HTML

Az olvasás kalandja

A blog személyes olvasmányaimról szól, egyfajta kalandozás a bölcselet, irodalom és a képregény világába

Utolsó kommentek

Címkék

1001 éj (1) Adorno (1) Ady Endre (7) Ágoston (2) Aiszkhülosz (2) angol irodalom (19) Apuleius (1) Arany János (1) Arisztotelész (7) Aronson (1) Asimov (1) Asturias (1) Austen (1) Auster (1) Babits (1) Bahtyin (2) Balzac (1) Barrow (1) Bataille (1) Baudelaire (7) Berzsenyi (1) Boileau (2) Borges (2) Brontë (1) Bulgakov (1) Burke (1) Butor (1) Byron (1) Calvino (3) Camões (1) Cassirer (1) Cholnoky (1) Cixin Liu (1) Clavell (1) Corneille (1) Cortázar (1) Dante (1) Darvasi László (4) Davies (1) Defoe (2) Derrida (1) Déscartes (1) de Man (4) Dickens (1) Diderot (1) Donne (1) Dosztojevszkij (1) Dumas (1) Eco (8) Eliot T. S. (2) Eötvös József (4) Erdélyi János (2) erőszak (1) Esterházy (1) Faulkner (1) fenséges (3) film (3) Flaubert (2) francia irodalom (27) Freud (5) Fried (1) Gadamer (3) Galland (1) García Márquez (1) Gautier (1) Gide (1) Gogol (1) Golding (1) Gozsdu (1) Greene Brian (1) Green Julien (1) Gribbin (2) groteszk (1) Gyulai Pál (1) Habermas (2) halál (2) Hardy (1) Hawking (1) Hawthorne (1) Hegel (1) Heidegger (6) Hemingway (1) Hobbes (1) Hoffmann (1) Horváth János (4) Hugo (5) Huizinga (1) Huysmans (1) idő(beliség) (4) Immanuel Kant (5) Jauss (1) Jókai Mór (34) Joyce (1) Justh Zsigmond (1) Kaku (2) Kemény Zsigmond (2) képregény (6) Kölcsey (1) kortárs (16) Kosztolányi Dezső (5) középkor (7) Kulcsár Szabó (3) Lem (1) Lovik (1) Lukács György (1) Madách (1) Mailer (1) Mallarmé (1) Márai (1) Margócsy (1) Márton László (2) marxizmus (1) Maupassant (1) Mérimée (1) Mikszáth Kálmán (2) Milton (1) modernség (9) Montesquieu (1) Moravia (1) Móricz (1) Musil (1) Musset (1) nacionalizmus (1) Nádas (3) Németh G. Béla (1) Nietzsche (2) Ókori irodalom (5) oktatás (2) olvasás (2) Ottlik (1) Pap Károly (1) Péterfy Jenő (5) Petőfi (1) Platón (1) Poe (1) Proust (2) Racine (1) realizmus (2) regény (2) Rilke (1) Robbe-Grillet (3) Rorty (1) rossz költő (2) Rousseau (1) Rowling (1) Schlegel (1) Styron (1) Sue (1) Szabó Lőrinc (1) Szegedy-Maszák (3) Szent Tamás (2) szépség (7) szimbolizmus (3) szociálpszichológia (1) Szophoklész (1) Tasso (1) Térey (1) Thackeray (1) Tömörkény (1) undefined (1) Univerzum (4) Verne (1) Wells H. G. (1) Woolf (1) Wordsworth (1) XIX. századi magyar irodalom (5) Zimbardo (1) Žmegač (1) Zola (1) Zrínyi Miklós (1) Címkefelhő

batman_a_halal.jpg

 

  A halál arcai, Az Eaglemoss kiadó A legendás Batman sorozatának 4. kötete aprólékos és technikailag magas színvonalú, de nem kimondottan invenciózus alkotás.

   Tony S. Daniel rajzai rendkívül kidolgozottak, részletgazdagok és precízek; az alkotónak kisujjában van az anatómia, a mozdulatok dinamikusak és jól kivehetők, a látószögek váltogatása lendületes, de nem kapkodó – csak éppen valahogy hiányoznak az egészből a jellegzetes, egyedi stílusjegyek. A színezés szintén gondos munka, de a könyv utolsó oldalaitól eltekintve nagyon egyhangú: nincsenek jellegzetes színhatások, színkombinációk, kontrasztok: a képregény nagy részében a sötétzöld és a sötétkék uralkodik, ami kissé összemosódottá teszi a képeket. Külön zavaró, hogy a figurák nagy részének az arctól elütő, vöröses árnyalatúra festették az orrát, mintha mindannyian túl lennének már néhány pohár boron.

   A rajz tehát nem rossz, de nem is igazán magával ragadó, a történet viszont egyértelműen gyenge. A kiadvány nagy részét Batmamnnek a Wesley Matthus, alias Bábukészító elleni harca teszi ki. Bábukészítő emberi szervekkel kereskedik, a maradék testrészekből pedig figurákat varr össze – tehát akár markáns antagonista is lehetne, de azon kívül, hogy Batman fizikailag igen sokat tusakodik vele meg a bandájával, nem kap igazi történetet, nincsenek fordulatok, nincsenek események, a konfliktusnak nincs íve, csak egy adag bunyó. Rajzban jól eltaláltak Bábukészítő segítői: Rémbohóc és Bentley megfelelően groteszkek, és így szépen beleillenek Batman világába, Matilda nagyon szexi, csakhogy semmit nem tesznek hozzá a történethez, nincs megírva a karakterük, csak azért vannak, hogy többet lehessen verekedni a képregényben.

   Bábukészítő megjelenése előtt kapunk egy epizódot Jokerről, illetve végső soron ez az epizód vezeti be Bábukészítőt Batman világába. Joker azonban nem sok mindent csinál ebben a szakaszban, csak annyi történik, hogy Batman üldözi és elfogja. A poén a végén következik: Joker lenyúzatja a saját arcbőrét az említett antihőssel. Nos, borzalmasnak ez elég borzalmas, de meglehetősen öncélú a sokkolás, hiszen Joker ezután többé nem bukkan fel a történetben, és arról sem tudunk meg semmit, mi vitte rá a képtelen öncsonkításra. Mert azzal ugyan tisztában vagyunk, hogy Joker megátalkodott őrült, de ennyire mégsem lehet az, ehhez valami egészen különleges magyarázat kellene.

  Daniel aztán Bábukészítő figuráját is elveti a kötet vége felé, és megindít egy új cselekményszálat: Jill Rivers (Bruce aktuális barátnőjének, Charlotte Riversnek a testvére) a barátjával, Kígyóbőrrel megpróbálja kirabolni Pingvin Jéghegy nevű kaszinóját. A két történet közti átvezetés sajnos önmagában is eleve túlbonyolított, nehézkes és alig követhető: Batman különböző bűnözők kapcsolatait (Raju, Nicolas Pog) felfejtve jut el a kaszinóba. A képregény itt nagyon sokat veszít korábbi dinamikájából, mivel az olvasó, ha követni akarja a cselekményt, a személyiség nélküli karakterek neveinek memorizálására és a félmondatnyi, különben érdektelen információtöredékek összeillesztgetésére kényszerül. De az ügy nem is feltétlenül éri meg az erőfeszítést, mert a Pingvin kaszinójában zajló események ugyancsak érdektelenek, végülis csak annyiról van szó, hogy két bűnöző kirabol egy harmadikat. A tét nem különösebben nagy, a szereplők közül senkiért sem izgulhatunk, maga Batman is inkább mellékszereplő, nem is világos, egyáltalán mi a célja, funkciója az egész kavarodásban.

  Batmannak egyébként sincs semmilyen személyisége, egyénisége: nincsenek reflexiói a szereplőkről és az eseményekről (ha a belső hangját olvassuk, mindig csak ismerteti a történteket, de nem gondol azokról semmit), nincsenek belső konfliktusai, dilemmái, csak verekszik meg ugrál kicsit. A képregényben nemigen találunk emlékezetes mondatokat, hangulatos szóképeket, gondolatokat, dialógusokat.

   Mindent összevetve tehát egy olvasható, de nem igazán emlékezetes történettel találkozhatunk a kötetben. Persze aki gyűjtő, nyilván megveszi és elteszi – valószínűleg én is a sorozat gyűjtője leszek egyelőre nem döntöttem el, tehát úgy tűnik, marad a polcon, a jobb történetek társaságában. 

Címkék: képregény

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://azolvasaskalandja.blog.hu/api/trackback/id/tr8214876864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása