HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

jokai_mor.jpg

 

Történet

 

     A Dráva mellékén járunk 1666-ban. Ingoványos terület, rajta néhány vadászkunyhó és egy kis mulatókastély, ahonnan egy társaság vadászni indul. Elöl a földesúr, mögötte egy fiatalember és egy „amazon,” aztán egy daliás, harminc körül férfi, illetve egy idős, kopasz ember. Az író jelzi, hogy ez utóbbi lesz a legfontosabb szereplő, ezért őrá kell különösen figyelnünk. A daliás férfi és egy erdélyi fiatalember egy szarvas és egy vaddisznó leölése közben szóváltásba keverednek, feszültség támad közöttük. Az amazon is kiveszi a részét a vadászatból.

   A vadászat után együtt esznek-isznak, ekkor szól Dávid, a szolga a daliának, hogy a hatalmas vaddisznó jár az erdőben, amivel már korábban találkoztak. A dalia megy, és megküzd vele, de halálos sebet kap. Ez volt a halála Zrínyi Miklósnak. Az öregember, pedig így szól magában: van még máshol is férfi, menjünk tovább egy országgal.

   Váltsunk időt, és menjünk egy országgal arrébb, mondja az elbeszélő is. Négy évvel korábbra ugrunk, Erdélybe, Ebesfalvára. A település szélén egyszerű nemesi lak áll előttünk. Apafi Mihályé ez a birtok, aki eddig a tatár fogságában volt, és Bornemissza Anna, a felesége apránként fizette érte a váltságdíjat, amit Bandi, Magda néninek, a szolgálónak a fia vitt el a fogvatartókhoz. Anna hűséges a férjéhez, pedig a sógora, Bánfi Dénes is próbálta már elcsábítani. Estefelé jár az idő, Magda éppen Klárival, a másik, fiatal szolgálóval beszélget, amikor hazaérkezik Anna. Nemsokára betoppan Bandi, és közli, hogy kitelt a váltságdíj: hazaérkezett Apafi. Nagy az öröm a házban.

   Egy év telt el, Annának gyereke születik. Apafit éppen ekkor hívatja magához Ali basa azzal, hogy a szultán őt szemelte ki Erdély fejedelmének. Igaz, van már egy fejedelem, Kemény János, de őt majd félreállítják. Apafi nem nagyon akar fejedelem lenni, de a töröknek sem igazán mer ellentmondani. A basa ráparancsol Apafira, hogy hívja össze az országgyűlést. De hova, kérdi Apafi. Szebenben Kemény János van, Kolozsvárott Bánfi Dénes, Apafi sógora és ellensége. Legyen akkor Selyk a helyszín, mondja a basa. Ez meg is történik, Apafit fejedelemmé koronázzák, az eseményen megjelenik István is, Apafi testvére.

   Nagy lakoma van Kemény Jánosnál, utána a fejedelem versenyt iszik az urakkal. Hárman állnak ki vele: Wenzinger, a német hadak vezetője, Béldi Pál, a székelység generálisa, Bánfi Dénes, kolozsvári főkapitány, a vármegyék generálisa. Ott van Bánfi Dénesné, húsz éves, szép lány, akit elnyom a férje, illetve Béldi Pálné is részt vesz a lakomán. Érkezik Haller Gábor a hírrel, hogy Apafit fejedelemmé választották. Kemény csak nevet rajta, Bánfit viszont felkavarja a hír. Ittasságában táncolni viszi Béldinét, és megcsókolja. Észreveszi ezt Béldi, és tüstént hazaviszi az asszonyt Bodolára. Drágán fog még fizetni Bánfi ezért a csókért!

   Egy nappal később, hogy hazaérkeztek Bodolára, Kucsuk basa jelentkezik be Béldinél, egy nagyobb csapat élén táborozik le a vár közelében. Kucsuk basa keresztény nőt, Kállay Katalint vette feleségül, akit nagyon szeret, egy fia született tőle, Feriz bég. Az asszonyt szeretné most Béldi gondjaira bízni, fiatalabb korukban barátnők voltak Béldinével. Béldiné gyerekei Zsófia és Aranka. Bevezetik hozzájuk Feriz béget (12 éves). Az asszonyok beszélgetni kezdenek, Béldiné csodálkozik a fura házasságon. Katalin szerint nincs mit furcsállni ezen, nagyon jól élnek együtt, nem akarják megtéríteni egymást a saját hitükre, sőt nem is engedné, hogy Kucsuk keresztény legyen, mert azzal önmagát tagadná meg. Béldi azt hiszi, Feriz béget is ott akarja hagyni náluk Kucsuk, de az már felnőtt férfinak számít, már többször volt csatában is, és most is harcolni fog. Kucsuk játékosan még meg is kéri Feriznek Aranka kezét. Feriz kiveszi a tirbánja forgójából a drágakövet, és Arankának nyújtja.

    Segesvárnál állomásozik Apafi, a Kemény Jánossal való ütközetre készül, várja a felmentő sereget. Kucsuk basa érkezik is, de jóval kevesebb emberrel, mint várták. Az összecsapásra végül Nagyszőllősön kerül sor. Kemény János félvállról veszi az ügyet, az utolsó pillanatig lakomázik. Amikor lóra száll, az megbotlik alatta. Figyelmeztetik, hogy ez a jószág később is botlani fog, váltson lovat, de ő rá sem hederít a jó szóra. A csatában a törökök győznek, Kemény Feriz bég kezétől esik el.

   A magyar urak nagy része ezután átpártol Apafihoz, csak Kolozsvárott maradnak ellenfelei. Apafi letáborozik Kolozsvár mellett, arra várva, hogy Kucsuk basa megostromolja a várat. A magyarok, akik addig Keményt szolgálták, sorra érkeznek hozzá hízelegni, igyekeznek a kegyeibe férkőzni. Egy költő, Kelemen diák megírta a családfáját, egészen a honfoglaló ősökig visszavezetve ezt. Apafi megilletődve fogadja őket. Ekkor azonban megérkezik Anna, hozza az újszülöttet is. Anna, mikor kettesben kezdenek beszélgetni, váratlan tanácsokat ad a fejedelemnek. A hízelgőket utasítsa el, Naláczi Istvánt és Daczó Józsefet pedig, akik hűségesek voltak hozzá, jutalmazza meg, de ne adjon nekik túl fontos tisztséget, mert tehetségtelenek. A költő Kelemen diák nem érdemel jutalmat, a hízelgés utálatos dolog. Azt se engedje Apafi, hogy Kucsuk basa ostromolja meg a várat, neki úgyis indulnia kell majd tovább a szultán parancsára, jobb, ha minél hamarabb megy. Kolozsváron vannak katonák, akik megadnák magukat, a várat tehát békésen be lehet venni; nem jó, ha a török kaszabolja le a magyart. Apafi mindent úgy tesz, ahogy a felesége tanácsolta neki.

  Most menjünk át Magyarországra, mondja az író. A Homolka járhatatlan, sűrű erdőkkel benőtt hegyei közt, a Rima partján áll egy bevehetetlen vár, amely mintha a sziklákból nőne ki. 1664-ben ez a tanyája a környék rémurának, Korzár bégnek. Amikor a szultán, a porta és az osztrák császár húsz évre békét kötött, a meghódított várak a bégek kezén maradtak, akik immár a szultántól elszakadva fosztogattak, a vármegyék próbáltak ellenük küzdeni. A várnak titkos alagútja lehet, ami a külvilágba vezet. Egy barlangban egy öreg, szakadt török asszony és egy magyar férfi találkozik, az asszony titokzatos információkat ad a férfinak, többet egyelőre nem tudunk meg.

   Menjünk tovább erről a helyről, mondja a szerző. Csodálatos, virágokkal és medencékkel teli termekbe lépünk, ahol gyönyörű fiatal lányok fürdenek. Itt időzik Azraele, a gyönyörű háremhölgy, aki éppen Babaye-vel, az öregasszonnyal beszélget, akit az imént a barlangban láttunk. Babaye valamikor maga is háremhölgy volt. Azraele-nek van egy párduca, aki mindenben engedelmeskedik neki. Hazatér rablóútjáról a bég, Azrele örül neki. Éjjel azonban iszonyú vihar támad, mindketten rettegnek. Azraele azt mondja, a viharban maga Azazel jön el a bég lelkéért. A bég hisz neki, rettegni kezd. A nő szerint Korzár csak úgy menekülhet meg, ha egy halott lelkét idézik meg a temetőben, és azt kínálják fel a démonnak a bég lelkéért cserébe. Le is mennek a sírhalmok közé, ahol megjelenik a szellem, akiről azonban kiderül, hogy élő ember: Balassa az, aki elfogja Korzárt. A bég a nőnek kezd könyörögni, hogy segítsen, Azraele azonban szenvtelenül tekint rá.

   Ebesfalván szép nagy palota épült Apafinak. Legszívesebben a könyvekkel és a műalkotásokkal foglalkozik, de most számos látogatót kell fogadnia. Teleki Pál a tanácsadója, aki nem más, mint az a kopasz öregember, akivel a regény elején találkoztunk. Teleki anyja testvére volt a fejedelem nejének. A tatár kán követe érkezik: a tatárok adót akartak behajtani a szászokon, de azok nem engedelmeskednek, kéri a fejedelmet, hogy pirítson rá a szászokra, különben megtámadják Kolozsvárt. A fejdelem helyett Teleki válaszol: a török szultán Apafinak is, a kánnak is felettese, Apafi az ő akaratából uralkodik. Ha pedig a tatárok Kolozsvár ellen indulnak, hát várni fogják őket. A követ elviharzik. Van egy másik követ is, aki a francia királytól érkezett, magyaros ruhában. A vendégek között ott tartózkodik Thököly Imre, Teleki veje is. Bánfi Dénes érkezik nagy dühösen: a magyarországi urak védelmet akarnak kérni Apafitól, de nem szabd nekik megadni, ki kell őket űzni Erdélyből. Teleki ezt magára veszi, ő is magyarországi, ezen jól összekapnak Bánfival, aki távozik.

    Megjelenik a palotában Balassa is, segítséget kér. Miután elfogta Korzárt, a törökök váltságdíjat fizettek volna érte, de a nádor el akarta venni tőle a zsákmányt, ezért ő inkább megmérgezte Korzárt. Azraele-t Bánfira bízta átmenetileg, de az elvette tőle a nőt, pedig neki van felesége, méghozzá Apafi nővére az. Kapi pedig elorozta tőle a vagyonát, most így földönfutó. Kapi Erdély egyik kiskirálya, a fejedelemnél is gazdagabb. Apafi felháborodik a hallottakon.

    Kelemen diákot Apafi időközben cirkáló hadnagynak nevezte ki. Kelemen éppen új eposzán dolgozik, amikor Csáky László érkezik hozzá Apafi parancsával: Bánfihunyad körül egy párducról kell kérdezősködnie, és kideríteni a tartózkodási helyét. Kelemen útnak is indul, de közben egy csapat tatárral találkozik. Azt mondja nekik, hogy adóügyekben jár. Remek, mondja az aga, akkor hirdesse ki minden faluban, hogy ezentúl a tatárok minden lakostól egy kisarany pénzt követelnek, ez Ali basa rendelete. Hogy a dolgot elvégezze, az aga mellé adja kísérőnek Zülfikárt, akiről kiderül, hogy valójában magyar vitéz, aki beállt a tatárok közé.

   Az adót ki is hirdetik számos helyen, de a párducnak nem akadnak nyomára. Marisel falu közelében járnak, amikor éjjel egy csapat oláhhal találkoznak, akik egy nagy tűz körül mulatnak, egy rongyból készült boszorkányt égetnek el. A faluban kérdezősködik Kelemen, senki nem látta a párducot, csak egy Sange Moarte nevű legény, aki nemigen beszél senkivel, mindig egyedül járja az erdőt. Kelemen megkéri, vezesse el őket a párduchoz. Az út hosszú és veszélyes, tengerszemek mellett, barlangokon át haladnak, míg végre elérnek az „Ördög kertje” nevű völgybe, ahol a hőforrásoknak köszönhetően télen is vígan nyílnak a virágok. Itt egy ajtót látnak a sziklafalban, amin kilép Azraele a párduccal, és fürdeni megy. Sange Moarte, aki szerelmes a lányba, teljesen elveszti az eszét, és oda akar menni hozzá, Azraele azonban ráuszítja a párducot, aki széttépi a fiút. Kelemen és Zülfikár besurrannak a rejtekajtón, és egy várban találják magukat. Amikor a várból kijönnek, csodálkozva döbbennek rá, hogy kívülről ez a vár nem látható, kívülről csak sziklák vannak előttük. Kelemen elmondja a felfedezését Csákynak, akitől száz aranyat kap jutalmul.

     Hazaérkezik Bánfi Dénes. Dúl-fúl, amiért Ali basa adót vetett ki a népre. Ezt ő nem hagyhatja, megtiltotta az embereknek, hogy fizessenek, Alinak meg egy disznófarkat küldött, ami hatalmas sértés. Amikor a feleségével marad, az asszony kifejezi a neheztelését, amiért olyan ritkán látja, erre Bánfi ráförmed, hogy akkor váljanak el inkább. Anna jön el hozzájuk, hogy figyelmeztesse a testvérét, hogy a fejedelem és Bánfi nagyon rossz viszonyban van, nekik, asszonyoknak kell rájuk vigyázni. Apafit kezdi elragadni a hatalom mámora, és ha iszik, teljesen elveszti a fejét.

  Egy lovag robog be az udvarra a hírrel: Ali basa megtámadta Bánfihunyadot. A településen egy asszony, Vizaknainé összefogta az embereket, hogy küzdjenek a török ellen. Vizaknainé Bánfi ifjúkori szerelme volt. Bánfi rögvest lóra pattan, indul Bánfihugyadra, a katonák menjenek majd utána, adja ki a parancsot. Hatalmas csata kerekedik, Vizaknainé életét veszti, végül Bánfiák bizonyulnak jobbnak, a törökök menekülnek az erdőben a hegyoldalon, de Bánfi emberei bekerítik őket. Ekkor jelenik meg Zülfikár, és ajánlatot tesz Ali basának: ő majd elcsalja onnan Bánfit, Ali basa így elmenekülhet, mindezt cserébe ezer aranyért. Ali rááll az üzletre. Zülfikár el is megy Bánfihoz. Elmondja, hogy Apafi Kelemennek köszönhetően tudomást szerzett Azraeléről. Kiderül, hogy Azraele Ali lánya, kiskorában rabolta el tőle Korzár bég. Zülfikár közli azt is Bándival, hogy Csáky László éppen Azraele kiszabadításra indult. Bánfi elviharzik a hadával, Ali megmenekül.

   Bánfi találkozik a birtokára lépő Csákyval, és erőszakkal Bonchidára viteti a kastélyába. Megjelenik Apafi is a feleségével, és követeli, hogy Bánfi engedje el a török lányt. Amikor kiderül, hogy Bánfi egy nőt rejteget, Bánfinéval megfordul a világ, de aztán mégis a férje mellé áll, és azt mondja Apafinak, hogy ő hívta meg magukhoz a lányt. Apafi erre őt akarja börtönbe záratni, amit viszont Anna nem enged.

   Gyulafehérváron országgyűlés van. Arról tanácskoznak, megküzdjenek-e a törökkel, vagy hagyják uralkodni Magyarországon. Bánfi és Béldi a harc ellen van, nem akarják Erdély békéjét tönkretenni. A résztvevők végül nem támogatják a háborút, a béke mellett szavaznak.

  Az országgyűlés után lakoma, ivászat van. Telekinek sikerül Béldit Bánfi ellen hangolni azzal, hogy emlékezteti arra a csókra, amit Bánfi adott Béldinének. Béldi otthagyja a lakomát, hazamegy Bodolára. Teleki Apafinak felemlegeti Bánfi több cselekedetét, amik miatt Apafi egyre inkább megdühödik a nagyúrra, pl. Bánfi maga haragította magára és Erdélyre a szultánt azzal, hogy elrabolta Ali basa lányát, a basát pedig megverte harcban. Apafi Teleki hatására elhatározza, hogy ligát hoz létre Bánfi ellen.

   Amikor Béldi hazaér Bodolára, Feriz bég várja Kucsuk üzenetével: Bánfi magára haragította a szultánt, ha nem csinálnak vele valamit, a szultán félreállítja Bánfit is és Apafit is, és egy törököt tesz a helyükre. Feriz bég távoztával Teleki toppan be Béldihez.  Hosszas győzködés után ráveszi, hogy írja alá a csatlakozást a ligához. Miután Béldi ezt megtette, követik a többi urak is.

  Bánfit és Bénfinét meghívja vendégségbe egy baráti család, akik nem tudják, milyen konfliktus van közöttük. Már régóta nem látták egymást, külön érkeznek, egy lakosztályban, de külön szobában alszanak, nem békülnek ki. Éjjel Margit arra ébred, hogy ott állnak előtte Nalácziék, akik Bánfiért jöttek. Asz asszony felsikolt, Bánfinak sikerül elmenekülni.

  A szászok betörnek Bánfi bonchidai kastélyába, rombolnak, fosztogatnak, még Bánfiné arcképét is eltorzítják. Bánfi a serege élén ellenük megy, de ekkor találkozik össze a fejedelem követével, aki felszólítja, hogy három nap múlva jelenjen a tanács előtt Gyulafehérváron. Bánfi beleegyezik, eddig azt hitte, valakinek a magánbosszúja folyik ellene, de a fejedelemmel nem akar összetűzést, mert az már polgárháború lenne.

   El is indul, de aztán meggondolja magát, inkább visszafordul, de mire hazaér, látja, hogy a serege szétszéledt. Nincs mit tenni, Azraeléhez megy. Együtt isznak, Bánfi azt hiszi, a lány szereti őt, de amikor másnap mámoros fejjel ébred, kiderül, hogy a lány otthagyta. Bánfi ezután felrobbantja a várát, és feladja magát. A felesége meglátogatja a börtönben, egymás nyakába borulnak.

    A liga kimondja a halálítélet Bánfira. Apafi aztán a felesége rábeszélésére kegyelmet ad, ám közben Bánfinak fejét veszik.

Címkék: Jókai Mór

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása