Az olvasás kalandja

Tartalom

   Baradlay Kazimírék kastélyában nagyszámú ember gyűlt össze. Kazimír azonban nem vesz részt az összejövetelen: haldoklik, már csak egy órája van hátra (a szíve mondta fel a szolgálatot). Magához hívatja a feleségét, Mariet, hogy lediktálja neki a végrendeletét. Még élete utolsó perceiben sem mutat semmi érzelmet, ridegen beszél, abban a tudatban, hogy ő az ura a feleségének és a családnak is. 

   Elmondja, milyen sorsot szán a három fiának:

• Ödön, legidősebb maradjon Szentpéterváron a cári udvarnál. Utalás történik arra, hogy a fiatalember szerelmes volt egy lányba, akitől azonban az apa elszakította. (Később derül ki, hogy a helyi pap, Lánghy Bertalan lányáról, Arankáról van szó.)
• Richárd, középső folytassa pályáját a királyi testőrségnél, aztán menjen át a lovassághoz. Ne nősüljön meg, csak a testvéreit segítse. Jól jönne a családnak, ha hősi halált halna, nagy dicsőség szállna így a famíliára.
• Jenő legyen hivatalnok Bécsben, másszon felfelé a ranglétrán, a költői ábrándokat pedig felejtse el.
• Felesége menjen hozzá Rideghváry Bencéhez. Viszonylag fiatal nő még, nincs 40 éves, szép is (Kazimír 24 évvel ezelőtt vette feleségül).

  Kazimír egész életében elfojtotta az érzelmeit, csak azt tartja fontosnak, hogy a fiai nagy karriert fussanak be. Szerinte nem fontos sem a szerelem, sem a haza, csakis a társadalmi hierarchiában betöltött szerep. Mikor Kazimír mindezt elmondta, elragadja a halál. Marie a halott mellett rögtön megesküszik, hogy pontosan az ellenkezőjét fogja tenni mindannak, amit a férje mondott. Mikor minderre elszánja magát, azt látja, hogy a halott előzőleg lezárt szája ki van nyitva, a keze elmozdulva, mintha egy pillanatra még visszatért volna a túlpartról, hogy tiltakozásának adjon hangot, amiatt, amit az asszony elhatározott.

  A temetésre és a halotti torra egy hét múlva kerül sor. A rendezvény pont az ellenkezője annak, amilyennek Kazimír rendelte: ő egyszerű szertartást szeretett volna, ezzel szemben az hosszú, ahol számtalan beszéd és zenemű követi egymást. A helybeli lelkész, Lánghy Bertalan különös szónoklatot ad elő: megfogalmazza, hogy a halott férfi nem segítette az elesetteket, nem szerette az embereket, és nem tett semmit a nemzetéért. Kéri viszont Istent, hogy bocsásson meg neki, és adjon erőt az utódainak, hogy jóvá tegyék Kazimír bűneit, és a helyes úton járjanak. A szertartáson megjelenik Aranka is, akiről a szerző egyelőre nem mondja meg, kicsoda, csak utal rá, hogy Ödön szerelme.

   Az ezt követő halotti toron feltűnik Tallérossy Zebulon, aki a regény komikus hőse, a beszéde zavaros, de sokszor eleve oda nem illő dolgokat mond, és mindig ügyetlenkedik (pl. nem ért oda időben a temetésre sem).

    Szentpéterváron nagy bált tartanak éppen, amelyen részt vesz Ramiroff Leonin, az orosz nemes, és barátja, a mi Baradlay Ödönünk is. Minden csupa pompa, hatalmas csillárok szórják a fényt, akváriumok csillognak sosem látott halakkal telve, mindenütt márvány fénylik. A két jóbarát azonban otthagyja a bált, a Néva jegén és cukorgyárba megy, ahol egy francia ember titokban különös intézményt tart fent: átmenet ez a színház és a cirkusz között, itt van bérelt páholya Leoninnak. Itt lép fel Jéza, a műlovarnő, aki az ezeregy éjszaka titokzatos, egzotikus nőire emlékezteti Ödönt. Jéza és Leonin régi ismerősök, Jéza oda is megy hozzájuk a páholyba.

   Itt éri Ödönt a hír, hogy apja meghalt. Elhatározza, hogy rögtön indul haza Magyarországra. Ödön utal arra, hogy nem csak ennek okán, hanem a szerelme miatt is haza akar menni. Leonin először megpróbálja lebeszélni, mondván: mínusz huszonkét fok van a városban, a pusztán meg ennél is nagyobb hideg tombol. Ödön azonban hajthatatlan, Leonin ezért úgy dönt, ő is vele tart, segíti a barátját. Még a szerencsehozó amulettjét is Ödönnek szeretné adni. Ödön erre nem tart igényt, hiszen neki négy szerencsecsillaga van: Aranka és az édesanyja szempárjai.

  Leonin Rögtön össze is állítja a felszerelést, kész a szán, reggel nyolckor már neki is tudnak vágni az útnak. Hideg van, mindenfelé köd. Ám ez még semmi, mert borzalmas kalandok sora vár rájuk.

   Mikor felszáll a köd, csodás napsütés ragyog be mindent. Ez azonban csak egy röpke pillanat, mert rövidesen szörnyű fekete hóvihar támad, ami fákat csavar ki a földből. Mikor vége az égiháborúnak, egy embert látnak a mezőn, aki ott ül a lován jéggé fagyva, mintha szobor lenne. Ennyire szörnyű volt tehát a vihar. Nemsokára farkasok veszik üldözőbe meg őket, menekülnek, de a kocsijuk belezuhan a Dnyeper folyóba. ők maguk korcsolyával haladnak tovább a Dnyeper jegén, ám a farkasok itt is üldözik őket. Leoninnak elromlik a korcsolyája, le kell állnia, hogy megjavítsa, a négylábúak rárontanak, Ödön menti meg a fenevadaktól. Már éppen elérnének egy kozák őrházat, ahol végre megpihenhetnének, amikor Ödön belezuhan egy lékbe. Leonin utána ugrik a hideg vízbe, lemerül a jégpáncél alá, és kimenti a barátját. A kozákok levetkőztetik őket, hogy megszabaduljanak a jeges ruhától, ám az átfagyott férfiak így is élet és halál határán lebegnek. Ezt a történetszálat ekkor egy időre elhagyja az író, és a regény helyszínt vált. (cliffhanger)

     Bécsben vagyunk a „Magyar Király” fogadóban. Baradlay Richárd összetalálkozik Lánghy Bertalannal (bár egyelőre a szerző egyiküket sem nevezi nevén). Lánghyt a temetése előadott beszéde miatt elküldték a hivatalából. Beszél latinul, ógörögül, héberül, de németül egy árva szót sem tud, ezért aztán el van veszve Bécsben. Richárd, aki nem tudja, kivel beszél, ismeretlenül is felajánlja, hogy segíteni fog ennek a másik magyar embernek az eligazodásban. Rögtön ad is két aranyat az inasnak, hogy lássa el a papot (ennyi pénz van nála). A pap elbeszélésből az is kiderül, hogy az ő lánya Ödön kedvese, bár a fiatalok neve továbbra sem hangzik el. 

 Amikor Richárd hazaér, az inasa, Pál úrfi ízletes ebéddel várja. Beállít az öccse, Jenő. Elmondja, hogy az édesanyjuk ezentúl több pénzt fog neki küldeni, ezt ő meg szándékozik osztani Richárddal. Azonkívül átadja Plankenhorsték meghívóját egy estélyre, amit a következő napon tartanak. Jenő az ő lányuknak, Alfonsine-nek udvarol. A családanya neve Antoinette. Richárd beleegyezik, hogy Jenővel tartson, cserébe azt kéri az öccsétől, próbáljon meg kegyelmet szerezni Lénghynak a befolyásos ismerősei közt.

   Richárd tehát megjelenik Jenővel a bálban, de nagyon rossz véleménye van a társaságról. A bálban összetalálkoznak egy „szögletes úrral”, akiről kiderül, hogy ő Rideghváry, a megye adminisztrátora (akihez Kazimír hozzá akarta adni a feleségét, Marie-t). Rideghváry éppen akkor készül indulni Nemesdombra, hívja magával Richárdot is, aki azonban nem akar menni. Richárd eléggé félvállról beszél Rideghváryról, akiről nem is igen tudja, kicsoda. Jenő viszont felismeri a férfit, és aggódik amiatt, hogy Richárd nem adja meg a tiszteletet ennek a rangos embernek, aki ráadásul az ő jövendő mostohaapjuk.

  Richárd a rendezvényen hirtelen megpillant egy fiatal lányt, akit szobalánynak néz, és aki nagyon megtetszik neki. Kiderül azonban, hogy Edit, a kamaszlány, valójában a Plankenhorst-család szegény rokona. Richárd beszélgetésbe elegyedik vele, úgy tűnik, a vonzalom kölcsönös.

   Richárd a későbbiekben Edit miatt rendszeresen látogatni kezdi Plankenhorstékat. A gonosz Alfonsine lenézi Editet. Tudja, hogy a lány mennyire szerelmes Richárdba, és nevet rajta. Felfigyeltek rá az anyjával és a komornájával, Bettivel, hogy a fiatalok mindig elpirulnak, amikor összetalálkoznak, ez egyértelművé teszi a helyzetet. Alfonsine gonosz tréfát eszel ki. Meghívja magukhoz Richárdot. Ő azonban az anyjával elmegy otthonról, és rájuk zárja az ajtót, Edit és Richárd tehát magára marad a házban. Alfonsine abban reménykedik, hogy valamiféle tisztességtelen dolog történik majd (Richárd teherbe ejti a lányt), ám visszafelé sül el a cselszövés. Richárd ír egy levelet a Plankenhorst-családnak, amiben megkéri Edit kezét, és a szándékát közli a lánnyal is, aki szinte a mennyországban érzi magát a boldogságtól. Richárd egy év múlva lesz nagykorú (ez ekkoriban 24 évet jelentett), akkor visszajön Editért, és magával viszi. Richárd ugyanis megértette, hogy a háziak hírbe akarják keverni őket, így biztosíthatja, hogy a gonosz nyelvek ne vegyék szájukra őket. Edittel megtalálják a ház kulcsát, Richárd távozik, de immár összetartoznak, csak az egy évet kell kivárni. Amikor Alfonsine és az anyja hazatér, és megkapja a levelet, dúlnak-fúlnak mérgükben, csalódottságukban. Nem jött be az aljas fondorlat.

 Amikor Richárd hazamegy, el akarja égetni előző szerelme, Danae képét. Pál úr azonban ahelyett, hogy tűzre vetné a festményt, inkább eladja Salamonnak, a zsidó boltosnak. Richárd erre felkeresi a zsibárust, hogy visszavegye a képet, de kiderül, hogy Danae már régesrég elvitte az ő arcképét ugyanoda. Ha már ott van az üzletben, Richárd körülnéz, és talál egy különleges kardot, ami még az acélt is képes elmetszeni – ezt a fiatalember demonstrálja is olyan módon, hogy kettévág egy ócska puskacsövet. A boltos tizenöt aranyat kér a kardért, Richárd azonban százat ad, mert egy ilyen fegyvernek ennyi a valós ára. A boltos elcsodálkozik: sosem látott még ilyen becsületes, lovagias férfit.

  Lánghy Bertalan lánya, Ödön szerelme, Aranka éppen az apja sorsa miatt bánkódik a paplakban, mikor váratlanul Baradlayné toppan be hozzá. Kazimír nem szerette Arankát, megakadályozta, hogy egymásé legyenek Ödönnel, Marie azonban segíteni jött – híven az esküjéhez, hogy mindenben az ellenkezőjét fogja cselekedni annak, amit megboldogult férje elrendelt számára. Felajánlja Arankának, hogy megveszi a házát jó pénzen, a lány így új életet kezdhet máshol. Aranka azonban nem akarja elhagyni Nemeslakot, hiszen arra vár, hogy hazatérjen a szerelme, Ödön. Mikor Marie látja, hogy Aranka milyen hűséges Ödönhöz és milyen elszánt, felajánlja neki, hogy költözzön hozzá a kastélyba. Marie egy levelet is kapott Ödöntől, amit eddig fel sem bontott, mert Arankával közösen kívánja elolvasni. Amikor kibontják a levelet, kiderül, hogy Leonin írta, hiszen Ödön még beteg. Viszont az életveszélyen túl van, ezt a nők nagy megkönnyebbüléssel olvassák. Leonin beszámol a levélben a kalandjaikról, és tudatja, hogy Ödönt nemsokára maguk mellett tudhatják a szerettei.

  Így is történik, Ödön végre hazaérkezik. A kastélyban az édesanyjával megbeszélik a további teendőket. Most, hogy Kazimír halott, Ödön lett a családfő, neki kell gondoskodni a birtokról és a testvéreiről. Ezt követően azzal folytatódik a társalgás, hogy nemsokára elérkezik az eljegyzés napja, amit Kazimír rendelt el Rideghváry és az özvegy Marie között. A háznak ugyanis úrra és úrnőre van szüksége, mondja Marie. Csakhogy, folytatja az asszony, ez az úr Ödön lesz a feleségével, Marie már el is rendezte az ügyet egy hölggyel. Ödön lemondóan legyint, neki nem kell senki, ha már nem lehet övé az, akit szeret. Erre az anyja megkéri, hogy legalább vegye szemügyre azt a bizonyos valakit. Átmennek a szomszéd szobába, ahol Ödön a legnagyobb meglepetésére Arankát pillantja meg. Óriási a boldogság! Marie rápillant a falon a férje hatalmas arcképére, és büszkeséggel tölti el, hogy a fogadalma egy részét már sikerült beváltania: Ödönt az apja eltiltotta Arankától, ő viszont összehozta a szerelmeseket.

   Elérkezik a kézfogó napja. Tallérossy Zebulon is megérkezik, beszélgetésbe kezd Rideghváryval. Furcsállják, hogy olyan emberek is jelen vannak a köreikben, akik egyébként sosem tartoztak a Baraqdlayak társaságához, többek között pl. ellenzéki politikusok. Méginkább meglepődnek, amikor Lánghyt pillantják meg a nép között, méghozzá derűsen, jókedvűen. A legnagyobb meglepetés persze az, amikor kiderül, hogy nem Baradlayné és Rideghváry, hanem Ödön és Aranka jegyzik el egymást. Pedig nemsokára még egy hangos, kissé ittas társaság is érkezik, akiket Rideghváry rendelt oda, hogy megéljenezzék és felköszöntsék őt. Ödön rövid beszédet mond, és a nagy nap ünnepére jókora pénzösszeget ajánl fel a népiskolák fejlesztésére. Ezen a maradi közönség igencsak meglepődik, számukra a nép és a tudás nem érték. Az esemény után Rideghváry felkeresi Baradlaynét, és közli vele, hogy többé nem teszi be a lábát a házába, egyben pedig meg is fenyegeti: ez az út a vérpadra visz.

    Három nappal a kézfogó után megyegyűlést tartanak Rideghváry elnökletével. A maradiakat a fekete tollasok képviselik, a haladókat a fehértollasok. A biztonság kedvéért mindkét fél tart magánál fegyvereket is (csákányokat és ólmos végű botokat) arra az esetre, ha kifogynának az érvekből. A vita egyre hevesebbé válik, végül Rideghváry ráküldi a katonáit a fehértollasokra, akik azonban visszaverik a támadást. Heves csata alakul ki, vér is folyik. Ekkor lép be a terembe Ödön. Mindenki elhallgat, Ödön határozott és tekintélyt parancsoló megjelenése magára vonja az emberek figyelmét. Ödön Rideghváryt teszi felelőssé az eseményekért, és közli vele, hogy többé nincs rá szükség, hiszen ő csak helyettesítette a főispánt addig, amíg az beteg volt, most viszont már ott van ő, Ödön, az új főispán. Rideghváry szégyennel és gyűlölettel telve oldalog el.

   Március 13, kitört a forradalom Bécsben. Az urak rettegnek a nép haragjától, Plankenhorsték is remegnek, be vannak zárkózva a házukba, még fényt sem mernek gyújtani, nehogy az emberek megtámadják őket. Rideghváry érkezik hozzájuk a hírrel, hogy Metternich lemondott, és arra készül, hogy álruhában oldjon kereket Bécsből. Amikor Rideghváry elhagyja a házat, Alfonsine is arra gondol, hogy menekülniük kell, ám az anyja mást határoz: kiteszi az ablakba a fehér zászlót, és kiírja, hogy éljen a szabadság. Álnok módon megjátsszák, hogy a lázadó nép oldalán állnak.

   Jenő otthon tartózkodik, nagyon fél, őt nem igazán érdekli az egész hajcihő, számára idegen a politika. Végül mégis rászánja magát, hogy elmenjen Plankenhorstékhoz. Igencsak elámul, amikor azt látja, hogy a ház csupa fény, tele emberekkel, az asszonyok éppen szalagcsillagokat tűznek a fiatal lázadók kabátjára. Mindenki boldognak látszik, úgy tűnik, Alfonsine is viszonozza Jenő szerelmét. Jenő később az utcán járva Ödönt pillantja meg, ahogy a népnek szónokol, az emberek megéljenzik. Jenő azonban inkább menekülne ebből az egész felfordulásból, számára csak Alfonsine a fontos.

   Plankenhorsték háza afféle főhadiszállásá vált. Itt tanácskoznak a lázadók. Egy Goldner Frici nevű fiatalember arról beszél, hogy a császári udvar azzal akarja szétverni a forradalmat, hogy a csőcseléket felhergeli, hogy törjenek-zúzzanak, ezzel ócska fosztogatássá alacsonyítva a nemes célokért vívott harcot. Sajnos valóban sok az olyan ember, aki csak gyújtogat, rombol, őket Frici szerint meg kell fékezni. Richárd, aki a császári seregben katonáskodik, szintén éppen ezen igyekszik: emberei élén járja a várost, hogy visszafogja a barbárokat, és megakadályozza a rongálást. Az aljanép éppen a Brigitta-kolostort készül megtámadni, hogy megölje az apácákat. A téren már lángol a kiöntött pálinka.

   Itt találkozik össze Richárd Fricivel, aki szintén ott próbál valamit tenni az ostoba pusztítás ellen, és aki elmondja neki, hogy Plankenhorsték a lázadók oldalára álltak, és most az ő házukban tanyáznak a felkelők.

    Frici, majd a később érkező barátja, Mausmann Hugó kiáll az emberek elé, szép szóval próbálják más belátásra bírni őket. A dühöngő csőcselék azonban nem hallgat rájuk. Frici azonban azt sem akarja, hogy a katonák fékezzék meg a tömeget, mert abból vérontás lenne. Azt a tervet ötlik ki, hogy Richárd a hátsó ajtón kimenekíti az apácákat, így a tömeg nem tudja bántani őket. Richárd be is megy a kolostorba, és Editet pillantja meg az ott! Alfonsine-ék ide adták be nevelésre a lányt, amíg letelik az a bizonyos egy év. Richárd, amikor látja, hogy a szerelme élete is veszélyben van, kiront az épületből, rátámad a csőcselék vezetőjére, és egykettőre szétoszlatja a tömeget, mindenki menekül előle.

    A barikádon éjszaka Fritz, akinek most már csak egy karja van, beszélget Mausmannal, hogy szerelmes Alfonsine-be. Mausmann azonban már gyanakszik a két nőre: valaki mindig elárulja a terveiket az ellenfélnek.  

 Soror Remigia, az egyik apáca rendszeresen elviszi Editet látogatóba Alfonsine-ékhoz. Az egyik ilyen látogatás alkalmával azon gondolkodnak, miként fogják elpusztítani Richárdot. Itt kerül szóba Palvicz Ottó neve: neki szánják a feladatot, hogy ölje meg Baradlayt. Megtudták azt is, hogy Baradlayné álruhában Bécsbe jött, hogy magával vigye Richárdot Magyarországra, és a magyar kormány mellé állítsa. Tisztában vannak azzal, hogy Edit hallja őket, azért is beszélnek előtte Richárd haláláról, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzanak neki. Edit azonban nyugodtságot színlel, azt hiszik, nem érdekli semmi, csak lustálkodni szeret. Amikor azonban Remigiával a kocsin visszaindulnak a zárdába, Edit megszökik, és felkeresi Baradlaynét. Egyedül bolyong a sötét városban, de végül rátalál az asszonyra, és mindent elmond neki. Az asszony örömmel látja, hogy Edit milyen bátor és okos lány. Egy Frau Bábi nevű öregasszonnyal együtt hármasban kofának álcázva magukat felkeresik Richárd alakulatát, útközben elhaladnak Plankenhorsték háza mellett, Edit betör két ablakot krumplival.  

  Sikerül is eljutniuk Richárdék táborába. Richárd nagyon boldog, hogy viszontláthatja a szeretteit. Az anyja kérésére éjszaka már indul is Magyarországra.

  Amikor az asszonyok elbúcsúznak Richárdéktól, sűrűn esik az eső, a csatorna tele vízzel, emiatt más útvonalon indulnak vissza. Ekkor azonban váratlanul Palvicz Ottó seregébe üköznek. Baradlayné és Frau Bábi úgy érzik, itt a vég, Editnek azonban váratlan ötlete támad. Előzőleg ugyanis kihallgatta Soros Remigia és Plankenhorsték beszélgetéseit, így ismeri a titkos jelszavakat, amiket Palviczcal használnak. Edit tehát úgy tesz, mintha Plenkenhorsték küldték volna, és félrevezeti az őrnagyot, hogy Palvicz máshol várjon a seregével Richárdra, mint ahol az valójában elhagyja a várost. Edit aztán hazatér a zárdába. A nővérek kérdezgetik, hol járt, még meg is vesszőzik, de őt nem sikerül megtörni, nem árul el semmit. Mire Palvicz reggel rájön, hogy becsapták, már késő, Richárd már messze jár.

   Amikor Bécsben győznek az uralkodó csapatai, a csata után a félkarú, sebesült, vérző Fritz Plankenhorsték házához menekül, hogy legalább ott haljon meg, ahol szeretik. Hiába kopogtat azonban az ajtón, nem engedik be. Nem érti, mi történt, ekkor azonban látja, hogy a házra kiteszik a császári zászlót. Ekkor döbben rá, hogy csak színjáték volt, amit az asszonyok addig tettek.

  Ezután a narrátor elmeséli, milyen szerelmes volt Jenő Alfonsine-be, egész idő alatt csak érte aggódott, már arról álmodozott, hogy együtt fognak meghalni. Most, hogy a császári csapatok győztek, a Palnekonhorst-ház hirtelen megváltozott, azok az arisztokraták látogatják újra, akik annak idején is. Mintha nem is lett volna forradalom Bécsben, mintha a nők nem is tartottak volna egy ideig a felkelőkkel. Alfonsine tovább áltatja Jenőt, mintha még most is szeretné. Amikor azonban Jenő az anyával beszél a további tervekről, az kereken a szemébe mondja: ne várjon tőlük semmit, hiszen jelenleg ő egy senki. Jenő az elmúlt időszakban nem állt sem az udvar, sem a magyarok mellé, most nem tartozik egyik oldalhoz sem, nincs hivatala, egzisztenciája. Jenő összetörten megy haza, belátva, hogy ez igaz. Eddig Plankenhorstéknál lakott, most egyedül ül otthon a szobában, megsemmisülve.

   Váratlanul Rideghváry toppan be hozzá. Elmondja neki, hogy az anyja itt van a városban, de már körözik. Egy útlevelet ad Jenőnek, amivel az anyja elszökhet a városból Lady Tankerwille álnéven. Az édesanyja biztosan meglátogatja Jenőt éjszaka, akkor kell odaadni oda neki az iratot. Emellett egy levelet is hozott Jenőnek, amit Baradlayné írt, és amit a rendőrség elfogott, de Ridegehváry megszerezte azt. Ezenkívül Ridehgváry még egy állást is kieszközölt a fiúnak: a szentpétervári nagykövetségen lehetne titkár (ezt a posztot eredetileg Ödönnek szánták!) Rideghváry elmondja, hogy ugyan a Baradlay-család őt eltaszította magától, de ő azért mégiscsak kötelességének érzi, hogy segítse a fiúkat.

  Amikor Rideghváry távozik, Jenő elolvassa az anyja levelét. Az anya azt írja, hogy ha Jenő akár egy munkáslányt, akár egy „divatnőt” választ, azt elfogadja, de ha Alfonsine-t akarja elvenni, akkor nem áll Jenővel többé szóba. Jenőnek tehát az anyja és a szerelme között kell választani. A fiatalember elhatározza, hogy ezúttal erős és határozott lesz, és Alfonsine mellett dönt, kiáll a szerelméért. Másnap el is megy a Plankenhorst-házhoz, megkéri Alfonsine kezét. A lány igent mond. Jenő szárnyal a boldogságtól, de azért aggasztja, hogy az anyja ebben az egészbe nincs beleegyezve.

   Amikor hazatér, egyszercsak Baradlayné lép be hozzá.  Előzőleg elmenekült Bécsből, de visszatért, hogy Jenővel beszéljen. Amit elmond, abból a fiú végre megérti a helyzetet. Rideghváry a cári udvarnál szerzett neki állást – annál a hatalomnál, amit most a császári udvar a lázadó magyarok ellen hívott be az országba, és aki ellen most Ödön és Richárd is küzd. Ha a szabadságharcot leverik, Jenőt kitüntetik majd, neki jó sora, szép felesége lesz, Richárd és Ödön viszont az életét adja a magyar szabadságért. Az anya csak arra kéri Jenőt, hogy ha mindez megtörténik, gondoskodjon Ödön két gyerekéről (mert már gyereke is született Arankától). Jenő elsírja magát, amikor megérti, hogy az utóbbi tettei a saját hazájával és családjával állította őt szembe, és beleegyezik, hogy az anyjával hazatérjen Magyarországra. Alfonsine hiába várja másnap, Jenő örökre eltűnt Bécsből az anyjával együtt.

  Richárd serege hazafelé tart Magyarországra, nyomukban Palvicz Ottó. Az út nagyon viszontagságos, hat napig tart az őszi hidegben, közben nem alszanak, és alig esznek valamit. A lovaikkal átúsznak a jeges Dunán, a March folyón. Palviczék több alkalommal is hajszálnyira vannak tőlük, de Richárdék mindig egérutat nyernek. Richárd és Palvicz egyszer távolról még párbajozik is: egy tó két partjáról, a lángoló híd fényénél lőnek egymásra, de mindketten megússzák az összecsapást ép bőrrel. Nekivágnak a Kárpátoknak, ahol egy ízben véletlenül felgyújtják maguk körül a száraz növényzetet, majd hóviharon vergődnek keresztül. Végül megérkeznek Magyarországra, ahol nagy éljenzéssel fogadják őket, hat nap éhezés után nagy lakomát csapnak.  

Második rész

   Tallérossy Zebulon komoly tisztséget kapott a szabadságharcban: kormánybiztos lett, ő felel a csapatok élelmezésének megszervezéséért. Büszke is a címére, de egyelőre nem tudja elképzelni, milyen a háború, otthon tölti a napjait a kövér és buta feleségével, Annával, illetve a hat lányával. Éppen Ödönt várják ebédre. Ödön meg is érkezik, de nem marad soká, csak azért jött, hogy magával vigye Zebulont, a hadsereg már indul is Kassa felé. Zebulon elbúcsúzni is alig tud a családjától. Valóságos trauma számára az út: alig esznek valamit, aztán jegyzőkönyvet kell készítenie az ellátmányról – csakhogy ő nemigen szeret írni, és az esze sem pörög valami nagyon, fogalma sincs, hogy készítse el a kért kimutatást. Éjszaka nem tud aludni a zajtól, amikor pedig a tényleges harc, a vérontás közelébe kerülnek, inába száll a bátorsága, és elmenekül.

  Kassánál a magyarok nagyon kikapnak, ezen nincs mit szépíteni. A vezetés rossz, a katonák gyáván megfutamodnak. Csak Ödön harcol bátran néhány emberével és Mausmann Hugó csapata. A harcban összetalálkoznak Richárddal, aki egy csapat huszár élén küzd a németek ellen.

   A harc után Ödön megpróbálja összeszedni szétszéledt a sereget, csakhogy ahhoz élelem is kellene. Kenyér még akadna is, de a hús hiányzik. Boksa Gergőt bízták meg azzal, hogy őrizze az ötven ökröt. Boksa azonban elmenekült a csatából, hagyta, hogy a jószág az ellenség kezére jusson. Amikor aztán Ödön kérdőre vonja, úgy tesz, mintha meg lenne sérülve, erősen sántít. Ezzel azonban nem tudja megtéveszteni Ödönt, aki ötven botütést méret rá büntetésként. Boksa elkullog. A németekhez megy, ahol elmondja, hogy elűzték a magyar csapatoktól, így tehát inkább a császáriakhoz szegődne. Azok be is fogadják, és mivel a magyaroknál gulyás volt, ők is az ökrök őrzését bízzák rá. Boksa ekkor visszavezeti a csordát a magyarokhoz. Ödön írást ad neki arról, hogy jóvátette e bűnét, semmis a büntetés.

  Hatalmas, elkeseredett küzdelem zajlik a Királyerdőn Isaszegnél. A csata órák óta tart, igazi hősök tusája ez. Mind közül a legnagyobb hérosz Palvicz Ottó és Baradlay Richárd, akik itt végre szemtől szembe kerülnek egymással. Palvicz lesújt Richárdra, de csak a kardjának a lapjával találja el az ellenfél fejét. Baradlay így nem kap sebet, az ütés súlyától viszont a földre zuhan, de közben halálos csapást mér Paliczra. Amikor Richárd a földön hever, a lovak már majdnem eltapossák, Pál menti meg, de közben őt zúzzák halálra a paták.

   Amikor Richárd magához tér, sötét van, egy malomban fekszik. Mausmann Hugó, a fiatal orvos tartózkodik mellette. Tőle tudja meg Richárd, hogy a csatát megnyerték, Pál viszont elesett. Richárd megnézi a testet, megsiratja hű barátját. A másik szobában Palvicz Ottót helyezték el, aki haldoklik, már csak rövid ideje van hátra. Már szólt, hogy ha Richárd magához tér, mindenképpen küldjék oda hozzá, mert beszélni szeretne vele. Palivcz beavatja ellenfelét a titokba, miszerint hogy van egy gyereke egy fiatal nőtől, akit három évvel ezelőtt teherbe ejtett. Nem mondja ki a nevét, de már sejtjük, hogy Alfonsine az. Alfonsine őrülten szerelmes Ottóba, hozzá akar menni feleségül, de a gyereket nem hajlandó magához venni, elrejtette valahol vidéken. Ottó viszont nem veszi el úgy Alfonsine-t, ha nincs velük a gyerek. Hosszasan nyomozott a gyerek után, már majdnem meg is találta, csak egy lépés választja el tőle. Tudja, hogy egy debreceni asszony adta örökbe valahova. A gyereknek rossz sora van, éhezik. Az az ismertetőjele, hogy egy szeder alakú anyajegy látható a mellén. Ottó arra kéri Richárdot, keresse meg a gyereket és viselje gondját. Richárd ezt meg is ígéri.

    A Kőrös-sziget nagyon szép hely, tele fákkal, hűs erdővel. Van rajta egy kastély, előtte tó, a tó körül szarvasok. Itt tartózkodik Ödön felesége, két gyereke, valamint Jenő. Nem sokat tudnak Ödönről, nagyon aggódnak érte. Nemesdombon a Baradlay-kastélyt Marie hadikórháznak rendezte be, itt ápolja a sebesülteket. Közben azonban kitört a kolera is. Marie ezért nem ír Jenőéknek, mert fél, hogy a levél révén is elkaphatnák a kórt.

  A Palnekrhorst-házban nagy a vigalom, azt hiszik, nyerésre állnak a magyar csapatokkal szemben. Ekkor azonban belép a falfehér Rideghváry, és tudatja velük, hogy a császáriak elvesztették a csatát. Palvicz Ottó halálhírét is hozza, és azt is elmeséli, hogy Richárd túlélte az összecsapást. Edit felderül, Alfonsine azonban őrölt őrjöngésbe kezd. Az anyja elájul, mert megrémül attól, hogy Alfonsine elárulta magát (eddig titkolták a kapcsolatot). Alfonsine-t azonban ez már nem érdekli, teljesen kikel magából, már csak a bosszú élteti, imádkozni sem fog soha többé, azt sem bánja, ha pokolra jut. Rideghváríval összebeszélnek, hogy bármibe kerül is, elveszejtik Richárdot. Alfonsine Editet sem engedi vissza többé a zárdába. Azt akarja, hogy ott legyen velük, és végignézze, ahogy végigviszi a bosszút.   

   Mindenváró Ádám nem avatkozik sem a politikába, sem a harcba. Egy pici, eldugott faluban él, ami még a térképen sem lelhető fel. Egyetlen élvezete az evés, a konyhája tele van minden földi jóval. Ide érkezik meg Zebulon, aki menekül a németek elől. Elmeséli, hogyan töltött két teljes napot egy hordóban rejtőzve, majd hogyan szökött tovább zsidó nőnek öltözve, Mindenváró Ádám nagyon kacag rajta. Közben bejön a szobába Szalmás Mihály, aki szintén szökésben van, Zebulonnal mindketten azt hiszik a másikról, hogy az őket üldözi, ezért éjszaka mindketten megszöknek Mindenváró Ádám házából.

   Zebulon tovább menekül egy sötét erdőn át. Nagyon megörül, mikor a közben előléptetett Boksa Gergővel és egy csapat huszárral találkozik. Gergőtől azonban azt tudja meg, hogy azok a magyar vezetők, akik az utóbbi időben nem jelentek meg Debrecenben ez országgyűlésen, szökevénynek minősülnek, és haditörvényszék elé állítják őket. Zabulon megijed, és tovább menekül. Egy kis faluban találkozik egy Schneiderius Bálint nevű pappal, aki segít neki: beleegyezik, hogy Zebulon az ő személyleírásával, az ő útlevelével (személyazonosságával) utazzon tovább, mintha Göttingenbe menne a fiához látogatóba. Ehhez azonban engedélyt kell kérni Eperjesen a császári biztostól. Zebulon fel is keresi biztost, akiben azonban nagy csodálkozásra Rideghváryra ismer. Rideghváry segít neki, már nem kell menekülnie, csak egy papírt kell aláírnia cserébe. Zebulon nem fogja fel, hogy azt a papírt írta alá, amiben a magyar főurak az orosz cárt hívják be az országba.

   Richárd a katonái élén belovagol Pestre. Egyenesen a kis utcácskába megy, ahol Bajcsikné asszony lakik, aki tudja, hol van Palvicz Ottó gyereke. A házmester kitörő örömmel fogadja a huszárt, ám Bajcsiknét nem találja otthon, mert a császáriak tömlöcbe vetették Budán. Csakhogy Buda a Habsburgok kezén van. Richárd megszáll a házban, és összebarátkozik Mihállyal, a csizmadiával.

  Mihály mester, a csizmadia álruhában beoson Budára, és Richárd kérésére híreket szerez Bajcsiknéról. Az asszonyt a börtönből a kórházba szállították, mert tífuszos lett, így továbbra sem sikerül semmit megtudni a gyerekről.

   A pestiek tanakodnak, hogy mit tegyenek. Vannak, akik szerint rögtön meg kell ostromolni a várat, mások szerint viszont nem, mert a budai várból, ha megtámadják, a császáriak válaszként elpusztíthatják Pestet is. Az emberek két táborra szakadnak, és összekapnak a kérdésen, még Richárd és Ödön is egymásnak esik, Richárd hirtelen felindulásból gyávának nevezi a bátyját, amit ugyan rögtön megbán, de Ödön megsértődik rajta. Mihály mester gyanakodik, hogy a pestiek között áruló van, aki nem más, mint Szalmás Mihály – a várban ugyanis minden tervükről tudnak. Mihály szerint az egyik Dunára néző házból valaki gyertyával, fényjelek segítségével továbbítja az üzeneteket a várba. Eleinte nem hisznek neki, azonban a várból bombázni kezdik Pestet, és pontosan a magyarok főhadiszállását találják el, Mihály gyanúja tehát beigazolódik. Pestről menekülnek az emberek, minden pusztul. Most már mindenki egyetért abban, hogy rögtön meg kell kezdeni a vár ostromát. Mihály felkeresi az elhagyott házat, ahonnan az áruló fényjeleket adják. Meg is találja az épületben Szalmást, akit kilök az ablakon.

  Az ostrom kezdete előtt Ödön párbajra hívja Richárdot. Nem fognak azonban egymás életére törni; a párbaj lényege az, hogy versenyeznek, ki éri el hamarabb a vár ormát. Ez végül Ödönnek sikerül, Richárd elismeri, hogy nem gyáva a testvére, szent a béke. Az ostrom alatt leli halálát a Mausmann Hugó, egy golyó eltalálja, és lezuhan a várfalon. Még az utolsó pillanatban sem hagyja el tréfás kedve: most olyan történik vele, ami még sosem, meghal – mondja.

 Az ostrom után Richárd rögtön a kórházba siet, hogy Bajcsiknéval beszéljen. Az asszony már halott, de a falra felírta, amit Richárd tudni akar. A kis Károlyka Monoron van dajkaságban egy Kaszásné nevű asszonnyal. Richárd rögtön oda kocsizik. Szörnyű állapotokat talál a helyszínen: négy apró gyerek lakik egy szobában, piszokban, bűzben. Az egyikük lába be van kötve, mert megégett. Kaszásné szabadkozik: nem tarthatja őket jobb körülmények között, hiszen alig kap pénzt utánuk. Károly külön szobában kapott helyett, mert valamilyen szembetegségben szenved. A gyerek alig él, csak fekszik az ágyon. Richárd magához veszi, és egy gyermekkórházba viszi Pesten.

  Zebulon Rideghváry társaságának tagja. Időközben megérkeztek az országba az orosz csapatok, Rideghváryék most őket kalauzolják az országban. Zebulonnak azonban ez nem tetszik, ő nem akarja elárulni a hazáját. A fejezet elején a Kárpátok egyik csúcsáról tekintenek le az országra. Zebulonnak megfordul a fejében, hogy a mélybe taszítja a hazaáruló Rideghváryt, de aztán meggondolja magát: otthon várja a családja, gondoskodnia kell róluk, nem akar mártírrá válni. Azt tervezi, hogy megszökik Rideghvárytól, de az állandóan figyeli. Ezért tehát elhiteti vele, hogy tífuszos (látványosan gyógyszert vásárol és vesz be), Rideghváry annyira megijed, hogy elmenekül a szobából, ahol egymás mellett alszanak, Zebulonnak így sikerül meglógnia. Még egy üres útlevelet is ellopott Rideghvárítól, amibe tetszés szerint bármilyen nevet be lehet írni.

   Lánghy szónoklatot mond az orosz sereg ellen indulóknak, de hirtelen összeesik és meghal. Talán szívroham, talán a kimerültség végzett vele, nem tudni. Az emberek ezt rossz előjelnek veszik, szétszélednek.

  A szabadságharcot leverték, Ödön tudja, hogy el fogják ítélni. Ekkor levelet kap Zebulontól. Zebulon, amíg Redeghváryval volt, mint láttuk, ellopott tőle egy útlevelet, amibe Ödön beírhatja a saját nevét, és elmenekülhet az országból Algernon Smith álnéven. Ödön sokáig dilemmázik, végül útnak indul a hamis útlevéllel. Útközben azonban orosz csapatokba ütközik. A katonák tovább is engednék, de váratlanul megjelenik Leonin, egykori barátja. Leonin felismeri, és lecsukatja. Ödön nem érti, hogyan tehet ilyet az, aki azelőtt az életét is feláldozta érte. Közben azonban sok minden megváltozott, Leonint előléptették, már a cárhoz, és nem a baráthoz hű.

   Ödönt tehát tömlöcbe zárják. El van keseredve: nem elég, hogy ki fogják végezni, ócska szökevényként állítják vérpadra, még a büszkesége sem maradt meg. Ekkor azonban megjelenik az az ember, aki annak idején a kocsit hajtotta, amikor Oroszországból jöttek hazafelé, és ő segít neki megszökni.

  Ödön a pusztában lovagol céltalanul. Itt találkozik össze Boksa Gergővel. Gergő felajánlja, hogy elbújtatja, elviszi valahova, ahol szívesen fogadják. Ödön ezt el is fogadja, hagyja, hogy Gergő vezesse. Kesereg magában: valaha nagy ember volt, igazi hős, most meg olyanokra kell hagyatkoznia, mint Zebulon és Gergő. Árkon-bokron, mocsaras vidéken haladnak keresztül. Végül elérnek egy kastélyhoz, amit Ödön mintha már látott volna valahol. Kiderül, hogy Gergő a saját családjához vitte!

   A következő időszakban Ödön és a család állandó szorongásban él: várják, mikor jönnek érte a császári erők, hogy magukkal vigyék és felelősségre vonják.

   A családhoz levél érkezik, amit Ödönnek címeznek, de Jenő veszi át. Ödön nevét a német fordításban felcserélték Jenőre. A címzettnek meg kell jelenni a katonai bíróság előtt. Jenő közli a családdal, hogy el kell mennie, de nem árulja el, hova. Azt hiszik, Alfonsine-hez akar visszatérni. Valójában Jenő Ödön helyett áll a bíróság elé. Bevall mindent, amivel Ödönt vádolják, ezután kivégzik. A tárgyaláson az is kiderül, hogy Alfonsine végig jelentett róluk a császári udvarnak, felhegyezte pl., miket mondott Ödön, amikor Bécsben szónoklatot tartott a népnek.

  Alfonsine boldog, hogy Ödönt halottnak tudja, el is újságolja a dolgot Editnek. Richárd azonban még hátra van. Alfonsine felkeresi Haynaut. Elmondja, hogy tudomására jutott: másnap le fogják váltani. A császári udvar békülékenyebb hangra vált, nem akarnak több kivégzést, és az eddigi halálos ítéletek sorát is úgy fogják beállítani, mintha azoknak nem is hivatalos politika lett volna az oka, hanem Haynau túlkapásai. Van tehát még egy nap, hogy akit még lehet, kivégezzenek, Alfonsine ezt szeretné sürgetni. Úgy tűnik, Haynau bele is egyezik a dologba.

   Alfonsine őrült örömmel tár haza Bécsbe, és rögtön Edit szemébe is vágja, hogy Richárd halott, hajnalban kivégezték. Többször is elismétli a hírt, hogy kiélvezze Edit szenvedését. Ebben a pillanatban látogatót jelentenek be. Alfonsine legnagyobb meglepetésére a halottnak hitt Richárd az.

   Haynau ugyanis nem a foglyokon, hanem az őt leváltó politikai hatalmon akart bosszút állni, ezért mindenkit felmentett. Richárdnak a tiszt azt mondja, az egészet Alfonsine-nek köszönheti, mondjon hálát neki. Richárd meg is teszi, azért jött most Alfonsine-ékhez, hogy ezt megtegye. Alfonsine megérti: éppen azzal mentette meg Richárdot, hogy bosszút akart állni rajta. Richárd megkéri Edit kezét. A dühös Plankenhorst-mama ezt bosszúból elutasítja, azt hazudja, hogy már találtak egy vőlegényt Editnek. Edit erre kimondja: nem megy hozzá máshoz, csakis Richárdhoz. Az asszony válasza az, hogy ő Edit gyámja, ő dönt a sorsáról. Rendben van, mondja Edit, akkor elmegy inkább cselédnek, így nincs hatalma fölötte Plankenhorstnak. Ha pedig hozzá akarják adni valakihez, akkor el fogja mondani a választott férfinak, hogy egy éjszakát egyszer a kaszárnyában töltött (amikor Richárdot meglátogatták Richárd anyjával), így már nem fogja elvenni senki. Plankenhorst erre új kártyát vesz elő: Richárdnak van egy törvénytelen fia, akit Pesten ápolnak a gyerekkórházban. Richárd válasza az, hogy a gyerek nem az övé, hanem Palvicz Ottó fia, akinek megesküdött, hogy soha senkinek nem fogja elmondani, ki az anya. Alfonsine és az anyja elsápadnak. Tehát Richárd mindent tud, de nem fog róla szólni senkinek. Viszont megtehetné, ha akarná. Megadják magukat, vigye Richárd Editet oda, ahova akarja.

  Richárd és Edit vállalják, hogy szegényen fognak élni. Ekkor azonban kiderül, hogy Plankenhorst Adolf nagy pénzösszegről rendelkezett a végakaratában: ha Edit megy férjez hamarabb, mint Alfonsine, akkor övé legyen az örökség. Tehát ezért akarták Alfonsine-ék mindenáron megakadályozni az esküvőt!

  Eltelik húsz év. Richárdék sajátjukként nevelik fel Palvicz Károlyt, aki azonban rossz útra tér, hajlamos a züllésre, végül, amikor nagykorúvá válik, és megkapja az örökséget, amit Palvicz Ottó hagyott rá, Amerikába távozik. Alfonsine elszegényedik, megcsúnyul, testileg-lelkileg összetörve kórházba kerül, ahol Baradlaynéval találkozik, aki egy külön ágyat rendel neki.