Az olvasás kalandja

Tartalom

A bevezető szerint a regény abban az időben játszódik, amikor a jogvégzett emberek között Magyarországon még nem volt prókátor, csak fiskális. Előbbi ügyvéd a földesúr, az utóbbi a nép, az egyszerű ember érdekeit képviseli. Mathias Ráby próbálta először a prókátorságot, ezért is lett belőle rab.

   A történet Szentendre tanácstermében kezdődik, 1783-ban. Az úriszék éppen szegény emberek felett ítélkezik, akik valamilyen módon megkárosították az uradalmat, pl. fát loptak az erdőből, nem fizettek dézsmát. A büntetésük húsz botütés. Az úriszék tagjai a praefectus (elöljáró), Zabváry János, aki komor, mogorva ember, az asszeszor (ülnök) Laskóy Bálint. A fiatal főszolgabíró Petray Péter a szomszéd szoba ablakából felügyeli az ítélet végrehajtását: elég nagy botütések sújtják-e az elítélteket a deresen. A praefectus nevelőapaként gondoskodik unokahúgáról, a kikapós Fruzsinkáról, aki most is a főszolgabíróval kacérkodik. Egy tincset kér a férfi hajából, amit eltehet, de Péter, amikor a lány nem néz oda, levág egy darabot a kutya szőréből, és tréfából azt adja oda.

   Az ítélkezés végén jót esznek, majd másnap hazaindulnak. Az ülnök egyre csak nevet magában a szolgabíró tréfáján, mikor egyszeriben megállítja a kocsiját Gyöngyöm Miska, a híres betyár. A zsivány a nevét onnan kapta, hogy amikor egyszer felszólalt valami igazságtalanság ellen a vármegyegyűlésen, Laskóy gúnyosan „gyöngyömnek” titulálta. Miska elveszi az ülnöktől a tíz aranyat, amit az ítélkezésért kapott, majd továbbáll.

  Fruzsinka levelet kap az egyik rajongójától, Henrik von Lievenkopp dragonyoskapitánytól. Amikor Miskát üldözték Pest megyéből Fehér megye felé, a katona kártyázni kezdett Petrayval, aki elnyert tőle tíz aranyat. Ha Fruzsi nem küld neki pénzt, főbe lövi magát. A lány elő is teremti az összeget, méghozzá sajátos módon: titokban Miskával találkozik, aki szintén a rajongója, és tőle kéri el az aranyat, egyben figyelmezteti a veszélyre, hogy merről keresik Lievenkoppék. Fruzsinába tehát minenki szerelmes, afféle femme fatale.

  Szüret van Szentendrén. Miután a dézsmával jól kifosztották a szőlősgazdákat, a nótárius vezetésével az elöljárók összegyűlnek tanácskozásra. Ellenőrzik a titkos ládikót, amiben az aranyat gyűjtik, és konstatálják, hogy ezúttal is szépen gyarapodott a vagyon, sikerült jól kifosztani az embereket. Ott van velük a rác pópa is, aki helyteleníti a dolgot.

  Él Szentendrén egy borkereskedő zsidó, név szerint Rothesel Ábrahám, akit a vörös hajáról neveztek el. Ábrahámot nagyon zavarja a neve, szeretné azt megváltoztatni, nem nagyon, csak annyira, hogy kerüljön bele egy plusz „i” betű, így Rothiesel lenne belőle, ami már mégsem ugyanaz, mint a Rothesel. Ebből a célból el is megy a bécsi királyi udvarba, ahol dolgozik egy ismerőse, Ráby Mátyás. Visz magával kétszáz aranyat, hogy Mátyás segítségét megfizethesse. A várban simán megy minden, Mátyás örömmel fogadja, gyorsan el is intézi az ügyét, ám a pénzt nem akarja elfogadni. Hiába alkudozik vele Ábrahám, hogy jó lesz a kölcsönök fedezésére, nőkre, borra vagy bármire, Mátyás hajthatatlan, hiszen ő nem iszik, nem kártyázik, és nincs szüksége semmire a fizetésén felül. Ábrahám nagyon meglepődik ezen az elképesztő becsületességen, és elmeséli neki a szentendrei elöljárók becstelenségét, és beszél neki a titkos ládáról is. Rábyra vár a feladat, hogy felderítse az ügyet, és leleplezze a bűnösöket.

   Leányfalvi János a szentendrei postamester, aki a kertészet nagy szerelmese. Most is éppen a dinnyéi közt tölti az időt, amikor megérkezik hozzá Ráby Mátyás. Azért jött Szentendrére, hogy a tanács gaztetteit kivizsgálja. A postamester eléggé hitetlenkedik: nem valószínű, hogy Ráby tud tenni valamit az elöljárók ellen, hiszen nem is áll mögötte senki. A császár maga a támogató, válaszolja Ráby. A császárnak azonban nincs nagy tekintélye a magyarok között, és elég hatalma sem, vélekedik Leányfalvy. Ráby szerint az a bajuk a magyarok nemeseknek a császárral, hogy a szabadságot ki akarja terjeszteni az egészen népre, túl a kiváltságosokon. És hogyan szándékozik keresztülvinni a tervet, érdeklődik a postás, hiszen az elöljárók titkolják az üzelmeiket. Ráby terve az, hogy földet vesz Szentendrén, mert így joga lesz beletekinteni a város ügyeibe. Ám vádlóként csak házas ember léphet fel a tanács ellen, veti ellene János. Akkor megnősülök, jelenti ki Mátyás. Jánosnak rögtön akad is egy menyasszonyjelöltje: Tárhalmy Mariska. Amikor idáig jutnak a beszélgetésben, János indul a misére, most már ugyanis a kálvinistáknak is van templomuk, újságolja vidáman. No látja, ez is József császár érdeme, fejezi be az eszmecserét Mátyás.

   Ráby elmegy Tárhalmyhoz, a megyei főjegyzőhöz Pesten, eredeti terve szerint lánykérőbe. Mariskával régóta ismerik egymást, Ráby itt volt gyakornok (nótárius). A lány most is nagy örömmel fogadja, ám Ráby ezután a jegyzővel nem a tervezett kérésről kezd beszélni, hanem a politika kerül szóba. Tárhalmy szerint Ráby börtönbe fog kerülni, mivel nem áll mellette senki. Tárhalmy a nemesi nemzetfogalmat vallja: Ráby a nemzet ellen vét, ha a jobbágyokat akarja felemelni: a nemzet és a népszabadság szerinte kizárja egymást. József császár elképzelésére még nem érett meg az idő hazánkban. A lánykérés elmarad, Mátyás megdühödik, és elhagyja a házat.

   Ráby ezután a helytartósági elnökkel beszél, ám a szerző nem árulja el, hogy mit. A következő állomás a „districtualis commissarius” úr, vagyis a közigazgatási kerület vezetője. A beszélgetésből kiderül, hogy az úr nemigen lelkesedik József császárért, nem tetszik neki a szólásszabadság és az sem, hogy felelősségre vonja a sikkasztó vezetőket, a commissarius ezt nem nagyon érzi bűnnek. Úgy tesz, mintha nem is érdekelné, amit Mátyás mond, de amikor az távozik, ír a szentendrei vezetőknek, hogy vigyázzanak vele.

  Amikor Ráby hazaérkezik, a tanács megpróbálja megvesztegetni 3000 arannyal, ám ő ezt a pénzt azoknak a gazdáknak ajánlja fel, akiknek előzőleg egy tűzvészben leégett a házuk. Az emberek nagyon hálásak.

   Az alispánnak József császár rendelete alapján évente egyszer végig kell járnia a vármegyét. Szentendrén ebből az alkalomból nagy mulatságot rendeznek a táblabírák, ahova Mátyást is meghívják. Itt találkozik Ráby Fruzsinkával, és egészen le van nyűgözve, milyen művelt a lány, ismeri Voltaire-t, Rousseau-t, és jól tud németül is. Előzőleg ugyanis Mariskáról kiderült, hogy sem némethez nincs köze, sem az újabb irodalomhoz. Nagy evés-ivás folyik, ami után az ural kuglizni mennek, Ráby pedig Fruzsinkával beszélget, aki elmondja neki, hogy ővele szeretnék elcsábíttatni a fiút, ha már nem sikerült megvesztegetniük, még a commissarius levelét is megmutatja neki. De vajon nem csel-e ez is? Hiszen tudni lehet, hogy Rábyt éppen a reménytelen feladatok vonzzák, egy ilyen összeesküvés ezért méginkább elszánttá teheti.

   Ráby megkéri Fruzsi kezét. Leányfalvival szeretne menni lánykérőbe, János azonban nem vállalja el a násznagyságot, mert ő azt szeretné, ha Ráby Mariskát venné el. Csakhogy Mátyás úgy látja, Mariska érzékenyebb, félénkebb lány a bátrabb és önérzetesebb Fruzsinával szemben, neki pedig az utóbbi fajta személyiségre van szüksége, hiszen őrá küzdelmes, konfliktusos élet vár. A lény igent mond, jó, dolgos feleség válik belőle.

  Ráby kérésére a megye kivizsgálja Szentendre tanácsának ügyét a comissarius vezetésével, a vádló Ráby. A jegyzőkönyvek toldozottak-foldozottak, de még így is komoly hiány mutatkozik, ám a commissarius mindent azzal intéz el, hogy „bagatell.” Ráby azt kéri, hogy hozzák elő a kincses ládát, de az elöljárók egy másik, üres ládikót tesznek le a bizottság elé. Meg lehetne keresni az igazi ládát, ha tudnák, hol tartják, de senki nem ismeri a rejtekajtót, ami oda vezet. Ki kellene vizsgálni azt is, hogy mennyi fát loptak az erdőből, de azt meg közben felgyújtotta valaki. A vizsgálatból tehát nem lesz semmi.

   Ráby Bécsbe készül, hogy a császárral találkozzon, de Fruzsina lebeszéli róla: fél attól, hogy árthatnak nekik, meg attól is, hogy ha a nagybátyját elkapják, az ő öröksége is elúszik vele együtt. Rábyt ez nem hatná meg, piszkosan szerzett pénz neki nem kell, ám az asszony szerelmes szavai végül sikereseknek bizonyulnak: Mátyás inkább vadászni indul a bécsi őt helyett.

  Útközben összetalálkozik gyerekkori pajtásával, Dacsó Marcival, aki ács és asztalos, és éppen a munkatársaihoz indul az alsóvárosba, akik azokat a leégett házakat teszik rendbe, amikre Mátyás a 3000 aranyat ajándékozta. Ráby úgy dönt, vele tart. Az alsóvárosban nyomor, az utcákon sár. Az emberek nem mernek beszélni, mert félnek az uraktól. Ha Bécsből valami segély érkezik, az urak jönnek, és elkérik a parasztoktól a „porciót.” Ezek az ügyek a porcióskönyvekbe vannak bejegyezve, amiket Marci el is juttat Rábynak. A jó földeket elveszik az emberektől, és cserébe terméketlen, mocsaras helyeket adnak nekik. Kiderül az is, hogy Marci ismeri a rejtekajtó helyét, mivel azt vele falaztatták be. Beszélni azonban nem beszélhet, hiszen megesküdött a nótáriusnak, hogy csak az ő parancsára árulja el a titkot. Ha azonban másik nótáriust neveznének ki, Marci is elmondhatná, amit tud.

  Csakhogy közben éppen toborzás folyik Szentendrén, és Marcit erőszakkal besorozzák katonának. Ebbe még bele is nyugodna, de a kisbíró feladatot bíz rá: mielőtt elmenne, még fuvarozza el a szekéren Pestre az inzsellért (mérnököt), aki viszont elviszi magával a terhelő iratokat is a földek elosztásával kapcsolatban. Marci úgy dönt, inkább beleveszeti a kocsit a Dunába, mindannyian ott vesznek.

   Mátyás ezután mégiscsak elmegy a császárhoz, akitől oltalomlevelet kap, de azzal az utasítással, hogy csak a legvégső esetben használja. Mikor hazatér Pestre, Tárhalmytól megtudja, hogy azzal vádolják, hogy ő Gyöngyöm Miska, aki időközben kirabolta Rothieselt, a zsidót. A vád alól úgy menekülhet, ha a zsidó megesküszik, hogy nem Mátyás a rabló, ám ennek nem sok esélye van, a zsidók ugyanis nem esküsznek, hiszen ahhoz ki kellene mondani Isten nevét, ami viszont tabu. Ábrahám azonban mégis leteszi az esküt, Ráby így ezúttal megmenekült.

   Amikor Ráby hazaér, arra kell rádöbbennie, hogy Fruzsinka otthagyta, odébbállt a háztól. Talál egy levelet, amit Petray írt, ebben a levélben arra biztatja a lányt, hogy hagyja ott Rábyt, mert nincs sok jövője vele. Ráby elrohan Petrayhoz, hogy kihívja párbajra, de az gyáva ahhoz, hogy kiálljon. Viszont elmondja, hogy Fruzsinának Lievenkoppal is van kapcsolata, ha Ráby párbajozni akar, hát menjen hozzá Zsombékra. Az író sejteti: lehet, hogy Fruzsina ott bujkál Petraynál, és amikor Ráby távozik, előbújik a rejtekhelyről.

  Mátyás tehát felkeresi Lievenkoppot, de az már elígérkezett. Kiderült, hogy Gyöngyöm Miska nem más, mint a szomszéd birtokos, Karcsatáji Miska, egy óra múlva vele kell párbajoznia, azután Rábynak is áll rendelkezésére. Egy levélből azt is megtudják, hogy maga Fruzsina és Miska tervezte el a Ráby ellen a rágalmat, miszerint ő a hírhedt zsivány. El is mennek a megbeszélt helyre, ám Miska nincs ott adott időben. A két férfi így egymással küzd meg először, de sikertelenül, mivel egyikük sem találja el a másikat. Közben feltűnik Miska is, de nem azért, hogy harcoljon velük: ellopja a lovaikat.

   Ráby bepereli Petrayt a bíróságon, az viszont hoz két parasztlányt hamis tanúnak, hamis oklevelekkel együtt, amik azt bizonyítják, hogy Rábynak három felesége van, Fruzsina előtt már kétszer megnősült. Mátyás nem tud hova lenni a dühtől, szégyentől. Ráadásul a két lány olyan falukból származik, amik már nem léteznek, így utána sem lehet járni az iratok hitelességének. Közben Ráby gazdasszonyát, Böskét elfogja a tanács, és arra kényszerítik, hogy valljon valami terhelőt Mátyás ellen. Ezt nem teszi meg, Rábynak végül sikerül kiszabadítania, de közben kirabolták a házát, aztán pedig rá is lőnek az utcán.   

   Itt már nincs mit tenni mást, újra felkeresi a császárt, és arra kéri, hogy új választásokat írjon ki Szentendrén. Amikor hazaér, azt látja, hogy a bútorait kirakták az utcára. Csutora Miska van ott, a nótárius bátyja, akitől a házat vette Ráby, azt állítja, hogy az ingatlan most is az övé. Ráby Leányfalvihoz megy segítséget, kérni, akivel felbérelik a velencei és bicskei legényeket. A fehérvári vásárban találkoznak is velük, egész kis csapat indul Szentendrére, ahol komoly csetepaté ígérkezik. Meg is történik az ostrom Ráby házánál, jól elkalapálják a szentendreieket, akik sebesülten, összeverve távoznak, és mennek egyenesen Budára a királyi helytartói elnökhöz. Az elnök azonban nem hallgatja meg őket, Rábynak ad igazat, akivel aztán beszélgetésbe kezd. Ekkor mondja el Ráby, mi mindent tervez a császár Pesten: kórházat és lelencházat, zsinagógát a zsidóknak. Egyszóval: Pestet nagyvárossá akarja tenni. Közben megérkezik a commissarius is, aki Ráby nőügyeire tesz kaján utalásokat. Amikor azonban vége a beszélgetésnek, kiderül, hogy éppen a commissarius az, akit a császár felmentett a hivatalából, azonnali hatállyal.

  Ráby nagyon örül a császár döntésének. Sétálni megy a városerdőbe, és közben arról fantáziál, milyen szép lesz, ha az új commissarius leváltja Szentendre vezetőit, akkor aztán majd megkeresik a kincset, felelősségre vonják a bűnösöket. Ahogy sétál, egy ismeretlennel kezd beszélgetni, aki végül meghívja egy italra, ha csak egy pohár vízre is (Ráby nem fogyaszt alkoholt). Amikor felhajtja a vizet, érzi, nagyon keserű: megmérgezték! Rögtön rosszul is lesz, még szerencse, hogy Böske is vele ment Pestre, ő ápolja, így Mátyás túléli a merényletet. Tíz hétbe kerül, míg teljesen rendbe tud jönni.

  Ezután újra a császárhoz megy, aki kinevez egy vizsgálóbizottságot Szentendrére, aminek többek között Lievenkopp is tagja. Azonkívül elrendeli, hogy új választást kell tartani. Zabváry, a praefectus nagyon meg van ijedve, a kincset, amit otthon tart, odaadja a nótáriusnak, hogy rejtse el ő.

  Aznap, amikor a választásra siet Ráby, összetalálkozik az úton Leányfalvival, aki éppen őrá vár. Figyelmezteti, hogy legyen óvatos, mert az alatt a tíz hét alatt, amikor ágyban feküdt, a tanács tagjai lefizették a választókat, fűt-fát ígértek nekik, a néppel pedig elhitették, hogy Ráby a császár megbízásából fel akarja emelni az adókat. Valóban, amikor Ráby belép a tanácsterembe, csupa ellenséges arcot lát. Megkezdődik a tárgyalás, Ráby sorolja a vádjait, azonban a tanúi közül egy sem mer igazán a tanács ellen vallani. Feláll a nótárius, akinek a védekezést kellene előadni, ő viszont egyre csak Rábyt ócsárolja, rágalmazza, de olyan abszurd vádakkal, hogy Ráby végig csak nevet rajta. Ezzel viszont annyira felidegesíti a nótáriust, hogy az infarktust kap és meghal. Erre az urak nagyon megijednek, hiszen a nótárius rejtette el a pénzüket, amit így nem fognak megtalálni. Rábyra támadnak, de az elnök leinti őket. Rábynak viszont azt tanácsolja, nem maradjon ebben a városban.

  Ráby tehát a rác pópával akar beszélni, aki egyedül tudja, hol van elrejtve az arany. Értesíti az ügyről a császárt. Éppen együtt ülnek a pópával egy fogadóban, amikor belép a főszolgabíró Petray, és közli, hogy a particularis gyűlés börtönre ítélte Rábyt. A pópa erre, akárcsak előzőleg a nótárius, hirtelen szörnyethal. Rábyt viszont börtönbe vetik, innentől kezdve lesz a neve Rab Ráby.

  A börtönben egy szűkös cellában tizenkilencen zsúfolódtak össze. Van köztük egy kis cigányember, Pápis, aki olyan vékony és hajlékony, hogy ki tud szökni a cellából, és vissza is tud oda térni. Ezzel az emberrel Ráby levelet küld Ábrahám zsidónak, hogy értesítse a császárt az ügyéről. A császár ír is az érdekében a commissariusnak és a helytartónak, de azok sem tehetnek semmit, a magyar törvények értelmében nem lehet kiengedni Mátyást, legfeljebb valami jobb helyen fogva tartani. A helytartó magához is hívatja a vicispánt, de nem azért, hogy Ráby jobb helyre kerüljön, hanem azért, hogy leteremtse, amiért Ráby írni tudott a börtönből a császárnak. Mátyást átvitetik egy másik, még rosszabb helyre, ami fáskamra volt régeebben. Ekkor keresi fel Tárhalmy Mariska a helytartót, hogy könyörögjön a fiatalember jobb soráért. Erre Ráby kap egy négyágyas lakosztályt. A helytartó maga látogatja meg, és elmondja neki, hogy nem a császár parancsára kapta ezt a helyet, hanem valaki másnak a közbenjárására, de hogy kiről van szó, azt nem árulja el, mardossák csak Rábyt a kíváncsiság, kétség skorpiói.

  A másik ágyat Kalabusz úr foglalja el, aki hamisító, és állandóan hangosan imádkozik, még éjszaka is, úgyhogy aludni is alig lehet tőle. Az a rögeszméje, hogy ha ezerszer végigimádkozza a „Szentek hegedűje” c. imakönyvet, kiszabadul – most jár hétszáznál. A másik zárkatárs Garabos János, akit blaszfémiáért ítéltek el. Úgyhogy az egyik állandóan imádkozik, a másik káromkodik, míg össze nem verekednek.

  Ezután hoznak egy új rabot. Az elítélt nagy úr, ételt, italt, pipát hozat, megkínálja a többieket is. Kiderül, hogy ő Karcsatáji Miska. A három fogoly nagyokat anekdotázik, iszik, kártyázik, énekel, hatalmas zenebona támad, csak Ráby szenved tőlük.

  Amikor aztán a másik két rab elalszik, Miska Rábyval kezd beszélgetni, elmeséli neki a történetét. Petray a congregation nagyon hevesen szokott beszélni a császár ellen, ami mindig nagyon tetszett a magyar uraknak, és persze Fruzsinkának is. Ő viszont nem a császárt szidta, hanem a magyaroknak vetette a szemükre a hibáit. Ekkor történt, hogy Laskay „Gyöngyöm, Miskának” szólította, és az egész társaság iszonyúan kinevette, beleértve Fruzsinát is. Ekkor lett belőle betyár. Így már tetszett Fruzsinkának, de a lány aztán férjhez ment Rábyhoz, később pedig Petrayhoz szökött. Miska közben megunta a zsiványságot, felhagyott vele, és elhatározta, hogy megnősül, feleségül vesz egy Eulália nevű nőt. Ám amikor kiderült, hogy Fruzsinának viszonya volt vele, Petray összeveszett a lánnyal, Fruzsina otthagyta, és újra Miskát akarta magának, de a férfi elutasította. Miska egykori bandájának egy Villám Pista nevű ember lett a vezetője, Fruzsi ezután vele szűrte össze a levet. Villámék elrabolták Miska menyasszonyát, és erőszakkal hozzáadták egy másik emberhez, Csajtay Gazsihoz. Miska elhatározta, hogy bosszút áll. Tréfából nagy bált rendezett, és egy pappal összeadatta a két lovát, akiknek a neve Gazsi és Eulália volt. A vallással való gúnyolódást viszont az érsek vette rossz néven, és a közbenjárására két évre börtönbe zárták Miskát.

    Rábyt később egy másik szobába helyezik át, ahol egyedül van, láncokat vernek rá, az ablakot befalazzák, télen fagyoskodik, a szakálla borotválatlanul nő másfél évig. Rendszeresen kihallgatásra viszik, ahol mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel milliószor egymás után. Mariska küld be neki egy madarat, akivel összebarátkozik, de egy kihallgatás után a cellájába visszatérve holtan találja, ez aztán megismétlődik egy másik madárral is, majd az egérrel, amit megszelídített. Az őr olyan korsót hoz be neki, aminek az aljában tinta és papír van elrejtve, így levelezni tud a császárral, ám a császár parancsára sem engedik el. Egy titokzatos jótevőnek köszönheti ezeket a korsókat. Kap másféle leveleket is, amik szökésre biztatják, ám ezeket az ajtó alatt csúsztatják be neki. Ráby tudja, hogy ezek az üzenetek nem a jóakaróitól érkeznek: azért akarják, hogy kereket oldjon, hogy a szökést is vádként lehessen felhozni ellene.

   Egy nap aztán megborotválják a börtönben. Másnap töröknek öltözött emberek jönnek érte, akik lánynak öltöztetik, és kiszabadítják, ahogy állítják, a császár parancsára, megindulnak vele Bécs felé. A vezetője egy rác ember, aki Kurosics néven mutatkozik be. Útközben látják a plakátokat, amiken körözik Rábyt, mindenhol nagy szakállal van ábrázolva. El is érkeznek Pozsony vármegyéig, ahol utoléri őket Jánosics uram, Ráby egykori börtönőre, aki felismeri Mátyást, de éppen ebben a pillanatban a fogadón, ahol mindez történik, rajtaüt Villám Pista a bandájával, Jánosicsék elmenekülnek. Pista viszont nem más, mint Fruzsinka álruhában, aki segít megszökni Mátyásnak.  

   Mátyás tovább halad Kurosiccsal, sikerül eljutniuk Bécsbe. Kurosics tanácsára úgy, ahogy van, kipirosított arccal, lányruhában lép be József császár dolgozószobájába, ahol a két kamarás kineveti, Ráby maga is érzi, milyen szégyen ez. Arra hivatkozik, hogy a császár parancsára jött ide, de az uralkodó azt mondja, ő sosem adott ilyen parancsot. De akkor ki lehetett Kurosics, és kinek a megbízásából dolgozott? Ez nem derül ki, nem tudják elfogni, hiába küldi utána a császár az embereit, a rejtély örökre rejtély marad.

  Mariska az apjával beszélget, arra kíváncsi, miért kell egy olyan jó embernek, mint Mátyás, ennyit szenvedni. Azért, mondja az apja, mert akarata ellenére nem lehet rákényszeríteni a magyar emberre a reformokat. A császár elvette a magyar alkotmányt, és ezért a magyarok olyan dühösek, hogy inkább szimpatizálnak a saját zsivány vezetőikkel, mint az uralkodóval.

  Ráby Bécsben tartózkodik, elkészíti a vádiratot a szentendreiek ellen. Csakhogy azok is egy komoly vádiratot hoznak össze őellene. A császár megmutatja neki a paksamétát, hogy felkészülhessen ellenük, egyben azt is felajánlja neki, hogy ha nem akar tovább harcolni az urakkal, követ lehet Oroszországban. El is gondolkodik a dolgon, de ekkor kapja meg Mariska levelét, amiben a lány arra kéri, hogy ne menjen vissza a veszedelmes ellenfelei közé Pestre. A levél hatására úgy dönt, mégiscsak visszamegy, nem futamodhat meg.

  A császár két policájcommissariust rendel Ráby mellé, hogy vigyázzanak rá, az egyikük a félelmetes hírű Plötzlich úr, aki nagy rendőr Bécsben, de Magyarországot sajnos nem ismeri, már a verebektől is megijed a határon innen, hiszen Bécsben csak galambok laknak. Az a parancs, hogy a rendőrkapitányságra kell menni, és ide hívják majd a magyar commissariust. A policájok ott is hagyják Rábyt, ők pedig elmennek a magyar commissariushoz, hogy beidézzék, de az meg azzal válaszol, hogy Ráby Magyarországon bűnöző, akit el kell fogatni. Ez meg is történik, bezárják a vármegye házába. A németek próbálják kiszabadítani, de másnap azt az értesülést kapják, hogy a házat le kell zárni, mert Ráby pestises lett. Ezt csont nélkül el is hiszik, és visszaszaladnak Bécsbe.

   Rábyt a bíróság elé vezetik, ezúttal a börtönből való szökés a vád. Ráby tanúként idézteti be az őröket, akik aznap felügyeltek rá. Az arcukat nem látta, de a nevüket tudja: Sipos és Nagy. Meglepetésére azt a két embert hozzák be, akik Bécsig szöktették. Az egyikük mellette vall, de őt Laskóy elviteti mint hamis tanút. A másik arról számol be, hogy aznap Ráby tüzes szekéren tört ki a börtöncellájából, a kocsit fekete macskák húzták, és egy ördög ült a bakon. Ráby legnagyobb meglepetésére ezt a vallomást Tárnoky teljesen komolyan jegyzőkönyvbe foglalja. Ki is mondják az ítéletet boszorkányságért, ami nem más, mint halál.

  Hatalmas vasakat vernek rá, és egy hideg, sötét odúba zárják. Ám valaki lyukat fúr a mennyezeten, és egy nádszálon a felette lévő szobából tintát, papírt ereszt le neki, így újabb levelet ír a császárnak. „Szegény Ráby,” mondja a hang. A császár maga jön Magyarországra, hogy megnézze a börtönöket, és megkeresse Rábyt, de a szobáját befalazzák, így a császár nem talál rá. Szörnyű körülmények között sínylődik: az ablakon beesik a hó, a tagjait véresre horzsolják a béklyók. Egy nap aztán kiengedik, és egy másik szobába viszik. Megjelenik Petray azzal, hogy ő lesz a védőügyvédje, hoz is egy iratot, amiben azonban iszonyú hazugságok vannak, amiket Ráby felháborodottan utasít vissza.

   A mennyezetből érkező hang ezúttal arra figyelmezteti, hogy ne egyen a kenyérből, mert meg akarják mérgezni. A nádszálon az ismeretlen csokoládét juttat be a rabnak, Mátyás ezentúl ennek a sovány kosztnak köszönhetően marad életben. Egy ízben bejön hozzá Jánosics egy hóhérral, aki harapófogót és parazsat hoz, ezekkel az eszközökkel akarják megkínozni Rábyt, ám amint a bakó ránéz, annyira megsajnálja, hogy nem engedelmeskedik a parancsnak. Ráby még ír egy utolsó levelet a császárnak, ezúttal a saját vérével. 

  Egyszer aztán nem jelentkezik újra a titokzatos hang. Ráby fentről nyögéseket, majd halotti éneket hall. Rémülten kérdez Jánosicsot, hogy meghalt-e Mariska, az őr igennel felel. Ráby teljesen kétségbeesik. Ám valójában nem Mariska, hanem Fruzsina halt meg.

   Rábyról egy napon leveszik a láncokat, és egy másik szobába viszik át, most már enni is kap. A bíróság ugyanis helyben hagyta a halálos ítéletet, a szoba a siralomház, ahol még három napot tölthet. Közben a vérrel írt levelet Ábrahám zsidó elvitte a császárhoz, aki Lievenkopp kapitányt küldi a comissariushoz az üzenettel, hogy leváltja a tisztségéből, és ha továbbra is ellenáll, bolondokházába záratja, a megyeházat pedig megostromolja, ha nem engedik el Rábyt. Közben megismerjük Fruzsinka történetét is: levetette álöltözetét, kálvinista lett, Erdélyben ilyen módon elvált Rábytól, aztán újra Villám Pistaként járta az országot, elfogták, a Ráby feletti szobába zárták, ahol meghalt.

   Elérkezik a nap, amikor Ráby ítéletét végre kell hajtani. A katonák, ahogy ígérték, fel is sorakoznak a vármegye előtt, a magyar bírák igencsak be vannak rezelve. Ekkor azonban váratlan dolog történik: Lievenkopp valami titokzatos parancsot kap, és elvonul. Ezzel szinte egy időben a magyarokhoz is követ érkezik: a császár visszavonta minden rendeletét a vallási türelem és a jobbágyfelszabadítás kivételével. Az urak örülnek, újra van magyar alkotmány. Ekkor azonban felszólal Tárhalmy: most, hogy már nem kell ellenállni a császárnak, meg fogjuk büntetni Ráby ellenségeit. Megrémülnek erre az urak, mindenki egymásra mutogat. Jánoics és a hajdú szintén ugyancsak megijednek: biztosan rájuk fognak kenni mindent, ezért inkább gyorsan kiteszik az utcára Rábyt. Itt talál rá Ábrahám, és elviszi Mariskához.

   Ám a kálváriának nincs vége. Ráby továbbra is bűnöző, hiszen ítélet van ellene. Közben meghal József császár, Lipót követi a trónon. Rábynak sikerül elérnie, hogy becsületbíróságot állítsanak fel, amely kimondja az ártatlanságát. Ám a papírt nem adják ki, mert az bizonyítaná az urak igazságtalanságát. Végül Bécsben is kezdik megunni az örökös jelenlétét, menekülnie kell, Strassbourban köt ki. Itt jelenik meg az önéletírása, azontúl többet nem tudunk róla.

Értékelés

A regény egy kicsit hosszadalmas, és meglehetősen bonyolult a cselekménye, emiatt néhol fárasztónak tűnik az olvasása. Érdekes a modalitásbeli ambivalencia, amiről nem tudom eldönteni, erénynek vagy hiányosságnak tartsam-e. A regény a bevezető szerint valamiféle tragédiának ígérkezik egy olyan hősről, aki az egész világgal dacol, és elbukik. Ennek ellenére a történet néha groteszkbe hajlik, Ráby harca a szentendrei tanáccsal fordulatos és inkább kalandos, mint hősies; az egymásra licitáló furfangos tettek már-már komikus hatást keltenek. A magyar urak a haladás és a liberalizmus általában kerékkötőiként tűnnek fel, ehhez képest az ötvenedik fejezet végén a commissarius egyszeriben hőssé válik, amikor arra az orvosra hagyja pénzét, akinek a halálét köszönheti. Ez így eléggé következetlen.

   Fruzsina jelleme teljes káosz. Hasonló A tengerszemű hölgy Erzsikéjéhez, aki mindig más emberként tér vissza, de ott éppen ez a folytonos átalakulás a regény lényege, itt viszont teljesen megmagyarázatlanok ezek az állandó identitásváltások. A regény elején Fruzsina könnyűvérű nő, aki minden férfit hiteget, aztán hűséges, művelt okos felesége Rábynak. Aztán meg mégsem hűséges felesége, mert megijed a körülményektől, de aztán mégis rettenthetetlen bandavezérként, Villám Pistaként tér vissza. Ez így nekem nagyon zavaros.