Ady és Csinszka kapcsolatáról eddig pontosan annyi fogalmam volt, amennyit a középiskolai irodalomkönyvből megtudhattam. Most viszont kicsit részletesebben is olvastam a történetükről Király István monográfiájában.[i] Engem általában nem nagyon érdekelnek az életrajzok, Ady sem tartozik az igazán nagy kedvenceim közé, de ha már tájékozódtam kicsit a témában, feljegyzem új ismereteimet ide a blogra, amolyan irodalmi pletykarovat keretében.
Csinszka 1911 novemberében írta meg első levelét Adynak egy svájci lánynevelő intézetből. Ady válasza szilveszter napján érkezett meg; ezután havonta-kéthavonta váltottak üzenetet. Csinszkát később, Csucsára hazatérve, ahol szenvedett az eseménytelenségtől és a magánytól, egyre inkább hatalmába kerítette a vágyakozás képzeletbeli szerelme iránt. Többször is szóba került a személyes találkozás, ám egyre halasztódott. Csinszka 1913 decemberében Kolozsváron megismerkedett egy Lám Béla nevű legénnyel, aki akkor végzett a műegyetemen. A fiatalok szerelemre lobbantak egymás iránt, Csinszka pedig távolodni kezdett álombéli lovagjától.
Ady, aki viszont közben egyre inkább komolyan gondolt Csinszkára mint jövőbeli társra, megérezte a lány távolodását, és elszánta magát a csucsai látogatásra; a nevezetes esemény időpontja 1914. április 23 volt. Ady Nagyváradon szállt fel a vonatra délután, miután hajnalba nyúlóan átmulatott egy éjszakát. Alkoholmámorában aztán átaludta a csucsai állomást, és vissza kellett fordulnia, így csak késő este érkezett meg Csucsára. A másnapos, megviselt Ady sem Csinszkára, sem a nagymamájára nem tett különösebben jó benyomást. A költő nem tűnt egészségesnek, 17 évvel idősebb is volt Csinszkánál, akinek ráadásul ott volt újdonsült szerelme, Lám Béla.
Később viszont Csinszka inkább Ady felé húzott, aki egyre hevesebben udvarolt neki. Lám Béla megdühödött, féltékenységében házatlan csigához hasonlította az idősödő, beteges, kiélt költőt, Csinszka kapcsolata egyre inkább megromlott vele. A fiatalember az öreg Boncza idősebb barátainak kezdett panaszkodni Adyra, Csinszka pedig egyre jobban neheztelt rá, míg végül teljesen elfordult tőle. Csinszka szemében Béla neve rövidesen a kispolgáriság, kicsinyesség szinonimája lett. Lám 1914 augusztusában járt utoljára Csinszka közelében, bár személyesen nem találkoztak. Vonattal utazott át a helységen, és amikor egy rövid időre megállt a szerelvény, egy kislánnyal virágot küldött régi szerelmének a csucsai várba. Berta megkapta a virágokat, de nem őrizte meg őket.
1914 júniusának elején Ady hat napot töltött Csucsán, a szerelem ekkor teljesedett ki. Ekkor adtak egymásnak becenevet, jelezve, hogy mintegy új identitást kapnak a szerelemben, és ekkor kérte meg Ady Berta kezét. 1914 június végén írtak Bonczának levelet, kérve a házassághoz való hozzájárulását. A frigyet végül 1915 március 15-én kötötték meg, vagyis kilenc hónap múlva. Ebből a kilenc hónapból Ady hatot Csucsán töltött. Boncza Miklós nem adta meg az engedélyt. Ám Ady és Csinszka házassági terveit nem csak az apa, hanem mindenki más is helytelenítette. A lány fiatal és naiv, a férfi beteg, kiélt, mondták. Még azzal is megvádolták Adyt, hogy nem is annyira Csinszkát, mint inkább a hozományát szeretné megkaparintani.
Ami viszont Boncza Miklóst illeti, az ő házassága jóval bizarrabbra sikerült, mint amilyennek a lánya nézett elébe. Negyvenöt éves volt, amikor beleszeretett saját özvegy nővérének, Török Károlynénak a húsz esztendős lányába, Török Bertába. A legenda szerint Berta kedvéért építette fel a csucsai kastélyt is, egyetlen esztendő leforgása alatt. A lány egy szép nyári napon, amikor a faluban sétáltak, hirtelen a Csucsa feletti hegyre mutatott, és azt mondta, ott szeretne lakni egy nagy várban. Meg is kapta rövidesen, akár egy Jókai-regényben. Ám Berta valójában nem nagyon szerette Miklóst, és volt is már egy fiatal jegyese. Ám Boncza tartotta el őket, és Berta tudta, hogy a férfi anyagi támogatásától függ rajta kívül az anyja és öccse élete is, ezért úgy döntött, hozzámegy Miklóshoz. Amikor Boncza Berta, Csinszka 1894-ben megkezdte földi pályafutását, az anyja belehalt a szülésbe. Állítólag azért, mert Miklós rögeszmésen ragaszkodott ahhoz, hogy az új életnek a várban kell világra jönnie, a helybeli bába viszont nem értette a dolgát, az asszony vérmérgezést kapott. Török Lajosné ezt nem bocsátotta meg a testvérének, állítólag összeverekedett Miklóssal a ravatalnál. Bertát ezután a nagymama nevelte.
Adyék reménykedtek Boncza beleegyezésében, de az idős ember teljesen elzárkózott az engedélytől. Ady nagyon megharagudott rá, rossz hírét kezdte terjeszteni, és ez Boncza kalandos előtörténetével együtt valamiféle démonikus ember imidzsét vetítette a családfőre. Ám Király István szerint ez a kép nem igazán reális. Boncza nem volt igazi dzsentri; korán árvaságra jutott, és a saját erejéből küzdötte fel magát a társadalmi ranglétrán. Jogot tanult, aztán népszerű ügyvéd lett, majd a kormányrendeleteket közlő közigazgatási szaklap, a Magyar Közigazgatás szerkesztője lett, később pedig liberális országgyűlési képviselő. Felesége halála után viszont megtört a felfelé ívelő pálya: a kortársai mind előbbre jutottak, ő megállt, 1905-ben pedig végleg kikerült a parlamentből a szabadelvű párttal együtt. Egyre inkább magába zárkózott, elvette életkedvét a sikertelenség, elfordult a közélettől. Egyre inkább szeretett volna egy hagyományos, patriarchális család feje lenni, de ebben is csalódnia kellett Csinszka választása miatt. Világos volt, hogy Adytól nemigen remélhet unokát, ráadásul a költőt ismert életmódja sem tette vonzóvá a szemében. Boncza a költészethez nem értett, barátai pedig a kérdéseire azt a tájékoztatást adták, hogy Ady zavaros fejű poéta, akinek a tolla alól érthetetlen, zagyva költemények kerülnek ki. Adyék végül a gyámhatósághoz fordultak (ekkoriban 21 éves kortól számított csak felnőttnek az ember, Csinszka a huszadik évében járt). Az engedély hosszú ideig késett, végül 1915 március 27-én tartották meg az esküvőt Pesten.
Ady és Csinszka házassága nem volt boldog. Már az elejétől kezdve sokat veszekedtek, mindketten csalódtak a frigyben. Csinszkát Király szerint a hisztérikus viselkedés jellemezte. Szeretett volna ő maga is művész lenni; próbálkozott a versírással és a rajzzal is, de egyikhez sem volt tehetsége, nem találta meg a hozzá illő társadalmi szerepet sem. Ez frusztrációhoz vezetett, az pedig dührohamokhoz. Ady szintén labilis volt idegileg. A monográfia első kötetében Király Ady betegségéről értekezve úgy vélekedik, hogy a költőnek az utolsó hónapokig, agyvérzéséig nem volt igazán komoly testi baja, inkább idegi eredetű bántalmaktól szenvedett. Szellemi-fizikai állapotán viszont sokat rontott viszont a szenvedélybetegség: napi négy-öt liter bort fogyasztott ebben az időben, és 80-100 szál cigarettát szívott el. A csucsai kastély kertjében borospalackokat rejtegetett. Előfordult, hogy az alkohol olyan tettekre sarkallta, amik erős visszatetszést váltottak ki a környezetéből, barátaiból. Egy alkalommal például, amikor Földessy Gyulával, annak feleségével és a feleség húgával egy vacsora után utaztak hazafelé, a költő a kocsiban fogdosni kezdte a nőket, Földessynek pedig nem maradt más választása, mint hogy leszállítsa a járműről. Nem is beszéltek egymással egészen 1919 januárjáig, Ady életének utolsó hónapjáig.[ii] Barátja, Schöpflin is azt írta róla, hogy „Ha Ady nem lett volna olyan nagy költő, úriember nem állt volna szóba vele.” Babits pedig úgy fogalmazott beszélgetőfüzeteinek egyikében, hogy „Hát az bizonyos, hogy Ady minden, csak nem úri.” Valószínűsíthető, hogy az alkohol mellett Ady hellyel-közzel hozzányúlt a morfiumhoz is.[iii]
Mindennaposak voltak köztük a veszekedések, előfordult tettlegesség is. Sokszor még mások jelenléte sem tántorította el őket a perpatvartól. Ady több ízben meg is próbált kilépni a kapcsolatból, 1916 tavaszán például szanatóriumban tartózkodott, ahol megismerkedett egy Máthé Eleonóra nevű nővel, akivel rövid szerelmi viszonyba keveredett.
A házasság boldogtalanná válásához hozzájárult az is, hogy Csinszka és Ady családja kölcsönösen idegenkedett egymástól. Adyék puritán életet éltek, hidegen hagyta őket a művészet, a szemükben Csinszka nagyvilági nő volt. Csinszka valóban egyfajta „átesztétizált életet” képzelt el magának, autókkal, parfümmel, hangversenyekkel, csillogó csecsebecsékkel, és szeretett költekezni. Ady testvérének, Ady Lajosnak a felesége (név szerint Kaizler Annuska) viszont igazi régimódi háziasszony volt, aki megtestesítette az Adyék által ideálisnak gondolt nőfigurát; ezt a szerep Csinszka önmagától nagyon idegennek érezte. Ugyancsak komoly feszültséget okozott köztük a pénzhez való viszony. Csinszka könnyedén szórta az örökségét, sokat költött luxusra, Ady Lajos viszont takarékos alkat volt. Csinszka emiatt Lajost pénzsóvárnak tartotta, Lajos őt züllöttnek. Lajost egyébként is nyomasztotta öccse szellemi fölénye, sikerei. Lajos középiskolai tanár volt, Endre segítségével sikerült Pestre kerülnie, de nem igazán találta a helyét: vidékiesnek érezte magát a nagyvárosi kollégák és diákok között. Újra segítséget kért Endrétől, hogy feljebb jusson a ranglétrán, szeretett volna tankerületi igazgató lenni. Amikor ez nem sikerült, a bátyját okolta a kudarcért, ami veszekedéshez vezetett Lajos és a házaspár között, végül Csinszka kiadta Lajos útját. A kapcsolat megszakadt. Csinszka később teljesen ki akarta zárni Lajost az Ady-örökségből. Ady anyjának juttatott volna egy részt, de csak azzal a feltétellel, hogy Lajos ezt nem örökölheti. Mikor az anya ebbe nem egyezett bele, végeláthatatlan pereskedés kezdődött.
Ám mindennek ellenére Király úgy vélekedik, hogy Adyék házasság mégsem volt mindenestül, teljesen boldogtalan. Ady, ha akarta volna, kilépett volna belőle, ahogy tervezte is többször. Képes volt arra, hogy széttörjön emberi kapcsolatokat, maga mögött hagyjon dolgokat. A sok szenvedés mélyén valószínűleg lehettek pillanatok az életükben, amikor boldognak érezték magukat egymással.
[i] KIRÁLY István, Intés az őrzőkhöz. Ady Endre költészete a világháború éveiben 1914-1918. Szépirodalmi, Bp., 1982. II. 405-496.
[ii] I. 539.
[iii] I. 540.
Utolsó kommentek