Tartalom

  Kilencvenhat évvel az elbeszélés ideje előtt a Csallóközben egy meg nem nevezett Duna parti városban szörnyű események mennek végbe. Éjfél és egy óra között megrázkódik a föld, a rémült emberek menekülnek a templomba. Néhány óra múlva, reggel felé úgy tűnik, elmúlt a vész, a pap beszédet tart a szószéken. Ekkor azonban hatalmas rengés következik be, az Isten háza összeomlik, másfél ezer embert temetve maga alá, csak a pap marad életben. A föld repedezik, a fák sorra dőlnek ki. A Duna, amely itt két ágra oszlik, középen szigetet képezve, egyik medréből átcsap a másikba, felmutatva a mélyében fekvő roncsokat, majd a víz a másik mederbe lép át.

   A sorscsapások sora két hétig tart. Az emberek sátrakat építenek a tereken a templom helyett, hogy azokban imádkozhassanak Istenhez, ám a kálvinistáknak nincs joguk a templomépítéshez ebben a városban. A Rozália téren két csapat polgár találkozik, a két felekezet tagjai. A katolikusok nevében Kanál Ignác takácsmester beszél, a kálvinistákat Bajcsy András csizmadia képviseli. A katolikusok beleegyeznek, hogy a másik csapatnak is legyen temploma a helységben. Kezet fognak, majd leveszik magukról az ezüstláncokat, összegyűjtik, hogy azoknak az árából emeljék fel az épületet. A városi tanács rábólint a dologra, már csak az alispánnak, Malárdy Ferencnek kellene igent mondania a tervre. Csakhogy Malárdy borzalmasan konok, önfejű, büszke ember, őt semmivel sem lehet meggyőzni. Még a földrengéstől sem ijedt meg, a rázkódások közepette azt ellenőrizte, elhagyták-e az őrök a helyüket a megyeházán. Ki beszéljen vele? Az emberek választása Bajcsyra esik, őt kéri fel küldöttnek.

  Malárdy nem fél semmitől, a megyeházán az levéltár anyagát az emeletről a biztonságosabbnak tűnő földszintre viteti, közben az sem zavarja, hogy majdnem a fejére esik egy vakolatdarab. Amikor Bajcsy a kéréssel elébe áll, keményen ráförmed, hogy ez lázadás. Bajcsy azonban nem ijed meg, közli vele, hogy a kérés nem lázadás, és nem csak neki, hanem Istennek is van mondanivalója. Ekkor megint megindul a föld. Egy faldarab éppen Herminát, az alispán öt éves kislányát ütné agyon, de Bajcsy elé áll, így megmenti az életét. A kő az ő fejére hullik, el is ájul. Közben a halálra vált Malárdy szól, hogy tegyenek, amit akarnak. Mire Bajcsy másnap magához tér, már kész az új épület.

   Egy év telik el, a földrengések megszűnnek, az emberek sem járnak már annyit templomba. Bajcsy levelet kap az alispántól, hogy a faépületet le kell bontani. Bajcsynak ez nem tetszik, visszaír, hogy nem hajlandó teljesíteni a kérést.

   Bajcsy felkeresi a mondott épület tiszteletesét, Gutai Thaddeust. Gutai nagy természetbúvár és igazi atléta, ám elég szórakozott. Néha az sem jut eszébe, hogy hívják a saját rosszcsont fiát (Lőrincnek), egy alkalommal pedig még azt is elfelejtette, hogy egyáltalán van egy gyereke, ekkor hazavitt egy kis árva lányt, Lilát, akit a feleségével örökbe fogadtak. Állandóan a növényekkel és állatokkal foglalkozik, a saját családjával már jóval kevesebbet.

   Bajcsy és Gutai együtt keresik fel az alispánt, aki azonban először nagyon megvárakoztatja őket, aztán közli velük, hogy a döntését nem változtatja meg. ha holnapra nem bontják el a templomot Gutaiék, akkor majd megteszi ő.

   A városbeli mesterek nem akarják teljesíteni Malárdy parancsát, ezért az alispán a környékbeli falvakból hozat embereket. A városlakók azonban egyre csak imádkoznak meg énekelnek az épületben, így a mesterek nem mernek hozzákezdeni a bontáshoz. Malárdy maga megy a helyszínre, hogy noszogassa őket. Ekkor azonban kilép a templomból Gutai, és megátkozza azt, aki az épületre meri tenni a kezét, a családjával, gyerekeivel együtt. Ettől aztán mindenki iszonyatosan megretten, kivéve Malárdyt, aki a saját kezével zúzza be az ajtót, és kezdi meg a bontást.

  Hosszú idő telt el. A városban a kereskedő réteg képezi az előkelő osztályt, a nemesek kevésbé meghatározóak, az alispánról mindenki keveset tud, megvan a maga társaságával.  Bajcsy gyerekei már megnőttek, jólétben él, csak egy valami keseríti meg a napjait: Mákosné, a szomszédasszonya, aki állandóan rossz hírekkel, gonosz pletykákkal traktálja. Bármit tesz, nem tud elmenekülni az asszony elől, képtelen megértetni vele, hogy nem kíváncsi arra, amit mond. Máskosnét az sem hatja meg, ha durván beszélnek vele, ő egyre csak tódítja a katasztrófákról, szerencsétlenségekről szóló beszámolóit. Egy szép napon aztán Mákosné Lőrincről, a tiszteletes fiáról, Lőrincről hoz híreket. Eszerint Lőrinc otthagyta a sárospataki iskolát, és zsiványak állt. Bajcsy ezen a pletykán nagyon felháborodik, el is küldi az asszonyt.

  Közben Guthai hosszú útról tér éppen haza. Nagyon el van keseredve, meghajlott a háta a sok gond alatt, nem tudott meg semmit Lőrincről, pedig mindenfelé járt már. Lila, az örökbefogadott lány gyönyörű fiatal nővé érett. Guthai feleségét megütötte a guta, alig él már, tiszta roncs, csak fekszik az ágyban.

  Nagy összejövetel van az alispán ingoványi házában, a születésnapját ünneplik az ismerősök. Az ünnepségen részt vesz a szépséges nővé vált Hermina, és az alispán fia, Kálmán, aki félszeg, magának való fiú, az apja nemigen szereti. A társaságban egyszercsak egy csodálatosan öltözött, jómodorú, rendkívül vonzó fiatalember jelenik meg: Kadarkuthy Viktor, Kadarkuthy László fia. Egy levelet is hoz az apjától a házigazdának. Az alispán rendkívül respektálja a jövevényt. Malárdy mostani, második feleségének valamikor László is megkérte a kezét, de nem túl jó hírű férfi, ezért döntött a nő az alispán mellett. László egyébként is istentagadó, amikor csak tud, gúnyt űz a vallásból, Malárdy emiatt nagyon neheztel rá. Estefelé misét is tartanának az alispán rendezvényén, de ekkor üzen a kántor, hogy váratlan baleset érte, nem tud jönni. Ekkor Viktor felajánlja, hogy majd ő elvégzi a kántor feladatát. Ez sikerül is, szépen játszik és énekel a misén, Malárdy nagyon hálás neki. Úgy látszik, Viktort igencsak másféle fából faragták, mint az apját.

   A levél, amelyet Viktor hozott, arról szól, hogy Malárdy és Viktor apja valamikor megegyezett abban, hogy a gyerekeiket össze fogják házasítani. Viktor tehát azzal a céllal érkezett, hogy feleségül vegye Herminát. Az alispán utal arra, hogy úgy fog tekinteni Viktorra, mintha a saját fia lenne. Ez Viktornak nem nemigen tetszik, hiszen már van egy fia, Kálmán. A válaszból kiderül, hogy az alispán nem nemigen kedveli Kálmánt, aki magának való, félénk, és megbocsáthatatlan bűne, hogy verseket ír. Viktor felajánlja, hogy majd ő eltéríti Kálmánt ettől a megvetendő szenvedélytől, még aznap. A kúra drasztikus lesz, de használni fog.

   Este az ünnepségen fellép egy bűvész, Magister Ludolphus de Cairo. Nagy mutatványokkal érkezett, de Viktor túltesz rajta, ő tréfálja meg több ízben is a mutatványost. Amikor pl. a mester egy vendég zsebéből akarja elővarázsolni a kölcsönkért gyűrűt, az hirtelen Hermina ujjára kerül. A két fiatal kezd egymásba szeretni.

  Viktor felkéri Kálmánt, hogy olvasson fel egy verset a társaságnak. Malárdy dühös: nem azt ígérte Viktor, hogy dicsőséget szerez Kálmánnak, hanem hogy eltéríti a versírástól! Amikor azonban Kálmán felolvassa a versét, Viktor szó szerint visszamondja az egészet (kivételes emlékezőtehetséggel áldotta meg a természet), azt hazudva, hogy azt már egy az egyben megírta korábban egy erdélyi költő. Kálmán ezen annyira elkeseredik, hogy tűzbe veti az írásait, felhagy a poétasággal, bocsánatot kér az apjától.

   Az estély további részében a bűvész után fellép még egy erőművész is, Titanides Sámson néven. Sorra roppantja szét a mázsás köveket a mellkasán, és vágja földhöz a legerősebb férfiakat, akik kiállnak vele birkózni. Ekkor azonban Viktor is megverekszik vele, és könnyedén földhöz csapja a mutatványost. Ezzel végkép levesz mindenkit a lábáról.

  Viktor a Malárdy-családban valóságos bálvány lett. Kálmán is behódolt neki. Miután bebizonyította az erőfölényét, Viktort most vívni, úszni tanítja, valamint idegen nyelven beszélni. A költészet helyett most már a zene lett Kálmán szenvedélye, ez elfogadhatóbb mindenki számára. Egyedül Kálmán mostohája, Malárdy második felesége nem kedveli a jövevényt. Igaz, hogy Kálmán nem az édes gyereke, de mégis nagyon szereti, és neheztel Viktorra amiatt, hogy megszégyenítette őt.

   A család csónakázni indul a Dunán. Kezdetben szép idő van, a nap tükröződik a vízen, Kálmán, Viktor és Hermina zenélnek, énekelnek a csónakban. Rövidesen azonban beborul az ég. Amikor esni kezd az eső, Viktor magához vonja Herminát. és kérdezi tőle szereti-e őt, és hogy akkor is hozzámenne-e, ha kiderülne róla, hogy szegény.

  Az esküvőt sietve kell megtartani, mert az a hír érkezett az öreg Kadarkuthy felől, hogy nagyon beteg, és nem él már sokáig. Mindenki boldog, csak maga Viktor látszik sápadtnak. Az ünnepségen váratlanul megjelenik Guthai, és magával viszi Viktort. Senki nem érti, mi történik, azt hiszik, Guthai megőrült. Ekkor azonban kiderül, hogy Viktor valójában Guthai Lőrinc!

  Az apa egy kis parti kunyhóba megy Lőrinccel, aki itt meséli el neki a történetét. Valahogy összebarátkozott az öreg Kadarkuthyval, aki először csak tréfából játszatta el vele különböző ismerősök előtt, hogy a fia. Az igazi gyereke Párizsban élt, nem is tartotta vele a kapcsolatot. Egyszer azonban meghallotta, hogy színre lépett egy ál-Viktor, ezért hazajött, hogy beszéljen az apjával. Az azonban azt ötlötte ki, hogy a fia körözött bűnözőnek kiáltja ki, és a kassai börtönbe vitette. Az alispánnal való színjáték is tréfának indult, de közben Lőrinc valóban beleszeretett Herminába. Gutai ezt hallva bilincset tesz a fia kezére, és a Dunán egy csónakon elindul vele, hogy kicserélje Kassán az ártatlanul börtönbe vetett, valódi Kadarkuthy-fiúra. Lőrinc azonban elhajlítja, leveti a karperecet, és a Dunába ugrik. Mindenki azt hiszi, vízbe fulladt. Először valóban meg is akar halni, lemerül a víz fenekére, de aztán az életösztön felülkerekedik. Kiúszik a partra, és az alispán házához megy, ahonnan megszökteti Herminát.

   1790-et írunk. A városban magyar nyelvművelő társaság alakul Gutai vezetésével, irodalmi lapot is adnak ki Hyppocrene címmel. Ebben publikál Bajcsy is, és Kálmán is, Csaba álnéven. Ha ezt az apja tudná!...

   Új törvény, hogy mostantól az alispánság nem öröklődik, hanem választott tisztség lesz. A türelmi rendeletet követően a protestánsok követelik, hogy a megyegyűlésen közülük is válasszanak tisztviselőket, így lesz Bajcsy is alispán-jelölt Malárdy mellett. Az elnök ezt viccnek szánja, hiszen Bajcsy csak egy csizmadia, nem nemes. Ám végül mégis megválasztják, Malárdy bukott ember.

  Malárdy lesújtottan, céltalanul kóborol az utcákon a választás után. Egyszerre azt hallja, hogy meghalt Durday, az első feleségének a testvére. Malárdy az esküvő napján összeveszett vele és megsértette, amiért az öreg Hermina pártját fogta. Durday erre megígérte, hogy megváltoztatja a végrendeletét, és a nagy vagyonát nem Malárdyra, hanem Herminára hagyja. Malárdy eddig abban reménykedett, hogy majd csak megbékül az öregúr, de erre így már nincs remény.

  Gutai felkeresi Kadarkuthyt, közli vele a szándékát, hogy ki akarja hozni a börtönből Viktort. Elmondja, saját magát hibáztatja amiatt, amiért Lőrinc rossz útra tért, hiszen mindig csak a növényekkel, állatokkal, tudománnyal foglalkozott, a fia nevelését pedig elhanyagolta. A báró szerint viszont Lőrinc nem rossz ember, Thádénak nem kellett volna beleavatkoznia az ügybe. Malárdy, a lánya meg mindenki más lényegében élvezte a helyzetet, jó volt ez így, ahogy volt. Azontúl a báró szinte könyörög Gutainak, hogy ne hozza ki Viktort a börtönből, a pap azonban hajthatatlan.

  Ám rövidesen kiderül, hogy a bárónak igaza volt. Viktor felkeresi a papot a házában, de esze ágában sincs köszönetet mondani neki. Azt akarja kiszedni Gutaiból, hol van a fia, hogy bosszút állhasson rajta. Nem hajlandó elhinni, hogy Lőrinc halott, dühösen viharzik el a beszélgetés után.

  Bajcsy átköltözött a megyeházába, hiszen már ő az alispán. Mákosné itt is gyakran felkeresi. Az őrök nem engedhetik be (Bajcsy minden emberel kedves, kivéve Mákosnét), ő azonban így az őrökkel és járókelőkkel osztja meg az újabb és újabb pletykáit. Egy alkalommal aztán, amikor nagyon erősködik, Bajcsy mégis végighallgatja. Mákosné látta, hogy egy félreeső helyen Viktor rátámad Lilára, és Kálmán közbelépése menti meg a lányt. Viktor és Kálmán ezután mintha békében vált volna el egymástól, ám ez nem jelenthet mást, mint hogy párbajra készülnek. Az is valószínű, hogy Kálmán nem véletlenül járt arra, nyilván szerelmes Lilába.

   Bajcsy ezután leviteti Mákosnét a megyeház pincebörtönébe. Eddig még senkit nem záratott oda, mondja, de Mákosnéval megteszi, ha bárkinek is elmondja mindazt, amit most Bajcsyval közöl. Ez végre elég Mákosnénak, hogy megijedjen, és soha többé nem zaklassa rémhírekkel Bajcsyt.

 Bajcsy rögtön felkeresi Malárdyékat. A család szűkösebben él, mint hosszú ideig azelőtt, hiszen az egykori alispánnak sok tartozása volt, amit most, hogy már nincs mögötte a politikai hatalom fedezete, ki kellett fizetniük. A fényűző élet nagy vagyont emésztett fel.

  Bajcsy elmondja, milyen veszélyben van Kálmán. Csak az asszonnyal beszél, de Malárdy is meghallja, amit mond, és teljesen elkeseredik. Nem is annyira a fia életét félti, mint inkább azon háborog, hogy Kálmán egy szegény ember fogadott lányába szerelmes, és az a szegény ember ráadásul az ő ellensége, efelett pedig még más vallású is. Megtiltja Kálmánnak, hogy a lányt feleségül vegye, ám a fiút megtagadja az engedelmességet.

  Malárdy felkeresi Thádét, és közli vele, amit megtudott. Mindketten meg vannak rendülve, hiszen míg ők ellenségek voltak, a gyerekeik nem hallgattak rájuk, és egymásba szerettek. Érzik, hogy az egész életük, minden törekvésük füstbe ment. Gutai ekkor összeesik, megütötte a guta. Malárdy orvost hív. A pap még magához tér, de már csak egy rövid ideje van hátra. Nemsokára Isten ítélőszéke előtt áll, mondja, ott már nincsenek felekezetek. Meg szeretne békülni, nem akar haraggal menni a másvilágra. Malárdy is egyetért vele, a két öregember békét köt. Ekkor kap Gutai egy levelet Kadarkuthytól, amiben az elárulja neki, hogy Lőrinc él, lévita egy kis Miskolc környéki faluban, Barátvaflván. Gutai arca felragyog, de még utolsó erejével ír egy levelet, amiben tudatja ezt a fejleményt Viktorral. Malárdyról leveszi az évtizedekkel ezelőtt kimondott átkot.

   Amikor Malárdy hazatér, kibékül Kálmánnal, és áldását adja a házasságra. Viktor üzen nekik, hogy már nem akar párbajozni Kálmánnal. Nem tudják, hogy azért, mert immár minden erejével Lőrincre koncentrál, Malérdy csak azt érzi, hogy vége az átoknak.