HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

Történet

  A temesi bánságban élt egy gazdag úr, Botsinka Gáspár. Arrafelé akkoriban minden csupa mocsár volt, csak az ő birtokán virágzott az élet, hiszen azt jól körülsáncolták, hogy ne áraszthassa el a víz. Gáspár jó kapcsolatot tartott fenn a törökkel. Amikor éppen megszületett a fia, Jónás, egy cigányforma gyerek, az ünnepségre meghívták a temesi Mehemed pasát is. Mehemed közölte Gáspárral, hogy már útban van Eugén herceg a császári sereggel, hogy kiűzze őket Temesvárról. Rövidesen menekülniük kell, és mivel a törökkel Botsinka olyan jóban volt, őrá sem sok jó vár a jövőben, neki is el kell hagynia a birtokot, Oláhországba mennek. A kincseket, háromszáz hordó ezüstöt így a mocsaras terület alá rejtették el közösen, csak ők tudták, hova.

  A szultán Mehemed basát rövidesen lefejeztette, amiért feladta Temesvárt. Gáspár elválik a feleségétől, aki egyedül neveli a fiát, aztán ő meghal, ahogy később Gáspár is. Jónás, aki cigányok között élt, és egy ideig egy cirkuszi mutatványos nevelte, hazamegy, hogy átvegye a birtokát, közben a területet felszabadította a császár. A birtok víz alatt van, amely terület mégsincs, azon eluralkodott a gaz, bozót. A környező falvakban nem lakik senki. Jónás a paphoz megy, aki a húgával él a környéken. Kell két tanú az birtok átvételéhez, az egyik lesz a pap, a másik Cafrinka, a cigányasszony, aki a település szélén lakik. Az átvétel után Jónásnak nincs hol aludnia, a kastélyban nincs egy bútor sem. A pap azt ajánlja, kéredzkedjen be Cafrinkához. Közben a pap azt látja, hogy mikor Jónás távozott tőlük, eltűnt két ezüstkanál, ezeket nyilván Jónás lopta el.

  Cafrinka igazi boszorkány, a kunyhójában koponya, állatcsontváz, mindenféle bűbájos dolog van felhalmozva. Malacpecsenyével, egyéb ínyencségekkel vendégeli meg Jónást, mint mondja, a kártyából előre tudta, hogy érkezni fog a fiú. Ott van vele a gyönyörű fiatal leánya is, Szaffi. Ugyanígy hívják a fekete macskát is, amely a háznál lakik, úgyhogy Jónás először azt hiszi, a két lény egy. Cafrinka megjósolja Jónásnak, hogy nemsokára meg fog nősülni; a felesége álmodik majd valamit a nászéjszakán, amit valóra kell váltani, mert így gazdagok lesznek. Jónás ott alszik Cafrinkáéknál a kandalló mellett, aztán másnap feleségkeresőbe indul.

   Összefut Feuersteinnel, a szomszéd német földesúrral, aki meghívja magához vendégségbe, Jónás itt tölti az éjszakát. Ettől a némettől tudja meg, hogy a másik szomszédban van egy eladó lány, Arzéna. Meg is látogatja a lányt, aki kemény próbák elé állítja, pl. cserebogarat kell ennie, éjjel a lány kísértetnek öltözve próbál ráijeszteni stb. Jónás kiállja a próbákat. El is határozzák, hogy összeházasodnak. Ám a lány apja kemény feltételt szab: Jónásnak bárói címet kell szerezni.

  Jónás a szomszédhoz, Feuerstein báróhoz fordul segítségért. A báróhoz tartva elfog egy postagalambot egy német nyelvű üzenettel. Sok nyelven tud, de németül pont nem, ezért lemásolja a szöveget, és elteszi magának, a postagalambot pedig továbbengedi. A bárónál nagy összejövetel van; arról tájékoztatják, hogy hét próbát kell kiállni ahhoz, hogy ő is báró lehessen. Úgy gondolják, jó leszórakoznak majd rajta. Medvével kell küzdenie, meg kell tanulnia franciául, németül stb. Minden próbát remekül teljesít, nagyon bámulnak rajta. Mikor már tud valamennyit németül, elolvassa a levelet, amit korábban lemásolt. Ezt Arzéna írta a bárónak, és kiderül belőle, hogy csak szórakoznak rajta. Ott is hagyja az egész társaságot.

   Jónás Szaffiákhoz megy, Cafrinkát nem találja otthon. Kiderül, hogy a cigányasszonyt elfogták, és megégették boszorkányság miatt. A két ezüstkanál ellopását is vádként hozták fel ellene. Szaffi nagyon siratja az anyját. Jónás ekkor megkéri Szaffi kezét. A paphoz mennek, hogy adja össze őket. Itt derül ki, mi is történt valójában a két ezüstkanállal: Jónás a pap ágyába rejtette őket, azóta is ott vannak. Ezzel csak azt akarta bizonyítani, hogy a papnak lett volna helye, ahol Jónás aludhatott volna, amikor Szaffiékhoz küldte, de nem akarta vendégül látni a cigányképű fiút. A pap összeadja őket, de valójában nem jegyzi fel sehova a házasságot, így lényegében törvényesen mégsem kerülnek össze.

  Jónás beköltözik Szaffival a kastélyba. Kiűzik a patkányokat, szalmán alszanak. Az első éjszakán a jóslatnak megfelelően meg is jelenik Szaffinak álmában Mehmet, és elárulja, hol vannak a kincsek elásva. Jónás sikeresen rá is talál az ezüstökre, gazdag ember válik belőle.

  Összeszedi a környékbeli cigányokat, és létrehoz egy önálló cigányfalut. Szaffi azonban boldogtalan, szeretné, ha vele lennének az anyja hamvai. Jónás el is megy néhány cigánnyal Szegedre, ahol a megégetett asszony maradványait elásták egy ládában az akasztófa alá. Nagy vihar van, a többiek rettegnek, de Jónás nem ijed meg, kiássa a ládát, és hazaviszi a lánynak, aki nagyon boldog. Jónásék családi kriptájába akarják temetni, de Cafrinka egyelőre egy rossz hírű cigányasszony, kegyelmet kell neki kérni, és tisztára mosni a nevét. Jónás hadsereget toboroz a cigányokból, és részt vesz egy hadjáratban Mária Terézia oldalán. Az uralkodónő magához hívatja, Jónás a legfőbb emberek közé kerül egy fényes bálban. Ott van Arzéna és Feuerstein is, utóbbi Arzénát szeretné hozzáadni Jónáshoz. Jónás nem tudja, hogyan vallja be, hogy neki már van egy cigánylány felesége. Az udvari bolondnak meséli el a gondját, aki kieszel egy furfangos megoldást, hogy mikét lehet Mária Terézia aláírását megszerezni a házassági levélhez.

   Mikor ezzel megvannak, Jónás hazamegy, és elhozza Szaffit, hogy bemutassa az udvarnál. Ekkor meséli el neki Szaffi, ki is ő valójában: Mehemet basa leszármazottja ő, a kincs helyét a családi hagyományból ismerte. Tudták az anyjával, hogy Jónásnak haza kell térnie, és hosszú időn át várakoztak rá. Kiderült tehát, hogy Szaffi fejedelmi vér, azóta is boldogan élnek.

Címkék: Jókai Mór

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása