A halál arcai, Az Eaglemoss kiadó A legendás Batman sorozatának 4. kötete aprólékos és technikailag magas színvonalú, de nem kimondottan invenciózus alkotás.
Tony S. Daniel rajzai rendkívül kidolgozottak, részletgazdagok és precízek; az alkotónak kisujjában van az anatómia, a mozdulatok dinamikusak és jól kivehetők, a látószögek váltogatása lendületes, de nem kapkodó – csak éppen valahogy hiányoznak az egészből a jellegzetes, egyedi stílusjegyek. A színezés szintén gondos munka, de a könyv utolsó oldalaitól eltekintve nagyon egyhangú: nincsenek jellegzetes színhatások, színkombinációk, kontrasztok: a képregény nagy részében a sötétzöld és a sötétkék uralkodik, ami kissé összemosódottá teszi a képeket. Külön zavaró, hogy a figurák nagy részének az arctól elütő, vöröses árnyalatúra festették az orrát, mintha mindannyian túl lennének már néhány pohár boron.
A rajz tehát nem rossz, de nem is igazán magával ragadó, a történet viszont egyértelműen gyenge. A kiadvány nagy részét Batmamnnek a Wesley Matthus, alias Bábukészító elleni harca teszi ki. Bábukészítő emberi szervekkel kereskedik, a maradék testrészekből pedig figurákat varr össze – tehát akár markáns antagonista is lehetne, de azon kívül, hogy Batman fizikailag igen sokat tusakodik vele meg a bandájával, nem kap igazi történetet, nincsenek fordulatok, nincsenek események, a konfliktusnak nincs íve, csak egy adag bunyó. Rajzban jól eltaláltak Bábukészítő segítői: Rémbohóc és Bentley megfelelően groteszkek, és így szépen beleillenek Batman világába, Matilda nagyon szexi, csakhogy semmit nem tesznek hozzá a történethez, nincs megírva a karakterük, csak azért vannak, hogy többet lehessen verekedni a képregényben.
Bábukészítő megjelenése előtt kapunk egy epizódot Jokerről, illetve végső soron ez az epizód vezeti be Bábukészítőt Batman világába. Joker azonban nem sok mindent csinál ebben a szakaszban, csak annyi történik, hogy Batman üldözi és elfogja. A poén a végén következik: Joker lenyúzatja a saját arcbőrét az említett antihőssel. Nos, borzalmasnak ez elég borzalmas, de meglehetősen öncélú a sokkolás, hiszen Joker ezután többé nem bukkan fel a történetben, és arról sem tudunk meg semmit, mi vitte rá a képtelen öncsonkításra. Mert azzal ugyan tisztában vagyunk, hogy Joker megátalkodott őrült, de ennyire mégsem lehet az, ehhez valami egészen különleges magyarázat kellene.
Daniel aztán Bábukészítő figuráját is elveti a kötet vége felé, és megindít egy új cselekményszálat: Jill Rivers (Bruce aktuális barátnőjének, Charlotte Riversnek a testvére) a barátjával, Kígyóbőrrel megpróbálja kirabolni Pingvin Jéghegy nevű kaszinóját. A két történet közti átvezetés sajnos önmagában is eleve túlbonyolított, nehézkes és alig követhető: Batman különböző bűnözők kapcsolatait (Raju, Nicolas Pog) felfejtve jut el a kaszinóba. A képregény itt nagyon sokat veszít korábbi dinamikájából, mivel az olvasó, ha követni akarja a cselekményt, a személyiség nélküli karakterek neveinek memorizálására és a félmondatnyi, különben érdektelen információtöredékek összeillesztgetésére kényszerül. De az ügy nem is feltétlenül éri meg az erőfeszítést, mert a Pingvin kaszinójában zajló események ugyancsak érdektelenek, végülis csak annyiról van szó, hogy két bűnöző kirabol egy harmadikat. A tét nem különösebben nagy, a szereplők közül senkiért sem izgulhatunk, maga Batman is inkább mellékszereplő, nem is világos, egyáltalán mi a célja, funkciója az egész kavarodásban.
Batmannak egyébként sincs semmilyen személyisége, egyénisége: nincsenek reflexiói a szereplőkről és az eseményekről (ha a belső hangját olvassuk, mindig csak ismerteti a történteket, de nem gondol azokról semmit), nincsenek belső konfliktusai, dilemmái, csak verekszik meg ugrál kicsit. A képregényben nemigen találunk emlékezetes mondatokat, hangulatos szóképeket, gondolatokat, dialógusokat.
Mindent összevetve tehát egy olvasható, de nem igazán emlékezetes történettel találkozhatunk a kötetben. Persze aki gyűjtő, nyilván megveszi és elteszi – valószínűleg én is a sorozat gyűjtője leszek egyelőre nem döntöttem el, tehát úgy tűnik, marad a polcon, a jobb történetek társaságában.
Utolsó kommentek