erre járt egy másik csempészfeleség. Mihály újra nagy lelkesedéssel lét hozzá az építéshez, végre el is készül a faházzal. Teréza viszont súlyos szívbeteg, azon az őszön meg is hal, a szigeten temetik el.

   Mihály hazatér komáromi otthonába. Egy éjjel Athalie nagy titkot árul el neki: Timéa immár nem hű hozzá, levelezni kezdett egy férfival. Athalie azt tanácsolja neki, tegyen úgy, mintha újra elutazna a Balatonra, de közben titokban maradjon Komáromban. A házban van egy titkos kamra, ami Timéa szobájába vezet, a Szent Györgyöt ábrázoló képen keresztül be lehet oda lesni, illetve be is lehet jutni. Mihály tehát rejtőzzön el egy másik házban, és Athalie majd üzen neki, ha itt a megfelelő pillanat, hogy meglesse Timéát.

   Úgy is történik. Mihály elbújik a kép mögött. Timéa a szobában van, és vár valakire. Kacsuka lép be. Ám nem szerelmi légyottról van szó, ahogy várni lehetett. Kacsuka elmeséli, hogy megjelent egy titokzatos alak Komáromban, aki mindenféle rosszakat beszélt Mihályról, becstelen alaknak mondta, ezért a hadnagy kihívta párbajra, eltörte rajta a kardját, így a rejtélyes idegen elmenekült a városból. (Timéa elteszi a törött kardot, mint afféle ereklyét, hiszen az Kacsuka nemességéről, jóságáról tanúskodik.) Timéa megköszöni a lovagias tettet, amivel a hadnagy megvédte Mihály becsületét. De nem ezért jöttem, mondja Kacsuka, azt szeretném megkérdezni, hogy boldog-e Ön. (Kacsuka boldogtalan, hiszen titokban Timéába szerelmes, ahogy Timéa is őbelé). Timea azt válaszolja, hogy nem lehet semmi rosszat mondani Mihályra, hiszen amikor Kacsuka a hamis esküvő tervével annyira megalázta őt és reményeiben összetörte a szívét, Mihály a segítségére sietett, és azóta is őérte tesz mindent.  

  Mihály szédelegve távozik a helységből. Tehát Timéa, bár nem szerelmes belé, hűséges hozzá, mert hálás neki, és szinte szent embernek tartja. Ha tudná az igazságot! És még Kacsuka is, aki annak idején becstelen üzletbe akarta belevinni, most sokkal nemesebb ember, mint ő. Összezavarodva távozik, a Rác utcai házukban akarja megvárni a reggelt, amikor a Senki szigetére indul majd. Addig is, nem tudván aludni, elolvassa a leveleket, amiket előzőleg kapott. Brazíliából arról értesítik, hogy Krisztyán Tódor visszaélt a bizalmával: egész vagyont sikkasztott, elfogták, gályarabságra ítélték, de két társával megszökött a hajóról. Tehát ő lehetett a titokzatos figura, akivel Kacsuka párbajozott.

   Mihály a Balatonra megy, ott próbálja visszanyerni az életkedvét. Egy éjjel Krisztyán toppan be hozzá rongyos öltözetben. A puskát Mihályra fogja, új ruhát, élelmet kér, aztán kitálal. Amikor gályarab lett, csodálatos módon pont a saját apja mellé került. Felismerték egymást, Krisztyán mesélt az öregnek arról, hogyan lopta meg Mihályt. Az öreg gyanút fogott: ő is ismerte Ali Csorbadzsit. Annak idején ő is titkosrendőr volt a törököknél, és ő fedte fel Csorbadzsinak, hogy az életére törnek. Erre a menekülő török rábízta a kincseit, hogy menjen előre, aztán Máltán találkoznak, még Timéa kezét is odaígérte Maxim fiának, Tódornak. Maxim viszont el akarta lopni a kincset e töröktől, de amikor kibontotta a zsákot, akkor látta, hogy nincsenek benne az ékszerek, a török őt is átejtette. Mindebből kiokoskodták, honnan származik Mihály vagyona.

    Tódornak sikerült megszöknie a hajóról két társával együtt, de csak ő ért partot: egy közülük vízbe fulladt, a másikat egy cápa falta fel. Ezután történt, hogy feltűnt Komáromban, ahol Kacsukától párbajban mély sebet kapott a homlokán. Amikor Komáromból eljött, a Senki szigetén kereste Mihályt, ott viszont a kutya támadta meg, akit a pisztollyal halálosan megsebesített, ám az eb utolsó erejével még jó nagyot harapott a gonosztevőbe, a karján most is látszanak a fognyomok. Összefoglalva tehát Tódor csupa seb, és mindet Mihálynak köszönheti: a gályarabságkor kapott tüzes bélyeg a lapockáján, a bilincsek okozta hegek, Kacsuka kardvágása, fognyomok. Tódor Mihály szemére veti azt is, hogy elvette tőle Timéát és Noémit egyaránt, hiszen mindkét nő őt illette volna meg, sőt még a kincs is, ami ugyancsak az övé is lehetett volna az apja révén. Mindezt a sérelmet csak valami nagyon komoly ellentétellel lehetne kiegyenlíteni. Tódor kérése az, hogy hadd rejtőzzön el a szigeten (körözött bűnöző), ahol Mihály minden jóval ellátja majd, és mindezen felül még Noémit is magának akarja. Miközben mindezt elmesélte, átöltözött Mihály ruháiba.

   Mihály dühbe gurul: Tódor mindent kérhet, csak ezt nem, a szigetet nem. Erre Tódor megfenyegeti: mindazt, amit Mihályról megtudott, leírta levélben, négy különböző címre: a török kormányhoz, a német kormányhoz, Noémihez és Timéához. Mihály azonban kipenderíti Tódort a hóba. Most már mindegy, nincs visszaút, mindennek vége. Tódor eltűnik a hideg téli ködben, később egy távoli kiáltást hallani. Mihály is nekiindul, vízbe akarja ölni magát. Ám amikor a lék felé hajol, egy arc merül fel a mélyből, akiben Mihály Tódorra ismer. Mihály ezután maga is eltűnik a Balatontól, Noémihez megy.

  Négy hónap telik el, megérkezik a tavasz. A halászok egy vizihullát találnak, aki Mihály ruháját viseli. A levelek, amik felfedhetnék a titkot, már teljesen szétáztak. Mindenki azt hiszi, Mihály teste az, hiszen ő is mindenféle búcsú nélkül tűnt el a Balatontól.  

   Mihály mindent elmond Noéminek, az egész élete történetét, minden részlettel együtt. Noémi végighallgatja, megérti, együtt érez vele. Ám maradt még egy teendő: Timéát értesíteni kellene a rejtekajtóról, hiszen így veszélyben van Athalie miatt. Mihály írását megismerné, ezért a kis Dódival, a gyerekükkel jegyeztetik le a szöveget, és úgy küldik el.  

    Telik-múlik az idő Komáromban. Timéának van egy másik, keresztény neve is, a Zsuzsanna, így kétszer van neve napja egy évben, nyáron és télen is, ő mindig a télit ünnepli meg. A gyász leteltével azonban télen a Timéa névnapi összejövetelre küld meghívót Kacsukának, ami görög név, és nem ismerik Magyarországon. A hadnagy el is megy, és meglepődve tapasztalja, hogy ő az egyetlen meghívott. Így szökken szárba újra a szerelmük. Az esküvőt a nyári Zsuzsanna napra időzítik. Amikor Timéa fejkötőjét kell feltűzni, megkéri Athailet, hogy segítsen. Athalie azonban megszúrja őt a tűvel, Timéa pedig rákiált, hogy milyen ügyetlen. Pont az a jelenet ismétlődik meg, ami kilenc évvel ezelőtt játszódott le, de most kicserélődtek a szereplők. Ez az utolsó csepp a pohárban, hiszen Athaliet egyébként is mardossa belülről a gyűlölet, bár kívülről mindig kedvesnek mutatkozik. Az ő kezét Fabula János, Timár egykori munkatársa kérte meg, Athalie igent is mondott.  

   Az esküvő napja előtt nagy összejövetel van a házban. Mindenki boldog, a cselédek is ehetnek-ihatnak, csak Athalie ül egymagában a sötétben abban a szobában, ahol annak idején először találkozott Timéával, amikor Kacsuka éppen rajzot készített róla. Mennyi szerencsétlenség történt vele azóta! És mind Timéa miatt! Szörnyű terv fogan meg benne: megöli vetélytársát. A cselédeknek álomport csempész a poharába, ő pedig a rejtekajtón át Timéa szobájába megy. A lánynál most is ott van Kacsuka törött kardja, ezzel próbál Athalie lecsapni Timéára. Elvéti, ám Timéa arcán és kezén olyan sebet ejt, ami örökre látható marad majd. A szomszéd szobában felébred Zófi mama, hallja Timéa sikoltását, rádöbben, mi történik, és a nyitott ablakon az őrjáratért kiált. Mikor a katonák, élükön Kacsukával, belépnek Timéához, a lányt véresen, ájultan, de életben találják, a támadónak azonban nyoma sincs.

   Athalie a törvényszék elé kerül, de nem tudnak rábizonyítani semmit, hiszen nincs bűnjel. Amikor Timéa és Kacsuka az esküvői jókívánságokat olvassák, megtalálják Dódi levelét. Kacsuka rögtön a rejtekajtóhoz megy, ami mögött ott van Athalie véres leple. A bíróságon meg kell jelennie Timéának is a bizonyítékkal együtt. Timéa mindennek ellenére menteni próbálja Athaliet, ám amikor a leplet bemutatják a bíróságon, Athalie gonoszul felkiált: a rejtekajtóról rajta kívül egyedül Timár tudott! Timár tehát él!

  Negyven év telt el. Athalie még mindig a börtönben ül, halálra ítélték, de kegyelmet kapott. El kellett különíteni, mert még a társaira is veszélyes. Timéa nem lett boldog: örökké szenvedett a tudattól, hogy a férje még él. Kacsukától egyetlen fia született, aki elpazarolta Mihály hatalmas vagyonát. Mikor Timéa érezte, hogy közel a halál, megkereste azt a helyet a Duna mentén, ahol az apja holttestét temethették a vízbe, és azt kérte, őt is ott helyezzék örök nyugalomra.

  Ami Timárt illető, ő boldog életet élt, gyönyörűen kiépítette a szigetet, ahol most is virágzó gazdaság működik.