James Clavell regénye egy japán hadifogolytábor életét mutatja be, ahol amerikai, angol és ausztrál katonák küzdenek a túlélésért. Az események ideje néhány hét, de a tábor már három és fél éve áll; amikor belépünk a szerzővel erre az elátkozott helyre, a rabok már régesrég beletörtek a mindennapok rendjébe, a szokások vérükké váltak. Fizikailag lesoványodottak, komoly harcot kell folytatniuk minden falatért, amit a sovány tábori koszton túl meg tudnak szerezni (pl. egy-egy banánt, kókuszdiót stb.). Egyedül a Király él emberhez méltó életet különös üzleti érzékének köszönhetően: töltőtollakat, órákat, gyűrűket ad el az őröknek. A táborlakók irigykedve figyelik a címszereplőt, aki megengedheti magának, hogy időnként babkonzervet egyen ebéd után, igazi gyári cigarettát szívjon, és tiszta ruhában járjon. Vele barátkozik össze az író alteregója Philip Marlowe, a szerző az ő életükre fókuszálva mutatja be a tábor életét.
Clavell elbeszélője a klasszikus mindentudó narrátor, aki rövid belső monológok formájában minden szereplőnek a lelkébe bepillantást enged, még a japánokéba is. Nem mutatja be a tábor életét külön, részletesen az elbeszélés megkezdése előtt, hanem az események kapcsán apránként, részletről részletre vezet be a foglyok mindennapjaiba, mindig éppen annyit mondva el, amit az adott esemény szükségessé és lehetővé tesz. Soha nem beszéli túl a történetet, soha nem él vissza az olvasó türelmével, nincsenek nagy kitérők, leírások, elmélkedések. A regény többek között attól is hiteles, hogy az író soha nem mond közvetlenül ítéletet, nem minősít.
A helyszín egyszerre egzotikus és rémítő. A szereplők a túlélés különböző módjait reprezentálják, van, aki becsületesen küzd meg a körülményekkel, mások (pl. Gurble, Max, Drinkwater,) feladják az egyenes utat és az emberi tisztességet. Clavell néhány bekezdésben megrázó emberi sorsokat és rendkívül erőteljes egyéniségeket villant fel. Ilyen karakterek Gurble, akit a rizslopás miatt kiközösítenek, és a latrinába fulladva találnak meg; Sean, aki a rá osztott színházi szerepek hatására nővé válik, A féllábú Dave Daven, aki feláldozza életét a titkon összeszerelt rádióért; Steven, a homoszexuális ápoló; Drinkwater, az álnok káplán.
A legérdekesebb karakterek persze a főhősök: Peter Marlowe, a Király és Grey őrmester. Az ő történetük azt a kérdést veti fel, hogy mit ér meg az embernek a túlélés, mi a becsületes és a becstelen élet. A regény erőssége az, hogy e kérdésekre nem ad egyértelmű választ: moralizál, de nem nyíltan, és főként nem tanító jelleggel; inkább azzal szembesít, mennyire nem egyértelmű a döntések morális megítélése. Mintha a Királynak és Greynek is két arca lenne, illetve két különböző, egymással ellentétes perspektívából láthatjuk őket.
A Király az egyetlen ember Changiban, aki tiszta és szép ruhában jár, és van mit ennie, így nincs csonttá-bőrré fogyva, ahogy a többi rab. A Király, bár nem lenne szabad, folytonosan üzletel Changiban, a többi fogoly által rá bízott tárgyakat (órákat, töltőtollakat, gyűrűket, és végül egy gyémántot, aminek a története az egész regényt átfogja) jóval drágábban adja tovább, mint amit a tulajdonosoknak bevall, így extra profitra tesz szert. Marlowe ezen először igen megütközik, becstelenségnek tartja, hogy a Király mindkét üzletfelét becsapja. A Király ezzel szemben úgy érvel, hogy mindenkinek a saját túlélése a fontos, és mivel az üzletfelei nem érzik becsapva magukat, lényegében nem károsított meg senkit. Sőt, azok úgy tudják, becsapták a Királyt is, hiszen időnként hamisított tárgyakat adnak el neki, és abban a hitben, a Király erről nem tud. Emiatt az olvasó elbizonytalanodik: talán tényleg a Királynak, és nem Marlowe-nak van igaza.
Marlowe először nem is akar elfogadni a tolmácsolásáért cserébe felkínált összeget a Királytól, mivel úgy érzi, morálisan elfogadhatatlan a mód, ahogyan a Király hozzájutott, és ő maga (Marlowe) sem érdemli meg azt. Végül azonban mégis elveszi a pénzt, mivel a betegeskedő brancsbeli barátjának akar segíteni vele. Ez azt jelenti, hogy az ember a körülmények rabja, a döntése nem feltétlenül szabad, és nem is olyan egyértelmű, mi a helyes döntés. Másfelől viszont az is hangsúlyos, hogy a Király, miközben az üzlet kegyetlenségéről és amoralitásáról beszél, mégis azt a Marlowe-t választja egyetlen barátjául, aki ebben a legkevésbé ért vele egyet, és aki nem akar elfogadni tőle pénzt, nem törekszik haszonszerzésre. Vagyis éppen az a morális tartás ébreszt benne tiszteletet, aminek a létjogosultságát tagadja. Amikor pedig vége a háborúnak, és a foglyok felszabadulnak, a Királyt rögtön kiközösítik. A Király egyedül marad, senki nem áll vele szóba, ez pedig újfent arra utal, hogy nem helyes az általa vallott életelv. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a többiek nem annyira a becsületesség, hanem a hozzáértés hiánya miatt nem lettek hasonlóan királyok a táborban.
Hasonlóan kétarcú figura Robin Grey, akinek egyetlen életcélja, hogy a tiltott üzletelés közben rajtakapja és lebuktassa a Királyt. Míg a Király és barátai jól élnek, Grey soha egyetlen plusz falatra vagy cigarettára nem tesz szert, sokat betegeskedik és szenved. Egy alkalommal már-már feladja az életet, ám a Király iránti gyűlölete mindig visszaűzi a tábor mindennapi rendjébe. Grey csupa harag, csalódottság, keserűség. Vannak, akik hasonlóan nyomorúan élnek, és fel is adják, a nélkülözés, fájdalom és betegségek erősebbnek bizonyulnak náluk, ám Grey makacsul ragaszkodik az élethez. Egyértelmű, hogy Greyt kizárólag a gyűlölet tartja életben. De érdemes-e így, ezen az áron élni, ilyen torz lelkű lénnyé válni?
Ez önmagában is súlyos kérdés lehet, ám az érdekes az, hogy Grey ennél is összetettebb figura. Ő az egyetlen, aki mindenféle társ, barát, titkosan megszerzett étel nélkül képes túlélni. Pedig adódik egy alkalom, amikor lehetőséget kap, hogy plusz energiaforrásokra tegyen szert: felfedezi, hogy a konyhások a csalnak a súlyokkal, és azok megpróbálják rendszeres ételadagokkal lefizetni, hogy ne tegyen jelentést. Grey ellenáll ennek a kísértésnek. Kétségtelen, hogy ehhez hatalmas lelki erő és elszántság kell; Grey taszító alakja itt valamiféle ijesztő, komor heroizmussal telítődik. Bármilyen fura is, pontosan az a morális tartás rajzolódik ki a tettéből, amit a gyűlölete mintha kilúgozott volna belőle. Ráadásul a rövid bepillantások Grey életébe tovább árnyalják a figurát: a frusztrációja részben a rossz családi hátteréből és a boldogtalan házasságából ered.
Ki tehát a patkánykirály? A Király, aki túléli a tábort anélkül, hogy piszkosan, lesoványodva járna, de végül kiközösítik, vagy Grey, aki patkányként él, de egyfajta morális tartás megőriz?
Utolsó kommentek