Ahogy Aiszkhülosz, úgy Szophoklész is a görögök számára már ismert mitológiai történeteket dolgozott fel a drámáiban. A különbség abban mutatkozik, hogy hogy míg Aiszkhülosznál mindenen a komor végzet uralkodik, addig Szophoklésznél nagyobb szerepet kapnak az emberi személyiségek, amelyek plasztikusabbak, mint Aiszkhülosznál. Példaként lehet felhozni Aiszkhülosz Oreszteia-trilógiáját és Szophoklész Elektráját: míg Aiszkhülosznál a hangsúly Oresztész bosszúján van, addig Szophoklésznél Elektra érzelmein és személyiségén – hogy ezt méginkább markánssá tegye, Szophoklész fellépteti a drámában Krüszothemiszt is, Elektra testvérét, akinek a gyengébb lelkialkata szép kontrasztot alkot Elektra megalkuvást nem ismerő attitűdjével, és így határozottá teszi a címszereplő alakjának kontúrjait. Ahogy Péterfy Jenő írja, Szophoklész alkotásmódjára általában jellemző, hogy ellentétes személyiségeket állít egymással szembe. (Péterfy Jenő: Szophoklész. In.: Uő, Válogatott művei, Szépirodalmi, Bp., 1983. 67-94.)
Emellett két igen érdekes jellegzetességet lehet még kihangsúlyozni Péterfy nyomán. Az egyik az, hogy Szophoklésznél a jellemek sosem változnak, mindig statikusok, csak a sorsuk fordul jóra vagy rosszra a dráma során. Péterfy úgy fogalmaz, hogy míg Shakespeare-nél a személyiségekből alakul ki a cselekmény, addig Szophoklésznél a karakterek a cselekménybe illeszkednek. A másik sajátosság az, hogy Szophoklész még nem szakadt el teljesen az epikus hagyománytól, a szereplők monológjai sok esetben olyanok, mintha egy eposz részletét adnák elő. Erre az egyik példa lehet az Elektrából a nevelő megnyilatkozása, amikor hosszan meséli el, hogyan lelte halálát Oresztész a versenyen. (Itt persze az előadás részletességének az is lehet a célja, hogy méginkább meggyőzze Klütaimnésztrát a halálról, vagyis hitelesebb tegye a hazugságot, hiszen a baleset valójában nem történt meg). Péterfy másik példája az a jelenet, amikor Hülosz elmeséli Héraklész halálát és kínszenvedését a Trakhiszi nőkben: nem a saját érzelmei a hangsúlyosak, hanem a történések, mint egy elbeszélő költeményben.
A következőkben négy dráma történetét foglalom össze röviden. (Az Antigoné és az Oidiposz király cselekményét nem, hiszen ezek ismerősek középiskolából.)
Aiasz. Miután Akhilleusz meghalt, a harcosok megemlékeztek róla, felidézve csodás hőstetteit, és versenyt rendeztek, amelyen eldöntik, ki örökölje a hérosz fegyvereit. A győzelemre Aiasz és Odüsszeusz voltak a legesélyesebbek, de mivel a görögök nem tudtak választani kettejük között, a trójai foglyokat kérdezték meg, melyiküket tartják önmagukra nézve félelmetesebbnek. A rabok Odüsszeusz nevezték meg, a görögök vezérei pedig, Agamemnón és Menelaosz elfogadták az ítéletet. Aiasz a vereségbe nem tudott beletörődni: elhatározta, hogy megöli a két vezért Odüsszeusszal együtt. Pallasz Athéné azonban összezavarta ez elméjét: Aiasz a sátrak mellett legelésző birkákat hitte embereknek, és őket ölte, illetve kínozta meg.
Magának a drámának a cselekménye akkor kezdődik, amikor Aiasz kijózanodik az őrületből, és megérti, mit tett. Szörnyű szégyen keríti hatalmába, de nem amiatt, hogy saját bajtársaira akart támadni, hanem azért, mert nem szerzett dicsőséget a versenyen, és mert állatokat mészárolt emberek helyett. Így nem térhet haza a szülőföldjére az apjához. Elhatározza, hogy megöli magát. Hiába rimánkodik neki Tekmássza, rabszolganője és egyben felesége, hogy ne tegyen ilyet, Aiasz a mezőre megy, és a kardjába dől. Teukrosz, a testvére nagyon siratja, el akarja temetni. Agamemnón és Menelaosz azonban ebbe nem egyeznek bele (az Antigonéból ismerős szituáció). Odüsszeusz végül meggyőzi őket, mondván, hogy bár Aiasz szörnyű tettre ragadtatta magát, azelőtt mégiscsak kivételes hős volt, részben tehát emiatt is, de a jog szerint is jár neki a végtisztesség.
A Trakhiszi nők főszereplője a Héraklész-család. A darab elején Déianeira, Héraklész felesége várja haza a férjét, aki már több, mint egy éve kalandozik valahol. Nagyon szorong, hogy valami baja esett a hőn szeretett férfinak. Kiderül, hogy a hős Oikhaliát, Eurütosz király városát ostromolja valamilyen sérelem miatt. Déianeira elküldi a fiukat, Hülloszt, hogy derítse ki, hogy van, mint csinál a hitvese. Közben megérkezik Likhasz, a család hírnöke, és tudatja az otthoniakkal: Héraklész sikerrel bevette a várost, rövidesen viszont is láthatják, csak azért késlekedik egy kicsit, mert még áldozatot mutat be Zeusznak. Megérkeznek viszont a rabnők, akiket a hős foglyul ejtett a meghódított városban. Az egyikük különösen szép, Déianeira meg is sajnálja, beszélni szeretne vele, ám a lány szótlan. Déinaeria egy másik hírnöktől értesül arról, amit Likhasz elhallgatott, hogy megkímélje az asszonyt a rossz hírtől: a nő neve Iolé, ő Aurütosz király lánya, és Héreklész azért ostromolta meg Oikhaliát, hogy őt megszerezze megának.
Az asszony erre nagyon elkeseredik. Nem hibáztatja Héraklészt, hiszen a szerelem mindannyiunkon úr. Összehasonlítja saját hervadó szépségét az Iolééval, és szomorúan látja a különbséget. Ekkor eszébe jut Nesztor vére. Amikor összeházasodtak Héraklásszal, Nesztor, a kentaur vitte át őket egy folyón, de közben megtetszett neki a nő, és erőszakoskodni kezdett vele, Héraklész ezért lenyilazta. A haldokló kentaur azt hazudta a nőnek, hogy ha felfogja az ő vérét, és bekeni azzal Héraklész ingét, akkor a hős újra szerelmes lesz majd bele, ha egyszer csökkenni kezdene az iránta érzett vágya. Az asszony tehát beken egy inget a vérrel, és elküldi Héraklésznak. Nem sokkal később azonban szörnyű felfedezést tesz: a gyapjúdarab, amivel a vért az ingbe dörzsölte, a napfényre kerülve elhamvadt (Nesztor meghagyta, hogy olyan tégelyben tárolja a vért, ahol nem éri napfény). Mire ezt elmeséli, már érkezik is a hírrel Hülosz: Héraklész borzalmas szenvedések közepette kilehelte a lelkét, utolsó erejével még a sziklához vágta Likhaszt, aki az inget vitte neki. Hülosz az anyjára támad, őt vádolja az apja halála miatt. Az asszony ezután szótlanul a hálószobába megy, és tőrt döf a szívébe. Hülosz ezután tudja meg, hogy az anyja ártatlan volt, a hazug Nesztor csalta lépre. Egy hordágyon hozzák Héraklészt, akiről kiderül, hogy még nem halt meg, de nagyon szenved, szeretne bosszút állni Déinaerián. A fia elmeséli neki, hogy az anyja ártatlan volt. Héraklész azt kéri Hüllosztól, hogy az Oita-csúcson rakjon máglyát, és azon égesse el őt, Iolét pedig vegye feleségül. Hüllosz ezt nem akarja megtenni, hiszen az összes balsors Iolé miatt sújtotta őket, de végül beleegyezik a dologba.
Az Elektra azt a témát dolgozza fel, amely Aiszkhülosz trilógiájából, az Oreszteiából is ismerős: Agamamnónt meggyilkolta a felesége, Klütaimnésztra, amikor a vezér hazatért Trója ostromából. A darab elején színre lép Oresztész és a barátja, Püladész, valamint a nevelőjük. Hosszú idő után térnek vissza idegen földről, Phókiszból, hogy bosszút álljanak apjuk haláláért. Ezután Elektra jelenik meg, aki gyászolja az apját, nem tud belenyugodni a halálába. Feltűnik egy harmadik testvér is, Khrüszothemisz, aki Aiszkhülosznál egyáltalán nem szerepel. Khrüszothemisz hasonló szerepet tölt be itt, mint az Antigonéban Iszméné: nem akar szembeszállni Klütaimnésztrával és annak szeretőjével, Aigisztosszal, az új királlyal, ezért jobbnak látja hallgatni. Elektra azonban nem fogadja el az igazságtalanságot: a következő jelenetben találkozik Klütaimnésztrával, és vádolja az anyját. Klütaimnésztra azzal védekezik, hogy azért ölte meg Agamemnónt Aigisztosszal, mert az feláldozta a lányukat, Iphigeniát. Miért nem Menelaosz tette ezt a saját lányával? Hiszen az egész háború miatta indult (az ő felesége volt Heléna). Elektra erre e következő ellenérveket hozza. a.) Agamemnón nem tehetett mást. Ő volt az, aki még a hadjárat kezdetén levadászta Artemisz egyik szarvasát, amiért az istennő annyira megharagudott, hogy visszatartotta a szelet, a hajósok ezért nem mehettek tovább. Agamemnónnak tehát nem volt választása. b.) Ha bűnös is Agamemnón, miért kellett Klütaimnésztrának a saját kezébe venni a bosszú végrehajtását? És mi indokolja, hogy összefekszik Aigisztosszal, a gyilkossal? Klütaimnésztra erre igencsak megharagszik, noha előzőleg ő adott engedélyt Elektrának, hogy szavakba öntse a véleményét. Szophoklész tehát alaposabban elemzi a tettet, annak mozgatórugóit, mint Aiszkhülosz, akinél inkább a cselekmény a fontos.
Ekkor jön a nevelő, és azt hazudja Klütaimnésztrának, hogy Oresztész meghalt, még egy hosszú történetet is előad arról, hogyan történt az eset (egy sportversenyen szenvedett balesetet). Nem mondhatni, hogy Klütaimnésztra kimondottan örül a hírnek, de nem leplezi a megkönnyebbülését. (Aiszkhülosznál nem szerepel a nevelő, van viszont egy dajka, aki nagyon siratja Oresztészt). Ezután Khrüszothemisz tűnik fel, és elmondja Elektrának, hogy apjuk sírjánál járt, ahol egy szőke hajfürtöt pillantott meg, emiatt biztosra veszi, hogy Oresztész életben van. Elektra nem hisz neki, hiszen éppen az előbb hozta a nevelő a halálhírt. Ezután Oresztész érkezik, és egy edényt hoz, mondván, abban vannak a halott fiú hamvai. Elektra erre kétségbeesik, Oresztész viszont felismeri a testvérét, és elmondja neki, hogy valójában ő az, akiről szó van, és akit halottnak hisznek. (Aiszkhülosznál Elektra találkozik a sírnál Oresztésszel). Együtt mennek a palotába, ahol Oresztész megöli Klütaimnésztrát. Amikor hazaérkezik Aigisztosz, Oresztész elárulja neki, ki ő, és a palota hálótermébe vezeti: ott akar végezni vele, ahol Aigisztosz kioltotta Agamemnón életét.
Philoktétész, a következő darab címszereplője görög hős volt, de még a trójai háborúba menet megmarta egy kígyó, és a marás helyén állandóan gennyedző, soha be nem gyógyuló, förtelmes bűzt árasztó seb keletkezett, ami annyira taszító volt, hogy a harcosok nem bírták elviselni, így aztán kitették Philoktétészt Lémnosz szigetén. Tíz év telt el, a háború még mindig tartott. Odüsszeusz elfogta Helenoszt, Priamosz király fiát, aki jóslatot mondott neki: Trója akkor fog elesni, ha elhozzák Philoktétésztől Héraklész íját, és azzal harcolnak Ilion ellen. Odüsszeusz és Neoptolemosz, az akkor már halott Akhilleusz fia fel is keresi Philoktétészt a szigeten (ezzel kezdődik a dráma, idáig az előtörténet). Philoktétész egyedül, ínségben és a puszta életben maradásért folytatott keserves közdelemben él a kopár helyen immár tíz éve. Könyörög az arra járó hajósoknak, hogy vigyék haza, de erre senki nem hajlandó.
Odüsszeusz cselt eszel ki. Ráveszi Neoptolemoszt, hogy tévessze meg Philoktétészt, mondja neki azt, hogy ő is összeütközésbe került a görögökkel, közben pedig ellopják tőle a nyilat. Neoptolemosz elő is adja a hazugságot. Philoktétész kéri, hogy vigye haza az apjához, ezt a fiatalember először meg is ígéri neki. Philoktétsz nagyon hálás, még a nyilat is Neoptolemosz kezébe adja. Közben Philoktétész egy borzalmas, fájdalmas rohamon is átesik, amihez hasonlókat rendszeresen el kell viselnie a lábán lévő seb miatt. Neoptolemosz viszont nem bír magával, nem akar hazudozni, és elárulja, hogy igazából Trójához kell menniük, ahol szükség van Héraklész nyilára. Philoktétész megmakacsolja magát, nem akar sehova sem menni. Ekkor közbelép Odüsszeusz: rendben van, maradjon csak Philoktétész a szigeten, de a nyilat akkor is elviszik. Philoktétész el van keseredve, a fegyver nélkül nem tud vadászni, semmi esélye, hogy életben maradjon. Amikor indulnának, Neoptolemosz meggondolja magát: nem akar részt venni a csalásban, inkább visszaadja a nyilat, és szép szóval próbálja rávenni Philoktétészt, hogy tartson velük, az azonban hallani sem akar erről. Ekkor megjelenik Héraklész szelleme, és a következőt mondja: ha Philoktétész elmegy Trójához, az orvosok majd meggyógyítják. Tróját csak úgy tudják legyőzni, ha Neoptolemosz és Philoktétész együtt harcolnak.
Utolsó kommentek