Az olvasás kalandja

Tartalom

Dél-Franciaországban van egy intézet, aminek a neve Asyl des filles laides, azaz Rút leányok menedéke. E helyen negyven csúnya lány talált otthonra, akik gyakran cserélődnek, mert senki nem bírja sokáig a tudatot, hogy rútnak tartsa magát. Aki akar, beléphet, és ha akar, szabadon távozhat.

   Itt lakik két különös nő: az egyik egy majomarcú lény, aki állítólag sokáig a dzsungelben élt, és egy ideig látványosságként mutogatták Párizsban, ő a kastély úrnője, a Kráó. A másikuk gyönyörű szépnek látszik, de képes arra, hogy eltorzítsa a vonásait, ilyenkor Medúza válik belőle.

  A Kráó azonban, világosít fel a szerző, valójában sohasem élt őserdőben, nemesi család gyermeke, a neve Aira-Renée-Charlotte. Az apját, Filibert grófot szintén majomképpel áldotta meg a természet, olyannyira, hogy a felesége el is vált tőle. Filibert akkor hajóra szállt, és vagy két évtizeden át kereskedelemmel foglalkozott. Egyszer aztán levél érkezett, hogy meghalt a felesége, és ő csodálkozva döbbent rá, hogy valaha nős volt. Észrevette, hogy nem csak ezt, hanem sok mást is elfelejt, pl. a hajóút állomásait. Orvoshoz fordult, aki kezdődő agylágyulást diagnosztizált nála. Ebből csak a vízkura segítheti ki az embert, Filibert tehát elutazott a délfrancia hegyekbe, ahol tartózkodott az alkoholtól, amit addig nagy mennyiségben fogyasztott, sokat mozgott, fürdött, és rengeteg vizet ivott. Az új életmód sikeresnek bizonyult a betegség ellen, a gróf új erőre kapott, még az ápolójába, Marcioléba is beleszeretett, titokban feleségül vette, és hazaköltözött vele a kastélyba. Itt született meg a lányuk, aki szintén majomképű lett és szőrös. Nagyobbacska korában nevelőnőt is fogadtak mellé, aki azonban otthagyta a rendetlenkedő gyereket, ekkor érkezett az új lány, Fernande, aki azóta is a kastélyban lakik.  

  Időközben Marciole sokat öregedett, egyre kisebb lett a befolyása Filibertre. A helyét az inas, Jacques Pluhart vette át. Pluhar jó ajánlólevelét a gróf harmad unokatestvérének, Quimper Ellinornak köszönheti, akiről azonban Filibert nem nagyon akar hallani, hiszen Ellinor örökséget vár tőle, és nem tudja, hogy a vagyon az özvegyre, Marcialéra fog szállni. Emiatt Filibert inkább nem is gondol Ellinorra.

   Járatnak egy lapot, a Harlekint, amit Jacques olvas fel a grófnak. A Herlekinban az az érdekes, hogy mindenféle világnézetű ember ír bele különböző nézőpontokból ugyanazokról a témákról. Filibertet felizgatja a hír, miszerint Borneón, illetve Laoszon megtalálták a kráó nevű majomfajt, ami átmenet az ember és a majom között, ez igazolhatja az evolúciót. Csakhogy eddig egyet sem sikerült elfogni belőle. A feladatra éppen Elliot vállalkozott, akinek az a terve, hogy maga is majomnak öltözik, úgy férkőzik majd a kráók bizalmába.

   A Harlekint is Ellinor adja ki. Bűnözőket foglalkoztat benne, akik, mivel eleve börtönben vannak, azt írhatnak, amit akarnak. Neki azonban hivatalosan semmi köze a laphoz, nem piszkolja be a kezét, mindig kesztyűben jár. De aki így tesz, az hogyan képes maga menni a majmok közé, kérdezi Filibert. Nos, éppen ez a kettősség a lényege a jellemének, válaszolja Jacques.

  Ellinornak van egy saját majma is, Majoreszkó, akit mindenféle mutatványra megtanított, és emberi ruhában járat. És mit akar a kráóktól Ellinor?, kérdezi a gróf. Jacques erre azt a választ adja, hogy majoreszkótól megtanulta a majmok beszédét, azt akarja kipróbálni. Ezt a magyarázatot Filibert nem találja hihetőnek, Jacques tehát ad két másik lehetséges okot: a jockey-klubban fogadott rá, hogy elhoz egy kráó-lányt Franciaországba, illetve egy szép asszony kérte rá. Itt már mindkét lehetőséget elképzelhetőnek ítéli a gróf.

  Ekkoriban jön a házhoz Fernanda. Amikor megérkezik, Filibert megborotválkozik, ekkor groteszk-csúnyából esztétikai rúttá válik. Fernanda azt hiszi, azért a változás, mert neki akar udvarolni, de a gróf tisztázza a félreértést: a lányának akar példát mutatni, mivel azt szeretné, ha majomszerű lényből igazi nővé válna. A metamorfózis meg is történik Fernanda keze alatt: a gézengúz lányból művelt lény lesz, akinek a külső csúnyaságán átsugárzik a belső szépség.

      Ellinor a következő időben megválasztatja magát a Filibert uradalmával szomszédos Perpignan megye képviselőjének, az emberét, Degoud Raoult pedig a hasonló nevű város polgármesterének. Degoud először nem akar részt venni a játékban, de Ellinor rájött, hogy Degoud egy váltót hamisított a nevére, így azzal fenyegeti a másikat, hogy a törvény kezére juttatja, ha nem teszi azt, amit ő mond.

   Aia egy napon meglátja Ellinort az ablakból, és nagyon megtetszik neki a férfi, sajnálja, hogy nagyon csúnya, és nem olyan szép, mint Fernande. A nevelőnő elmondja neki, hogy a szépség veszélyes. Mutat egy pillangót, ami rútnak, barnának látszik, de ha átsüt rajta a fény, széppé válik – úgy hívják, hogy „Férfihűség.”

  Degoud sokat jár Filibertékhez, a város ügyei jól mennek, Degoud gazdagodik, vasutat is építenek Filibert birtokán keresztül. Degoud végül megkéri Fernande kezét, Filibert örül a lánykérésnek nagyvonalúan a nő nevére iratja az armingoli házát. Ám ekkor jön a hideg zuhany: kiderül, hogy Fernande protestáns, Degoud pedig zsidó.

    Egy nap Ellinor ellátogat a megyébe, és a püspöki beavatási szertartáson pont Aia mellé ül. A fülébe súgja, hogy „Nekem szép vagy,” és megkéri a kezét. A lány nem tud hova lenni a boldogságtól, nemsokára össze is házasodnak.

   Egyszer aztán Ellinor azzal nyit rá Degoud-ra, hogy feljelentette a hamisítás miatt, elfogatóparancsot adtak ki ellene, meneküljön Amerikába. Ellinor azonban ellátja pénzzel, de az a feltétele, hogy a városi anyakönyvből Degoud tépje ki azt a lapot, ami az ő és az Aia házasságát rögzíti.

  Ellinor ezután Fernandához megy, akiről kiderül, hogy szerelmes belé, de a nő a múltban kikosarazta, amit Ellinor nem tudott megemészteni. Most újból megkéri a kezét. Ekkor azonban Fernanda arcvonásai hirtelen eltorzulnak, olyannyira, hogy Ellinor teljesen megrémül, és elmenekül. Milyen jó is, ha az ember torzzá tud válni, elmélkedik Fernanda. Ha a lepkét elfogják, milyen hatásos lenne, ha százlábúvá tudna változni! Próbálgatja, hogyan tud csúnyává lényegülni, és rádöbben, hogy szándékosan is képes a metamorfózisra.

   Ellinor Aiát eladta a Jardin des Plantes-ba, mintha ő lenne a kráó, amit Laoszban keresett. Degoud viszont a házassági anyakönyvről készített egy másolatot, amit odaadott Fernandának, és amiről Ellinor nem tud.

  Fernanda felkeresi Aiát a Jarden-ben, és el akarja vinni. Aia azonban jól érzi itt magát, nem bántják, sokan kíváncsiak rá.

   Az újságban megjelenik egy cikk Aiáról, a fényképével együtt. Ezt a cikket Marciale megmutatja Filibert-nek. Amikor az öreg látja, hogy a lányát majomként mutogatják, elvigyorodik. A nő azt hiszi, ez az öröm jele, ám a kacaj az őrületre utal, Filibert pisztolyt ránt, és lelövi Marcialét. Ő maga dühöngő őrültként fejezi be életét fél év múlva egy elmegyógyintézetben.

  Amikor kiderül, hogy Aia Filibert lánya volt, a prefektus Aiáért megy, és visszaviszi az ősi kastélyba. Ellinor ekkor már szeretne újból a férje lenni. Tudomására jut, hogy volt egy másolat a házasságkötésről, amit megpróbál visszaszerezni Degoud-tól, aki azonban, mint láttuk, Fernande-ra bízta a papirost. Ellinor tehát Fernandánál kopogtat, de ő meg Aiának adta az iratot. Ellinor tehát felkeresi Aiát a birtokon. Meglepetésére a lány már egyáltalán nem rút, az orvosok eltávolították róla a szőrzetet. Azt hazudja, hogy azzal, hogy eladta Aiát, csak próbára akarta tenni, de a lány nemigen hiszi a mesét. Ellinor szeretné megszerezni a házassági levelet, amit Aia széttép, és a szeme közé dob, Ellinor eloldalog.

  Azóta nem beszél senki a kráóról, nem is igen tudják, mi az.