HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

index_2.jpg

 

Történet

 

   Etelváry Rafaela hercegnő a társalkodónőjével, Liviával beszélget. Szó esik arról, hogy nagyon vágyik a szerelemre, szintén megemlítik a társalgásban a nőies princ Alenort, aztán pedig Rafaela apjára terelődik a szó. Az atya valamikor nagyon szerelmes volt egy nőbe, akit a szülei más férfihoz adtak feleségül. Ennek a nőnek a gyereke Zárkány Napóleon, akit sokan csak „Napóleon öcsémnek ” neveznek – ha Rafaela apja az említett nőt veszi el, akkor most Rafaela lenne Leon, vagy fordítva.

   Livia a következő jelenetben Madame Corysande-dal, a társalkodónővel cseveg. Corysande nagyon boldog, mert Rafaela megígérte neki, hogy elviszi őt az édesanyjához, Etelváry hercegnőhöz. Az asszony nagyon különös lény, Livia meséli el a történetét Corysande-nak. A hercegnő annak idején teherbe esett, de elvetélt. Emiatt magát hibáztatta, a meg nem született gyerek szelleme éjjelente felkereste, ezért mindig más szobában kellett aludnia. Végül Etelvárra költözött, ahol fordított életet él az embereivel, hogy a szellemeket megtévessze: hajnalban fekszik, este kel, éjjel ebédel stb. Corysande viszont Leonról mesél, régebben ugyanis Leon anyjának társalkodónője volt az asszony haláláig, úgyhogy jól ismeri a fiatalembert. Leon különös figura, okos és erős, de mindig szerepet játszik, soha nem lehet tudni, mikor beszél komolyan, mikor ironizál, mikor viccel – ezeket nehéz megkülönböztetni nála. Mindig viccel, Corysande előad egy sor anekdotikus eseménysort, amikor a fiatalember megtréfálta a környezetét. Szolgabíró a megyében, ahol Etelváry Miksa herceg a főispán. Leon apja elvesztette a vagyonát, Leon örökségét, ekkor a herceg segített neki egyenesbe jönni.

  Leon a nőkkel sem bánik másként, mindenkit megtréfál, megcsal. Van is egy album, amiben szerepel 124 megcsalt nőnek a képe, illetve négy kép Leonról, ami különböző szerepekben, elváltoztatva ábrázolja.

    Leonék meglátogatják Miksa herceget. Jelen van Barcsák Timotheus, „pater Timo”, a herceg prépostja, illetve Kolompi úr, a Jerichói közlöny c. lap főszerkesztője. Kolompi pénzt szeretne kérni, mert nehezen megy a sajtóorgánumnak. A pap szerint ezért ő a hibás, hiszen akinek sajtója van, annak hatalma is van, így pénze is kell, hogy legyen. Kritizálja a lapot, amiért nem elég radikális. Behívják Dumka urat, Miksa számtartóját, megkérdezik a véleményét. Dumka nagy lelkesedéssel beszél arról, milyen izgalmas híreket közöl a lap, ám amikre utal, azok egészen abszurd hírek. (Valójában Leon az, aki tréfából képtelen cikkekkel teli egyedi példányokat nyomtat Dumkának). Kiderül, tehát, hogy valaki hamisítja a lapot. Nosza, ki kell vizsgálni az esetet, és mivel Leon a főszolgabíró, kihallgatja a jelenlévőket. Mindenféle vicces kérdést tesz fel nekik, és csak azután árulja el, hogy már lemondott a tisztjéről (vagyis nem is kellett volna felelni a megkérdezetteknek). A herceg jól mulat a dolgon. Leon végül elmondja Dumka úrnak az igazságot, Kolompi pedig felajánl Leonnak egy állást a lapnál.

   Ezen jelenet után Leon Rafaelával elegyedik szóba a szalonban. A hercegnő megtudja, hogy Leonnak van egy nőnemű „védőszentje”, akit nem akar megnevezni, de nyilván nagyon szerelmes bele (Livia az). Rafaela fantáziáját megindítja a dolog. Elbúcsúznak, Rafaeláék Etelváry hercegnőhöz indulnak.

   A vendégség nem annyira élvezetes Corysande számára, mint ahogy várta. A hercegnő rengeteget beszél neki. Elsősorban azt sérelmezi, hogy a nőket nem tanítják rendesen, csak az erkölcsről beszélnek nekik, természettudományos nevelésben nem részesülnének. Pedig erre szükség lenne, hogy ne haljanak meg a gyerekek. A hercegnő csontvázakat, anatómiai ábrákat mutogatat a társalkodónőnek, akit ettől teljesen kiráz a hideg. Alig várja az éjfélt, amikor az ebéd következik, ám abban sincs sok öröme, mert csupa olyan ételt szolgálnak fel, ami élvezhetetlen, de a hercegnő szerint jót tesz az egészségnek. „Ebéd” után vihar támad, villámlik, de gyorsan el is halad. A hercegnő sétálni viszi a társalkodónőt, kieveznek, mezítláb járnak egy kis szigeten az eső utáni, vizes fűben.

   Reggel Corysande és Rafaela hazaindul. A felkelő nap megcsillan a vízcseppeken, apró szivárványok keletkeznek. Rafalea megmagyarázza azok keletkezésének tudományos módját. Corysande kifejezi az ellenérzését: szerinte a tudomány csak megfosztja a világot a varázstól, szerinte nem jó, ha egy nő természettudományosan művelt. Rafaela elalszik útközben, azt álmodja, hogy Leon útja felfelé ível, és ő a férfi védőangyala. 

   Leon Liviával beszélget reggel a parkban, Rafaeláékat várják vissza. A beszédükből kiderül, hogy Leon angyala valójában Livia, el is jegyezték egymást. Leon mindenki előtt szerepet játszik, de Liviát szereti, vele őszinte. Felteszi a kérdést a lánynak: éljenek együtt a birtokának kis maradékán, mint Napóleon Szent Ilona szigetén, vagy induljon el szerencsét próbálni a nagyvilágba. A válaszon egyelőre gondolkodjon Livia. Addig is bemennek Tukmányinak, a „palatinusnak” a kertjébe. Az idős ember kis földje beékelődik a herceg birtokába. A feleségével mindig veszekszik, magában kártyázik otthon, mogorva, 60 körüli férfi, de nagyon szép sárga rózsái teremnek. Leon beszélgetni kezd vele, és szereznek egy virágot Liviának.

   Rafaela arra ébred, hogy kitört a kocsi kereke. Az út Tukmányi földjén vezet keresztül, az öreg kétoldalt árkokat ásott mellette, ez az oka a balesetnek. Leon menti meg őket, sikerül továbbmenniük, és hazatérniük.

 

 

Princ Alienort felkeresi az apja, Octavian, és felajánlja neki, hogy kiadja az anyai örökségét és az apainak egy részét is, két évvel azelőtt, hogy erre elérkezne a törvényes idő, vagyis 24 éves korában (Alienor most 22). Először azonban belekezd, hogy elmesélje a család történetét. Az ősök Nornenstein fejedelmei voltak, ám amikor a társadalom demokratizálódni kezdett, elvették tőlük a pallosjogot, felszabadították a jobbágyokat, nekik is katonáskodni kellett, vasutat építettek a földjükre, elvették a kiváltságaikat. Az egykori fejedelem ezután Magyarországra költözött, itt még megvoltak ezek a kiváltságok. Igaz, aztán itt is megkezdődött a demokratizálódás, de itt ki lehet játszani a törvényeket, és meg tudják tartani a hatalmat. Octavian 1865-ben tanácskozást tartott a „frankfurti rendurakkal” Heidelbergben, ezzel függ össze, hogy a fiát nagykorúsítani akarja. Azt javasolja, vegye feleségül Etelváry Rafaela hercegnőt. Rafaelát azonban nem adják egy másik nőhöz (Alienor nem igazi férfi), ezért Alienornak valami különleges tettet kellene végrehajtania, ami bármi lehet, akár egy jó kis párbaj is, csak kezdjen végre magával valamit.

     Leon munkába áll a Jerichói Kürtnél. Az újságírók hevesen ostoroznak mindenkit, de a cikkeiknek nincs semmi visszhangja. Pedig még egy külön embert is alkalmaznak azért, hogy ha valaki párbajra hívja ki valamelyiküket, ő vívjon meg helyette, név szerint Karakán Absolon urat (a cikkek név nélkül jelennek meg, így bármeliyk szerzőségét elvállalhatja). Leon rájön, hogy itt arra van szükség, hogy valaki támadja őket, amire majd válaszolnak, így lesz híres a lap. Nemsokára röpiratok jelennek meg, amik a lap szerkesztőinek nézeteit támadják, Leon pedig éles elméjű írásokban reagál ezekre a pamfletekre a lapban, a Jerichói Kürt ismertsége szárnyalni kezd. Nem lehet tudni, ki a szerzője az említett röpiratoknak, de a gyanú Alienorra terelődik, ő pedig nem tiltakozik ez ellen. Pedig a valódi elkövető maga Leon.

   Karakán szeretne párbajozni Alienorral, ám nem tudja, hol találja meg. Nagy örömére Alienor keresi fel őt, ám a kihívás nem szokványos: ha Karakán hagyja magát megsebesíteni, busás jutalmat kap érte (Alienor így akar hozzájutni az örökséghez, ez lenne a tett, amire az apja ösztönzi). A csóró Karakán megörül az üzletnek, lelkesen mond igent. Alienor nem akarja a röpiratok szerzőségét nyilvánosan vállalni. A következő ürügyet fundálják ki: mindketten elmennek a színházba, ott Alienor hangosan beszélget Liviával és Rafaelával, Karakán ezen felháborodik, megírja a lapban, amin Alienor megsértődik, és kihívja Karakánt. El is játsszák a megbeszélt konfliktust a színházban, Karakán ezután bemegy a szerkesztőségbe, és elkészíti a cikket. Csakhogy Leon lelkiismeretes ember, az éjjel még átnézi a kefelevonatot, és finomít a cikk szövegén, mert nagyon durvának találja. Ezután amikor Alienor párbajsegédei felkeresik a szöveg miatt, vállalja a párbajt. Amikor ezt Alienor megtudja, nagyon megrémül, szerencsére Karakán igyekszik jóvá tenni a dolgot, elmegy Alienorhoz meg az apjához, és ragaszkodik hozzá, hogy ő párbajozzon. Csakhogy erről Leont nem tájékoztatják, az összecsapás reggelén mindketten megjelennek, hogy Alienorral küzdjenek. Egymással is összevesznek, hogy ki párbajozzon, úgyhogy először egymás ellen vívnak, Leon győz, Karakán összeesik. Alienor megrémül, amikor a helyszínre érnek az apjával, de legnagyobb meglepetésükre Leon nem akar vívni, bocsánatot kér a cikkért. Alienor nagyon megkönnyebbül, barátjává fogadja a nagy komédiást.

  Leon egy bálban találkozik Falbenheim Pompeia bárónővel, együtt táncolnak. A bárónőnek az egyik szeme kék, a másik fekete. A nő Alienorról beszél Leonnak: Octavian azt szeretné, ha Alienor Etelvár képviselője lehetne, Abban reménykednek, hogy Leon fog korteskedni mellette, ő el is vállalja a feladatot. Alienor egyébként Rafaela udvarlója, ha képviselő lesz, nagykorúvá válik, megkapja az örökségét, és elveheti Rafaelát.

  Elkezdődik a kampány. Az embereket úgy vesztegetik meg, hogy bankjegyeket vágnak ketté, aminek az egyik felét megkapják a szavazás előtt, a másikat utána. Octavian megkéri Pompeiát, hogy ő adja fel Dumka úrnak a bankjegyek egyik felét, mert így nem lehet majd visszakövetni a pénz útját, és nem lehet rájuk bizonyítani a választási csalást. Pompeia azonban végiggondolja a kérést, és helyteleníti, hogy ilyen nagy vagyont szórjanak el hasztalanul egy hasztalan jelöltre, amikor jótékony célra is fordíthatnák azt. Valami más terv fogan meg a fejében.

    Leon és Alienor körútra indul Etelvár szavazókörzetben. Ahol lehet, Leon fog beszélni helyette, lévén Alienor nem egy nagy rétor, ám néhol neki is csak meg kell szólalnia, ezeket a váratlannak tűnő szituációkat előre megtervezik. Alienor felháborodottan látja, hogy az újságok mindenféle ocsmányságot állítanak róla, ám Leon azzal nyugtatja, hogy a választási kampány idején így van ez, ilyenkor félre van téve a becsület. Etelvár felé még egy nagy sártócsába is beleesnek, úgy érkeznek meg a kastélyba. A hercegnő most kivételesen nappal van ébren, egy hatalmas zászlót hímzett Alienoréknak Liviával és Rafaelával.

   Amikor Leonék továbbmennek, a nők hímeznek, közben beszélgetnek. Corysande-nek nagyon szimpatikus Alienor, szerinte rosszat tesz neki, hogy Leon vele van. Rafaela tiltakozik: éppen Leon az, aki meg tudná hódítani a szavazók szívét. Livia megütődik, rájön, hogy Rafaelának is tetszik az ő titkos szerelme. Elhatározzák, hogy tartanak egy titkos szavazást maguk között, hogy melyik férfi a rokonszenvesebb.  Csak egyvalaki szavaz Alienorra.

 

 

    Leonék továbbhaladnak korteskörútjukon. A következő állomás Bátok, amely az ő pártjukon áll. Megvendégelik őket, Alienor majdnem rosszul lesz a sok csípős paprikától és csípős hústól, viszont örömmel táncol egy nagyot az asszonyokkal. Nem örül neki, hogy sokat kell innia, elnehezedik a feje, pedig még ezután következik a fáklyászene, amit ki kell bírnia, és még éjjel sem tud aludni a helyi dalárda koncertjétől.

   Ezután Gezetlenbe mennek, ahol az ellenpárt az esélyes, aminek a jelöltje Karakán, a kortesek vezére Tukmányi. Alienor retteg, hogy el fogják látni a bajukat, Leon viszont rábeszéli Tukmányit, legalább hadd menjenek be a faluba, és hadd osszák szét a bort meg a pénzt, amit hoztak. Be is térnek Jakab kocsmáros udvarára, ahol végighallgatják Karakán beszédét, amelyben az mindent megígér az embereknek, a siker nem is marad el. Ezután következik Leon, aki azt hazudja, hogy ő a nagy Napóleon öccse, Alienor meg angol úriember. Leon a beszédben mindenre ráígér, amit Karakán mondott, és jobban meg is magyarázza, honnan vennének pénzt, hogy oldanák meg a dolgokat. Az emberek lassacskán az ő pártjára állnak. A végső nagy győzelmet azonban a polgári házasság ügye jelenti, amit Karakán megígért az embereknek. Leon szerint Karakánnak ezzel az a szándéka, hogy elérje, hogy a férfiak elválhassanak a megunt feleségüktől. Ezen az asszonyok borzalmasan felháborodnak, nekiesnek a férfiaknak, Tukmányi is megkapja a magáét (őt Leon név szerint is kiemelte, mint aki különösen szeretne megszabadulni az oldalbordájától.) Alienor elmondja Hamlet monológját, mivel csak ennyit tud összefüggően angolul fejből, Leon pedig úgy fordítja le a szöveget, mintha programbeszéd lett volna. Leonék ezután Nagy Jánoshoz mennek ebédelni.

   Nagy János józan, értelmes férfiú. Előadja Leonnak a választási hadjárattal kapcsolatos panaszait. Sok olyan ember szavaz és korteskedik, aki egyébként nem tesz semmit az országért, és nem is ért semmihez. János tudja, hogy Leon csupa zagyvaságot beszélt, de nem ez az igazi baj, hanem az, hogy pénzért akarja megvásárolni az emberek szavazatát a félbe vágott bankókkal. Leon megnyugtatja, hogy végül nem fog semmi ilyesmi történni, de többet egyelőre nem mondhat. Hirtelen a részeg Tukmányi toppan be. Azt hiszi, Leon pénzt kap, ha Alienor lesz a képviselő, ezért ő úgy akar bosszút állni az előbbiek miatt, hogy inkább Leonra szavaz.

    A következő állomás Sipoka, ahol a közönyösek laknak. Leon itt is hatásos beszédet mond, mindent megtesznek, hogy minél több szavazót szedjenek össze. Sorra járják a helyi céheket, akikkel olyan jól összebarátkoznak, hogy Alienort tiszteletbeli csizmadiává választják. Leon talál néhányat a helyi kórházban, meg néhány zsidót, akik szívesen voksolnának Alienorra, ha cserébe elvállalná az újszülött gyerek keresztapaságát. Leon éjjel a kocsmákat járja, amikor reggel hazatér, azzal a hírrel fogadják, hogy Alienor megszökött, Dumka úr pedig megőrült. Alienor hátrahagyott egy levelet, amiben leírja: ő ezt nem csinálja tovább, elege van, egy zsidóval pedig végképp nem akar rokonságba kerülni. Közben megtudjuk azt is, hogy Pompeia a félbevágott bankjegyeket úgy adta fel a postán, hogy nem ugyanazokba a falvakba kerültek volna az egymást kiegészítő csomagok, hanem a faluknak egymás között kellett volna egyeztetnie. Ezzel végképp dugába dőlt Alienor képviselősége. Így aztán Rafaelát sem tudja elvenni, megmarad Pompeiának, aki őt szereti. Leont képviselőnek jelölik, Alienor menekül, elhalad a hercegnő palotája mellett, ahol látja az ő győzelmére való készülődést, tovább halad, míg elér a vasúthoz. Itt aztán különvonatot indíttat, hogy utol nem tudják érni, és elindul Pest felé.

 

 

   Rafaeláék a képviselőként visszatérő Alienor fogadására készülnek a hercegnő kastélyában, de Rafaela valahogy megérzi, hogy Alienor nem lesz a férje. Ekkor fut be riadtan Dumka úr, aki tudtukra adja, hogy a princ megszökött. Nem nagyon hisznek neki, azt gondolják, talán álmodta az egészet. Ám nemsokára kocsik érkeznek, és az egyikből kiszáll Leon mint megválasztott képviselő. A társai elmesélik, hogy Leon, amikor felkérték a feladatra, előadott egy új, immár őszinte és igaz beszédet, amiben nem ígérgetett képtelenségeket, hanem őszintén elmondta, hogy a haza az, aminek szüksége van áldozatra. Az emberek elfogadták, amit mond, megválasztották, még az addig egymással ellenséges falvak is kibékültek, és közösen ünnepelték Leont.

   A rendezvény végeztével Rafaela és Corysande hazaindul, Livia viszont marad még a hercegnővel a kastélyban. A hercegnő sokat beszél neki, amiből a legfontosabb rész az, hogy nagy jövőt jósol Leonnak, és úgy gondolja, Rafaela titkon szerelmes belé. Ez nagyon elkeseríti Liviát.

   Octavian gondterhelt a vereség miatt. Amikor hazatér, az inasának, Vendelnek önti ki a lelkét. Tudja, hogy Pompeiának köszönheti a vereséget, ezért bosszút akar állni rajta. Annak ellenére, hogy a fia nem lett képviselő, nagykorúsítja, így elveheti Rafaelát, ami rosszul fog esni Pompeiának. Ám Octavian arról is gondoskodik, hogy ezt a házasságot is fel lehessen bontatni, ha úgy tetszik: azt akarja elintézni, hogy Rafaelát és Alienort meghívják egy keresztelőre – ha keresztszülők lesznek, akkor rokonokká is válnak, így a házasság felbontható.

  Leon egy jótékonysági rendezvényen találkozik össze Pompeiával. A beszélgetésükből kiderül, hogy a parlamentben teljesen meg vannak elégedve Leonnal, ezért diplomatává nevezik ki. Pompeia nagyon óvja egy „Vaskakadu” nevű úrtól, aki kegyvesztett lett az udvarnál, és most csupa gonoszságon töri a fejét. Leon számára most derül ki, hogy Pompeia mesterkedése volt a bankjegyek elkeverése, így egyfajta bizalom, szövetség jön létre köztük.

    Az anyahercegnő megbetegszik, Rafaela odasiet hozzá a kastélyba. Livia egyedül marad otthon, sétálgat az őszi parkban, Leonra gondol. Vajon van-e joga neki egy ilyen nagy emberre vágyni? Rafaela sokkal inkább hozzávaló rangban. Ahogy sétál, betéved Tukmányi kertjébe, tőle tudja meg, hogy a hercegnő meghalt. Livia közben elveszti a Leontól kapott gyűrűt, amit Tukmányi megtalál, és visszaad neki. Az öreg szerint ez jó jel: nem fogja elveszteni Leont. Livia ezután levelet ír Octaviannak, majd a hercegnő kastélyába megy.

   Mindenki siratja a hercegnőt. Corysande elmeséli Liviának, hogy a hercegnő tudta előre, hogy meg fog halni, elmesélte neki, hogyan fogják bebalzsamozni. Rafaela gyászol, de nem tud sírni. Leont is oda várják, Livia szomorúan gondol arra, hogy ha Leon hatására erednek majd el Rafaela könnyei, az örökre a fiúhoz kapcsolja őt. Leon azonban nem jön, talán nem jutott el hozzá a hír. Megérkezik viszont Octavian és a fia, akit közben nagykorúsított. Rafaela látja a bebalzsamozott anyját, akiről eltűntek a ráncok, olyan mint egy tárgy, ettől Rafeale méginkább kétségbe esik. A ravatalhoz lépő Alienort látva elerednek a könnyei, és a házasság is szóba kerül. Livia megkönnyebbül.

   Leon Bécsben dolgozik a magyar házban. Felkeresi a vaskakadu, aki rengeteget beszél neki, panaszkodik is, és pénzt kér tőle a család számára. Leon gyakran találkozik Octaviannal, akivel egészen összebarátkoznak.

    Leont megbízzák azzal, hogy Párizsba kell vinnie egy fontos, titkos üzenetet, amin Európa sorsa múlik. A szöveg titkosírással készült, amit a „Non semper idem” (semmi sem ugyanaz) jeligével lehet feloldani. Amikor készülődik, belép hozzá a Vaskakadu. Leon nem örül az alkalmatlankodásnak, de a különös ember egyszer csak a fülébe súgja a titkos jeligét. Tehát beépített ember, csak játssza az ostobát! A Vaskadu elmondja, hogy az úton az ellenség mindent meg fog tenni, hogy ellopja tőle az iratot, ami nem igazi üzenet, csak figyelemelterelés, de azért vigyázzon rá nagyon. Ekkor lép be Octavian, aki aznap estére bálba hívja Leont. Leon elfogadja a meghívást, az a terv, hogy majd a rendezvény után, másnap indul. Van egy kis lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy arra gondol, inkább talán levelet kellene írni Liviának, de mégis az összejövetelt választja.

 

 

  Leont Vendel, Octavian inasa fogadja, egy trezorba teszi a táskát, amiben a titkos küldemény van, és amire nagyon kell vigyáznia. Ezután Octavian titokban megbízza Vendelt, hogy nyissa ki a szekrényt, a táskát, és másolja le a levél szövegét. Leon összefut a bálban Pompeiával, beszélgetni kezdenek. Pompeia szemrehányást tesz neki, amiért nem ő vette el Rafaelát, hiszen szemmel láthatólag szerelmes bele, Alienor így megmaradt volna Pompeiának. A nő azzal is tisztában van, hogy ha a Rajna-szövetség, amin Octavian dolgozik, létrejön, akkor Alienornak nála gazdagabb, magasabb rangú nőt néznek majd, de neki erre is van valami terve. Pompeia azt is elmondja Leonnak, hogy Vendelék éppen e pillanatokban másolják le a levelet, de Leon nemigen foglalkozik ezzel, hiszen az csak csalétek. Még a titkosírás kódját is elárulja a nőnek, aki cserébe valamilyen másik titkot mond el neki.

   Letelik a gyász, levetik a fekete ruhát, felbontják a hercegnő végrendeletét. Corysand-ra annyi pénzt hagy, amennyiből élete végéig megvan a megélhetése, Liviát főapácává teszi egy kolostorban. Livia azonban nem akar apáca lenni, ebben Rafaela is egyetért vele. Megérkezik Alienor is, egy ideig ott tartózkodik a kastélyban, de aztán levelet kap az apjától, el kell utaznia. Valószínűleg az új, gazdag házasság vár rá. Rafaela azzal a tervvel áll elő, hogy Liviát feleségül adja Miksa herceghez. Már el is rendezte a dolgokat, megkérdezte az előkelő embereket, akik hozzájuk járnak, elfogadnák-e Liviát ebben a szerepben, és mindenkinek tetszett az ötlet. Livia azonban kétségbe van esve. Ezért lett volna jó, ha Leon neki ír ahelyett, hogy a bálba ment! Amikor Rafaela reggel benyit Livia szobájába, nem találja ott a lányt, csak egy levelet, amiben Livia közli, hogy elment.

    Rafaelát megviseli a távozás. A kertben sétál, amikor Dumka úr rohan hozzá, mert Miksa herceg rosszul van. Megkapta a levelet, amiben Octavian felbontja a házasságot Rafaelával. A lány azonban megnyugtatja az apját, neki ez megkönnyebbülés, nem is szerette Alienort. Ez rendben van, de a család számára ez mégiscsak megalázó, mondja Miksa. Bécsbe indulnak, hogy elégtételt vegyenek.

   Octavian, Falbenheim Hugo tábornok (Pompeia apja) tanácskoznak, mit tegyen a szent liga. Octavian elmondja, hogy Alienor el fogja venni Ehrenbreitsteinben a princesszt, aki nagyon csúf, és a nem is békés teremtés, de nagy vagyona és rangja van, így Alienor aztán már a szent liga nevében tevékenykedhet. Először Hannoverbe megy, aztán Párizsba, hogy valamiféle diplomáciai titkot fedjen fel, ezután cselekedhet majd Hugo.  Octavian meg is beszéli a fiával a házasságot és a további teendőket, ám másnap reggel váratlan hír várja: Alienor megszökött Pompeiával, és össze is házasodtak. Ezen aztán Octavian is úgy összevész Hugoval, hogy majdnem párbajra kerül sor.

   Leon Párizsban tartózkodik, ahol összebarátkozik egy vicomte de Brancardier nevű franciával, illetve összetalálkozik Pompeiáékkal. Kitör a spanyol örökösödési háború. Leonnak az a dolga, hogy az európai békéért küzdjön, Alienor az ellenkező oldalon áll.

  Octavian ír Alienornak, hogy menjen teljesíteni a feladatot, amit rábízott, Alienor el is indul, magára hagyja Pompeiát. Egyébként mióta összeházasodtak, a nőnek megszűnt felette a varázsa. [Elég elnagyolt, hirtelen közlés ez Jókaitól; sem azt nem értjük, miért az elhidegülés, sem azt, mit a feladata Alienornak.] Octavian viszont Párizsba érkezik, abban reménykedik, hogy rajtakapja Pompeiát és Leont. Csakhogy közben Leonnak levele érkezik a követségre [hogy kitől, rejtély], amiből megtudja, mi történt otthon Liviával. Rögtön elindul haza, még arról is megfeledkezik, hogy lemondjon az állásáról. Octavian hoppon marad, egyedül találja Pompeiát. Közben, ha jól értem, kitör a porosz-francia háború.

 

    Leon hazatér. A kis birtokát és a házát (amit korábban Szent Ilona szigetének nevezett) Seregély, apjának egykori ispánja igazgatja, itt él a feleségével és kilenc gyerekével. A birtok virágzik, minden nagyon jól megy. Leon eltölt itt egy napot, aztán hirtelen eszébe jut, hogy nála van a Vaskakadu pénzének egy része. A másik részt elköltötte Párizsban, de nem végezte el a rá bízott diplomáciai feladatot. A pénzt tehát vissza kell fizetnie, ezért gyorsan dönt, hogy eladja a birtokot. [Nagyon fárasztóvá teszi a regényt ez az össze-vissza kapkodás. Most jut eszébe, hogy volt diplomáciai feladata? Egy ilyen felületes embert bíztak meg államügyek intézésével?]

   Leon a paphoz megy, aki tudja, merre ment Livia, de nem akarja megmondani. Ezután Tukmányit keresi fel, mivel kiokoskodta, hogy a lánynak a menekülése során útba kellett ejtenie az öreget. Tukmányi szintén nem árulja el, hova ment a lány, mert megígérte neki, de tesz egy olyan utalást, amiből Leon rájöhet, hogy a vasúton Bécsbe váltott jegyet. Leon el is utazik Bécsbe, ahol az utcán összetalálkozik Corysande-dal. Haza szeretné kísérni. A nő ezt nem akarja hagyni, Leon ebből rájön, hogy Livia nála lakik. Leon elmondja, hogy feleségül szándékozik venni a lányt. Corysande ezt ellenzi: ezzel bolondot csinálnak Rafaelából és az apjából. Leontól nagy bűn volt, hogy állandóan komédiázott, ha Etelváryék tudták volna, hogy ők ketten szeretik egymást, nem találták volna ki a házasságot a herceggel. Corysande nem mondja el, hol van Lívia, de megígéri, hogy egy hét múlva ugyanott találkozik Leonnal, és hoz híreket a lányról.

   Leon összefut a vaskakaduval. Beülnek egy helyre borozni, marhahúst enni. Leo vissza akarja adni neki a pénzt, de a vaskakadu egyre csak örvendezik: Leon jól végezte el a feladatát [számomra nem világos, pontosan mit végzett, és mi lett az eredménye]. Octavianék is hoppon maradtak, a háború kitört. Alienor elmenekült Svájcba.

   Leon magát okolja a háborúért, ebben az ő komédiázásának is szerepe van. [Ez nem világos számomra.] De mit tegyen addig, amíg egy hét múlva Corysande-dal találkozik? Hazamegy, vissza akarja vásárolni a birtokát. Otthon azonban tragédia fogadja: Seregélyéknek mind a kilenc gyerekük meghalt valamilyen járványban. Leonnak itt sincs tovább maradása.

   Visszamegy Bécsbe, itt tudja meg a vaskakadutól, hogy meghalt Miksa herceg, aki a háború kitörésekor Helgolandra ment Rafaelával. Leon elutazik, hogy hazahozza a koporsót. Leon és Rafaela együtt indulnak vissza Magyarországra hajón. Útközben egy francia hadi fregatt állítja meg őket, a kapitány el akarja kobozni a koporsót, mert ólomból van, ami hadi áru. Leon erre azt mondja, hogy az ő apja van a koporsóban, mire a katonák tovább engedik őket. Berlintől különvonattal haladnak tovább, a határon újra megállítják őket az ezúttal német katonák, de kiderül, hogy Berlinben Leon menlevelet szerzett a koporsónak a hadügyminisztériumban. Rafaela nagyon hálás neki, kezd egyre inkább beleszeretni. Leont kinevezik főispánnak, mindenki hajlong előtte.

    Alienor az apjával beszélget, aki elmondja neki, hogy Pompeia az ostromlott Párizsban van. Alienor ezen nagyon elkeseredik, szeretne valahogy odamenni hozzá. Octavian szerint Leont újra Párizsba küldik, ahol majd biztosan össze fog jönni Pompeiával. Azt tanácsolja Alienornak, hívja ki amerikai párbajra Leont. Alienor egyet is ért ezzel a javaslattal, el is megy Leonhoz, de ott kiderül, hogy nem igaz, amit Octavian mondott, hiszen Leon főispán lett Magyarországon, amellett pedig Rafaleát fogja elvenni; ráadásul a követségen három levél várja Alienort, ami Pompeiától érkezett. Alienor szárnyal a boldogságtól.

   Leon és Rafaela házasság előtt állnak. Rafaela nem tudja elképzelni, mit lett Liviával, nagyon szeretné, ha Leon megkeresné a lányt. Leon vívódik, mindig Liviára gondol. [Nincs igazán kifejtve, akkor miért is vette el Rafaelát.]

   Elérkezik Leon harmincadik születésnapja. Pesten mindenféle küldöttség érkezik hozzá, kap egy rakás kitüntetést, még Alienor is küld neki ajándékot. Egy levélben azonban Livia eljuttatja hozzá a gyűrűt, amit régen kapott tőle. Leon vívódik, érzi, hogy nem jó ember, elárulta a szerelmét. De mit tegyen? Rafaelát sem hagyhatja ott. Ekkor toppan be hozzá Páter Timót, aki Rafaelától hozott levelet, amiben a nő arra kéri, jelölje ki az esküvő időpontját, illetve azt kérdezi, hogy megtalálta-e Liviát. (Valójában Leonnak van egy elrejtett papirosa, amin a Vaskakadu felírta neki Livia lakcímét, de Leon eddig nem nézte meg azt.) Másnap reggelre Leonnak nyoma vész. De hová lett? Nem tudja senki, csak elképzelések vannak.

   Egy francia utazó leírja az útikönyvében, hogy a svájci hegyekben, nagyon magasan talált halott egy emberpárt. Rafaela arra gyanakszik, Leonék lehetnek azok, fel is akar menni hozzájuk, de senki nem vállalkozik rá, hogy felvezesse oda.  Egy német utazó viszont azt írja, hogy Japánban találkozott egy magyar családdal, akikben szintén Leonékra lehet ismerni. Az író az olvasóra bízza, melyik változatot fogadja el a kettő közül.

 

 

Értékelés

 

   Nem mondhatom, hogy különösebben eredeti és érdekfeszítő regény. A cselekmény kissé klisészerű: nagy szerelem, karrier, stb. Néha nehéz megfejteni, mik a főhősök motivációi. A cselekményt nem igazán tudtam követni: nem világos, mivel is foglalkozott Leon Párizsban, és ez hogyan ütött ki olyan jól az akarata ellenére, és pontosan mit is eredményezett, hogy hirtelen hazajött a francia fővárosból. Az meg végképp homályos, pontosan mit is akartak Octavianék, mi volt a feladata Alienornak.

Címkék: Jókai Mór

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása