Az olvasás kalandja

Tartalom

 1698, Tisza Istvánnénál lakodalom van, a lányát, Ilonkát adja férjhez Verebély vármegye alispánjához, Visontai Kovách Istvánhoz. Nagy a sütés-főzés a háznál, alig várják a vőlegényt, aki rövidesen megérkezik. Ekkor azonban betoppan az asszonyhoz Marci, Tisza Gábornak az asszony fiának az inasa. Szörnyű hírt közöl: Gábor, aki a Bánátban harcolt a török ellen, párbajban meghalt. Tiszáné teljesen összetörik, legalább az esküvő napján el akarja titkolni a lány előtt a hírt, de Ilonka érzi, hogy baj van, rosszakat álmodott a testvérével kapcsolatban.

   A vőlegényt halottan hozza a szekér: labancok rontottak a násznépre, kirabolták őket, az alispánt megölték. Mindenki kétségbe van esve, az esküvőből temetés lett. Tiszáné felsikolt: nem elég, ami Gáborral történt, még ez is. Ilonka is sír, amikor megtudja, hogy Gábor halott, össze-vissza beszél, teljesen meg van zavarodva az elméje.

  A fejedelem, Rákóczi Ferenc Beregszásznál készül átkelni a tisza-becsi hídon a Tiszán Magyarország felé, az utat azonban labancok őrzik. Ekkor siet segítéségre a „rongyos gárda,” élén Borbély Balázzsal és Ocskay Lászlóval, pillanatok alatt tönkreverik az ellenséget. A labancok kegyelmet kérnek, ám amikor kiderül, hogy Pálffy bán emberei képezik a császári hadtestet, akkor Ocskay kiadja a parancsot, hogy mind egy szálig el kell pusztítani őket. A Tiszában nemsokára hullák sokasága úszik, a vér vöröse összemosódik a lemenő nap pirosságával. A fejdelem ezredessé nevezi ki Ocskayt.

  Három év múlt el a Tisza-család tragédiája óta, Ilonka 19 éves (16 éves volt akkor). Ocskaynak nagy hírnevet és elismertséget szerzett, hatalmas, legendás hőssé vált. Tiszáék is sokat hallottak már róla, személyesen azonban még nem találkoztak vele. Az öccsével viszont igen, mivel Sándor gyakran jár náluk, amikor pedig távozik, mindig ott felejt valamit, amiért vissza kell mennie (szerelmes Ilonkába). 

   Hírt hoznak, hogy Tiszánéék városába érkezik Ocskay, a nők izgatottan várják, felvirágozzák a portát, sütnek-főznek lázasan. A kuruc csapat be is fut, Ocskay Ilonkától egy virágcsokrot kap, amiből a szegfűt a kalpagjára tűzi. A nők szeretnék, ha asztalhoz ülnének a férfiak, Ocskay azonban közli, hogy ebéd előtt aperitifnek még gyorsan beveszik Léva várát. Ez meg is történik, rövidesen már jönnek is vissza, Ocskyanál még ott az Ilonkától kapott szegfű, a magyarok közül nem sérült meg senki, a labancok megadták magukat. Ocskay nagylelkű: a legyőzött ellenséget nem bántja, még ebédet is küldet nekik. Ilonka egyre inkább beleszeret a hősbe.

  Ebéd közben valaki egy sor tréfát követ el a társaságon: kitalálja, hogy Scharada Nepomukot, a cseh származású labancot, a legyőzött Léva kapitányát, aki át akar állni a kurucokhoz, át kell keresztelni magyarrá (Sárady lesz az új neve). A keresztelést Andrássy Mihály, a papból lett kuruc végzi, de közben a titokzatos tréfamester összekeveri a fejfedőket (a papét, az egyik asszonyét stb.), aztán a vár kulcsát kicseréli egy ollóra, majd eldugja az evőeszközöket. Ezek után beszélteti a felszolgált sült malac fejét, ami egy kérdésre válaszolva megjósolja, hogy Ocskayt katona nem állíthatja meg, hanem csak egy asszony, mégpedig esküvőn, ráadásul olyan nő, aki hajadon és asszony is egyszerre (ez Ilonka, hiszen a vőlegénye a lakodalomba menet halt meg). Ocskaynak nem nagyon tetszenek ezek a tréfák, azt sem szereti, ha a vallással viccelnek, és kifigurázzák a keresztelőt, hiszen az vallási rituálé.

   Még meg sem ebédeltek, amikor dob szólal meg: egy közvitézt hurcolnak rögtönítélő a haditörvényszék elé, aki ellopott egy parasztasszonytól egy malacot. Ebben az esetben a büntetés halál, amit Ocskay végre is hatatna, ha Ilonka közbe nem lépne, és nem kérne kegyelmet a szerencsétlennek. A topolyvesszőt, amivel az ítéletet mutatná Ocskay, inkább elülteti a kertben. A szerelem egyre mélyül.

  A kuruc csapatnak egy ideig ott kell maradnia őrizni a bevett várt, van idő tehát más dolgokra is. Tormássy László utal rá Tiszánénak, hogy Ocskay szívesen feleségül venné Ilonkát. A válaszból kiderül, hogy az asszony a gyermekére hagyja a döntést, de Ilonka fura lány, nem tetszik neki senki a férfiak közül, sem azok, akik kártyáznak, sem az, aki a táncról, vadászatról beszél. A ház könyvtárának kötetei érdekelnék, de azokat nem tudja elolvasni, mert latinul, németül íródtak.

   Ocskay kurucai között szolgál egy csapat sárospataki diák is. Egy alkalommal előadnak egy Racine-darabot. Akkoriban még nem nagyon terjedt el a színjátszás, úgyhogy mindenki le van nyűgözve az újfajta szórakozástól. Kiderül, hogy a darabot maga Ocskay fordította franciából, ugyanis több nyelven is beszél. Ez végleg elég Ilonkának, hogy teljesen beleszeressen a férfiba. Igent mond a lánykérésre.

  Tiszáné ragaszkodik hozzá, hogy Ocskay az esküvőre két embert saját kezű levélben hívjon meg: az öccsét, Sándort, és Csajághy Mártont, Tisza Gábor régi barátját. Sándor kimenti magát, hogy nem lesz ott, mert leesett a lóról, és kificamította a lábát, Márton pedig az esküvőn nem, csak utána a lagziban tud megjelenni valamilyen dolga miatt.

  Amikor viszont megérkezik, négyszemközt beszél Ocskayval. E szavakból a következők derülnek ki. Ocskay volt az, aki Gábort párbajban megölte. Sándor, az öccse halálosan szerelmes Ilonkába, az ő leveleiből hallott Ocskay a lányról, ő pedig lényegében a testvére elől halászta el a nőt. Mielőtt hírneves huszár lett volna, szolgált a francia királynál és a labancoknál is, tehát nem túl hűséges ember. Pálffy labancait azért kellett mind egy szálig lemészárolni, mert Ocskay náluk katonáskodott, amikor Gábort megölte, így ők mind tudtak a gyilkosságról. A Léva várának bevétele is színjáték volt: néhány magyar ember labancnak öltözve jutott be a várba, ott lefegyverezték az őrséget, és beengedték Ocskayékat. Valószínű, hogy a hasbeszélő által megszólaltatott disznófej jóslatát is ő találta ki, és hogy a haditanács is csak komédia volt. Ocskay ugyanis színházi rendező is!

   Csajághy megígéri neki, hogy mindezt nem mondja el senkinek, ha szeretni fogja Ilonkát, hűséges lesz hozzá és a magyar hazához. Ez magától értetődő kellene, hogy legyen, csakhogy Ocskayt nem egyforma sárból gyúrták, ő bármikor önmaga ellenkezőjévé válhat!  Az esküvő után Tiszáné fiává fogadja Ocskayt.

 Hat hétig élnek együtt a szerelmesek Ocskay birtokán, Ocskón. Egyre-másra érkeznek levelek, amiket Ocskay nem bont fel. Végül egy napon Csajághy toppan be, harcba hívja. Ő azonban nem akar menni. Pedig a labanc visszafoglalta Lévát, még a fejdelem is üzent a hősnek, de őt ez sem hatja meg. Ekkor Csajághy egy levelet vesz elő a zsebéből, ami Tiszánétól való, ő is kéri Ocskayt, szerezze vissza Lévát, és szabadítsa ki Tiszáné testvérét, Tormássy Lászlót, akit már azzal fenyegetnek a labancok, hogy levágják a fejét. Nem csak a szerelem a fontos, hanem a haza és a becsület is! Erre már felkerekedik Ocskay, és egykettőre visszafoglalja az erődítményt.

  A kuruc és labanc hadak Zólyom váránál sorakoznak fel egymással szemben. A labancok közül kiáll az egyik vezér, Vak Bottyán, és kihívja párbajra a kurucok közül azt, akinek van bátorsága megküzdeni vele. Az a hír járja róla, hogy sebezhetetlen. Ocskay áll ki vele, súlyosan megsebesíti, de azért őt is eltalálja Vak Bottyán golyója – igaz, hogy páncélt visel, de azért a lövés súlya leveti a lováról. Ezt követően viszont a labancok elvesztik az önbizalmukat, a kurucok fellelkesülnek, és legyőzik az ellenfél seregét. A császáriak a várba menekülnek, ahonnan éjjel szeretnének kereket oldani, de Ocskay, aki közben az orvos engedélye nélkül felkelt a betegágyból, útjukat állja, és szétveri a sereget.

  Ocskay a fejedelemtől megbízást kap, hogy a tótokból toborozzon egy önálló sereget Dogvágnál, a vára, Ocskó mellett. Amikor hazaér, azt látja, hogy a falut lerombolták, a várát feldúlták, kifosztották, a fákat kivágták. Egy feliratot pillant meg a falon, ami tudatja, hogy a labanc Ritschán műve mindez. Iszonyú harag fogja el, még Istent is megfenyegeti. Megbeszélik Csajághyval, hogy most elválnak az útjaik, de egy hét múlva találkoznak a dévényi révnél. Mindketten tudják, mi a tervük, de az olvasónak nem árulják el.

   Sereget toboroznak, aztán behatolnak Ausztriába. Ocskay egészen Bécsig tör előre a maga embereivel, aminek az elővárosában megtámad egy kolostort. Az a terv, hogy elrabolja az apácákat, ezzel a labancokon is bosszút áll és Istenen is, aki engedte, hogy bántalmazzák a birtokát és a feleségét. Az épületet azonban olyan hevesen védi egy csapat ember, hogy nem tud betörni, így hát felgyújtja azt. A kurucok aztán visszavonulnak, az állatkertbe mennek, ahol felfalják az egzotikus állatokat, aztán hazaindulnak.

   Az Altenburg-palotában Bécsben II. Rákóczi György felesége, Eleonóra raboskodik a két fiával. Amikor hallja Ocskay tetteit, nagyon örül, és kíváncsi rá, ki ez az ember. Róla beszélget a nevelőnővel, Szunyoghy Ozmondával, aki nagyon dicséri a férfit. Csakhogy Ozmonda még sok bajnak lesz az okozója, ő ugyanis kém, sőt ő az, aki miatt Ocskay megölte Tisza Gábort! 

   Kiderül, hogy Ritschán a Kárpátokon át tart a seregével Pozsony felé. A kurucok körbeveszik, a hadat legyőzik, Ritschán sebesülten Jablonca várába menekül. Ocskay utána megy, kérdőre vonja. A labanc elmondja, hogy Ilonkát éppen abban a kolostorban tartják fogva, amit Ocskay felgyújtatott. Szerencsére nem esett baja, a kolostort közbe újjáépítették. Ritschán nem gonosz ember, lovag a maga módján, nőket azért ejt foglyul, hogy más foglyokra cserélhesse őket, ha úgy alakul. 

  Az a terv, hogy Ocskayék újra Bécsbe mennek az asszonyért. Van egy boszorkányos, ráncos cigányleány a táborban, aki gyönyörűen tud hegedülni, a neve Cinka Panna. Az ő feladata az, hogy nyavalyatörősnek mutatva magát bejusson a kolostorba, és Ilonkát cigánynak maszkírozza, majd így kiszöktesse onnan. Panna végre is hajtja a megbízást, sikerül bejutni neki az apácák közé, de Ilonkát közben már átszállították egy másik helyre, úgyhogy a szöktetésnek lőttek.

  Rákóczi csapatai Lipótvárnál csapnak össze a labanc vezér, Heister hadával. Tél van, esik a hó. A magyarok közt vitézkedik Sárody (a regény elején tért át), aki tréfás legény, a kurucokat segítő franciákkal csak ő tud beszélni, mert egyedül ő érti a nyelvüket. A másik érdekes személyiség Balahó Mihály, az egykori révész. Balahó csodás lelkesítő szónoklatot prezentál a kurucoknak, amiben elmeséli, hogy Heister miként kínozta meg és mészárolta le a családját. A beszéd fel is paprikázza a legényeket, bár valójában egy szó sem igaz belőle. A többiek, akik közül néhány sejti, hogy az öreg csak tréfált, kérdik tőle: hogyan fogja megismerni Heistert az ütközetben, hogy bosszút álljon rajta? Erre Sárody rajzol egy karikatúrát Heisterről. Sárody emellett viccből jósol a legényeknek a közelgő harci eseményekről, és a próféciájából az derül ki, hogy Balahó lesz az első, aki elesik a csatában. Ez be is jön: másnap Balahó a küzdelemben egymaga támad Heisterre, kis híján meg is öli, de ekkor egy labanc golyó kioltja az életét.

  Az ütközet megkezdődik, ám kiderül, hogy Sárody áruló, aki értesítette a kurucok terveiről az ellenfelet, így a labancok kerülnek fölénybe. Ocskayt is közrefogják, bármilyen hősiesen küzd is, háromszázan vannak ellene, már éppen arra gondol, hogy egyetlen dolgot tehet csak: nem hagyja élve elfogni magát, halálig küzd. Ekkor azonban ijesztő jelenést lát: mintha ő maga bukkanna fel egy kuruc csapat élén. Az alteregoja el is kergeti a labancokat, és megmenti Ocskayt. Kiderül, hogy a testvére az, Sándor. Ocskay, bár nagyon örülnek egymásnak, tesz egy különös utalást: ha ő meghalt volna (amitől csak hajszál választotta el), akkor az alteregoja örülhetne, átvehetné a helyét a felesége mellett. Sándor nem mond ellent.

  A magyar urak Nagyszombaton már előre isznak a győzelemre, amikor kiderül, hogy pont a kurucok állnak vesztésére. Heister győztesként vonul be a városba. Czobor Márkot, aki lelőtte Balahót, kitünteti, Sárodyra viszont nagyon dühös, először mert meglátja a karikatúrát, amit róla rajzolt (ami egyrészt nem tetszik neki, másrészt annak az alapján ismerte őt fel az életét majdnem kioltó Balahó), azonfelül pedig hiába volt áruló Sárody, Heister úgy érzi, nem küzdött elég derekasan. El is helyezi Beckó várába.

  Ocskayék megtámadják Beckót, iszonyú harc dúl mindenütt. A belső részben, a fellegvárban azonban Ocskay döbbenetes dologgal szembesül: egy nőt teljesen meztelenül állítanak a kuruc tanács elé. Fel van háborodva, hiszen akármilyen kegyetlen a csata, a női szemérem ellen nem szabad ilyen bűnt elkövetni. Csajághy nem ért egyet: a nő áruló, és azért kellett levetkőztetni, mert az ingére volt írva tejjel (hőre megbarnul a szöveg), amit Sárody üzen őexcellenciájának: megvan, hogy kik lehetnek árulók a kuruc seregben, és melyiküknek mi az ára. Ocskay elborzad ezen, de azért a nőt betakarja a saját kabátjával. Ekkor veszi észre, hogy nem más az, mint Ozmonda! Csajághy szerint a nő maga Belilál, az ördög.

   Csajághynak az a terve, hogy Ozmondából kínzással szedi ki, mit tud. Ocskay azt kéri, hagy maradjon vele négyszemközt, hátha ő tortúra nélkül is boldogul. Így is történik, Ozmonda felsorol neki egy rakás nevet, amiket Ocskay elszörnyedve hallgat, a végén magát a fejedelmet említi: Rákóczi lemondana a magyar koronáról a lengyel trónért. De ez még nem minden, Sárody Ocskay nevét is belevette a felsorolásba. És neki mi az ára, kérdi a vitéz. Az az én dolgom és az én feladatom, válaszolja Ozmonda titokzatosan. Egyúttal megígéri Ocskaynak, hogy bosszút fog állni a gyalázatért, amit a kurucok rajta elkövettek.  

  Ocskay ekkor behívja Csajágyhyt, aki már kezdené is a tortúrát. Ezt azonban Ocskay nem engedi. Miért nem, kérdezi Csajághy? Mert a nőt szabadon kell engedni, válaszolja a másik. Ezen Csajághy felháborodik, Ozmondát pedig elönti az öröm. Ocskay elmondja, mi a terve: kicseréli Ozmondát a fogoly Ilonkára. Erre Csajághy arca felragyog, Ozmonda viszont dühös, mint egy fúria, ám így még annál is szebb, mint amilyen előtte volt, valóságos démoni gyönyörűség.

   A csata közben Ocskay ott marad a nővel, hogy őrizze. Ozmonda nem ért egyet Ocskay világértelmezésével: ő saját magát nem tartja ördögnek, hiszen ő a királyt védi, Ilonka pedig arra sarkallja a férjét, hogy lázadjon az uralkodó ellen. Ozmonda a békét, a megegyezést szolgálja a kémkedéssel, Ilonka a vérontásra ösztönöz. A másik gondolata Ozmondának az, hogy ő ezer veszély között, álruhában eljött Ocskayhoz, miközben Ilonka otthon kuksol a várban. Ozmonda azt is mondja, Ritschánt is Bécsben ápolják – mintha lenne közte és Ilonka közt valami. Ki hát az, aki igazán szereti a férfit? Ki az ördög, és ki az angyal?

Telik az idő, Ozmonda unja magát. Ocskay Bánban van, Ozmondára Csajághy vigyáz. A nő kitalálja, hogy ír Ritschánnak a pöstyéni fürdőbe, ahol az lábadozik, ő majd sietteti a cserét. Cajághy ezzel egyetért, meg is beszélik, hogyan, mikor, hol bonyolítsák le a dolgot. Amikor aztán a kuruc és labanc fél találkozik, hogy átadják egymásnak a nőket, Ocskay tekintete dühösen villan Ritschánra. Csajághy kitalálja, mire gondol, és elmondja neki, hogy Ritschán Pöstyénből jött. Ocskay ekkor megérti, hogy Ozmonda hazudott, a labanc vezér nem volt Bécsben, tehát nem udvarolhatott a feleségének. Amikor pedig Tiszáné lép ki a hintóból, amiben Ilonkát hozzák, végképp megkönnyebbül, hiszen a feleségével az anyja is végig ott volt, nem csalhatta meg. Velük van Ocskay gyereke is, aki időközben született.

  Ocskay Zay-Ugrócra megy a családjával. Nagy a boldogság. Egy napon valami titokzatos látogatóval beszél Ocskay, aki felkereste őket, aztán Ilonka látja, hogy úti öltözetet vesz magára, és ellovagol a várból úgy, hogy még csak vissza sem tekint. llonka emiatt nagyon szomorú. Egyszer csak valaki átöleli a vállát, meglepetten látja, hogy a férje az. Aki ellovagolt, az Sándor volt. Jó híreket hozott: Ocskayt kinevezték brigadérosnak, a család megkapta a fejedelemtől a sztropkói uradalmat a lerontott Ocskó helyébe, ráadásul fél év fegyverszünet következik, tehát egy ideig együtt lehet a család mindenféle harc nélkül.

  Sztropkóra költöznek. Cinka Panna most a fejedelemnél lakik, neki zenél, de eljön meglátogatni Ocskayékat. Tiszáné nem nagyon szereti a cigányokat, úgyhogy nem örül a jövevénynek, de amikor meghallja Panna muzsikáját, gyönyörű énekét, nagyon megszereti, a saját asztalukhoz ülteti. Panna különös jóslatot mond Ocskaynak a kártyából. Amikor aztán kezdődik az aratás, Panna továbbáll, ő csak zenélni szeret, a földmunkát kevésbé kedveli.

   Nemsokára Csajághy érkezik hozzájuk. A fejedelem azt parancsolja, hogy Ocskay menjen Pozsonyba. Ilonka először nagyon megrémül, hogy a férje újra háborúzni fog, de aztán kiderül, hogy nem erről van szó: a császáriak megengedik Rákóczinak, hogy találkozzék a fogolyként őrzött feleségével. Ocskay és Ilonka lesz a küldöttségben Rákóczi feleségének kísérője, ez nagyon nagy dicsőség, Ocskay repes az örömtől, viszont eszébe jut az, amit Ozmonda mondott annak előtte: a fejedelem kész a kiegyezésre.

  Be is vonulnak Pozsonyba, ahol az asszonyt őrzik a labancok, nagy az ünnep. Ozmonda találkozik Ilonkával este a bálban, és elmagyarázza neki, hogy ő a béke ügyét szolgálja. Ha Rákóczi lemondana Erdély fejedelemségéről, akkor nem lenne több háborúskodás; a labancok azt szeretnék, ha Rákóczit rábeszélné a felesége a döntésre, ezért is engedték, hogy találkozzon vele. Pálffy bán körbevezeti Ocskayékat a várban. A tömlöcbe zárva dalol egy ember. Ilonka szeretne találkozni vele, be is engedik hozzá, kiderül, hogy Marci az. Valamiféle levéllel fogták el annak idején, de nem derült ki, hogy kinek milyen üzenetet vitt, mert amikor rátaláltak, megette a papirost (valószínű, hogy Tiszáné írt valakinek). Azóta ott kuksol a várbörtönben. Ocskay elszörnyed magában: hiába mészároltatta le Pálffy embereit a Tiszánál, mégiscsak van egy élő tudója annak, hogy ő ölte meg Tisza Gábort. Később, amikor Pálffy megmutogatja nekik a kincseit, és felkínálja, hogy válasszanak egyet azok közül, Ocskay azt kéri, hogy engedjék szabadon Marcit. Ez elég fura, hiszen éppen Marci a tanúja az egykor elkövetett bűnnek, de az elbeszélő utal rá, hogy ő maga sem tudja, mit indíthatta Ocskayt erre a tettre. Ilonka viszont nagyon örül Ocskay kérésének, rendkívül hálás az urának.

  Ocskayék Pozsonyból Nyitrára indulnak, a fejedelemasszony, Eleonóra ott fog találkozni Rákóczival. A hintóban Ilonka és Ozmonda a kísérője Eleonórának. Ocskay titokban előre közli a tervet Ilonkával: a fejedelem előre fog vágtatni, és még Nyitra előtt ráköszön a feleségére. Négy év telt el azóta, hogy utoljára látták egymást, azóta a férfi érettebb lett, szakállat növesztett, tehát nem is olyan egyszerű felismerni. Ilonkának nem szabad elárulni, hogy mindezt tudja, nyugalmat kell színlelnie. Rákóczi kapitánynak öltözve valóban be is kopogtat a hintóba, még mielőtt Nyitrára érnének, az asszony jön rá, kivel is beszélget valójában. Ozmonda azonban észreveszi Ilonkán, hogy nem mer odanézni, rögtön meg is gyanúsítja, hogy az ismeretlen férfi a szeretője. Ilonka, aki nemigen tud hazudozni, azt válaszolja, hogy valóban szereti a férfit, ahogy minden magyar nő így érez iránta. Eleonóra ebből megérti, miről van szó. Nyitrán aztán nagy ünneplést csapnak.

   A béketanácskozást nem Nyitrán, hanem Érsekújváron tartják, itt található a fejedelem udvara. Ocskay összetalálkozik Jávorkával, aki azok között a sárospataki diákok közt volt, akikkel a saját maga által lefordított színművet adatta elő Tiszánénál. Jávorkától olyasmit tud meg, amitől igencsak elcsodálkozik: a fejedelemnek alig van pénze, a főurak is szegények, Rákóczitól várnak valamit, de tele vannak adóssággal. Ocskayék tanúi annak is, hogy Forgách és Bercsényi olyan súlyosan összevesznek, hogy az utóbbi dührohamot kap, rövid időre ágynak esik.

  A békét végül nem sikerül megkötni, Rákóczi nem mond le az erdélyi fejedelemségről. Ilonka és Ozmonda is el van keseredve. Rákóczi és a labanc küldöttség is azt színleli, mintha minden rendben lenne, de mindenki tudja, hogy a háború is folytatódni fog.

  Eleonórát a Karlsbadti fürdőbe viszik, ahol továbbra is a császáriak foglya, a gyerekei Bécsbe kerülnek. Ocskay és Jávorka kitervelik, hogy ők viszont foglyul ejtik magát a császárt. A János-napi vásárban Bécsben koldusnak öltözve megtámadják az uralkodót, aki éppen vadászni indul a császári erdőben, azonban nem járnak sikerrel, valaki figyelmezteti a császárt a veszélyre, így az elmenekül előlük. A katonái riadóztatják az őrséget, Ocskayéknak menekülniük kell, nem jártak tehát sikerrel.  

 Ocskay ezután Vöröskő ostromához fog hozzá. Ez Pálffy bán tulajdona, ő azonban nem tartózkodik ott, csak a felesége meg a lánya. Ocskaynak az a terve, hogy elfogja őket, hogy túszként ki lehessen cserélni Eleonórára. Az ostrom közben egy golyó eltalálja a lábát, ő nem is akar foglalkozni vele, csak a harc érdekli, ám ekkor levelet kap Rákóczitól, hogy be kell fejezni az akciót, Pálffyt nem szabad bántani. Ocskay nem örül ennek, de nincs mit tenni, visszakoznia kell.

   A comblövés miatt seblázat kap, lebetegszik, látomások árasztják el a tudatát. Pálffyné azonban hálából, amiért nem bántotta őket, elküldi neki a saját orvosságait és Soror Arminiát, aki majd ápolja. Levelet kap Tiszánétól is, aki megírja, hogy megszületett a második fia. Ocskay a választ lediktálja az őt gyógyító apácának, aki azonban egyszercsak fellebbenti a fátylat: kiderül, hogy Ozmonda az! Ocskay újra lázbálomba esik. Amikor felébred, folytatják a beszélgetést, vélve, hogy Ozmonda csak álomkép volt.  Az apáca elmondja, hogy Rákóczi a porosz királynak készül adni a magyar koronát, aki protestáns, Eleonóra pedig, aki katolikus, és hű akar maradni a hitéhez, megszökött a fogságból. Apáca lett, új rendet alapított, a samaritanát, ebbe tartozik az a nővér is, aki Ocskayt ápolja. Ilonka levelét Marci hozta, és rá fogják bízni a választ is.

  Ozmonda fő problémája a porosz királlyal az, hogy az kálvinista, vagyis az eleve elrendelés híve, amit ő elfogadhatatlannak tart, szerinte az embernek szabad akarata van, és dönthet a saját sorsáról. Felolvas egy levelet is Ocskaynak, amit Wratislaw kancellár Prágából írt Pálffynak. Ebben arról beszél, hogy Ocskayt át kellene állítani a saját pártjukra – ők meg tudnák becsülni, nem úgy, mint a kurucok, akik nem léptetik elő, és gúnyolódnak rajta meg a feleségén.

  Ocskay, miután felépül, tovább harcol, de kevés sikert és elismerést szerez, hiába küzd, mint az oroszlán. Saját magától fél, hogy kísértésbe esik. Közben Forgách feldúlt egy várost, kegyetlenkedett az emberekkel, emiatt Rákóczi megbüntette, ez viszont sok kurucnak nem tetszik. Részben emiatt, részben a porosz király miatt elkezdenek átállni a császáriakhoz. Van, aki azért neheztel Rákóczira, mert az a cárral tárgyal.

   Isztricánál Ocskayék megállnak, iszogatnak egy kicsit. Ekkor váratlanul véres, marcona alak toppan be közéjük, Bercsényi az. Pálffyék rajta ütöttek a fejedelem csapatain, Rákóczi megsebesült, igaz, nem fegyvertől, hanem egy árokba botlott a lovával, a többiek megrémültek, szétszéledtek. Hogyan? – borzad el Ocskay. Az a Pálffy tette ezt, akit ő többször is megvert? Hogy lehetnek ilyen gyávák, ügyetlenek a kurucok? – esik neki Bercsényinek. Árulás van a dologban, mondja Bercsényi. Ocskay ezen felháborodik, mert először magára érti, hogy áruló. De Becsényi nem őt vádolja, másra utal: valaki elárulta Pálffyéknak, hogy a fejedelem serege nincs hadrendben, ezért tudta a labanc szétkergetni őket. Bercsényi és Ocskay ezután egymásnak esnek, egymást támadják, hogy a másik nem küzdött elég keményen. Csajághy közbelép: most nem ennek van az ideje, azt kellene megtudni, hogy mi van a fejdelemmel, és utána menni, védeni a labancoktól.

    Neki is indulnak, de Ocskay nem tart velük, ő ott marad egyedül a teremben, inni kezd. Már nemigen látja értelmét az egész harcnak. Váratlanul hangot hall a sarokból: Cinka Panna van ott. Őt nem bántja Pálffy, ő akár át is tud változni, mondja. Ki is megy, és amikor visszajön, már nem csúnya, hanem gyönyörű cigánylány, aki dalolni kezd, a neve most Deliancsa. A részeg Ocskay csókolózni kezd vele, egészen beleszeret, a lány az ölébe ül, kicseréli a gyűrűjüket is. De egy kissé füstös az ajka, ahogy Ocskay megjegyzi. Rendben, mondja a lány, akkor kimegy, és kicsit megmosdik. Amikor azonban visszajön, ismét Cinka Panna az. Ocskay az előző nőt követeli vissza. Oda akar menni a nőhöz, ekkor azonban elveszti az egyensúlyát, elesik, álomba zuhan. Álmában Deliancsát látja, aki nem más, mint Ozmunda, ő árulta el Rákóczit Pálffynak. Ő vitte a hírt, hogy nincs hadrendben a csapat! Amikor Ocskay felébred, elborzad. A gyűrűjére pillant, szerencsére a sajátját látja az ujján. Csakhogy egy szőke hajszál fonódott bele! (Ozmunda szőke, Beckó várában is festve volt a haja sötétre).

   Amikor újra felébred, a megvert kurucok kullognak mindenfelé, ételt követelnek. Összetalálkozik a rongyos gárdával is, akik viszont szeretnének harcolni. Ocskay az élükre is áll, csakhogy amikor Pálffyval találkoznak, és küzdeni akarnak, az felvilágosítja: úgysem győzhetnek, Ocskay emberei alig vannak kétszázan, azok is részegek. Csajághy és Ocskay Sándor meg messze járnak, Érsekújvár felé tartanak. Ocskay tehát nem áll ki Pálffy serege ellen.

  Amikor visszamegy a várba, üzenet várja Bercsényitől, amiből többek között az derül ki, hogy Csajághyt és Sándort Érsekújvárra küldte, hogy a fejedelemre vigyázzon, Ocsakynak a hegyekbe kell mennie, hogy összeszedje a csapatát. Tehát eltávolították mellőle a hű embereit, segítőit! De vajon honnan tudta ezt előre Pálffy?

  Ocskay egy régi ismerősével, a fehér barát Mednyánszky Pállal találkozik, akitől megtudja, hogy Bezerédy Imre, sőt maga Mednyánszky is a császár pártjára állt, amiért Rákóczi a kálvinistákkal és a holland protestánsokkal barátkozik. Ám ami rosszabb: a fejedelem arra gyanakszik, hogy Ocskay át fog állni a császári oldalra. Pedig Ocskay ekkor nem gondol erre.

   Ezután, miközben Blaskovich István seregét veszi át, az egyik stafétától a következőt tudja meg: Blaskovichnak egy Pest vármegyei főstrázsamestere írt arról, hogy trencséni ütközet előtt láttak egy cigánylánynak öltözött nőt, valószínűleg Ozmundát, aki a magyar táborból átszökött Pálffyékhoz. Elmondta a labancoknak, hogy a fejedelem serege külön van szakadva Bercsényi lovasságától, és hogy a fejedelem táborának szélét Pekry Lőrinc szerencsétlen hada képezi, akiket könnyű legyőzni. Ezért támadott tehát Pálffy. És ami nagyobb baj: látták, hogy Ozmunda Ocskaynál is járt, ezért arra gyanakszanak, hogy az egész árulás Ocskaytól ered. Hiába, hogy a nő valójában a csata után beszélt a férfival. Ocskay iszonyú indulatba jön.

  Ír Bercsényinek, hogy a Felvidékre megy, összeszedi a seregét.  

  A Felvidéken felkeresi Lietava várát, amely a buzgó hazafi Lengyel Magdolna tulajdona. Az asszony még nem találkozott Ocskayval, de régóta bálványozza a férfit. Ocskay megbeszéli vele, hogy talán ide szállásolná el a családját.

   Budetin várában Ozmonda apósát, Szunyoghy Gáspárt keresi fel. (Gáspár fia, Ozmonda egykori férje öngyilkos lett a kártyaadósságai miatt). Gáspárt a budetini borznak is nevezik, hírhedten zsugori alak. Ocskay egy előző várostrom során zsákmányolt kincseket ad neki, cserébe pénzt kér, mint mondja, a katonái zsoldjára. A férfi itt találkozik Ozmundával is, hajnalig beszélgetnek. Ozmonda egy különös mondatot suttog a fülébe, ami aztán nem hagyja nyugodni: Bécsben a különböző vallásúak közötti házasságot nem tekintik érvényesnek (utalás arra, hogy külön mehetne Ilonkától).

  Ocskay váratlanul hazalátogat Sztropkóra. Ilonka nagyon szomorú, egyelőre nem világos, miért. A kisebbik gyerek beteg, de nem súlyos a baja, tehát nem ez az igazi bánata az asszonynak. Tiszáné nincs ott, hazament Lévára. Kiderül, hogy közben Ilonka áttért a katolikus hitre Ocskay miatt, ezért haragudott meg rá annyira az anyja, hogy megszakította vele a kapcsolatot. Ocskyanak viszont visszatér a boldogság a szívébe, az előző sötét gondolatok kitörlődnek onnan, hiszen nagyon szereti őt az asszony, közben a gyerek is jobban lesz. Ám ekkor figyelmeztetést kap egy régi baráttól, hogy vigyázzon magára.

  Megrémül, közli Ilonkával, hogy el kell menniük. Ilonka attól ijed meg, hogy Ocskay labancnak készül állni. Már ők is hallották mindazt, amit a férfiról beszélnek. Kiderül, hogy valójában az anyjával is emiatt veszett össze, a katolikusnak való átkeresztelkedés csak ezután következett. Ocskay bizonygatja, hogy nem akar átpártolni a labancokhoz, ő hűséges, csakhogy minden látszat ellene szól. Amikor Ilonka megtudja, hogy a nagy hazafi Lengyel Magdolna várába mennek, megnyugszik.

  Viszont nem érzi jól magát Lietaván. Otthon nyulak lakják a mezőt, itt viszont szörnyű medvék játszanak mindenhol, csupa hegy-völgy minden, a szolgálók végzik a maguk dolgát, Ilonkának alig van mit tenni. Látja távolról Budetin várát, nagyon szépnek találja, de Magdolna óvja attól: ott a gonosz lakik, az idős asszony el is meséli neki Katalin rémtörténetét, amit Arany is feldolgozott.

  Ocskay egymaga halad Budetin felé. Ozmonda már a vár előtt várja. Az apósa nincs otthon, elment a pénzért, most együtt tölthetnek egy kis időt. Amikor aztán kettesben vannak a várban, Ozmonda előveszi a fűzőjébe rejtett levelet, amelyben a császáriak rangot, pénzt ígérnek Ocskaynak. Ozmonda terve ez: Ocskay küldjön ezer aranyat Bercsényinek a kurucok fizetségére, így elaltatják a gyanakvását, közben pedig Ocskay a vitézeit arra tereli, ahol Pálffy emberei körbekerítik őket, és a kurucokat átállítják a maguk oldalára. Ocskay elgondolkodik, majd démoni módon felnevet, de nem akarja elárulni, hogy min. Csak az olvasó értesül róla a szerző jóvoltából: azon mulat, hogy Ozmonda nem tudja, hogy nem válhat el a feleségétől, hiszen az katolikus lett. Pár kilométerrel arrébb Ocskay fia felébred: megálmodta, hogy az apja félelmetesen kacag, nem szeretné többé hallani.

  Úgy történik, ahogy Ozmondával megbeszélték: Ocskay Nyitránál találkozik Pálffy hadával. A többi kurucnak azt hazudják, hogy Pálffy a fejedelem asszonyát hozza, hogy Rákóczival találkozzon. Ez hihetőek is tűnik, hiszen ilyen már történt egyszer. Amikor azonban összetalálkozik a két vezér, békésen kezet fognak. Ocskay katonái ekkor értik meg, mi a helyzet. Egy legény kiugrik a többiek közül, és így kiált: Láttam, amikor levágták az egyik füledet, végignézem, ahogy a másikat is elveszted! – Marci az, Gábor egykori szolgája. Ocskay fülét a gyilkosság miatti büntetésből távolították el. Marci rá is lő Ocskayra, de elvéti, elmenekül. Vele tart Jávorka ezrede is. A labancok üldözik őket, de sikertelenül. Az átállás tehát nem volt igazán sikeres, hiszen sokan nem tartottak Ocskayval. Amikor pedig Ocskay szeretné folytatni a háborúskodást immár labancként, kiderül, hogy egyelőre nem harcolhat, mert a császár megígérte ugyan a kinevezését, de azt még jóvá kell hagyni az adott hivatalnak. Előbb tehát Bécsbe kell mennie.

  Jávorka és csapata megáll a Nyitra-parti erdőkben. Jávorka, Beleznay, Bornemisza és Rácz Miksa megesküsznek, hogy addig nem nyugszanak, amíg le nem számolnak Ocskayval. Addig nem ismernek Istent, nem érdekli őket semmi. Nem is a szentekre, hanem a Holdra mondják az esküt. Ezt követően Jávorka Bécsbe megy, Beleznay Lietavára, Bornemisza Budetinra, Rácz Miksa pedig a német hadakhoz. Ezeken a helyeken lehet Ocskay.

  Ocskay Bécsbe tart. Megáll a Fehér angyal nevű fogadóban, amely Sárodi tulajdona. Az egykori labanc, majd kuruc, majd labanc cseh harcos nagyon megbánta, hogy kurucból visszaállt labancnak: nem kapta meg a kinevezést, amit ígértek neki, és ezt jósolja Ocskaynak is. Az egész ügy el fog akadni a hivatal útvesztőiben. Ráadásul Ocskay dolgairól mindent pontosan tud. Mint meséli, van egy titkos, nem hivatalos lap, ami megírta az egészet.

   De ez még semmi. Kiderül, hogy ott tartózkodik Ozmonda is a szomszéd szobában. Tehát tőle tudják Ocskay történetét Bécsben. A nő felajánlja, hogy elkalauzolja Ocskayt a hivatalokban, be is ajánlja azokba. Ocskay ezt nemigen akarja elfogadni. Hogy az egykori hős, a nagy férfi egy nő protekciójára támaszkodjon? Azt már nem!

  A hivatalokban azonban valóban gyorsan elakad az ügye, nem jut előre, ide-oda küldözgetik, napokig várakoztatják. Az egyik hivatalnok viszont éppen ott lakik a Fehér angyalban, és az irodán kívül, a fogadóban egészen máshogy viselkedik, nagyon barátságosnak látszik. Ocskay azt reméli, így jobban fog haladni, de így sem ér el igazán sokat. Viszont a hivatalnoktól hall egy gyönyörű dalt, a címe „O du lieber Augustin.” Nagyon szép nóta, egy Augustin nevű népi énekes szerzeménye, aki szombatonként ott lép fel a fogadóban. Ocskay a mondott napon le is megy a csapszékbe, hogy meghallgassa a muzsikát. Augustin egy teljesen lerobbant, iszákos alak, de amikor zenélni kezd, minden megváltozik, gyönyörűek a dalok. Csakhogy kiderül, hogy a mondott sláger éppen Ocskayt figurázza ki, még a levágott fülről meg az eljátszott becsületről is szó van benne. Mindenki kacag harsányan. Amikor ezt Ocskay hallja, az emberek közé dobja a söröskorsót, akik rémülten szétrebbennek.

  Másnap Ocskay az utcáról hall egy magyar dalt, ami azt panaszolja fel, hogy őbelőle labanc lett. Kiszalad a fogadóból, hogy megleckéztesse az énekest, de az elmenekül előle, mindig máshonnan hallja a zenét. Egyre csak szalad utána Bécs utcáin, mígnem egy elhagyott városrészre ér, a „zsidófertályra”, ahol valamikor zsidók éltek, de elüldözték őket. Itt egy kettős kereszthez vezet az út, amelyet két testvérnek állítottak, akik egymás kezétől estek el. Rossz jel ez: arra gondol, hogy a két testvér lehet ő is az öccsével, Sándorral. A zenész azonban teljesen felszívódott. Később a hivatalban járva megtudja, hogy hogy a dalosok azért oldottak kereket, mert jött az őrség, ebből viszont azt is felfogja, hogy őt is figyelik.

  A csőcselék összecsődül Bécs utcáin, és Ocskayt akarják kézre keríteni, körbeveszik a Fehér angyalt, ahol megszállt. Sárody egy ideig nagy bátran feltartóztatja őket, de be akarnak törni az épületbe. Ozmonda leborotválja Ocskay bajuszát, és női ruhába öltözteti, szakácsnőnek álcázza. Az emberek már éppen berontanának a fogadóba, köztük Jávorka, de a csendőrség végül szétkergeti őket. Ocskay meglátja magát női ruhában a tükörben, és elborzad önmagától.

  Wratislaw, a kancellár titkára kéreti Ocskayt, végre fogadja a császár. Így is történik, az uralkodó nagyon meg van elégedve, amikor meglátja, hogy Ocskay bajusz nélkül jelenik meg előtte. Ez ám a hűség! Leborotválni a jó magyar arcdíszt! Ocskay később Wratislawtól értesül arról, hogy előzőleg nem igazán a bécsi nép akarta őt felkoncolni, hanem néhány magyar bujtogatja ellene az embereket. Erre elönti a düh a fejét. Elhagyja Bécset, és Pozsonyba megy, előbb azonban vesz egy nyakláncot a feleségének, és ír egy köszönő levelet Ozmondának „Édesem” megszólítással.

   Útban Pozsony felé összetalálkozik egy szövetséges rác csapattal, akik foglyul ejtették Marcit. Amikor Marci meglátja Ocskay bajusztalan arcát, felnevet, erre Ocskay agyonlövi. A rácok felháborodnak: egy hadifogoly életét ontotta ki! Ez becstelenség, embertelenség, nem férfihoz méltó cselekedet.

  Megérkezik Pozsonyba, ahol a labancok éppen haditanácsot tartanak. Ott van Ritschán, aki undorodva fordul el tőle, nem akar vele közösködni az előbbi tette miatt. Heister azonban meglepő módon pártját fogja, úgy véli, Ocskay hűséges embere már a császárnak, és mindent rá lehet bízni, olyan feladatokat is, amiket más nem vállal el, vagy nem tud végigvinni. Ocskay nagyon örül a bizalomnak, és hogy így megbecsülik. Amikor azonban megtudja, miről van szó, megfordul vele a világ. A küldetés tehát a következő. A kuruc vezéreknek ki van adva, hogy mindenki vonuljon el egy-egy városba, és ott gyűjtsön csapatot. Ezeket a magyar városokat kell felégetni, Lévával kezdve. Ezért volt tehát olyan barátságos Heister, ehhez akarta megnyerni Ocskayt! Ez nem harc, hanem hóhérmunka. Ocskya azonban elfogadja a megbízatást.

   Előtte azonban levelet ír Lévára Tiszánénak, hogy meneküljön. Egy görög emberrel küldi el az üzenetet, aki már egyébként is visz ugyanoda egy papirost. A halott Marcinál ugyanis a rácok találtak egy levelet, rajta írással, hogy ötven tallér üti a markát annak, aki azt átadja Tiszánénak. A görög kézbesíti is mindkét küldeményt, ám Tiszáné fizetség helyett jól megvereti, mert azt hiszi, gonosz tréfa az egész.

 Ocskay megérkezik az anyósához. Mondja Tiszáné, hogy nem hitte el, hogy valóban Ocskay írta a levelet, azt feltételezve, hogy valaki meghamisította azt. De én írtam, mondja a férfi. Akkor tehát a másik is igaz, miszerint te ölted meg Gábort! – sikolt fel az asszony. Ocskay elborzad. Tiszáné ekkor az égre néz, és így szól: Ne engedje Isten, hogy ennek az embernek a gyerekei férfikort érjenek! Ocskay méginkább megretten: miért átkozza meg az asszony a saját unokáit, miért nem csak őt, Ocskayt? Feldúltan elrohan. Tiszáné ekkor így szól a szolgáihoz: készítsenek neki koporsót. A kérést végrehajtják. Amikor az asszony látja, hogy füst száll fel a közeli épületekből, valóban meg is szakad a szíve. Már az egész város ég, csak Tiszáné háza nem. Kérdezi Ocskay, miért. Mert a rácok nem merik felgyújtani, hiszen halott van ott, és egy kísértetet is láttak. Miféle kíséretet, kérdezi Ocskay, megnézi ő azt magának, mondja. Amikor belép a házba, saját régi önmagát látja – egy festett arcképen. Nosza, szétszabdalja rögtön a piktúrát, a házat felgyújtatja.

  Kiderül, hogy mindez csak próbatétel volt, hogy a császáriak megbizonyosodjanak Ocskay hűségéről. Az igazi feladat most következik: egy Czelder Orbán nevű kuruc vezér hadait kell szétverni Árvavárnál. Ocskaynak ez sikerül is, de a legnagyobb tél van, mindenki remeg a hidegben, a seregének a nagy része megsemmisül a harcban.

  Ilonka és Magdolna Lietava várában olvassák a leveleket, amelyek elmesélik, mi minden szörnyűséget tett Ocskay. Magdolna dühös, arra kéri Ilonkát, szúrja át Ocskay szívét a festményen, ami addig majdhogynem oltárképként funkcionált az özvegynél. Ilonka ezt nem teszi meg, mondván, mégiscsak a férje Ocskay, és a gyerekeinek apja. De nagyon fel van zaklatva, nem képes többé ott rostokolni a várban, Budetinbe indul, állítólag ott tanyázik a férje a szeretőjével, Ozmondával. Előre ír Ocskaynak, aki tudja, hogy jönni fog, elé is akar menni. Ilonka viszi magával az ezüstöket is, amiket Ocskay korábban zsákmányolt, és egyelőre Lietaván tárolt.

   Csakhogy Beleznay János a kurucaival rajta üt Ilonkán, és elrabolja. Az embereit két részre osztja, ő viszi Ilonkát, néhányan a kincset. Arra számít, hogy Ocskay is kétfelé fog válni a maga katonáival. Ő azonban a kincset veszni hagyja, viszont valóságos szörnyetegként ront rá Beleznayékra, és kiszabadítja a családját. Ilonka ekkor szinte mindent elfelejt neki, hatalmas hősnek látja a férfit.

   Budetinba mennek. Az öreg Szunyoghy nagyon neheztel, hogy nincs meg a kincs. Az asszonyok egymásra merednek, várhatóan harc lesz köztük. Amikor Ilonka elmeséli, hogyan küzdött érte a férje, Ozmondát elfogja a csalódottság. Mellette Ocskay gyáván asszonynak öltözött, Ilonka mellett hősként viselkedett! Ozmonda később a szobájába hívja, hogy ott beszéljen vele. Először arról beszél, hogy Bécsben nem fogják érvényesnek tekinteni a házasságukat a vallásuk különbözősége miatt, de Ilonka közli vele, hogy már átkeresztelkedett katolikusnak. Ozmonda erre nem számított, nagyon csalódott. Előveszi a legkeményebb fegyvert. Elmondja az ellenfelének, hogy Ocskay miatta ölte meg párbajban Gábort. Ez a végső szó! Ezt már nem bírja elviselni Ilonka. Levelet ír a férjének, hogy soha többé nem akar vele találkozni. A hideg februári éjszakában némán elhagyja a gyerekeivel a várat. Amikor Ocskay benyit a szobájába, senkit sem talál ott. Kérdőre vonja Ozmondát, aki elmondja neki, mi történt. Ekkor a férfi úgy fejbe vágja, hogy elájul. Amikor magához tér, csupa vér az arca. Ezt nem várta.

  Ilonka sátoros cigányokat lát az éjszakában, tőlük kér menedéket. A félelmetes kinézetű cigányról azonban kiderül, hogy nem más ő, mint Jávorka. Elmondja a nőnek, hogy ő most már nem is igazán Jávorka, hanem csak Ocskay árnyéka, aki meg fogja ölni az árulót. Felajánlja, hogy elviszi Ilonkát Vöröskő várába. Ekkor látják, hogy Ocskay egymaga közeledik a sötétben, Ilonkát keresi. Jávorka elérkezettnek látja az időt a leszámolásra. Ilonka azonban megkéri, hogy legalább most ne ülje meg Ocskayt, most, amikor éppen őt keresi. Jávorka ebbe belemegy, inkább félrevezeti az egykor vezért, aki tovább megy, keresve a feleségét. 

   Ocskay zülleni kezd, már csak a harcban és a tivornyában leli örömét. Elhatározza, hogy elfoglalja Érsekújvárt. Itt azonban, amikor egy páncélos kuruccal kerül szembe, a saját testvérét, Sándor ismeri fel abban. Sándor viszont az eltűnt bajuk miatt nem jön rá, hogy Lászlóval küzd, meg is sebesíti. Ocskay elmenekül, attól fogva már nem is nagyon harcol.

  Jávorka egyre üldözi egykori harcostársát. Tudtára adja, hogy Ilonka Vöröskő várában lakik, így akarja tőrbe csalni. Ocskay azonban nem oda megy, hanem Ocskóra, amit időközben visszakapott a labancoktól. Jávorka így nyomát veszti, mikor pedig tudomására jut, hogy hol tartózkodik Ocskay, az már továbbállt Verbóra, ahol Ozmondával mulat. Jávorka cigánynak öltözve megy be a verbói várba, és látja, hogy Ocskay Ozmondával züllik. A pár az újév napján Ocskóra indulna, ekkor üt rajtuk Jávorka. Elfogja, és Érsekújvárra viszi, ahol Csajághy a várkapitány. Jávorka megírja Ilonkának, mi a helyzet.  

   Ilonka elmegy Heisterhez, hogy segítséget kérjen, Ozmondát is ott találja. Heister azonban lényegében nem tud segíteni, inkább csak azt helyezi kilátásba, hogy bosszút áll Ocskayért, olyan módon, hogy az ő fejéért cserébe három elfogott kuruc vezért végeztet ki. Ilonka elszörnyed, ő a férjét akarta megmenteni, nem pedig még több embert kivégeztetni.

  Érsekújvárra siet, de a férjét már nem tudja megmenteni, a fejét ott látja kitűzve a vér fokán. Sándor könyörgött az életéért, de csak annyit sikerült elérnie, hogy lefejezték, és nem karóba húzták, ahogy eredetileg tervezték. Ocskay a halála előtt egy rövid levelet ad át a testvérének, aminek a másolatát Ilonkának is eljuttatta. Az áll benne, hogy legyenek boldogok egymással – és hogy a gyerekei legyenek Sándoré, így nem teljesedhet be rajtuk Tiszáné átka.

   Ocskayt jeltelen sírba temetik. később azt regélik, egy nő feküdt a síron, szívében tőrrel, többen felismerni vélték benne Ozmondát.

  Rákóczi leteszi a fegyvert, megköti a szatmári békét. Sándor feleségül veszi Ilonát. László gyermeke nem ér felnőttkort, mert már a Sándor gyermeke lett, a famíliának Sándor a törzse.